Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-10-24 / 43. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 43. szám. Szekszárd, 1918. október 24. TOUIAVAMGNE EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ..................24 korona Pé l évre ......................12 » Negy ed évre .... 6 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 I. — Nvilt- lér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Mit tegyünk? —Ik. Wilson válasza egy fájdalmas illúzióval tett bennünket gazdagabbá. Egészen más választ vártunk az emberiség jövő békéjének biztosítását és a tisz- tultabb demokrácia uralmát ígérő Wilsontól, aki úgy festett, mint egy magasban trónoló pártatlan biró, aki felszabadítva a salaktól, a harag és gyűlölet, a vér és bosszú helyébe a jog, az egyenlőségés az igazságeszméjét fogja ültetni, és hogy a 14 pontban hangoztatott gyönyörű szentenciák diadalra juttatásával az igazságos béke a békés együttélésre hivatott népek egymást megértő és megbecsülő szövetségét fogja megteremteni. Hittük, hogy az Egyesült Államok elnöke becsületesen gondolja a népek önrendelkezési jogának biztosítását és tiszteletben tartván a magyar állam ezeréves jogait és történelmi hivatását, amelyet a román és a szláv áradat között betölt, nem a mi megaláztatásunkra és a jövő egyenetlenség magvát elhintő megrab- lásunkra fog törekedni. Csalódtunk. Az a Wilson, aki békét és fegyverszünetet kérő szavunkra, a csehszlovákokhoz utasít bennünket, nem a világbéke apostola, hanem egy politikai kufár, aki a fegyverszünet megkötését mesterséges huzavonával iparkodik elodázni. Nyilvánvalóan az a célzat vezeti, hogy kihasználván az entente jelenlegi hadiszerencséjét, arra már ne kerüljön a sor, hogy a középhatalmak ürítsék ki az elfoglalt ellenséges területeket, hanem a béke föltételeit az entente akkor diktálja, amikor az ő csapatai már a szövetségesek területén (a franciák Németországban, az olaszok Ausztriában, a szerbek Magyar- országon) fognak állani. A legnagyobb erkölcstelenség, amit Wilson tőlünk követel, önálló hadviselő államnak deklarálván a hazaáruló csehekből, tehát saját hadseregünkből becstelenül kivált, uralkodójukat, zászlójukat eláruló, esküjüket megszegő elemeket és ezekkel való tárgyalásokra utal bennünket. Azt, amit a csehek tőlünk, magyaroktól akarnak, megadnunk nem lehet. Nemzeti önérzetünk tiltja, hogy a csehszlovákokkal tárgyalásokba bocsátkozzunk. Mi tehát a teendő ezekben a válságos napokban? A hangzatos szavaknak, szólamoknak és deklarációknak legyen már egyszer vége. Legyen vége az esze- reszelt pártoskodásnak és a haza védelmében egyesüljön végre minden magyar párt. Tömörüljön minden erő és energia ,• hogy a nemzeti becsület ellen készülő orvtámadást és Magyarország területi integritását megvédjük. Egy közös táborban egyesüljön minden magyar, a klub neve, cime mindegy, fogjunk mindnyáján kezet, hogy egyesült erővel védjük a hazát, melyet nagy és komoly veszély fenyeget. Legjobbjaink menjenek haladék nélkül a semleges külföldre és Svájc, Svédország, Hollandia utján világosítsák fel az egyoldalúig informált Wilsont és szövetségeseit. Győzzék meg őket a mi igazságunkról, mi nem elnézést, nem kegyelmet kérünk; elvesztettük a háborút, férfiasán elviseljük annak keserű konzekvenciáit, de öngyilkos megaláztatásra kaphatók nem vagyunk. A szabadság és a demokrácia uj világát biztositó, a fegyverkezést és öldöklést kizáró, a világ Örök békéjének útját egyengető népek szövetségét örömmel üdvözöljük és ebben a szövetségben a magyar nemzet az emberiség közjavára vállalt feladatát bizonyára becsületesen és hűségesen, minden utógondolat és gáncs nélkül fogja betölteni, de a népszövetség bűnben fogan- tatnék és mindjárt önmagát becs- telenitené meg, ha a csehszlovákokkal diktáltatná nekünk a béke föltételeit. Ez ellen sebzett lelkünk teljes felháborodásával tiltakozunk és a népek önrendelkezési joga megilletvén bennünket is, nem szabad a csehek kizsákmányolásának a tót vármegyéket, minden népszavazás nélkül, prédául odadobni. Tiltakozásunknak az adjon súlyt, hogy a Délvidéket és Erdély határait teljes erővel meg kell védeni és pedig idejekorán. Szavunknak és tiltakozásunknak erőt első sorban az biztosit, ha az ország határait meg tudjuk védeni. Az ország határainak biztosítása a legfőbb gond — és legfőbb kötelesség; ezzel egyidejűleg pedig a legsürgősebben használjunk fel minden percet és kövessünk el mindent — amig nem késő — hogy Wilson jobban legyen tájékoztatva és belássa, hogy Magyarország megcsonkítása a legnyersebb erőszak, durva megtagadása az ő pacifista törekvéseinek és hogy megnyugvás helyett a további bonyodalmak és összeütközések magvát rejti magában. VÁRMEGYE. — Községjegyzői nyugdijülós.Tolnavármegye községjegyzői nyugdíjalapjára felügyelő választmány Szekszár- don a vármegye székházának kistermében október hó 26 án