Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
1891. márczius 29. TOLNAVÁRMEGYE. 3. igazgatás államosítása, mint a magyar ál- lameszmének biztosítása múlhatatlanul szükséges. Nehogy a vidéken ezen czikknek nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak, mint a milyet érdemel, világosan kifejezzük, hogy nem vagyunk szorosabb kapcsolatban a kormánynyal, s hogy kifejtett nézeteink csak egy részrehajlatlan megfigyelő nézetei, melyeknek helyes vagy helytelen voltáról már a legközelebbi jövő fog határozni.* Pulszky Ferencz. * Ezen általánosságban irt s megyénket leg- kevésbbé érintő czikkel örömmel nyitjuk meg a tért azok számára, kik a nagyfontosságu javaslathoz lapunk hasábjain esetleg hozzászólani akarnak. A hitelszövetkezetek mai szervezetéről. Csekély érdeklődés mellett, nagyobbára üres padok előtt tárgyalta a múlt héten a budapesti törvényszék egy hitelszövetkezetnek bünpörót, mely valóban nagyobb figyelmet érdemelt volna, — mert élénk világot vetett ily szövetkezetek működésére. Egyfelől a szövetkezeti igazgató, ügynök, pénz- tárnok stb. a ki nem restelli attól a szegény, nyomorult embertől elvenni azt a pár garast, melyet gyakran csak utolsó párnájának elzálogitásával vagy a betevő falatnak szájától elvonásával tudott összeszedni ; másfelől maga a szegény hitelkereső, aki mindenáron csak kölcsönt akar, de nem jövedelmező befektetésekre* hanem a megéléshez szükséges kiadások: a lakás, élelmi, ruházkodási költségek fedezése czóljából. Az igazgató nem akar mást csak a felvételi díjakat, melyek „sem kilépés, sem kizáratás esetében vissza nem követelhetők“ ; ezeket aztán saját — önmaga által megállapított — fizetésének fedezésére fordítja, esetleg az ügynökkel — a ki a balekokat fogja — megosztja. A hiteltkérő ellenben leggyakrabban ugyanily rosszhiszeműen jár el; kölcsönt akar, melyről tudja, hogy a/.t vissza nem fizetheti, mert a kölcsönkapott pénzt inproductiv kiadásokra szánja, vagyoni viszonyai pedig eleve kizárják, hogy a kölcsönt más segélyforrásból térítse meg. Ez aztán megint az igazgatónak ad kész mentséget a kezébe, hogy ő „idegen vagyont nem bizhatott könnyelműen oly emberre, a kinél az veszendőbe megy“, minélfogva mint a társulat vagyonának „lelkiismeretes“ kezelője kölcsönt nem adhat. Mikor pedig ez az érv sikerrel nem alkalmazható, mert akadt véletlenül — a mi olykor szintén megtörténik — hitelképes egyén is, a ki a szövetkezet Utján akar kölcsönhöz jutni, akkor az igazgatóság megszavazza a kölcsönt, de annak tényleges kiadását elhalasztja ad graecas calendas, — mert a szövetkezet pénztára ez idő szerint üres. És ez igy megy addig, a mig aztán a panaszok, melyek egy ideig kellő helyen nyújtott kölcsönök által elfojtatnak, annyira megszaporodnak, hogy a rendőrség fellépése elkerülhetlennó válik s az a hitelszövetkezetet szétugrasztja. Mi történik ekkor? Az, hogy valamint a galambféreg minden elválasztott tagja külön önálló életet folytat; úgy az ilyen szétugrasztott szövetke- kezet mindenik igazgatója, mivel együttműködésük azonossá tenné őket, külön-külön egy-egy uj „Első magyar“, „magyar általános, „budapesti általános“, „országos“, s más hangzatos czimü hitelszövetkezetet alapit s immár egy helyett három-négy szipo- lyozza a hívőket, azokat, kik elég naivok elhinni azt, hogy ők 8 frt felvételi taksa lefizetése ellenében minden gararanczia nélkül 100 frt kölcsönt kapnak. A szövetkezeteknek a kereskedelmi törvényben szabályozott szervezete igen megkönnyíti ezen visszaéléseket. A kezelést nem ellenőrzi más, mint a közgyűlés, mely évenként egyszer tartatik. A mai szövetkezetek élete azonban nem igen tartosabb egy