Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-03-14 / 11. szám

% TÜLHAVÁME6YE it a KÖZÉRDEK 1918. március 14. lési költségeinek fedezésére »Up létesittessék, melyből az alap várható nagyobbodása után tüdőbeteg kato­nák megmentésére bizonyos állandó összeg less felhasználható. A nemes grófné által gyűjtött alap­nak tehát speciális rendeltetése van: a tolnamegyei tüdőbeteg katonák megmentése. Oly cél ez, mely min-- den emberszerető szívnek csak ked­ves lehet és megérdemli, hogy e célért mindannyiónk, tehetségűn^ szerint, anyagi áldozatokat hozzunk. Jól tudjuk, hogy a háborús ember­baráti intézmények állandóan igénybe veszik a nagyközönség áldozatkészsé­gét, de ez az uj jótékonysági cim annyira a mienk, annyira a mi kato­náink javát van hivatva Szolgálni és annyira a mi kötelezettségünket akaija az érettüok tüdőbetegekké lett ka­tonáink iránt ha csak részben is I«?1 róni, hogy ez alapnak támogatásától nemcsak nem vonakodhatunk, hanem azt szaporítani, fejleszteni legelső kötelességünknek kell tartanunk és nekünk meggyőződésünk, hog^ e kötelesség teljesítéséből mindegyikőnk anyagi tehetsége szerint kiveszi a részét. Épen ezért a tolnamegyei tüdőbe­teg katonák alapjának gyarapítására adakozásra szólítjuk fel vármegyénk közönségét és a hozzánk juttatandó adomány összegeket hírlapi lag fogjuk nyugtázni. Felhívjuk vármegyénk értelmisé­gét, hogy községenként szervezkedve gyűjtsenek ez alap növelésére, hogy a mentés munkálatai mentői előbb megkezdhetek legyenek. Hisz annyi a tüdőbeteg katona! Mily szép, mily lélekemelő dolog lenne, ha a külön­böző tüdőbeteg gyógyintézetekben már az idén elhelyezhető lenne, ez alap jövedelmeiből néhány tüdőbeteg katona! Mindenki hozza el filléreit a ne­mes célra. Adakozzunk a tolnamegyei tüdőbeteg katonák alapja javára ! F. M. HÍREK. — Királyfi született. 101 ágyulövés jelezne vasárnap a helyőrségekben, gy Zita királyné fiúgyermeknek adott életet. A kis királyfi, akinek három bátyja és egy nénje van, Ba­den ben látta meg a napvilágot és szépen frjlett, erős, egészséges cse­csemő. A királyi család örömében, szívből vesz részt az egész magyar nemzet, moly Károly királyt család­jával együtt szerető szivébe zárta. A Habshurg-család szokása szerint a kis királyfi a kercsztségben több kereszt­nevet kap. Milyen szép volna, ha e keresztnevek között egy magyar is lenne. — Személyi hir. Apponyi Géza gróf v. b. t. t., kedden Szekszardra érkezett és másnap részt vett a köz­igazgatási bizottság ülésén. — Vármegyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 22-én dr. Apponyi Rezső gróf főispán elnöklésével tartja tavaszi rendes közgyűlését; az állandó vá­lasztmány pedig március 21 én tartja ülését. A közgyűlés tárgysorozata a szokásos pontokat tartalmazza. — Közélelmezési értekezlet. Gróf Széchenyi Aladár somogy megyei fő ispán, Tolnavármegye területére is kinevezett kormányoiztos csütörtökre, e hó 14 re Kaposvárra értekezletet bitt össze, amelyre Forster Zoltán alispán is meghívót kapott és el is utazott, úgyszintén Papp Gyula köz- élelmezési miniszteri biztos. — A varhegyei kötségjegyzöi nyug­dijválasztmany e hó 18 an hétfőn délelőtt 9 órakor a vármegyeház kistermében ütést tart, amelyet dr. Éry Marion helyettes hitt össze. — Kinevezés, jOibán Marton 8. honvéd huszárezredbeli zászlóst, dr. Orbán Mirton gyönki ügyvéd fiát, aki jelenleg a román fronton teljesít szolgálatot, a király hadnagygyá ne vezte ki. — Március 15-ikét az idén is ke- gyeletea felbuzdulással ünnepli meg a polgárság. A szekszárdi belvárosi templomban délelőtt 9 órakor ünnepi mise lesz, melyen a hatóságok