Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-02-21 / 8. szám
♦ XXVIII. (XVI.) évfolyam. 8. szám. Szekszárd, 1918. február 2t. MDAVMEGYE ES A KÖZÉRDEK Befizetési ár: sí é*r* 18 Urtu FŰ évre 4t«*y«4 évre Vet ^dm in « 4 > I« Mi4r Hirdetési árak; /irre réti túrd elések: 35 petit song I t«., további sor 30 f. — Nrilt- tár: ganwed uKoakéot 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Ü2 oraz. m. ktr. selyemtenyésztési fel&gyelőség hivatalos lap)s. Megjelenik heienkini egyszer : csütörtökön. Tételén náo : Féezerkexzté : 18, — PeteHb szerkeszt*: 24 — Kiaáéhivital: 11. Szerkesztősét: •ezerédj István-ote® b fzám léé küldendői: a lapot érdeklő ctssaa rőldemények. k iadóhivatal: ■ éri Balog Ádám-utca 42. azán 4a előfizetési pénzek ét hifdetésak léa Küldendők. Néptanítók, fea az alőflzeté-1 egész évre előre kakit» dik, I korosa. FáoMtbuztl: V. LEOPOLD KORNÉL. Feteifij szerkeszti: BODNÁR ISTVÁN. FOmunkatári: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Lnptulajdonosok i szerkesztők. Meghívás - kézfogóra. A politikai színpad még mindég komor. De már nem olyan vigasztalan, mint volt az — első felvonásban. Akkor még villám- lőtt, dörgött, csattogott a — mii-istennyila. De azóta, mintha csendesebb lenne a színpadi horizont. Hát Károlyiéktól volt hangos minden csalit, minden berek. Ez a kis „jóléti bizottság“ mindenkinek gilotint mutatott, akinek gyomra nem volt hajlandó bevenni a győzelem nélküli béke maszlagját s á radikális választói jog másodszor is megfőzött kemény tojását, amelyet pedig éppen a párt korifeusai ropogat- tak össze annak idején, Kris- tóffynak a kabátja zsebében, de még — lágy állapotában . . . Közben azonban történt valami. Egy kis családi belviszálya Összeveszett az éppen nem demokrata Imre gróí, a demokratábbnál is demokratább Mihály gróffal, aki viszont Váz^onyival kapott hajba, aki tudvalévőén gróf sohasem volt, de Károlyiék , szerint most már nem is — demokrata . . . Igen, mert Vázsonyi is „megundorodva“ ki talált lépni a blokkból s inkább belépett a Wekerle uj pártjába, leleplezve a blokkjegyzőkönyvet közzétett egész társaságot, aTnely demokratasá- gában sokkal kevesebbet kívánt, mint a mit ő választói javas- i latába felvett. Wekerle uj-párt alakitó kísérlete tehát kiválóan sikerült any- j nyiból, mert kívül maradtak a í leghangosabbak, az örök elége- ! detlenek. De annyiból még sem sikerült, mert az elméletileg szépen megkonstruált petárda nem robbantotta fel a munkapártot, a Serényi, Zichy gróf-féle kilépések csak apró szilánkokat szakítottak le annak a testéből s az óriási szikla ma is ott áll a maga kompakt egységében Tisza István mellett . . . De hát akkor mi lesz? Vájjon a munkapárt igy megszavazza-e majd az uj választó- törvényt ? Nem! Mert akkor, annakidején akár kormányon is maradhatott volna. S a kormány vájjon engedhet-e ? Erre mi igazán nem adhatunk feleletet. De ott szintén azt mondják: nem. Mi lesz tehát? Uj választás? Fenyegetésnek, mumusnak jó volt egy időre. De ma már érzi minden jóravaló magyar ember, hogy most vinni bele a válasz? tási küzdelembe ezt a szeren- ; csétlen országot, valóságos nemzetellenes bűn volna. Az uj , pártnak egyébként is lesz gondja reá, hogy a most elcsendese- 1 dett Károlyi-párt fel ne használhassa a választási zavart — mandátum halászatra, amely