Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1891. január 11. A rövid életű rendezett tanács pedig öszszes előnyei daczára nem használhat annyit, a mennyit árthat a kétszeres átalakítás, a rövid idő alatt létesített kettős nagyszabású reform. De ezenkívül a küszöbön állö községi reform számos kiviteli nehézséget is fog gördíteni a rendezett tanács megvalósítása elé. Ki fogja például — hogy egyebet ne említsünk — elfogadni a polgármesteri állást, ha le kell mondania eddig viselt tisztéről, és aztán rövid idő múlva a kinevezés estélyeinek lesz kitéve és a rövid életű 'polgármesteri dicsőség Után már előbb viselt hivatalát vagy állását nem nyerheti vissza ? Sőt lehet, hogy az uj községi törvény a 10 ezer lakosnál többel biró nagyközségekre oly szervezetet, oly helyzetet fog teremteni, a mely által a kitűzött czél minden nagyobb anyagi áldozat nélkül is el lesz érhető. De ez és az ehhez hasonló tekintetek csak mellékesek azon döntő jelentőséggel biró és már említett körülménynyel szemben, hogy az egymás utáni kétszeres változás, kétszeri gyökeres átalakítás, csak magának az intézménynek kárára, a várt siker meghiúsítására és mindenesetre sok felesleges munkára és pénzkiadásra vezetne. Mi örömmel üdvözlünL|minden olyan |; tényt, minden olyan cselekményt., a meíy-p ben bármely téren is a haladásnak legkisebb csínjával is találkozunk. De bármily nagy is erre néz ve bennünk a készség és elisftíeres, az észszerüségi, a gyakorlati élet által. követelt tekinteteket, különösen ily nagyobb fontosságú actiónál, szintén szigorúan mérlegelni kívánjuk és épen ezen tekintetek utalnak bennünket arra, hogy a ren2. _______________ de zett tanács mostani életbe léptetés é t időszerűtlennek tartsuk. A rendezett tanácsnak tervezett megvalósítása egyébként is hosszabb időt ve- endene igénybe; ám hagyjuk a teendőket függőben addig, a meddig az u j törvény által a viszonyok és helyzet tisztázva állnak előttünk, hogy az akkori alkotás legyen egy hosszú időkre szóló, a fennforgó körülményeknek megfelelő, üdvös, mindnyájunk által örömmel üdvözölt reform. SZEMLE. Az országgyűlés szünetet tart és ez a politikai életben is szünetet jelent. Legalább az utolsó időben ez irányban nem merült fel egyetlen esemény sem, mely a közvélemény figyelmét magára vonta volna. Mert az újév alkalmával úgy a szabadelvű párt-clubbaD, mint pedig a miniszterelnök részéről elhangzott nyilatkozatok még azokra nézve sem lehettek meglepők — legfeljebb csak ke'le- metlenek — a kik a szabadelvű pártban létező ellentétekről, az ott uralgó meghasonlásról, klikkekről minduntalan merész híreket terjesztettek. Illetékes helyről nyílt és határozott szavakban nyert újból kifejezést ama tény, a mely a szabadelvű párt összetartását, a párt és feje között létező összhangot és teljes bizalmat hirdeti. Csakis ily összetartás mellett valósíthatók és oldhatók meg mindazon reformok és kérdések, a melyek megvalósítást és megoldást sürgetnek. A sikeres munkálkodhatásnak törvénye parancsolja, hogy ama párt, mely az ország ügyeit mfcézni fvan hivatva a megbomlására .czójy.ott és sikeres. akaró , alaptalan tá~ % mádásokKtf teljesen figyel meri kivüí hagyva, .t évé-- kenységében öntudatosan Csak nenaüy Két itáraifeF'' # gróf Szapáry Gyula belügyminiszter — ama időponttól, a melyben a politikai pártokat jelenleg legélénkebben foglalkoztató törvényjavaslat,, illetve annak lényegesebb pontjai és rendelkezései, napvilágot látnak. A közigazgatási bíróság behozataláról szóló törvényjavaslat lesz a sorban az első, mely elé feszült várakozással tekint Magyarország közélete. Kell-e politikai lap vidéken?* — Levél a szerkesztőhöz. — Bizony, bizony a „fin du siede“ sok furcsa meglepetést tár a gondolkodó ember ele! Sokszor olyanokat olvas az ember nyomtatásban, hogy megdöbbenve tűnődik azon : vájjon a század végén nem visszafelé lépdelünk-e; mert olyan retrograd irányú és avas „egyéni nézetek“ merülnek fel néha honatyáink kegyelméből egyes klubbokban és az ujságpapiroson, hogy a felvilágosult század összes vívmányai s a szabadon gondolkodó emberek leg- magasztosabb elvei szinte veszélyeztetve lenni látszanak ! Ilyen megdöbbenéssel olvastam azt az önök lapjaiban, hogy a vidéki politikai lapok létjogosultságát is már kétségbe vonják ! ? Hát még hová nem jutunk! Utóbb még azt is kétségbe találják vonni, hogy szabad-e gondolkodnunk, vagy lélegzenünk, ha erre előbb patentét nem váltottunk! Édes uram öcsém, hát önöknél már azon is tanakodnak, hogy „kell-e politika!?