Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-10-10 / 41. szám

2. T0L5AVÁMEGYE és a KÖZÉRDEK 1918. október 10. A szeretetadományok minden hó 21—24-ig az ezred e célból kikül­dött és tiszti felügyelet alatt működé különítménye által Székesfehérvárott, gyalogsági laktanya II. pavilon föld­szint 9. (Uebenvachungsdetachement des Inf. Rgt. 69.) alatt vétetnek át elismervény ellenében és minden hó 25 én továbbittatnak az ezred tar­tózkodási helyére. A szeretetadomá­nyok súlybeli korlátozások alá nem esnek és felölelhetnek mindent (élel­miszer, bor, ruházati és egészség- ügyi cikkek) a mi a katonák szük­ségleti kielégítésére alkalmas. Az ezredparancsnokság — bizva a vármegye közönségének hazafias érzületében és a vármegyének az ezred kebelében hősiesen küzdő fiai iránti szeretetében — azon biztos reményének ad kifejezést, hogy a hazafiság és jótékonyság jegyében közzétett ezen felhívás, mely az éle­tüket napról-napra koczkára tevő katonák napjainak elviselhetőbbé tételét, erejük megacélozását, szi­vükbe bizalom, kitartás és az ottho­niak iránti hála nemes érzelmeinek plántálását - célozza, eredményre fog vezetni és a vármegye közönségé­nek minden rétegében visszhangra fog találni. A „Hindenburg tábornagy'- nevét viselő cs. és kir. 69. gy. e. parancsnoksága: krechowcei Scholtz Béla s. k. ezredes. Adakozzunk § a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzá­tartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kéz deményezésérc megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Ifj. Dr. Perczel Béla, Bonyhád 10000 — Bartal Aurélné, Bpest 500‘— Sztankovanszky János, Kajclacs 100 — Bernriedej József K. Hidvég 100 — Dömötör József rendes havi hozzájárulása 10-— összesen : 10710.— Eddigi gyűjtésünk : 63515 03 összesen : 74225 03 Veszedelem o fürdőszobában a villany. Dietrich Gyula 62. gy.e.-beli zász­lós rettenetes katasztrófának esett áldozatul Kolozsvárt. A fiatal, alig 20 éves Dietrich Gyula hosszú harc­téri szolgálat után a napokban jött haza Kolozsvárra és édesanyjának Kossuth Lajos utca 10. szám alatti lakás'án lakott. Tegnapelőtt reggel 6 órakor felkelt és a fürdőszobába ment, hogy megfürödjön. Már a víz­zel telt kádban állott, amikor a me- nyezetről lecsüngő villanylámpát kö­zelebb akarta hozni magához, hogy fürdés közben olvashasson. Szeren­csétlenségére az elektromos vezeték zsinóczatának elszigetelő selyembur­kolata éppen azon a helyen ahol megfogta, fel volt bomolva és igy Dietrich magát a csupasz vezetéket érintette meg. Abban a pillanatban, amikor hozzáért, egész testében ir tózatos rándulást érzett. Minthogy vízben állt, a legkínosabb erőfeszítés dacára sem tudta az elektromos ve­zetéket elbocsátani. Kínosan hörögve vergődött és küzdött a veszedelem ellen, de hiába. A szokatlan zajra édesanyja is figyelmessé lett és a fürdőszobéba sietett, de akkor már nem lehetett a katasztrófát megaka­dályozni. Ott találta fiát görcsös rán- gutódzások között az iszonyú erejű áramtól megfeszült izmokkal haldo­kolva. A szerencsétlen Dietrich Gyula még néhány másodpercig vergődött azután meghalt. A fiatal zászlós megdöbbentő ka­tasztrófájának okairól a kővetkező igen érdekes és tanulságos magyará­zatot adta egy kiváló elektrotechnikus. — Olyan városokban, ahol elek­tromos hálózat van, csaknem kivétel nélkül előfordul, hogy különféle utón- mödou részben véletlenségek, részben hibás szerelések folytán az elektro­mos áramból állandó földlevezetés van. Emiatt aztán az alattunk levő ! egész talaj tulajdonképen egy villa- j mossággal telített pólus, amely el- j lenkező irányú árammal való érint- j kezés alkalmával rendes elektromos tüneteket idéz elő. A jelenlegi esst- I ben már most az történt, hogy