Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-06-20 / 25. szám
XXVIli. (XVI.) évfolyam. 25. szám. Szekszárd, 1918. junius 20. Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre........................10 > Negyed évre .... 5 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyílttéri petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkini egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utcT 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha a7 előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Vármegyém közönségéhez! Nyolcad ízben fordul a magyar állam az ö polgáraihoz, — hogy a nemzeti önállóságunkért és édes hazánk további dicsőséges fennmaradásáért folyó, ádáz es hitszegő ellenségeink által reánk kényszeritett háború győ zedelmes befejezéséhez szükséges anyagi eszközöket bocsássák rendelkezésére. A hazának és önmagunknak teszünk szolgálatot, a haza es sajat érdekünk egyaránt kívánja, hogy minél több hadikölcsönt jegyezzünk. Valamint vitéz katonáink a harctéren páratlan hősiességgel és ön- feláldozással állották ki a tüzprébát, éppúgy kötelességünk bebizonyítani, hogy gazdasági téren sem lehet a magyar nemzetet legyűrni A nemzetünk nyugalmát és fejlődését biztositó béke után mindnyájan, kivétel nélkül, áhítozunk, de annál hamarább jöhet létre a teljes békekötés és annál kedvezőbb föltételek mellett, minél inkább tudjuk az állam részére a végleges győzelem kivívásához még szükséges anyagi eszközöket biztosítani. De nemcsak honpolgár! kötelesség, | nemcsak a hazafiság parancsa, hogy az államot ezekben a nehéz időkben támogassuk, hanem önmagunknak is teszünk vele szolgálatot, amikor fölös pénzeinket a legbiztosabb és legjobban gyümölcsöző értékpapírba fektetjük, másrészt pedig a bankjegyek nek hadikölcsönkötvényekre való átváltoztatásával azoknak további fel- szaporodását korlátozzuk es ilymódon a drágaságot is apasztjuk Azon rövid idő éta, mióta e vármegye kormán -zása élén állani sze •rencsém van, örömmel tapasztaltam, hogy Tolnavármrgye közönsége úgy a háborúval összefüggő emberbaráti mozgalmak és intézmények támoga tása, mint pedig a hadikölcsön jegy zése körül nagy áldozatkészséggel vette ki a maga részét. Kérem vármegyém lakosságát, ogy a nála megszokott hazafias buzqosag- gal karolja föl a hadikölcsönjegyzést és kivétel Léikül mindenki a maga anyagi erejéhez képest jegyezzen hadi kölcsönt. Appunyi Rezső gróf főispán. A szőlők veszedelme. — Nyílt kérelem főispánunkhoz. — Naponta járom a szekszárdi hegyeket. Gyönyörködik a szemem. De el- Bzoral a szivem. Szép termésigérct mellett, a legtöbb szőlőből szemembe vigyorog a végpusztulás réme. Ha legkésőbb, az őszig nem jön segitség, jövő esztendőben már kopárau fog meredni ránk majdnem az egész gyönyörű hegyvidék, mert a tudatlanság, vagy jobban mondva, a többet tudni akarás ismét a végveszély szélére juttatta gyönyörű szölőkultu- ránkat. A helyett, hogy megmaradtunk j volna a teljesen biztos oltási, vagyis amerikai vesszőrendszer mellett, a dolog könnyebb végét fogó paraszti észjárással rátértünk valami lehetetlen vegyes rendszerre. A legtöbb ember lebujtatta a bizony több pepecselést igénylő amerikai alanyu oltványait is, vagyis ritka kivétellel visszatérünk ismét az európai szőlő- kulturára. Hát egy darabig bevált az okoskodás. A háború azonban — mint sok mást — elseperto ezt a mindent jobban tudni akaró paraszti gyakorlatot is. Szénkéneg hiánya miatt tönkremenőben vannak gyönyörű szőlőtermő hegyeink. Pedig, hogy mit jelent ez az országra, nem szükséges az egész Tolnamegyére sem utalni. Elég példának Szekszárd egymaga is. Hivatalos becs lés szerint 80—1.00 ezer