Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-12-12 / 50. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 50. szám. Szekszárdi 1918. december 12. «IAH ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ....................24 korona Fél é vre........................12 » Negyed évre .... 6 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nvilt- lér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Adám-utoa 42. szám* Az előfizetési pénzek é& hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre bekllldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az uj Magyarország és a vidéki intézetek * Irta: dr. Leopold Kornél, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója. Dr. Nyulászi János, a Magyar Pénzintézetek Országos Szövetsége igazgatója a fenti cim alatt igen figyelemre méltó cikket irt, amelyben az intézetek értékpapír-állományában jelentkező árfolyam-veszteségek adó- mentességének biztosítását kéri, helyes okfejtéssel, a pénzügyi kormánytól. Azonban van ennek az egyébként igen tartalmas közlemény- nék egy passzusa, amellyel éppenséggel nem érthetek egyet és amely a következő: „A legtöbb igazgató számol azzal, hogy intézetének az érték- papir-tárcán jelentékeny vesztesége lesz. Nem igen okoz azonban ez zavart, mert egyetlen egy vidéki intézet léte sem forog kockán, amennyiben a veszteség semmi esetre sem lesz oly mérvű, hogy az még a legerősebb mértékben angazsált intézetnél is pár évi osztalék nem fizetése utján ne legyen kiküszöbölhető. “ Nyulászi doktor ur nagy tévedésben van. Úgy látszik elkerülte figyelmét, hogy igen nagy számban vannak vidéki intézetek, melyeknek alap- és tartaléktőkéje együttesen nem haladja meg az 500.000 koronát és milliókra menő hadiköl- csön van tárcájukban. Ugyancsak számos vidéki szövetkezet, melynek minden vagyona a tagok apró üzletrészeiből és cse- kélv tartalékokból all, milliókra menő hadikölcsönt jegyzett és őriz tárcájában. A vidéki intézetek túlnyomó része alaptőkéjüket és összes tartalékjaikat többszörösen túlhaladó hadiköl- csönöket jegyzett, tették ezt ha- zafiságból, nemes versenyből, néha — ahol az igazgatók, vagy főtisztviselők fel voltak mentve — bizonyos terror folytán, a legtöbb esetben pedig azért, hogy a háború alatt ösz- szegyülemlett betéteket, egyéb kihelyezések híján, előnyösen és biztosan gyümölcsöztessék. Jóval több, mint ezer olyan vidéki intézet van az országban, melynek alaptőkéje 500.000 koronán alul van. Ezeknek évi tiszta jövedelme átlagban inkább az 50.000 korona alatt mozog, mintsem azt meghaladja. * Megjelent a Bikessy Imre kitűnő szerkesztése alatt álló „Tőzsdei Kurír* gazdasági és politikai folyóirat utolsó számában. Hogyan képzeli tehát a t. cikkíró, hogy az értékpapír-tárcán már a mai árfolyamok szerint is jelentkező körülbelül 20%-os veszteség, „nem igen okoz zavart“ és „pár évi osztalék nem fizetés utján“ eliminálható. Ezen vidéki intézetek helyzetét én sokkal komolyabbnak ítélem meg és az „osztalék nem fizetés“ nem pár évre, hanem az évek egész sorozatára terjedne ki, aminek nemcsak az érdekelt intézeteket, hanem egész gazdasági életünket érintő dermesztő hatásáról fölösleges szó- lanom. A pénzintézetellenes politika végzetes következményekkel járhat erre a mi szerencsétlen országunkra. A vidéki intézeteket, valamint azoknak vezetőit nem lehet ugyanazon a szemüvegen át nézni, mint egyes fővárosi bankdirektorokat, akik I százezreket és milliókat keresnek évenkint, cifra palotákban laknak, automobilokon járnak és Tátralomnicon, Karlsbadban ötven koronás borravalókat osztogatnak a feketekávét felszolgáló pincéreknek. Ezzel távolról sem akarjuk azt mondani, hogy a fővárosi intézetek ellen jogosult a politikai ellenszenv, hanem, hogy leszögezzem az általánositások és téves beállítások helytelenségét, amikor a vidéki intézetek és szövetkezetek vezetői a legtöbb esetben úgyszólván teljesen altruisztikns alapon dolgoznak. Félő, hogy a népkormánynak különben nagy tudásu, szellemileg és erkölcsileg egyaránt valóban kiválóan illusztris tagjai bizonyos egyoldalú, elfogult fővárosi beállításban látják az ország összes pénzintézeteit, éppúgy, mint a 21 éves fővárosi szakszervezeti munkások politikai érettsége és intellektusa nem helyezhető ugyanazon megítélés alá, mint a kisvárosok, községek és puszták 21 éves iparos és földmives lakossága. Az osztalék nem fizetésre a hadikölcsön árfolyam csökkenése