tes­tületileg jelennek meg, este pedig a 'város több pontján hazafias lakoma^ leSznek, többek között Sagy Sándor bartinautcai vendéglőjében halvacsora. A kereskedelmi kaszinó szombaton este tartja meg március 15-iki lako­máját, melyen vendégek is szívesen láttatnak. — Gazdasági egyesületi választ­mányi Ülés. Széchenyi Domonkos ■ gróf, a tolnamogyei gazdasági egye­sület elnöke folyó hó 18 ra választ­mányi ülést hitt össze, melynek napi- rendjére a kazalosi birtokeladással kapcsolatos teendők vannak kitűzve. — Uj szövetkezet. Szekszárdon „Szekszárdi szőlősgazdák szövetke­zete“ cég alatt 60.000 korona üzlet­résszel uj. szövetkezet alakult, ame­lyet a szekszárdi kir. törvényszék cégbíróságánál most jegyeztek be. A szövetkezet célja egyrészt a tagok bortermésének értékesítése, bepincé- zése, okszerű kezelése és egyenlősí­tése, másrészt pedig egy második központi szeszfőzdének Szekszárdon való felállítása. A szövetkezet vezér- igazgatója :* Wolf Arnold borbizo-■ mányos és szőlőbirtokos, a felügyelő- bizottságnak pedig elnöke: Leicht Lajos takarékpénztári elnök-igazgató. — Áthelyezett plébánosok. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Diósy József vajszlói és Fetter Gyula ér- tényi plébánosokat, az illetékes kegy- urak hozzájárulásával kölcsönösen áthelyezte.’ — Szénhiány a városi villanytele pen. Már-már az a veszély fenyege­tett bennünket, hogy szénhiány miatt be keli szüntetni a villanytelep üze­mét és sötétségbe borút az egész város, ami annyival kellemetlenebb és kínosabb lett volna, mert tudva­levőleg petróleum sem kapható Szekszárdon. Az utolsó pillanatban dr. Apponyi Rezső gróf gyors és energikus közbenjárása folytán Ráner szabadkai máv. üzletvezető haladék nélkül Szekszárdra irányított egy waggon szenet és estére ismét ki gyulladtak a villanylámpák. Ha más­képpen, nem megy, tengelyen kellene a városnak a nagymányoki szén­bányából a szenet elbozatnia, mert igen sut? esetben nem a ssén, hanem a waggon hiánya okozza a kiutalt 8zénküldeméuyek elmaradását. Akár fuvarozás, akár közerő- kirendelésének igénybevételével a bányából — kivé­teles esetekben — el lehetne hozatni a szenet, hogy a sŐtélbemnaradás- lól megkiméltessünk. — Reaktivalás. Paál József ny. here. gazdv felügyelőt Eszterházy Milós herceg a Tolnavármegye észak- nyugati részén fekvő gazdasághoz felügyelőnek nevezte ki. Paál nem távozik el véglegesen Dombóváról, hanem onnét vezeti a gazdaság ügyeit. — Elhunyt tanító. Scriba Gyula majosi ágostai ev. nyugalmazott ta­nító meghalt. Egyházközsége a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: A majosi ág. hitv. evang. egyház köz­ség mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett egykori tanítója tekintetes Scriba Gyula nyug. tanító- nr 41 évi lelkiismeretes tanítói munkásság, 14 év# megérdemelt nyugalom után 79 ik életévében f. é. március 11-én d. e. fél 8 órakor bosszú, kinos szenvedés után megtért őseihez. Hült tetemeit márc. 18 án d. u. 2 órakor fogjuk az iskola udvarából örök nyug helyére kikisérni. Emlékét hálás kegyelettel őrzik tisztelő tanítványai. Majos, 1918 március 11. A majosi ág. hitv. ev. egyház község. — Tolnavármegye az erdélyieknek. A vármegye közgyűlése a rézgálic- jutalékból fenmaradt összeg terhére 5000 koronát adott a ,,Pro Trans- syivánia“ országos segítő bizottság­nak, amely határozatot a földmivelés- ügyi minisster jóváhagyta. * — Halálozások. Fördős Dezső köz tiszteletben álló uzdi földbirtokos, a várm-i törvhat. biz. tagja, 75. évében elhunyt a szekszárdi közkórházban. Halálát bél baj okozta, melytől szaba­dulandó, műtétnek vetette alá