Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-12-27 / 52. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 52. szám. Szekszárd, 1918. december 27. T0LI1AVAH ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ................36 koron« Fél évre....................18 > Negyed évre .... 9 » Egyes szám ára . . . 70 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 16 K, további sor 70 f. — Nyilt- lér: petit soronként 100 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő Összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Illesztendő. Ne úgy köszöntsük ma egymást, hogy adjon az Isten boldog újévet. De úgy, hogy-a le- tüntnél adjon — boldogabbat! Szédületesebb bukás nemzetet még a világon soha nem ért, mint bennünket. Lengyel- országot, az uj Phőnixet, egykor lassú szú, százados bajok őrölték halálra. Nálunk is évtizedes torzsalkodások gyengítették a nemzet életerejét, de még egy esztendővel ezelőtt is úgy látszott, hogy diadallal usz- szuk át a világháború kiáradt vércsatornáját. Büszke, elbizakodott lélekkel repültünk a győzelmes, bár hódítás nélkül való béke léghajóján s most összeroncsolt testtel fekszik országunk a porban. Csúnyán becsapott bennünket a léghajósok utolsó reménye, a biztos sikerűnek hirdetett -- szálló ernyő : vezető lérflaink naiv hite az tintámban. A fegyverlerakás egyedül üdvözítő volta füstté, korommá vált, mielőtt még a béke biztos száraz földjét érintheté lábunk. A fegyverszüneti szerződés Írott malaszt, affajta makulatúra. Ellenfeleink még annyira sem becsülik, hogy sajtot takarjanak bele. Francia, angol katonát kértünk megszálló csapatoknak és nem románt, szerbet, avagy színest. De a teljhatalmú Franche é’Esperet már akkor gúnyosan legyintett a kezével s küldött Budapestre fekete spáhikat s élbe tett kézzel nézi, hogy ránk agyarkodó nemzetiségeink hogy forgatják fel a belső békét s máris hogy osztozkodnak Szent István király, természettől is egységesnek teremtett birodalmán. Ha még csak a Wilson elvei szerint való belső nemzeti ki- jegecedésre törekednének, de büntetlenül hirdethetik a tőlünk való teljes elszakadásukat, idegen államokba való beolvadásukat. S államot alkotva az államban, kapukat nyithatnak a külső imperialista törekvéseknek s a békekötés előestéjén idegen hadak szállhatják meg védtelen hazánk Ugmagyarabb városait: Kolozsvárt, Debrecent, Pozsonyt, Pécset, Nagyváradot, Temesvárt, Komáromot stb. Rettenetes! Az élelő polyp-karok máris agyon- roppantják az egész országot! S mindezek mellett, ha még meg lenne az országban a belső rend, nyugalom, a vagyon, személyi biztonság?! De hát egy volt eltévelyedett eszü hadügyi zseni bölcsesége kimondta, hogy nem is akar látni katonát! Nohát nincsen is ma egy jó századnyi fegyelmezett katonánk. A cseh, román rablási | vágy mohóságát nem fékezhetjük hatásos manlicher-golyóval. Legfeljebb a tiltakozás papiros galacsinjával lövöldözhetünk vissza s képtelenek vagyunk a neki vadult, jelszavaktól megrészegedett, szabados elemek garázdálkodását meggátolni. Itt is, ott is ebek harmincadjára jut a verejtékes kézzel összegyűjtött nemzeti vagyon. S a karhatalmi erő hiánya teljesen megbénítja a kormány munkáját is. Hasztalan van meg sokakban a képesség, a jóakarat. A talán tulmohónalc is mondható alkotási vágy. Mindezt illuzóriussá teszi a nemzet zömének önfegyelmezetlen volta, sült galamb várása, a dologtól való