Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-04-04 / 14. szám
14. szám XXm (XVI.) évfolyam. Szekszár-d, 1918. április 4. EM fizetési érrt .... érre ■r-j WC7«é ém Vf «*4- fa ár: . 1« ■ • , » 4 > . I« Már Hirdetési árak: árverési hirdetések: 35 petit son. I kér., további mt 30 I. - Nyik- *: pnwi Misfaési 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az or*z. m. klr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos Iap)a. Megjelenik hetenkinl egyszer : csütörtökön. Telefon izáa : Főszerkesztő: 18.— Feleiéi izerkesité: 24 — Kiadóhivatal : II. Szerkesztős é* Bezcrédj István-utc« 5 szám M« küldendőt a lapot érdeklő ösaaw küldemények Kiadóhivatal : Bért Balog Adávn-utca 42. itáa Az előfizetés! pénzek és fctrdet*i*fc »4* — küldendők Néptanítók. fea az aldBzete-t egész évre előre kakSfc* dlk, S korona PisiMhmtl: a. LESPSLD KÖBNÉL. FeW#* uerkei zti : BODNÁR ISTVÁN F6«unk*fars: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a tzerktsitflk REKVIRÁLÁS lesz megint a vármegyében. Hire jár, mint falun az oldalnyilallás- nak, az érvágásnak. Azt beszélik, hogy a marha és sovány sertéseken kívül sor kerül a zsírra is. Nem kevesebb, mint 50 vagon zsir beszolgáltatását követelik a megyétől. Valószínű, hogy előlbb az jönkéntes felajánlással fognak kismetezni s ha ez nem préseli össze a kívánt mennyiséget, jön a nagyobb prés, a házról-házra való rekvirálás. Hát' ez előne volt látható. Az élelmezés körüli múlt esztendei kipkedés-kapkodás most kezdi megboszulni magát. Az állam nem tette reá kezét az aratásra, de ehelyett elrekvirálták az utolsó szem kukoricát is (igaz, hogy 2 koronájával még most is lehet kapni literjét!) ahelyett, hogy azt a keveset, ami termett, meghagyták volna állattartási és hizlalási célra. így sokkal jobban jártak volna, mert az emberi táplálkozásra alkalmasabb búzaliszttel nem hizlaltak volna disznókat. Nem pusztult volna el a baromfi- állomány nagy része az — ocsn- tól, amelyre ráutalták, amelyet azonban csak papíron lehetett venni. így aztán bizony cs^k felényire híztak meg a mangalicák s azokat is siettek levágni a kisebb hizlalók, mert hát mi- nálunk mindent előre elpötyögnek. Akkor is már hónapokkal előbb hire járt a sertések el- rekvir41ásának. így aztán csakugyan nem juthatott zsir és'sonka- Bécsbe és kivált Prágába a — derék cseheknek . . . De hát szegényeknek, ezeknek is élniük kell a nagy — hűségükért. Éhen csak nem veszhetnek. Igaz. Csak hogyha már ennyire vagyunk, a majdani rek- virálásnál is nem lesz szabad elfelejteni valamit. Azt, hogy papirosbölcseség találhatta ki leg- leljebb azt, hogy havi 40 dekás zsirkompetencia mellett majd dolgozni fog tudni a csehországi gyomor számára a magyar paraszt, amikor nyáron íőélelme volt a — szalonna, a füstölt disznó hús, s hogy a már is oldalcsontjához aszott gyomra mellett körmölni fog tudni a tisztviselői kar, amikor főzelék hiányában amúgy is állandóan tészta- és krumplievésre , van kárhoztatva . . . De azért jó, legyen meg, ha kell a rekvirálás. Csak hogyha már itt minálunk rekvirálnak, odaát is lehetne kigondoltatni valamit. Rekviráltatni például a felesleges posztót, bőrt, cipőt, vásznat, fehérneműt. Utóvégre, tia Bécsben, Prágában még ma is lehet 200 koronás ruhában, 100 — 120 koronás cipőben agitálni a magyar állameszme ellen, miért adjon a magyar 1000 koronát egy ruháért, 300—400 koronát egy pár cipőért? 