évnél s igy közgyűlésre nincs is szükség, de. ha ez előfordul, úgy az igazgatók által fogadott emberek, kik részére annyi részjegy állittatik ki, amennyi épen kell, elvégzik a közgyűlés teendőit csendben, békességben. I ha daczára a titokzatosságnak, melybe a közgyűlés megtartásának helye és ideje burkoltatik, akadnak egyes szövetkezeti tagok, kik tudomást nyertek arról, hogy közgyűlés tartatik: akkor vannak viharos közgyűlések, melyek viharának azonban a közgyűlési jegyzőkönyvben, mely a törvéuy- czikknél bemutattatik, mi nyoma sincsen. Ott csak a közgyűlés többsége által elfogadott határozatok foglaltatnak lakonikus szövegezésben. De szinte lehetetlen is, hogy a szövetkezetek még ha nem fosztogatás czóljából létesülnek is, rendes körülmények közt hitelnyújtással eredményesen foglalkozhassanak. Mert, ha mindenki csak azért lép be a szövetkezetbe tagul, hogy hitelt nyerjen, de mindenki természetszerűleg az általa hitelként igényelt összegnek csak egy csekély hányadát fizeti be, úgy honnan elégittessenek ki mind ezen igények. Csak ha oly férfiak akadnak, kik emberbaráti érzelmektől indíttatva alapítanak ily intézetet, anélkül, hogy ezáltal ömző czóljaik kielégítését akarják elérni akár kölcsönnyerés, akár fizetések és pedig bármily csekély fizetések által; ha azután ezen vezetők maguk jelentékeny betéttel járulnak a szövetkezet pénztárába — amire tőkéjük kedvező kamatoztatása is indíthatja őket; — ha aztán ezen vezetők termószetszetszerüleg már a felvételnél megfogják vizsgálni a jelentkezők hitel- viszonyait s nem fogadnak el törzsbetéteket és felvételi díjakat oly egyénektől, kikről eleve tudják, hogy kölcsönt kapni nem fognak, úgy a szövetkezet élni, virágozni fog s pénzhiányban nem fog szenvedni soha, mert az ily szövetkezet mindig fog módot találni arra, hogy az általa leszámítolt váltókat más intézetnél visszleszámitoltassa. Ilyen volt az a szövetkezet, melyet a törvény contemplalt,, ilyen az, melynek oly feltétlen rendelkezési és kezelési jogot adott tagjainak vagyona felett. — Milyen más az rendszerint az életben! A hitelszövetkezetek körüli visszaélések már annyira elharapóztak, hogy azoknak mihamarabb okvetlen gátot kell vetni. Ez pedig csakis radikális eszközökkel lehetséges és pedig vagy akként, hogy a hitelnyújtás kivétetik a szövetkezetek megengeded ügyköréből, 'vagy pedig akként, hogy az ily szövetkezetek működésének szolid alapra fektetése — kellő óvintézkedésekkel biztosittatik. Ilyenek volnának például a kereskedelmi törvénynek a szövetkezeteket tárgyaló intézkedéseinek oly értelmű megváltoztatása, hogy a hitelműveletekkel foglalkozó szövetkezetek bejegyzésük alkalmával egy meghatározott minimális összeg tényleges befizetését tartozzanak igazolni, hogy a vezetők, igazgatók a szövetkezetnél vagyonilag is érdekeltek kell, hogy legyenek, ami minden részvény-társaság alapszabályaiban is ki van kötve. Végül igen helyes dolog volna az ily szövetkezetek működésére állandóan felügyelni, ami esetleg a kereskedelmi és iparkamara által volna ezél- szerüen eszközölhető. Mindaddig azonban, mig a törvény mai szerkezetében meghagyva tág teret enged a visszaéléseknek:. a hitelszövetkezetek bünpörei napirenden lesznek és mindig akadnak lelkiismeretlen emberek, kik a hiszékenyeket önző ezéljaikra kizsákmányolják. m A műbőrgyártód kérdéséhez. A műborgyártás nagy fontosságú kérdése iránt László Ede műegyetemi magántanár úrhoz, mint szaktekintélyhez fordultunk, a kitől a következő nagyórdekü fejtegetéseket vettük: Tekintetes szerkesztő ur ! B. felhívásának szívesen teszek eleget és van szerencsém rövid kivonatban előadni, hogy milyen álláspontot