főleg az Apponyi-pártot tizedelné meg nagy, hazafias elhatározásáért, a — függetlenségi párt feloszlatásáért . . . Mi fog tehát következni ? Kompromisszum? Logika szerint ennek kellene következni. (De hol ma a logika?) Mert Tisza István egy kicsit már békére nyújtotta a kezét. Volnának a túlsó oldalon is elegen, akik a suba alatt már nyújtanák a., kezüket, de láthatatlan erők még visszarángatják . . . Mert ki tagadhatná el, hogy az elmúlt hét nagy diadalát jelenti Tisza Istvánnak. Ilyen tüzes magjUF lélekkel nem egy hamar beszéltek a tisztelt házban. Kitárta egész lényét, lelke, szive belsejét. Szavai megráznak, megremegtetnek, mert a legintenzivebb fénnyel világítják meg a mély szakadékot, amelybe a nemzet belép, ha nem vigyáz, ha idegen bálványok után fut, jelszavak lidérc-fényét kergeti ... Sok habozásra tehát nincs idő. A mű-vihar dörömbölését kiálltul:! Ezután is kiálljuk. De T isza István fényszóró .szavai megvilágítják a jövő méhét, az abban rejtőző vészfelleget, amely letárolással fenyegeti a nemzet igazi vetését s alámossa az ezredéves büszke tölgy élet-gyökerét ... Tisza elment a fele utón, Amonnan is meg kell indulni. Ha Pár^s megért egy misét, ez az ország. i"s megér egy kéz- szoritást. „Fogjunk kezet — ne a mohácsi vész után, hanem a — mohácsi vész előtt!“ Tisza István meghívott minden magyar embert a — kézfogójára ... B» A Xolnomegyei Takarék és Hitelbank Részvénytársaság közgyálése. Folyó liő 14 én tartotta a Tolna-■ megyei Takarék és Hitelbank évi rendes közgyűlését, amelyen gróf Appongi Géza vbt. tanácsos elnökölt A közgyűlésen 40 részvényes jelent meg, akik együttesen 1964 részvényt képviseltek. Gróf Appongi Géza elnök megállapítván a határozatképességet, üdvözölte a megjelenteket és hosszabb megnyitó beszédben vázolta aa into zet múlt évi működésének eredmé nyét. A legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg az intézet vezetőségéről, szakavatott és fáradhatatlan munkásságáról, amelynek elsősorban köszönhető az elért, minden tekintetben fényes eredmény. Különösen a múlt évben elért 15 milliós badikölcsön jegyzés nagy jelentősé TÁRCA. Óriás és Picurka/ Irta : Bodnár István. ’(Folytatás és vége.) Picurka megpróbálta a furcsa^ya- loglást. Kissé kínosan ment. De kivált le a völgynek, mái jobban sikerült... Még nevetett is hozzá : — Bolond volt még az öregapád is, te, Óriás ! így lépkedtek valami elég keserves pár száz lépést, .a mikor a tisztásra értek. A lövőái'ök ügyelőhelyén álló Argyellán Juon keresztett vetett s elorditotta magát: — Doranu Kadettu, vesszek meg ha nem medve jöjje a szilvábul . . . — Bolond, hát mióta vai) a med vének szuronya? Paszta szemmel látom, hogy katona jön amott . . . — Katona ? Dehát mióta van ka- tonáéknak négy lába? Az ám ! A kadét is kimeresztette miod a két szemét, Szerencsére azonban jött a kapitány ur, aki büszke volt a messze- látójára s azt állította, hogy bárom ezer lépésrőt még a legyet is meglátja a torony gombján! Könnyű volt neki. Nem lehetett megcáfolni. Először is nem igen «kadtak olyan' toronyra, hogy gombja lett volna, *) Megjelent a Budapesti Hírlapban is. de olyan — gombra se, hogy mind-, járt — torony is lett volna hozzá. Hogy lett volna tehát rajta — légy ? — Nini, hiszen az az Óriás meg a Picurka! A Picurka lába be van bugyolálva . . . Hebehe . . . Bolond két gyerek ! — kiáltott a kapitány. E közben megkezdődött az irgalmatlan ágyúzás . . . Röpködött a gránát meg a srapnel . . . Óriás elvágódott . . . De megint talpra ugrott s integetett az egyik kezével-. . . Épp akkor érkezett vissza a négy katona a két súlyos sebesülttel. — Forduljatok vissza azonnal, de tisztességes hordággyal. Hozzátok be Picurkát és Óriást, ha élve, ha halva ... S azok meg is hoteták Isten csodájával határosán — élve. Picurka megvolt a bekötözött lábával, de Óriás karja erősen vérzett egy srapnel szilánktól . . . Sebét azonban be sem engedte ! kötöztetni. Elővette .noteszét s hosz- szan magyarázgatott a kapitány urnák. % Nemsokára csilingelt a telefon. Két óra múlva pedig már ugyanám ropogott a puska. Hanem futott js ám véres fíjjel vissza az oláh. Két zászlóaljból alig maradt egy szál ép ember. [Óriás bemondására egy másik ezredünk megkerülte és géppuskával oldalba kapta őket . . . Picurka és Óriás megint kórházba került. Oda küldték utánuk a metáliát De most Picurka kapta a kicsit, Óriás pedig a nagyot, a mire meg is jegyezte : , — No pajtás, hát az egyszer kvittek volnánk vagy mi a szösz .. Nemsokára valami nagy inspiciro- zás volt a kórháznál l^gy nagyon, de nagyon nagyrangu tiszt érkezett. A tréfát kedvelő főtörzsorvos célzatosan egymás mellé állitcutta a szemlén a már lábbadozó, sőt egészen meggyógyult Picurkát és Óriiflrt. A főtiszt megkérdezte: Hogy hívnak fiam ? — Jelentem alássan eugszfürer Picurkának . . . A főtiszt teljesen tisztában volt magyar nyelv finomabb uüánszaival: — Ajha, te vagy a — picurka? Hát akkor milyen lehet a — nagy? Aha, látom a — melleden. Itt lóg a nagy vitézségi érem . . . Hol kaptad fiú és miért ? Picurka hallgatott. — Na gyerek, megnémultál ? — Instálom alássan, azt| csak U Tudja megmondani, hogy miért . . . — és rámutatott Óriásra. Ó? Hát téged fiú, hogy hívnak? — Jelentem alássan, korporal Óriás . . . A főtiszt elnevette magát: Te . . • te és — óriás ? Nohát, Óriás, miért kapta Picurka a nagy metáliát ? — Instálom alássan, mert élete kockáztatásával is kimentett a svarm- léniából . . . — Derék ember ! De hát te miért kaptad a nagy ezüstöt ? — Jelentem alássan, azt meg csak: ü tudja megmondani ... — és Picur kára mutatott. — Nohát Picurka, miért? » — Hát könyörgöm alássan azért... mert izé ... hogy hát ő is kihozott engem a vállán a tüziveszedelemből. Az inspicirozó főtiszt keményen összevonta a bQmiokát: — Engem akarat bolonddá tenni, te haszontalan? Ez a babszemjankó vitt volna ki a vállán ilyen — óriást ? A tréfás főtörzsorvos elérkezettnek találta a pillanatot. Közbeszólt. A főtiszt elnevette magát * — Úgy, de már erre magam is kiváncsi vagyok. Azonnal mutassátok meg, hogy történt. A magyar ember azonban csinál sok tréfát, de nem szereti, hogy rajta mások mulassanak. Csak ismételt parancsra engedelmeskedtek. Volt aztán óriási derültség. — Derék fiuk vagytok. Van e valami kivánságtok? Picurka hallgatott, Óriás azonban megszólalt: — Jelentem alássan,énnékem volna! — Nohát csak ki vele. —4 Könyörgöm alássan, mindenünk megvolna, csak a füstölni valóban vagyunk szűkösen . . . — Hát olyan nagy pipa Matyi vagy ?. — Én, iDstállom, nem is pipá- . De a Picurka .. . . zom Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos Összeg mielőbbi beküldésére.