hektónál több bikavért szűrtünk el itt tavaly. Négy koronájával véve, könnyű kiszámítani, hogy egymagán Szekszárdon 30—40 milliónyi adóalap forog végveszélyben. Elég tekintélyes szám tehát ez ahhoz, hogy megérdemeljünk egy kis országos, jobban mondva kormányfigyelmet, kiváit most, amikor még a mozi mellett a bormonopolium gondolatával is kénytelen foglalkozni a finánc államtudomány, melynek bizony az az elve, hogy ott vegyen, ahol van. Do hogy fog ott venni, ahol nem lesz vennie mit ? Pedig ugyebár, okvetlenül vennie kell. Ölbe dugott kéz zel épp azért nem lehet nézni a pusztulást, amely, tájdalom, nem helyi, de országos. Valamit tenni kell. Ha az állam i csakugyan a fellendült bortermelés 1 torkonragadásával akarja pótolni az elpuskaporozott milliárdok egy részét, akkor gondoskodaia kell az | adóalap megmentéséről is. Sajnos, eddig még nem hallottunk egyebet, mint szót . . . szót, szót . . . A szó pedig, még ha szép is — nem öli meg a fillokszerát. Pedig nem vádolhatjuk sem a váró-, sem a vármegye vezetőségét, hogy ez irányban a szokásos lépéseket meg ne tette volna. Felmentek a hivatalos előterjesztések s növelte a papirinséget a sok kérvény, sürgetés. Volt az itt jár-t, akkori államtitkárnál deputáció is? A tény, a szomorú tény azonban, hogy 3zénkóneg nincsen. Legfeljebb egy-két kiprotek ciózott mótermazsa jutott egyeseknek. Mindez azonban nem elég. Éppen ezért veszem magamnak ezt a nem kis bátorságot, hogy vármegyénk érdemes főispánjához nyiit kérést intézzek. Úgy tudom, fiatalos lelkesedéssel s tettre kész ambícióval karol ő fel minden vármegyei közügyét. (Ennél pedig fontosabb ma alig van, mert igazán országos érdeket is érint.) Ahova ő a közügy érdekében kérni megy, nem igen j szokott eljönni üres kézzel. (Mutatja j legújabban a fiumei gyorsvonathoz | kijárt csatlakozás esete is!) Igen, mert főispánunkat megtanította a tapasztalat, (már azt nem tudom): a saját magáé-e vagy inkább az előtte jártaké, de inkább talán az — utóbbi) az t. i. hogy nem elég az intéző körök, sőt magának a miniszternek a szobája ajtaján b -kopogtatni s a kérő mondókára kapott udvarias válasz utáu az ajtót megnyugodva betenni, mert még ki sem léptünk, már másik, talán ügyesebb kéz van a kilincsen, amely belölről azt a kilincset addig el sem ereszti, mig biztos ígéretet nem nyert s el nem viszi az előzőleg talán mi nekünk szánt — segítséget . . . Ilyen erélyes intervencióra van nekünk szükségünk. Kérve kérem tehát azt hiszem, az összes bajba jutott szőlős gazdák nevében is, mélyen tisztelt főispánunkat, kopogtasson s újból kopogtasson e Szekszárd és vidékének létérdekét nagyon rs komolyan érintő kérdésben. Ha már augusztusban meg lehetne ejteni a gyéritési munkálatot, sokkal kevesebb szénkéneg is elég volna ideiglenesen és sokkalta batározotabb volna a védekezés, mintha az őszre marad, amikor már sok szőlő végleg elpusztul. Mert szénkéneg van. Igenis van. Szakértők mondják, hogy a katonai raktárak nem üresek shogy Németország és a semleges külföld is sokat segíthet, csakhogy ez utóbbiak bizonyos rckompenzációkat várnak. Hát meg kell adni, amikor egy pár várható milliárd vagyon, biztos jövedelem elpusztulásáról van szó. Egy szőlős gazda. Csatinhozúsunk a gyorsvonathoz. Sztcrényi kereskedelemügyi’ miniszter junius hó 15. óta visszaáll! tóttá a fiumei vonalon a régebben közlekedő gyorsvonatot, amely reggel 7-kor, indul Budapestről és este érkezik Fiúméba, viszont reggel indulva Fiúméból, este 9 kor érkezik Budapestre. A közóhwjnak adtunk kifejezést, amikor a sárbogárd— bátaszéki vonalnak ezen gyorsvonathoz való csatlakozását szorgalmaztuk. Főispánunk, mihelyt bizonyossá