Diet- j rich zászlós egy olyan fürdőkádban volt, amelyben a szabályok ellenére mozgatható és könnyen elérhető vil- | lanylámpa volt. Természetes, hogy a ! fürdőszoba nedves levegőjében a vezeték szigetelése tökéletlenné válik és ha már most egy ilyen csupasz vezetéket, vagy a vezetékkel érint­kező lámpafogantyut, stb. megfog valaki, aki vízben áll, tehát a föld elektromosságával érintkezésben van, akkor úgy jár, mint a villanylámpa izzó teste, kéuytelen elégni, megsem­misülni. Éppen ezért nagyon kell vigyázni a fürdőszobák villanyveze- tékénok elkészítésénél, mert a felü­letesség borzasztóan bosszulja meg magát. — A jelen esetben, váltakozó áramról lévén szó, a hatás az volt, hogy az irtóztató erejű áram ütése megállította a sziv működését és a tragédia annál megrenditőbb, mert meglehet, hogy csak tetszhalál állott elő, amin megfelelő segélynyújtással segíteni lehetett volna. Ily esetekben azonnal mesterséges légzést kell al­kalmazni, de nem néhány percig, hanem legalább két órán át és ha ez nem vezet sikerre, csak akkor szabad feladni a reményt. A Tolnamegyei Tüdőbeteg Szana­tórium és Népsegéfyzö-Alap javára_a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Wurm Ignác, Döbrente 2000— Perczel Lajos, Kiskajdacs 1000- — Gyönki korcsmárosok búcsú al&almával 200 — Bálint Lajos, Paks 200‘— Böde Lajos, Paks 300’— Dreher Arnold, Kajdacs 100 — N. N. 29 10 Török József jző, Tolnanémedi 50- — Öcsény község (a gazdák ki­osztott zabból visszamaradt felesleg ára) 88-— A gyönki 100-ik liter bor vi­galmi bizottsága 660'— 4627.10 K Eddigi gyűjtés 161687-— „ összesen _ 166314-10 „ A kegyes adakozóknak őszinte kö­szönetét nyilvánítja Apponyi Rezső gróf főispán, a végrehajtó biz. elnöke. a harangvirág csengettyűje ... Nyom­ra vettem. Láttam, hogy lefordult a felvégen: a biró uramék előtt meg — felforgult. Usgye, utána ! Hát a mikor már majd el csípem, lecsap a menkő, megszólal a — - banyám a biró ur léckerítése mellett, a mosó- tekenyő mellől: — Hát ken, mit kódorog erre ? — írást viszek . . . — Kinek ? — A Sári Estánynénak . . . — No, annak is kéne egy külön szógabirÓBág, meg egy esztra kia- biró . . . Hát oszt mit szól a bötii? —Kétszáz korona birság, a miért a hatóságilag eltemettetett disznaját kiásta és szappant főzött belőle . . . — Drága szappan . . . De úgy kő neki 1 Jön is már a kis akkurá­tus. Kipörölte magát odabenn. Ősz- szeakasztották a tengölyt az onoka- nénjével, a birónéval . . . Úgy lát­szik, hogy kitőt a böcsületi . . . Persze nincsen itthon a biró ur. Riszálja is már visszafelé a te me- tit . . . Én persze megezólintom. De az ördög csiklandozta a kezemet. Aka­ratlanul is megcsippentem az állát, a — banyám előtt: — No Juli, vödd át . . . — Mit ? — Hát ezt az Írást la . . . — Miféle Írást ? — A miben édes leiköm tisztöl tét a főszolgabíró ur és kéreti a — receftet, — kezdi az én asszonyom. — Miféle receftet? — Hát a mékkel a döglött disz- nóbul is szappant szokás főzni . . . — Annak döglik, akinek van . . . — Sz . . . igaz ... De mégis disznóság ilyet csinálni ... A bé- lem mindjárt ide fordul a mosóteke- nyőbe, ha rágondolok ... De hát ha ilyen jól tudsz te szappant főzni, miért nem mégy — Szentesre ? — Szentesre ? — Oda hát ... A múltkor ol­vastam egy pesti ujságbul, hogy ott még a felásott plébányosbul is szap­pant főztek! No, de erre már összekapott a két asszonyállat. Egymásnak köröm­mel. Én meg közibéjük : Nonó, csi- titom az — enyémet . . . Hát csak e kellett! Még ennek a jó madárnak fogja ken pártját ? S mán akkor pofon is — környékezett . . . De az én bo­tom se vót rest. A harmadikra — összetörött. Az asszony raög — ősz • szeesett. De akkor megsajnáltam j szögényt . , . Micsoda kenyereket I