huzódozása. A kormány mérsékeltebb elemei elcsüggedt lélekkel sorba kiválnak s a bennmaradt belátásosabb radikális elemet is elsepréssel fenyegeti a terjedő kommunizmus, a bol- seviki-áramlat. S mindezek mellett két hónap alatt teljes három inilliárddal lettünk szegényebbek, úgy, hogy ha valami isteni csoda közbe nem jön, nemsokára követjük Törökországot a teljes állami csőd felé . . . Ez a mai helyzet szomorú képe. . . Ezért ne köszöntsük tehát egymást a régi módon, hogy adjon az Isten boldog újévet. De kérjünk mindjárt a mostaninál százszor boldogabbat. Még igy is elég lesz átevic- kélni a millió bajon. Könyörög- ! jünk az Istennek, ki átvezetett bennünket Mohácson, az 1849 bitófa-erdején, az abszolút uralom dohos kazamatáin, adjon irgalmat e sokat vétkezett, de bűneiért már százszor megszenvedett nemzetnek. Vessen egy kis égi fényt a szivek, lelkek borús setétjébe, a reménytelenség éjszakájába. Oltsa el a harag, gyülölség pokoli lángját kint és idebent is. Fékezze ellenségeink vad, megsemmisíteni akaró boszuvágyát, de a mi féktelenségünk, mások kárán gazdagodni óhajtó igyekezetünknek kapzsi, bűnös gerjedelmét is. Lopja be a szivekbe a békés polgári rend hő óhaját. Adja ismét oda a sok millió dolog- talan kézbe a becsületes megélhetést biztositó ásót, kapát, gyalut, kalapácsot, a boldogító Hátralékos előfizetőinket tiszteié*4 * ekeszarvat. Hozzon sok-sok békét, megelégedést csicsergő pacsirtát a barázdák fölé, fakasz- szon dalt a káromkodó emberi ajkon, uj hit, uj remény rózsáival takarja el a kormos romokat . . . Adjon a jó Isten — boldogabb ú jévet! B. — A polgári pártok tömörülése. Károlyi Mihály miniszterelnök nemrég ezt a megszívlelendő nyilatkozatot tette, hogy a polgári pártok tömörüljenek, egyesüljenek. — Fel hívása úgy látszik neu talál visszhangra, pedig még sohasem volt ebben u szerencsétlen országban az erők egyesítésére és összefoglaló munkájára olyan nagy szükség, mint ezek!) n a rettenetes időkben. A vezér felhívását h gbizaimasabb bivei és régi fegy- vertarsai sem követik. Batthyány, Lovászt/ Márton kivált a népkor- raánybói és ott hagyta Károlyit. A Lót miniszter nem nézhette tovább a kormánynak a szélsőségekhez vezető politikáját. A kormányban a vezetést a radikálisok és szociáldemokraták vették kezökbe, ami az entente hangulatát még jobban ellenünk fordította Sajnos, külpolitikai helyzetünk teljesen elposványosodott — elvadult — Károlyi kormányáról mi g csak tudomást sem vesznek és nelkü Unk, ellenünk intézkedik és rendelkezik rólunk — országunk szétszakgatásával — az entente Demokrulikus politikát — progresszív haladást — szociális fejlődést kívánunk mi is, de nem anarkiát, nem bolsevizmust, aminek mesgyejéu járunk. .4 reakciót utál juk, ellenforradalomra nem gondol épeszű ember, de a felforgatásban, a magántulajdon szabadjára bocsátásában, a politizáló és bizalmiférfiak- kal dolgozó hadseregben nem találjuk meg csonka állami életünk fenmars- dásának biztosítékait. Ha a végrehajtó hatalom mögött nincsen erő — csak tekintély és súly nélkül való vergődés a kormányzás, aminek az ország vallja kárát. Mentsük meg, ami még menthető. Fel a munkára I Egyesüljön minden erő — tömörül jenek a demokratikus progiessziv polgári elemek és pártok a szélső radikalizmus ellen és pedig ha lehet Károlyival — ha nem, akkor nélküle. Az orszóíos földmlíespúrt - zászlóbontása. It ta : Darányi Ignác. A falu és a