délelőtt 9 TÁRCA. OKTOBER. Búcsúzni jár hozzánk a napsugár s csak egy-két szóra tér be alkonyatkor) ha elfáradt a hosszú útba már . . . Mosolylyal jó, de fáradt-reszketön ; bíbor palástját halkan összevonja és megpihen nálunk a hegytetőn. Talán utólszor . . . Csendben elvonul, az árva erdő sóhajt küld utána és siratón az alkony ránkborúl . . . Tirol 1911 október. Kovács Mihály. Németkér község eredetéről és századik búcsu-ünnepéröl. Irta: Balassa Sándor. Világtörténelmi nagy napjaink eseményforgatagában, amikor a háború vad zaja még mindig némán tartja a szív, a nemes lélek, az áhitatos érzések hangjait: a nehéz időkhöz méltó szerénységgel, de magasztos érzéseknek megfelelő tartalommal és jubiláris ünnephez illő keretek között ünnepelte meg Németkér község lakossága és plébániája a templom 100. búcsúját 19l8. szeptember 15-én. Németkér község történetének legtöbb eseménye a templom kultuszához fűződik. II. József császár 1785- ben telepítette be a némeikériek őseit, akik rövid 23 év leforgása alatt már lerakták a templom fundamentumát és 10 évi építkezés után 1818-ban vezette a fölszentelt templomba Mar- kovics György első plébánosuk a németkéri hiveket. Az 1840. év kezdetén a németkéri plébánián a kereszteltek anyakönyvének első kötete az utolsó lapig betelt. Az akkori plébános: Bognár István a következő betüszerinti kézirattal zárta le az anyakönyvet: „Ezen hátralevő egy lapot a plébánia történeteinek rövid leírására szántam, minthogy eddig még semmi sincs feljegyezve. Igaz, hogy most, azaz 1840. esztendőben még csak 50 esztendős plébánia, de ezen 50 esztendő alatt itt Németkéren elég történt. Kezdjünk tehát hozzá a Jézus nevében: Német-Kér hajdan puszta Dévvel Kéri Pusztának, vagy mivel jobbára az egész határja erdőből állott, Kéri Er dönek neveztetett s a Földváriak bírták igen csekélységért árendákba. Itt volt a Földváriaknak: Gulyájok, Ménessök, Csordájuk, szóval minden nélkülözhető marhájok. Az országút mellett levő kutat, a mostani köröszt s falu között levőt, még a hajdani őskorban a Földváriak ájták, valamint azon kutat is, mely a plébániának kisebb darab rétjén alul mintegy ölnyire egy gödörben van, de a fel* seje elromolván, most csak forrásképpen bugyog tel a viz. Az Uradalom részéről egy korcsma állván ott, ahol mostan az Uradalmi Lovas Vadász háznak az istállója vagyon s mellette különösen pince egy kis tetőre. Kér — valamint mindenkor a Földvári Uradalomhoz tartozott s most is tartozik, úgy annak Urát uralta, uralja is, hajdan Apátokat, mostan a Felséges Consiliumot, ámbár különösen a Magyar Királyi Egyetemhez tartozik, melly mostanában Pesten vagyon. Azonban Felséges 2 ik Josef Császár által látta : hogy Földvár Nagy Doroghoz nagy Stáció, do emellett mind Nyáron mind télen veszedelmes is, nyáron a rósz emberek, télen pedig a farkasok miatt, minthogy Magya- losi tetőtől fogva csaknem egész Dorogig egy. erdő volt, azért a Kéri erdő sziute közepette egy Helységet akart megtelepiteni. Ennek következésében először felszóiittattak a Földváriak, hogy szálnák meg, de minthogy ők akkor még alig voltak 500 házzal, határjokkal megelégedvén, nem akartak kijönni falura. Josef Császár tehát külső országból hozatott 66 pár Németet, hatvannégynek egyenként fél Sessiót adott, kettő pedig kisházas volt. Hogy pedig az utókor lássa, mely különböző tartományokból származtak ezen helységnek elei, összvejegyeztem körülbelül azoknak neveiket, akik még most midőn ezen soraimat Lom, úgymint 1840-ik esztendőben 6 ik februáriusban azok közül, kik beköltöztek, még élnek. Úgymint először : Szelmann János 81 éves Wippenhaus ból, — 2. Rodenbücher Éva Fischer Jáoo3 özvegye 77 éves, Sommenkahl faluból, Mainzi tartományból, — 3. Rodenbücher János özvegy, 75 éves, ugyanonnan, — 4. RodenbücherÁdám ugyanonnét, — 5. Rodenbücher Erzsi, Vepleugam Ádám özvegye, 66 éves, ugyanonnét, mind a négy egy testvér, — 6. Schmuck Margit 74 éves, Seb . . . József hitvese. . . Imperi- umbó), — 7. Pók Margit, Szelmann Miklós özvegye, .67 éves, Michelau faluból, Würzburgi tartományból, — Klettlinger Anna Mária, Steigerwald János özvegye. Schönberg faluból, — 9. Kettlinger Antal francia Helve- tiából, — 10. Till Mihály, 64 éves, Vingen faluból ... és ennek felesége, Engel Mária Schonterfeld faluból, Würzburgi tartományból, — 11. Feld János, özvegy, 74 éves, Sommerkahl községből, — 12. Mayer Friedrik, 64 éves, Jakobsthal faluból, Mainzból és ennek felesége Eügl Margit, Scbon- terfeld faluból, Würzburgból, — 13. Rauth Henrik, 79 éves, Kur Pfalzból, Imperiumból, — 14. Rauth János özvegy, Eckenrathból, 1'/» óra Strom- bergtői, — 15. Scblosszer Gertrud, Schönhardt Péter özvegye, 68 éves, Hamhaim községből, középső Pfalz- bó), — 16. Wunderlich Anna, Schön, hardt Mihály özvegye, 61 éves, Tetsz. vailer faluból, Strassburgtól 4 óra Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