100—200 koronát egy árva — ingért ? Csizmáról ne is szóljunk, mert ma egy pár csizma: nagyzási mánia .. . Szóval ne kétféle mérleggel mérjünk, de csak eggyel. Vérünket már amúgy is felesebb meny- nyiségben adtuk, s most ezt a kis megmflra^it zsirfeleslegünket ne pocsékoljuk el szép szóért. Rekompenzációt kérünk. Disznózsírért : emberi belátást... B. Ejy tanár alapítványa. Ezzel a címmel érdekes közleményt olvasunk a Középiskolai Tanáregye siileti Közlöny április 1-jei számában. Hollós László di.ról, Szekszárd jeles fiáról van benne szó, még pedig nem kevesebb szó, minthogy kiváló földin k majdan elkövetkező halála után a jelenleg IhŰ ezer koronát kitevő vagyonát a Magyar Tudomá í nyos Akadémiára hagyta. Abból az alkalomból, hogy az Aka- ! déntia által neki múlt évben ruegitélt Marcibáúyi megjutalmat is felajánlta az Akadémiának, már jeleztük ezt az azóta tetté érlelődött szándékát a jeles tudósnak, s most (tincsen egyéb hátra, minthogy újból meghajtsuk előtte az elismerés zászlaját s bUszke örömmel engedjük át a teret az elöl említett lapközleménynek, amely a következőkép ismerteti a jeles tudós munkásságát és sok-sok milliomos embert megszégyenítő nagylelkű el határozását: Hazánk gombaszati ismeretének kikuíatása körül elévülhétetlen érdemeket szerzett Hollós László dr., I volt kecskeméti főreálisk. tanár. A magyar botanikai irodalmat igen nagyértékü monográfiákkal („Ma- j gyarország Gasteromycetái“, 31 táblával, 1903 ; „Magyarország fold - j alatti gombái, szarvasgombaféléi“, 5 táblával, 1911), egész sereg szak cikkel gazdagította, úgy hogy Hollós | régebbi lakóhelye, Kecskemét, ha- j zánknak legjobban kikutatott terü- ! lete lett; „Magyarország egyetlen | vármegyéjéből sem ismertettek any- nyi gombát“ (t. i. 1934 fajt; I. Math, és Térmtud. Közi. XXXII: 3: 1913.). Hollós nagyértékű, a csere révén igen sok külföldi origináléban rendkívül gazdag gombagyüjtemé nyét — mi^el az iskola szertárában igazgatói beleegyezéssel 20 éven át őrzött gyűjteménytől későbbi .igazgatója, Kacsóh Pongrác dr. megvonta a helyet (Hollós herbáriuma történetét 1. ,,Kecskeméti Újság“ 1011 aug. 13., 15, 1912 máj. 15., 16., 18 , 10., 21., 24., 26., 31.-i számaiban). — elégette, a tudomány örök karára- Hollós Líszl'ó tudományos működését a M Tud. Akadémia már ekkor lev. tagsággal, s több ízben jutalomdijak odaítélésével is merte el. E nagy katasztrófa után Hollós nyugalomba vonult s Szekszárdim vonult vissza, ahol tudományosan foglalkozni nem szűnt meg. •Nemes, a tudományért rajongó leikéről újabban is fényes tanubizony ságot adott. Ezt olvassuk u. i. az Akadémiai Értesítő 1917 nov.-dec--i füzetét 610—611. oldalán: „Dr. Hollós László főreáliskolai nyugal mázott címzetes igazgató, a Ma gyár Tudományos Akadémia levelező ' tagja, szekszárdi lakós, folyó évi május 7.-én kelt levele szerint a ,,Magyarország földalatti gombái“ című munkájáért részére odaítélt 50 darab aranyból álló Marczibányi Királynők — a gyermekágyion. Hatvan év tejt el azóta, hogy Ausztria-Magyarországban az uralkodó pSrnak utoljám fiúgyermeke született. Zita császárné és királyné betegágyban fekszik, körülvéve férjének gyöngéd szeretetétől, anyjának, nagyanyjának és anyósának gondos ápolásától. Szerencsés asszony, boldog feleség a királyné, mert tudja, hogy az ő frigye nem a politika szülötte. Mennyit szenvedtek lelkileg, régi időkben az uralkodók feleségei. Mennyi irigység, rosszlelküség, politikai intrikák, orvosi tudatlanság, sőt halálos gyűlölet kisérték el egészen a gyermekágyig a szenvedőket. Tudjuk, hogy Albrecht főherceg, mikor unokája, Krisztina, a spanyol trónra lépett, azt a feltételt kötötte ki, hogy egy osztrák orvosvkisérje el őt. Az elmúlt időkben, a hercegi aDyák a legnehezebb szivvel^váltak meg a messze idegenbe távozó leányaiktól, mert az etikett és utazási nehézségek többnyire lehetetlenné tették, hogy a nebéz órában gyermekük mellett lehessenek. Állítólagos gyermek becsempészé' sek idézték elő azt, hogy a spanyol és francia udvarnál, a király