“ De kell ám, még pedig mennyire! — és pedig különösen a vidéken! Nagyon is nagy „értelme és létjogosultsága“ van annak a vidék egyszerű népénél, mely csakugyan önzetlen vezetőkre és jóakaratu felvilágosításra szorul. Mert szó, a mi szó, de ebben a tekintetben még nagyon csehül vagyunk! Az ön programmjából azt értettem meg, hogy független szabadelvű politikai irányban óhajtja szolgálni a közérdeket. Ez nagyon helyes és üdvös dolog ; az ón véleményem szerint tehát az ön politizálásának nagyon is okos értelme és hiányt pótló létjogosultsága van! Mert higyje el uram öcsém, hogy a mi népünk még nagyon is „tudomány nélkül való 1“ Pedig erre már régen azt mondták, hogy elvesz az a-memzet, mely anélkül vagyon. Hát helyesen cs^ek^^^min^piäft^l^öj^zafi. hanem hagyja el homály osu 11 ■ gondolkodási kanj arájiitb A mi jóravalo népünk ertennr* f%íeti%ige ugyanis még nagyon alantas színvonalon van; legnagyobb része csak annyit konyit a politikához, hogy választáskor enni, inni és „éljent“ kiáltani szokás. * Nem szándékoztunk e kérdésre ismét visszatérni, de a tisztelt czikkiró személyére való tekintetből kötelességünknek tartottuk a nyilvánosságnak szánt levelét közölni. A szerk. = Tudom, tudom, csak tovább . . . — Tudja a tekintetes ur ? tehát tetszett ismerni ? nem is hittem volna ? Enynye be helyre leány is vót az a Julis ! Mikor a kéneső termetével végig libegett az utczán, komandirozhatott a kapitány ur akármilyen haptákot, „réksót“-ra állott minden bakának a szeme ! = Siessen, siessen . . . — No hát az ezredes uramat mikor a szomszéd városba letettem — úgy oda repültünk, mint a villám, — olyan ropogós egyest nyomintott a markomba, hogy mindjárást elkezdett viszketni a tenyerem a másik párja után. No mondok, ez a czérnalábu hadnagy se vigye el szárazon, elkezdtem dörmögni magamban: ne, té, ne, hát a hadnagy ur hol marad ? nem látom, mégse látom. Talán csak nem szállott le az utón ? De már tisztára úgy lesz l — Elértette. Jó darabig kotorászott ugyan a zsebében, no de valahára mégis kiizzadmányozott egy kis vergoniára valót. = Mikor tér már a dologra! ? — Hát izé, igen mondok, mán erre csak iszunk egyet. Friss vizet mertem a váluba. Meg- abrakoltam. Magam pedig felfordultam a korcsma garádicsán, — bekukkantok a eöntósbe, hát uram- fia kit látok, — fogadni mernék nem találná ki a tekintetes ur ? ! = Üsse meg a ménkő, még ón találgassam ?! — No iszen azért ne tessen haragudni, hiszen megkérem szeretettel magam sem találtam vóna ki egyszeribe. Teremtuecsegé aligság esmér- t#m reá. Te vagy | Dani hó ? ennye a czizmattikát az apádnak be megemberesedtél! Hej az a katonaság, az a katonaság ! Mert tetszik tudni őtet is csak besorozták, hasztalan a gazdag Pityke molnárnak a fia. A katonadoktor bizonság csak azt mondta reá: az anyámnak se vót különb fia, — utczu te, gyere be, „tauglik“ vagy te szógám! Még az urak is majd bajba kerültek érte, mivelhogy hát nagyba rezonórozni kezdett az öreg Pityke Mihály bátyám, mert követem aláson félig meddig rokonságban is volnánk olyan formán, hogy hát az öreg Miska bátyám áng^a testvérének a kisebbik húga — a Csap Józsi vette el instállom alásan, meg az én édes anyám nénjónek a . . . j — De hiszen a hét csillagát a kend feje búbjának, bolondnak tart engemet ?! most már aztán ón kérdezem, ha nem felel tüstént és röviden a kérdéseimre — úgy becsukatom, mint a pinty. — U-u-ugy ?! = De úgy ám! No mit csináltak abban a korcsmában ? — Hát ittunk, kérem szeretettel, a Pityke Dani, ugyanám kitett magáért. = Hogy a mennydörgös menkőbe kerül az a Pityke Dani ebbe a históriába, hiszen ezekbe az írásokba, a miket az elődöm vett fel a dologról egy vakarintás sincsen ő róla ? — Én kérem aláson nem tudom, mi van azokban az Írásokban, de hogy ott vót, arra megesküszöm, hiszen ő fizette ki az egész czéczót, aztán meg ő fogta a lábát, a mikor . . . = Hát először a földre tepertők ugy-e? — Nem kellett azt könyörgöm a földre te- perni, hiszen mikor a korcsmáros kocsisa beszaladt utánam, halódott már szegény. = Halódott? hiszen a minapába már beismerte, hogy maga szúrta nyakon. — Én?! = Maga, maga jó madár! — Én? De hát minek szúrtam volna? = Talán haragosa volt?! — Ki,- a — kesely ? Hehehe ne tréfáljon a tekintetes ur! ’== Megbolondult? mit nevet itt előttem? Feleljen: mért szúrta nyakon Czinege Pétert? — Ki legyen az instálom? = No hallja Bakura, már ez szemtelenség! — Hogy tetszett engem nevezni? = Bakura Péternek, tagadja el még a nevét is! — De hiszen instálom, nem vagyok ón Bakura Péter. = Ne-e-e-m ? — Szappanos Józsefnek hívnának kérem szeretettel. = Hogy a mónkő szappanozza meg a kend fejét, hát akkor minek tesz bolonddá engem? — Én!? — Mit kotyogja nekem, hogy mi leli az állát ?! — Hát, ’isz a tekintetes ur biztatott reá, hogy beszéljem ki a dolgok sorát egészen áperte. Épen- ség most akartam rátérni, hogy mikor a Pityke Dani Öcsémmel kifordultunk a korcsmából.. == Bánom is én
