Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-10-10 / 41. szám
2. T0L5AVÁMEGYE és a KÖZÉRDEK 1918. október 10. A szeretetadományok minden hó 21—24-ig az ezred e célból kiküldött és tiszti felügyelet alatt működé különítménye által Székesfehérvárott, gyalogsági laktanya II. pavilon földszint 9. (Uebenvachungsdetachement des Inf. Rgt. 69.) alatt vétetnek át elismervény ellenében és minden hó 25 én továbbittatnak az ezred tartózkodási helyére. A szeretetadományok súlybeli korlátozások alá nem esnek és felölelhetnek mindent (élelmiszer, bor, ruházati és egészség- ügyi cikkek) a mi a katonák szükségleti kielégítésére alkalmas. Az ezredparancsnokság — bizva a vármegye közönségének hazafias érzületében és a vármegyének az ezred kebelében hősiesen küzdő fiai iránti szeretetében — azon biztos reményének ad kifejezést, hogy a hazafiság és jótékonyság jegyében közzétett ezen felhívás, mely az életüket napról-napra koczkára tevő katonák napjainak elviselhetőbbé tételét, erejük megacélozását, szivükbe bizalom, kitartás és az otthoniak iránti hála nemes érzelmeinek plántálását - célozza, eredményre fog vezetni és a vármegye közönségének minden rétegében visszhangra fog találni. A „Hindenburg tábornagy'- nevét viselő cs. és kir. 69. gy. e. parancsnoksága: krechowcei Scholtz Béla s. k. ezredes. Adakozzunk § a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kéz deményezésérc megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Ifj. Dr. Perczel Béla, Bonyhád 10000 — Bartal Aurélné, Bpest 500‘— Sztankovanszky János, Kajclacs 100 — Bernriedej József K. Hidvég 100 — Dömötör József rendes havi hozzájárulása 10-— összesen : 10710.— Eddigi gyűjtésünk : 63515 03 összesen : 74225 03 Veszedelem o fürdőszobában a villany. Dietrich Gyula 62. gy.e.-beli zászlós rettenetes katasztrófának esett áldozatul Kolozsvárt. A fiatal, alig 20 éves Dietrich Gyula hosszú harctéri szolgálat után a napokban jött haza Kolozsvárra és édesanyjának Kossuth Lajos utca 10. szám alatti lakás'án lakott. Tegnapelőtt reggel 6 órakor felkelt és a fürdőszobába ment, hogy megfürödjön. Már a vízzel telt kádban állott, amikor a me- nyezetről lecsüngő villanylámpát közelebb akarta hozni magához, hogy fürdés közben olvashasson. Szerencsétlenségére az elektromos vezeték zsinóczatának elszigetelő selyemburkolata éppen azon a helyen ahol megfogta, fel volt bomolva és igy Dietrich magát a csupasz vezetéket érintette meg. Abban a pillanatban, amikor hozzáért, egész testében ir tózatos rándulást érzett. Minthogy vízben állt, a legkínosabb erőfeszítés dacára sem tudta az elektromos vezetéket elbocsátani. Kínosan hörögve vergődött és küzdött a veszedelem ellen, de hiába. A szokatlan zajra édesanyja is figyelmessé lett és a fürdőszobéba sietett, de akkor már nem lehetett a katasztrófát megakadályozni. Ott találta fiát görcsös rán- gutódzások között az iszonyú erejű áramtól megfeszült izmokkal haldokolva. A szerencsétlen Dietrich Gyula még néhány másodpercig vergődött azután meghalt. A fiatal zászlós megdöbbentő katasztrófájának okairól a kővetkező igen érdekes és tanulságos magyarázatot adta egy kiváló elektrotechnikus. — Olyan városokban, ahol elektromos hálózat van, csaknem kivétel nélkül előfordul, hogy különféle utón- mödou részben véletlenségek, részben hibás szerelések folytán az elektromos áramból állandó földlevezetés van. Emiatt aztán az alattunk levő ! egész talaj tulajdonképen egy villa- j mossággal telített pólus, amely el- j lenkező irányú árammal való érint- j kezés alkalmával rendes elektromos tüneteket idéz elő. A jelenlegi esst- I ben már most az történt, hogy Diet- j rich zászlós egy olyan fürdőkádban volt, amelyben a szabályok ellenére mozgatható és könnyen elérhető vil- | lanylámpa volt. Természetes, hogy a ! fürdőszoba nedves levegőjében a vezeték szigetelése tökéletlenné válik és ha már most egy ilyen csupasz vezetéket, vagy a vezetékkel érintkező