magát, előrehaladott kora miatt azonban szervezete nem bírt megküzdeni a ootegséggel és a halál e hó 4-ikén kioltá nemes életét. Elhunytéról a család a következő gyászjelentést bo csátotta ki : „Horváth Pálné szül. Fördős Emma — férjével — vala­mint Horváth Katik^, a kiterjedt rokonság nevében is mélyen szomo­rodott szívvel jelentik, hogy szeretett nagybátyjuk szenei Fördős Dezső ur 1918. évi március hó 4 én hajnali 2 órakor, életének 75. évében, hosszas szenvedés után Szekszárdon elhunyt. A boldogult földi maradványa 1918. évi március hó 5-én délután fél 5 órakor lesz Szekszárdon, a Bezerédj- ntca 8. számú gyászházuál az ág. h. ev. egyház szertartásai szerint meg­áldva és Uzdra szállítva március hó 6 án délutárf fél 4 órákor a családi sírboltban örök nyugalomra helyezve. Szekszárdon, 1918. évi március hó 4 én. Áldás és béke kisérje porait! özv. Fördős Vilmosné szül. Kurz Gi­zella, özv. Fördős Gézáné szül. sze pezdi Kiss Blanka, dr. Bélák Sándorné szül. koroncai Pesthy Róza sógornői. Fördős Gyula, Fördős Vilmos, Fördős Mihály, Fördős Lajos, Fördős Géza, Fördős István és Fördős Dező unoka öcscsei. Biróy Béláné szül. bilkei Pap Sára, felsőeőri Nagy Istvánná szül. bilkei Pap Mária, Vitkovics Sándorné szül. Fördős IréD, Reich Oszkárűé szül. Fördős Katalin és Fördős Ilonka unokahugai.“ — Temetése szerdán, folyó 6 an ment végbe Uzdon, óriási részvét mellett. A gyászoló közönség között ott volt : Széchenyi Domokos gróf, Szankovánszky János, Perczel István, idősb és ifjabb Bernrieder József, Vizsolyi Ákos, Mechwartb Ernő, Sas8 László, a vármegye kép­viseletében Kurz Vilmos kir. tanácsos és Éri Márton dr. főjegyző, Sárszent- lőrinc, Györköny, Bikács, Kajdacs, Nagydorog, Nagyszékely, Kisszékely és Kölesd község elöljárósága, a kör­nyékbeli földbirtokosok csaknem tel­jes számban, nagyszámú közönség és a kiterjedt rokonság. Molnár Sándor, a madocsai ref. gyülekezetnek lelkipásztora, a tolnai egyházmegyének tanácsbirája s gyám­pénztárosa, 65 éves korában folyó hó 4-ón váratlanul elhunyt. 41 éven ke­resztül volt a madocsai egyháznak buzgó lelkésze, évtizedeken át egy-_ hazmegyéjének fáradhaLjtlan mun kása. Klasszikus ^műveltség, átható értelem, kitartó munkabírás és oda­adó hűség jellemezték. .Ezek voltak a vezetői egy emberöltőnél hosszabb működése alatt. Ezekkel tartotta fenn gyülekezetében a bitet, a reményt, mikor a Duna hullámai a kis falut szinte évről-évre elsöpréssel fenye­gették, mikor a nagy tűz után a min­den nélkül maradt hívek néma fájda­lommal ültek házuknak üszkös rom­jain, s most, mikor e nagy megpró­báltatásban itthon maradt öregek, az elment ifjakat sírva kiaérgették a temetőbe. — özvegyének és tiz élő gyermekének gyászát a megértés némaságával vette körül az egész gyülekezet méltó bánata. A veszteség nagyságát tolmácsolta s a sebeket kötözgette Kátay Endre esperesnek, Molnár Sándor paksi lelkésznek és Szőnyi József duoaszentgyörgyi se gédlelkésznek bensőségteljes vigasz­talója és buzgó imája. Az elhunytban ifj. Molnár Sándor védgáttársulati mérnök édesapját gyászolja. Haláláról a madocsai ref. egyház a következő gyászjelentést adta ki: „Nagytiszteletű Molnár Sándor ur a tolnai ref. egyh. megye tanácsbirája és gyámpénztá­rosa, folyó hó 4 én d. u. 4 órakor megtért Teremtőjéhez. Folyó hó 7 én d. e. 10 órakor fogjuk a templomban tartott .gyász, isteni tisztelet után örök nyugalomra kisérni. Madocsa, 1918 márcins 4. Pál 1. Kor. 4. 1. 2. ^Úgy tekintsen minket az ember mint Krisztus szolgáit, és Isten tit­kainak sáfárait. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkivántatik, az, hogy mindenki hívnek találtassák.