város közötti egyensúlyt joggal követelhetjük. Ez az egyensúly hátrányunkra meg van billentve. A demokrácia uralma alatt a kormányok és törvényhozások kell, hogy a nemzet hü tükrei legyenek. Már pedig a nemzet népességének kétharmadát a földművelő nép szolgáltatja. Ezért méltán igényelhető, hogy z kormány, mely ma z helyzetből folyólag majdnem diktátori hatalmat gyakorol, e szempontot latbaveese és megbírálja, hogy nem viseli-e valamely rendelkezése az egyoldalúság bélyegét vagy látszatát magán. Különösen igényli a gazdaközönseg, hogy a sürgetett egyensúly és helyes arány az alkotmáuyozó nemzetgyűlés választásánál és összetételénél kifejezésre jusson. Az ország jelentékeny része ántánt csapatokkal van megszállva. A meg nem szállott te- rület'-ken pedig sokhelyt rendzavarások jelenségei mutatkoznak és a kedélyekben izgatottságot valtanak ki. Ilyen viszonyok között kétszeres kell, hogy legyen nemcsak a kormány hatalma, de annak felelőssége is. A kormánytói azt várjuk, hogy a választók igaz akaratának minden pressziótól ment, sem alulról, sem fölülről nem befolyásolt megnyilatkozását a legnagyobb eróllyei biztosítsa. Ha a választások tiszta lefolyását feltétlenül biztosítják, akkor a falu képviseletében nem az „előkelő idegenek“ fognak megjelenni a nemzetgyűlésen, hanem a falusi ember, birtokost, kisgazdát, vagy földmivest fog képviselőül megválasztani, olyan embert küld maga helyett, aki nem azért megy Budapestre, hogy ott esetleg egyéni célokat érvényesítsen, a reá bízott érdekeket peoig föladja, amint az a múltban, fájdalom, nem egyszer mogtörtént. Mit gondolnak gazdatársaim : hány olyan város fog akadni, amely a mai viszonyok között hozzánk, falura jön, hogy közöttünk keressen képviselőt magának. Azt hisz m, hogy ilyen város valószínűen egy sem fog akadni. Ha pedig ez igy áll, akkor a mi igaz ság az egyiknek, igazság kell, hogy legyen a másiknak is. Országos emberekről nem szólok, azok kivételt képeznek. Semmi sem volna helytelenebb, mint a különböző osztályok között ellentéteket szítani akarni. Kétszeresen elhibázott volna azonban az or szag mai helyzetében. De mi azt hisszük, hogy a sürgetett egyensúly helyreállítása épen arra van hivatva szolgálni, hogy a fa'ut a városhoz közelebb hozza A falunak és a városnak nagy, közös érdekeik vannak. Közös érdekünk a legnagyobb előttünk állé föladat, a termelés és ebből folyóau a közélelmezés s elsősorban a városok ellátásának biztosítása A termelést fenntartani azonban csak fegyelmezett renddel és munkafoly- tonossággal lehet. A mai helyzet egyik irányban sem vigasztaló. Pedig ma minden intézkedés és minden kérdés e két szempontból bírálandó el. Ha ezeket biztosítani tudjak, más lesz helyzetünk a békekö és idejére is. Mi az alkotmányosé Demzetgyü- lés választási akciójában a magántulajdon és a tulajdon szentségének megdönthetetlen alapján állank. Ezt és a falusi nép jólétét irta zászlójára az ujonan létesült Országos Földmivespárt is. Ezt a pártot és mindazon rokonpártokat, melyek ilyen alapon állanak, erőteljesen támogatni kötelességünk. Mikor viharos a tenger, az a jelszó a hajón: minden férfi menjen a fedélzetre. Mikor az árvíz hulláma töltéseink koronáját csapdossa, akkor a jelszó: minden ember menjeD a gátra. Ezzel a biztos reménységgel kívánok minden embernek boldogabb és kevésbé goüdteljes ujesztendőt, a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