okából csak a legutolsó s remélhetőleg soha be nem következő esetben kerülhet a sor. A vidéki intézetek annyiban hátrányosabb helyzetben vannak, miután majdnem kivétel nélkül ma is még tárcájukban őrzik az általuk jegyzett összes hadi- kölcsönöket, inig a fővárosi intézetek legnagyobb része saját jegyzései túlnyomó részén már túladott, de az osztalék nem fizetést, ismétlem, hagyja a cikkíró ur arra az időre, amikor már minden egyéb reális mentési kísérlet kimerült. A vidéki intézetek részvényei legnagyobb részben ugyanis nem nagytőkések és nem tőzsdei spekulánsok kezében vannak, hanem szerény anyagi helyzetben levő emberekében, lateine- rek, iparosok, kereskedők, tisztviselők, özvegyek, árvák, nyugdíjasok stb. kezében, akiknél igen sok esetben egész életük munkájának megtakarított gyümölcse, szóval minden vagyonuk az a részvény és minden jövedelmük az az osztalék. A népkormány, igen helyesen, szinte rajongó idealizmussal siet a háború keserveit enyhíteni és gyors, szociális intézkedésekkel a gondokat és bajokat tompítani. így emeli a katonák és nemzetőrök zsoldját, földet szerez a hazatérő katonáknak, engedélyezi a kisüstökön való pálinka- főzést, megengedi a kisgazdáknak saját használatukra való dohánytermelést stb. A pénzintézeteknél érdekelt középosztály, kistökések és kisemberek sorsa sem érintheti hidegen a népkormányt, épen azért a többoldalról aggodalmasan hangoztatott pénzintézet-ellenes tendencia — ami egyenesen az ország gazdasági romlására vezetne -- sem imputálható neki. A német államok képviselőinek kongresszusa a gazdasági összeomlás ellen és Németország gazdasági életének fenntartása érdekében épen tegnap mondotta ki határozatilag, hogy a német népköztársaság bel- és külföldi hitelképességének megóvására elengedhetetlenül szükséges, hogy valamennyi bank, takarékpénztár és egyéb hitelintézet az eddigi alapon és az eddigi formában folytassa munkáját. Magyarország egész pénzügyi egyensúlya, állami hitele, gazdasági konszolidáltsága a hadi- kölcsönökön és a pénzintézetek minden nagyobb rázkódtatástól való megóvásán nyugszik. A mostani időpont, a helyzettel járó rettenetes bizonytalanság érték megállapításokra, értékmérésre a legalkalmatlanabb. A mai idők által tulfeI szite/t, hisztériás tőzsde, mely a háború alatt úgy fölfelé, mint lefelé szédületes irammal leginkább a szélsőségeket kergette, a mai viszonyok között csak a hangulatok kifejezője, de megközelítőleg sem tekinthető a gazdasági javak pontos értékmérőjének. Nem tudjuk mit hoz a holnap ? Mennyire lesz megvédhető hazánk integritása és mi lesz az elszakadó részek teherátvál- lalásából ? A döntő szó a békekonferencián fog elhangzani s a józan észbe ütközik annak feltételezése, hogy Európa areopágja Magyarország összeomlását, óhajtaná. A helyzet december 31-ig sem fog, sajnos tisztulni. Leghelyesebb, ha a kormány az adott viszonyok között rendeletileg megengedi, hogy az intézetek a hadikölcsönkötvénye- ket a kibocsájtási árfolyamon illeszthetik mérlegükbe. A nagyobb és tőke erősebb intézetek ezzel a felhatalmazással élni nem fognak, hanem, mint eddig is tették, jóval alacsonyabb árfolyamokon veszik fel majd értékpapírjaikat, viszont a kisebb vidéki intézeteknek legális mód kínálkozik az összeomlásukat megakadályozó mérlegkészítésre. És a hadikölcsönök eredeti értékének, másszóval az állam- hitelnek változatlan fenntarthatósága mellett még a mostani kritikus időkben is több minden szól, mint ellene. Szélsőségek. —lk. A rettenetes súllyal reánk -nehezült, borult időkben mindenkinek minden utógocdolat nélkül kell a kormányt támogatni, hogy sisifusi munkáját megkönnyítsük és hogy hogy menthesse, umi még menthető. A kormány legjobb szándékairól meg vagyunk győződve, de kérve- kerjük az egyes minisztereket, hogy nyilatkozataikban, az állásukkal járó felelősséget és jelentőséget szem előtt tartva, tartózkodóbbak legyenek és a puszta elméletet ne tévesszék össze a mindennapi élet követelményeivel. Egy egy felületes és odavetett miniszteri nyilatkozatnak a következményei kiszámíthatatlanok. Itt van Linder volt hadügyminiszteré, aki nem akar kato nát látni. Ezt mondhatja bárki a világoD, de nem egy hadügyminiszter. A földosztást, okkal és móddal, nagyon helyesnek tartjuk ; a nagy latifundiumokat alaposan kell apasztani ; de a földművelésügyi miniszternek e tárgyban nap nap után Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