foglalok el a mübor-törvényjavaslattal szemben, a mely álláspontot folyó hó 8-án a „Ter: mészettudományi Társulat“ szakülésén tartott felolvasásomon teljes indokolással kifejtettem. Nézetem szerint nálunk műbort nem gyártanak, de főleg műbőrt áruba nem bocsátanak. Mert bármint igyekezzenek is a műbor szónak egy általánosabb értelmet is tulajdonítani, szerintem műbor alatt csak azon bor név alatt áruba bocsátott folyadékot érthetünk, mely mesterséges utón, szőlő nélkül lett előállítva. Ilyen értelemben vett műbőr pedig hazánkban, hol a szőlőből előállított bornak is elég alacsony ára van, mind e mai napig nem készül, mert ilyen bornak a készítése nem is volna előnyös. De hamisítják nálunk a bort és pedig leggyakrabban úgy, hogy a bor quantitását növelik, azaz hogy a bort vizezik és ritkábban úgy, hogy a borba olyan anyagot kevernek, melyek a bornak nem képezik természetes alkotó részét. A hamisított bor definitiójánál szem előtt kellett tartanom, úgy a termelő, mint a kereskedő éidekeit, szem előtt kellett tartanom a rationális borkészítést és pinczekezelést és ezek mellett a definitiónak világosnak, érthetőnek kellett lenni, úgy hogy az egyes eseteknél a kételyek lehetőleg kizártak legyenek. Hamisított bornak nevezzük: I. „Mindazon bőr név ala't áruba bocsátott folyadékot, mely olyan alkotó részeket tartalmaz, melyek a természetes borban elő nem fordulnak.“ Ide tartoznak a salycilsavaf, burgonyaczukrot, kátrányfestékeket és túlságos sok kénessavat tartalmazó borok. A salycilsav, burgonyaezukor, kátrányfestókek használatát teljesen eltiltandónak tartom. A kénes- savat illetőleg, minthogy azt a pinezekezel ősben ez időben nélkülözni nem tudjuk, szükségesnek tartom, hogy megállapittassék egy maximuma a kénsavnak, melynél több egy fogyasztásra szánt borban elő nem fordulhat. A növényfestőanyagok használatát nem tartom eltiltandónak azért, mert mai napig nem rendelkezünk olyan biztos reakczióval, melynek segélyével azokat a szőlő festő anyaga mellett kimutatni tudnánk. Ha eltiltanánk a növény festő, anyagok használatát, igen sok gyanusitgatásoknak tennénk ki a termelőt és kereskedőt, anélkül, hogy bizonyítékot szolgáltatni tudnánk. II. „Hamisított bornak nevezzük mindazon bor név alatt áruba bocsátott folyadékot, mely a bor alkotó részeit tartalmazza csupán, de nem olyan arányban, mint azok a természetes borban előfordulnak-“ Ide tartozik a hamisított borok legnagyobb része, t i. a vizezett borok. III. „Hamisított bornak nevezhető mind azon bor név alatt áruba bocsátott folyadék, melyről kimutatni lehet, hogy vízzel történt szaporítás után az alkotó részek természetes aránya mesterséges pótlások által lett elérve.“ Ide tartoznak a seprőből, törkölyből oly módon előállított borok, hogy a vizezés után extraktiv- anyagok, alkohol, glycerin etc lett hozzákeverve. Az ilyen borokat bor elnevezés alatt árusítani nem szabad. Felolvasásomban tárgyaltam a chemiai ana- lyzis szerepét ezen hamisítások kimutatásában, melyekről e helyen azt hiszem nem szükséges szó- lunom. Azt hiszem, hogy egy a borhamisítás ellen szóló törvény teljesen kielégítő, hazai viszonyainkat tekintve. A hamisított borok ellen szóló törvény pedig nagyon jól helyet foglalhat a tápszerekről hozott törvények között. Fölösleges, sőt káros volna egy külön törvényt hozni a műborgyártásról, mert egy ilyen törvény rontaná a magyar bor hírnevét a külföldön, a menynyiben azt tételezhetné fel, hogy arra nálunk szükség vau, de rontaná egyszersmind a magyar bor- fogyasztó közönség bizodalmát is. Fogadja őszinte tiszteletem kijelentését. Budapest, 1831. márczius hó 25. László Ede, műegyetemi magántanár.