vált a fiumei gyorsvonatnak beállítása, felutazott Budapestre, hogy az illetékes tényezőknél a csatlakozást kieszközölje. Fáradságot nem kímélve, napokig tartó erélyes, és meggyőző argumentálással iparkodott úgy Szte- rényi minisztert, mind pedig Tolnai) Kornél máv. elnököt a közérdekű kérelem jogosságáról meggyőzni és Budapestről azzal a biztató reménnyel tért vissza, hogy közbenjárásának meglesz a bivánt eredménye. Ez immár be is következett. Sztcrényi kereskedelemügyi miniszter tegnap táviratilag értesítette Apponyi Rezső gróf főispánt, hogy még ennek a hónapnak a végén megkapjuk a gyorsvonathoz való csatlakozást. Ezek szerint már legközelebb naponként kéiszer lesz Budapesttel és onnét vissza összeköttetésünk, amit a háború alatt eddig elérnünk nem sikerült. Enyhül majd a vonatok túlzsúfoltsága • akinek pár órai dolga van csak Budapesten,'nem keil majd emiatt napokat feláldoznia, mint ed dig ; a reggeli fővárosi iapokat, pos tát nem a következő nap reggelén, hanem még ugyanaznap délben kapjuk kézhez stb. stb. Terünk nem engedi, hogy mindazon előnyöket, amelyek a gyorsvonathoz való csatlakozásból, valamint ugyancsak főispánunk közbenjárására három közvetlen vasúti kocsinak a személyvonatokhoz történt csatolásából előállottak, még részletesebben ismertessük, itt csupán arra szorítkozunk, hogy főispánunknak a mi éveken át teljesen elhanyagolt, minden kritikán alul állott közforgalmi viszonyainknak lényeges megjavítása érdekében nagy ambícióval kifejtett célirányos és fáradhatatlan, valóban közhasznú tevékenységéért a nyilvánosság előtt mondunk hálás köszönetét. Laptársunknak ez ügyről megjelent ismertetésére nézve a tárgyi igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy ebben az ügyben kizárólag Apponyi főispán kezdeményezte és vezette az egész akciót és bár nagy köszönettel vesszük mindenkinek támogatását, aki közérdekű dolgokban segítségünkre van, de idegen tollakat nem kell másra akasztani, amire az illető; különben nem is szorult. Forgalmi helyzetünk javítása érdekében a legközelebbi és legsürgősebb feladat — - hacsak lehet, még a háború alatt, ha nem, hát azonnal a háború után — a keselyiisi vagy gemenci hajóállomásnak visszaállítása, — hogy megszűnjék végre az a szégyenteljes állapot, hogy csak 12 kilométernyire van tőlünk a Duna és annak forgalmi előnyeitől teljesen meg vagyunk fosztva, el vagyunk zárva. A paksi állami polgári fiú iskola jubiláns ünnepe. Junius 15-én zárta be a paksi állami polg. fm iskola fennállása óta a 25 tanévét. Az intézet tanári testületé a mai nehéz viszonyok között sem feledkezett meg arról, hogy ezt a nevezetes elkalmat felhasználja a nagy közönség művelésére is, hogy kultur-ünneppé avassa ezt a napot. Népművelő munkája értékébe vetett törhetetlen hite legyőzte e nagy napokban fel feltünedező kishitűséget és osztatlan lelkesedést, uj reményt és hitet keltett mindazokban, akik részt vettek a meleg érzéstől s a lelket nemesitő művészettől ihletett ünnepélyen. A jubiláris ünnepet háiaadó isíe- nitisztelet nyitotta meg, utána az ifjúság tanévzáró ünnepélye követ kezett. Itt Padányi Andor kir. tanfelügyelő méltatta az ünnep jelentőségét, ismételte Báró Eötvös József nagy alkotásának, az 1868 XXXVIII. t. c-nek, népoktatásunk alaptörvényének 50 esztendős múltját, az alkotó nagy államférfiu kultúrpolitikai törekvéseit s a népnevelő törhetetlen hitével vallotta, hogy egyedül báró Eötvös József messze- látó szelleme menthette volna meg a kuiturviiágot a mai világégéstől, ha a nemzetközi élet vezetőférfiai mind báró Eötvös József iskolájába jártak volna, ha megértettük volna és követtük volna őt. A jelen volt szép