lámpafogantyut, stb. megfog valaki, aki vízben áll, tehát a föld elektromosságával érintkezésben van, akkor úgy jár, mint a villanylámpa izzó teste, kéuytelen elégni, megsemmisülni. Éppen ezért nagyon kell vigyázni a fürdőszobák villanyveze- tékénok elkészítésénél, mert a felületesség borzasztóan bosszulja meg magát. — A jelen esetben, váltakozó áramról lévén szó, a hatás az volt, hogy az irtóztató erejű áram ütése megállította a sziv működését és a tragédia annál megrenditőbb, mert meglehet, hogy csak tetszhalál állott elő, amin megfelelő segélynyújtással segíteni lehetett volna. Ily esetekben azonnal mesterséges légzést kell alkalmazni, de nem néhány percig, hanem legalább két órán át és ha ez nem vezet sikerre, csak akkor szabad feladni a reményt. A Tolnamegyei Tüdőbeteg Szanatórium és Népsegéfyzö-Alap javára_a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Wurm Ignác, Döbrente 2000— Perczel Lajos, Kiskajdacs 1000- — Gyönki korcsmárosok búcsú al&almával 200 — Bálint Lajos, Paks 200‘— Böde Lajos, Paks 300’— Dreher Arnold, Kajdacs 100 — N. N. 29 10 Török József jző, Tolnanémedi 50- — Öcsény község (a gazdák kiosztott zabból visszamaradt felesleg ára) 88-— A gyönki 100-ik liter bor vigalmi bizottsága 660'— 4627.10 K Eddigi gyűjtés 161687-— „ összesen _ 166314-10 „ A kegyes adakozóknak őszinte köszönetét nyilvánítja Apponyi Rezső gróf főispán, a végrehajtó biz. elnöke. a harangvirág csengettyűje ... Nyomra vettem. Láttam, hogy lefordult a felvégen: a biró uramék előtt meg — felforgult. Usgye, utána ! Hát a mikor már majd el csípem, lecsap a menkő, megszólal a — - banyám a biró ur léckerítése mellett, a mosó- tekenyő mellől: — Hát ken, mit kódorog erre ? — írást viszek . . . — Kinek ? — A Sári Estánynénak . . . — No, annak is kéne egy külön szógabirÓBág, meg egy esztra kia- biró . . . Hát oszt mit szól a bötii? —Kétszáz korona birság, a miért a hatóságilag eltemettetett disznaját kiásta és szappant főzött belőle . . . — Drága szappan . . . De úgy kő neki 1 Jön is már a kis akkurátus. Kipörölte magát odabenn. Ősz- szeakasztották a tengölyt az onoka- nénjével, a birónéval . . . Úgy látszik, hogy kitőt a böcsületi . . . Persze nincsen itthon a biró ur. Riszálja is már visszafelé a te me- tit . . . Én persze megezólintom. De az ördög csiklandozta a kezemet. Akaratlanul is megcsippentem az állát, a — banyám előtt: — No Juli, vödd át . . . — Mit ? — Hát ezt az Írást la . . . — Miféle Írást ? — A miben édes leiköm tisztöl tét a főszolgabíró ur és kéreti a — receftet, — kezdi az én asszonyom. — Miféle receftet? — Hát a mékkel a döglött disz- nóbul is szappant szokás főzni . . . — Annak döglik, akinek van . . . — Sz . . . igaz ... De mégis disznóság ilyet csinálni ... A bé- lem mindjárt ide fordul a mosóteke- nyőbe, ha rágondolok ... De hát ha ilyen jól tudsz te szappant főzni, miért nem mégy — Szentesre ? — Szentesre ? — Oda hát ... A múltkor olvastam egy pesti ujságbul, hogy ott még a felásott plébányosbul is szappant főztek! No, de erre már összekapott a két asszonyállat. Egymásnak körömmel. Én meg közibéjük : Nonó, csi- titom az — enyémet . . . Hát csak e kellett! Még ennek a jó madárnak fogja ken pártját ? S mán akkor pofon is — környékezett . . . De az én botom se vót rest. A harmadikra — összetörött. Az asszony raög — ősz • szeesett. De akkor megsajnáltam j szögényt . , . Micsoda kenyereket I süt? Hát a tőtöit káposztája? Megvédem, mondok, akár a — testűmmel is . . . Mer már akkor, mint a fergeteg rontott neki Sári Estánné a tiz körmével . . . Félre toszintám hát . . . De akkor mög ő toszintott engem pofon a jobbik tenyerével . .. Igaz olyan vót, mintha bazsalikomlevéllel cirógattak vóna végig . . . De mégis csak pof vót... És uram fia, jóformán még ki sem kaprozta magát a szemem világa, gyün a — biróné asszonyom, mint a zivatar: — Hát kend részeg disznó, mán meg itt ténfereg? Nincs lendíteni való azon a községházon ? Persze, eszi a frász ott valamennyit ezér az uticifra menyecskéért! * S nesze neked, Somorján Gábor 1 Egy ujabbi pofonnal egyensúlyba teremtett . . . Ptyii, biró uram, micsoda tenyér, milyen célarányos pof 1 — Nekem mondod ? — Hát hisz persze kigyelmed — tudhatja . . . — Mi . . . mi . . . mit mondtál ? — Én ? Hogy már ér. ? Semmit se, biró ur. De a biróné asszonyom tor- kontátva azt kiabálta a Sári Estánné után: Hanem azt mondom, te is clhord a cifra viganód innen a por- támrul, mert a te fejed búbját is — megmosom, de úgy — szappan nélkül, mint tegnap a drágalátos — biró uradét . . . — Ezt mondta ? Ezt! — Hát biró uram, ez a mi sorunk 1 No, de nem kell az ilyesfélét olyan zokra venni . . . Hogy is tetszett mondaui? Háziorvosság... nem patyikaszer . . . Más úgy se látta, csakis — én . . . — És te láttad? (Közeledik felé.) — No, csak úgy, a zsalugáteren keresztül . * . — És mit láttál ? (Pofon teremti.) — Mi ? Hogy mit ? — Én . . . én semmit se láttam . . . Most meg éppen semmit sem — látok . . . — No — látod ... És mit mondott az asszony, a feleségem ? — Izé . . . Hát mondott valamit ? Igen, igen emlékszem már rá . . . Tisztölteti a biró uramat, azt izeni : Bnródr.Podmanicky körútja. A főispánunk által kezdeményezett tüdővészellenes akció erőteljes és határozott lépésekkel halad a kitűzött cél megvalósítása felé. A központi szervező- bizottság serény és lankadatlan buzgalommal dolgozik az egész vármegyére kiterjedő szervezés munkáján és minden eszközt és módot megragad, hogy ezt a mindennél fontosabb nemzetmentő tervet a beteljesülés felé vigye. A járási főszolgabirák agilis közreműködése folytán a vármegye minden községében helyi bizottságok vannak alakulóban, amelyek a nagyszabású Programm népszerűsítése érdekében már a legközelebb megkezdik működésüket. Mielőtt azonban a bizottságok tulajdonképpeni munkája megkezdődnék, az ügy érdekében páratlan lelkesültség- gel és fáradhatatlanul buzgólkodó főispánunk szükségét látta annak, hogy a tüdővész nemzeti veszedelmének szakszerű ismertetése által a vármegye lakosságának legszélesebb rétegeivel megértesse e mozgalom sikerének mérhetetlen fontosságát; ugyanazért az országos hadigondozó hivatalnál kieszközölte, hogy a tiidövész elleni küzdelem ügyének egyik országosan ismert nevű munkása: báró dr. Podma- niczky Tibor orvos, a tuberkulózis veszedelmének és a veszedelem ellen való társadalmi szervezkedés fontosságának népszerű ismertetése céljából vármegyénkbe küldessék. Báró dr. Podmaniczky e hét végén érkezik városunkba és innen kiindulva körútra megy a vármegye jelentékenyebb községeibe és mindenütt népszerű előadást fog tartani a tuberkulózis ismertetéséről és e rettenetessen sietni, mert eihül a déli paprikás . . . — Azér . . . Hát megyek is . . . — Tyüli ... de nem addig van a! Biró ur ez a — pofon ? A másik három csak afféle hangya futkosás volt a — pofámon. De ilyet tiz lu- darázs se csip . .. S egy egész negyvenkettes batéria zug a fülembe . . . Jaj aj aj . . . Hanem bit hol is a — botom ? — Ejnye, te gazember, liát te még bottal akarsz rám, a — közhivatalra támadni ? Talán kell még egy ? — Én . . . hogy ón a — biró ur ellen ? Eszem ágában sincs 1 Csak futok — haza . . . — Haza ? — Na, igen, haza 1 És istenugy- segéljen, eltöröm, ezt a bot-maradékot azon a vén banyán . . . Mer ugyebár, ha ü először pofon nem üt, nem kapom a másik pofot se s akkor bizonyosan elmaradt vóna a harmadik, sőt a — negyedik is . . . Hej, Tera, Sovány Tera, kövér leszel te még ma ! Púposra puhitlak ezzel a bot-maradékkal . . . Mert biró uram, ez a pof, ez az utolsó pof, e vót csak a kiadós ! Ha vályog, vagy tégla vóna, tiz ilyenbül felépülne egy emeletes községháza . . . Ha meg a nagyságához mérnék a — közhivatalt, kigyelmed, akár ebben a minutumban — vicispán lehetne . . . Ehun la, egyik ápfogam . . . Pedig mekkora — gyökeié vót! ? Juhu- huj . . . Tyuhuhuj . . . Hanem mók is már — Sovány Tera !