“ .4 ma­docsai ref. egyház presbyiériunia.“ — Drágább lett a hús Szekszárdon. Vasárnap óta a marhahús ára Szek­szárdon 11 korona, a borjúhúsé pe­dig 12 korona. Amidőn ezt, mint újdonságot megemlítjük, ki kell je­lentenünk, hogy ez ármegállapítást, illetve áremelést helyesnek el nem is­merhetjük. A húsárak maximálása Szekszárdon és Tolnavármegyében az ármegállapitó bizottság jogkörébe tar­tozik ; ezek az árak rendeletileg meg is voltak állapítva és nem helyes a maximális árakon változtatni a — közönség rovására. Megesketik, hogy a marhaárak emelkedése következ­tében a maximált árak mellett a mészárosok üzleti érdeke, a húsárak emelését kívánná. De ez emelés nem történhetik egyoldalú érdekekre való tekintettel, annál kevésbé, mert mi­kor a marhaárak alacsonyabbak vol­tak, mészárosainknak eszökbe se ju­tott a maximált árakat leszáliittatni, hanem vígan szedték tovább a tej­felt. Eiég az hozzá, hogy a húsárak megállapítása csakis szakértők köz­bejöttével és a fogyasztó közönség érdekének figyelembe vételével esz közölhető'. Ez a fő és ebhez ragasz­kodnunk kell. — A „Béla-majur“ elnevezéshez. Vettük a következő sorokat : „Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A „Tolna­vármegye és a Közérdek“ folyó évi 9. Számában megjelent „Kegyelet Bartal Béla iránt“ cimü hírre, engedje a következőket megjegyeznem : Azon elhatározásomban, hogy faddi birto­komhoz tartozó „Magyalos“ pusztát boldogult nagybátyám után nevezzem él, kizárólag a személyes és családi kegyelet érzése vezetett és ezért az elnevezés természetszerűleg, csakis a boldogultnak keresztneve után tör­ténhetett, amely néven jóságos em­lékét én őrzöm lelkemben. Az ő és korábbi *elődeim szellemében véltem ezáltal cselekedni, kiknek hasonló felfogását hirdeti a birtokhoz tartozó másik két puszta, a György- és Erzsébet-major elnevezése is. Bár­mennyire köszönöm és méltánylom is tehát, néhai nagybátyám emléke iránti köztiszteletnek és közbecsülésnek azon újólagos megnyilatkozását, mely a „Béla-major“ elnevezésnek „Bartal Béla-major“ ra vaió változtatását óhajtja, azt a fenti okokból és azért sem tehetem magamévá, mert, a tá­volabb állók, a közönség kegyeleté­nek, elismerésének lerovását az el­hunyt iránt, annak közéleti tevékeny­ségéért, — ismétlem, bármennyire jóleső és felemelő is ez a tudat szá­momra — a családtag, az utód, lé­nyegében más természetű kegyeleté­nek kifejezésével összekapcsol hatónak nem tartom, sem előbbinek megvaló­sítására egy magántulajdont képező, a közzel szorosabb vonatkozásban nem álló objektumnak az elhunyt családnevéről való elnvezését, alkal­mas módnak nemtalálhatom. A család-' név egyébként, most is'helyet foglal az egész birtokkomplexum megjelö­lésében és hiszem és remélem, hogy Isten segítségével, a jelenlegi ag­gasztó, mert sajnos szabadjára eresz­tett áramlatok dacára, dédatyám öröké, az utolsó királyi donátio Ma­gyarországon, ebben a vonatkozás­ban meg fog maradni a jövőben is. Fogadja Szerkesztő Ur őszinte nagyra­becsülésem kifejezését, mellyel vagyok tisztelő hive Budapesten, 1918. évi március 3-án, ifj. Bartal Aurél.“ * * * „Béla-major“ helyett a „Bartal Béla-major“ elnvezés az én eszmém volt, melynek felvetésére engem a legtisztább kegyelet vezetett Bartal Béla iránt, akit én a legkiválóbb magyarok közé sorolva tiszteltem.­Ifjabb Bartal Aurél ur sorait ol­vasva, *nem marad számomra más hátra, mint okfejtését méltányolva, az ő álláspontját elfogadni éj} a ke- gyeletes „Béla-major“ elnevezésben megnyugodni. Szekszárd, 1918. éri március 12 én. Földvári Mihály. I

Next

/
Thumbnails
Contents