és az udvar összes legmagasabb méltóságai a betegszobában jelen kellett, hogy legyenek a nevezetes aktusnál. Hogy ez a szokás XIV. Lajos édes anyjánál, a polgárháború következtében elmaradt, egy olyan legenda megszületésére adott okot, mely csak napiainkban szűnt meg. E legenda szerint ikertestvér született és Lajos ikertestvérének úgy kellett bűnhődnie, hogy egész életén át vasálarcban, börtönben elzárva, szenvedett.' XIV. Lajos különben galantériájával és ismert grnndezájával lehetőleg enyhítette az udvarnál előirt ceremóniákat, de minden fitogt^tt gyön-' gédsége mellett sem akacmyozhatta meg azt, hogy szegény felesége, a trónörökös születése alkalmával igy ne sóhajtson fel: * — Ez a karcsú leányzó, a hosz- szu fülbevalókkal, aki oly gyöngéden forgolódik körülöttem, a férjem kedvese.“ Hasonló lelki kínokat állott ki a finom lelkű, sokat szenvedett német származású felesége II, Sándor cár nak, mert a császár későbbi • második felesége, mint udvarhölgy volt mellé" beosztva, « Egy martyr volt a trónon Anna angol királyné, aki latin nyelven irt, ő panaszolja el, mennyit szenvedett | férj étől VIII Henriktől. Mint egy | közöuséges betörőnek, állandó lenézésben volt része és néhány nappal halva született gyermekének világra jötte után,'"elhurcolták a Toverbe, ahol később mint köztudomású dolog, a szülés alkalmával elkövetett állítólagos hibázása miatt, kivégez ték. * A memóárokból Ítélve, rettenetes volt a helyzete - az első gyermek- ágybaD, Katalin orosz császárnénak. Az előszobában dorbézolt férje ittas barátaival, aki folyton azt kiabálta hogy a születendő gyermek nem az övé, úgyhogy a fiatal asszony min den piflanatban várta, hogy megölik. A gyermek születése után rögtön elvették tőle a tint, (a későbbi Pál cárt), mitídenki többé-kevésbbé ittasan elrohant és közel az elvérzés hez segítség" nélkül és teljesen elhagyatottan feküdt egy teljes éjjelen át a fiatal aaya. Kortársának, Mária Teréziának is nehéz órákat szerzett az első. gyermekágya. A trónörökös születésekor már mindeu be volt csomagolva és elő volt készítve a Magyarországba váló meneküléshez, a birodalom közel volt a megsemmisüléshez. Az uralkodónő kifogástalan egészsége lehetővé tette neki, hogy mint az uralkodói gondok rövid megszakításának -tekintse lebetegqdését. Egy akkori udvari festőtől hátramaradt festmény, mely egy minisztertanácsot örökít meg, a nagy uralkodónö levelei, azt a benyomást keltik, hogy saját le betegedése nem izgatta annyira fel őt, mint a leányaié és menteié, akik nél a nehéz órában nem lehetett jelen. Krisztina főhercegnőnek Schön- írunnlaau még ma is meglevő egyik festménye, férjét, Józsefet öröikti meg, aki egy kispolgáriasan egyszerű berendezésű hálószobában, két ségbeesetten felesége gyermekágya mellett ül. Lázas felindulással várta Mária Terézia, leányától Mária Antóniától a híreket. — Midőn hat év- házasság után, a francia császárné egy leánygyermeknek adott életet, igy panaszkodott Mária Terézia : „Ez a kicsi Mária Terézia (az unoka) egy kicsit sok.“ A szerencsétlen trónörökös születését nem kellett volna, hogy megérje. Mária Antoinettnól, kinek férje, a folytonos intrikák miatt, éveken ke resztül távol volt tőle, szerencsésebb volt Napoleon felesége, Mária Lujza. Napoleon, a gyöngéd férj, egy pillanatra sem hagyta el feleségét a nehéz napokban. A császár háziorvosának feljegyzései szerint feleségének kritikus óráiban igy szólt Napoleon : — Mentse meg az anyát, ne is törődjék a gyermekkel. — A szülés borzasztóbb valami, rniut valamennyi osatatér. Az orvos, tekintettel a császárné gyenge szervezetére, azt tanácsolta, hogy nS szülHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg ni előbbi beküldésére.