süt? Hát a tőtöit káposztája? Meg­védem, mondok, akár a — testűm­mel is . . . Mer már akkor, mint a fergeteg rontott neki Sári Estánné a tiz körmével . . . Félre toszintám hát . . . De akkor mög ő toszintott engem pofon a jobbik tenyerével . .. Igaz olyan vót, mintha bazsalikom­levéllel cirógattak vóna végig . . . De mégis csak pof vót... És uram fia, jóformán még ki sem kaprozta magát a szemem világa, gyün a — biróné asszonyom, mint a zivatar: — Hát kend részeg disznó, mán meg itt ténfereg? Nincs lendíteni való azon a községházon ? Persze, eszi a frász ott valamennyit ezér az uticifra menyecskéért! * S nesze neked, Somorján Gábor 1 Egy ujabbi pofonnal egyensúlyba teremtett . . . Ptyii, biró uram, mi­csoda tenyér, milyen célarányos pof 1 — Nekem mondod ? — Hát hisz persze kigyelmed — tudhatja . . . — Mi . . . mi . . . mit mondtál ? — Én ? Hogy már ér. ? Semmit se, biró ur. De a biróné asszonyom tor- kontátva azt kiabálta a Sári Estánné után: Hanem azt mondom, te is clhord a cifra viganód innen a por- támrul, mert a te fejed búbját is — megmosom, de úgy — szappan nél­kül, mint tegnap a drágalátos — biró uradét . . . — Ezt mondta ? Ezt! — Hát biró uram, ez a mi sorunk 1 No, de nem kell az ilyes­félét olyan zokra venni . . . Hogy is tetszett mondaui? Háziorvosság... nem patyikaszer . . . Más úgy se látta, csakis — én . . . — És te láttad? (Közeledik felé.) — No, csak úgy, a zsalugáteren keresztül . * . — És mit láttál ? (Pofon teremti.) — Mi ? Hogy mit ? — Én . . . én semmit se láttam . . . Most meg éppen semmit sem — látok . . . — No — látod ... És mit mon­dott az asszony, a feleségem ? — Izé . . . Hát mondott valamit ? Igen, igen emlékszem már rá . . . Tisztölteti a biró uramat, azt izeni : Bnródr.Podmanicky körútja. A főispánunk által kezdemé­nyezett tüdővészellenes akció erőteljes és határozott lépésekkel halad a kitűzött cél megvalósí­tása felé. A központi szervező- bizottság serény és lankadatlan buzgalommal dolgozik az egész vármegyére kiterjedő szervezés munkáján és minden eszközt és módot megragad, hogy ezt a mindennél fontosabb nemzet­mentő tervet a beteljesülés felé vigye. A járási főszolgabirák agilis közreműködése folytán a vár­megye minden községében helyi bizottságok vannak alakulóban, amelyek a nagyszabású Pro­gramm népszerűsítése érdekében már a legközelebb megkezdik működésüket. Mielőtt azonban a bizottságok tulajdonképpeni munkája megkezdődnék, az ügy érdekében páratlan lelkesültség- gel és fáradhatatlanul buzgólkodó főispánunk szükségét látta an­nak, hogy a tüdővész nemzeti veszedelmének szakszerű ismer­tetése által a vármegye lakos­ságának legszélesebb rétegeivel megértesse e mozgalom sike­rének mérhetetlen fontosságát; ugyanazért az országos hadi­gondozó hivatalnál kieszközölte, hogy a tiidövész elleni küzdelem ügyének egyik országosan ismert nevű munkása: báró dr. Podma- niczky Tibor orvos, a tuberku­lózis veszedelmének és a vesze­delem ellen való társadalmi szer­vezkedés fontosságának népszerű ismertetése céljából vármegyénkbe küldessék. Báró dr. Podmaniczky e hét végén érkezik városunkba és innen kiindulva körútra megy a vármegye jelentékenyebb közsé­geibe és mindenütt népszerű előadást fog tartani a tuberkuló­zis ismertetéséről és e rettene­tessen sietni, mert eihül a déli pap­rikás . . . — Azér . . . Hát megyek is . . . — Tyüli ... de nem addig van a! Biró ur ez a — pofon ? A másik három csak afféle hangya futkosás volt a — pofámon. De ilyet tiz lu- darázs se csip . .. S egy egész negy­venkettes batéria zug a fülembe . . . Jaj aj aj . . . Hanem bit hol is a — botom ? — Ejnye, te gazember, liát te még bottal akarsz rám, a — közhivatalra támadni ? Talán kell még egy ? — Én . . . hogy ón a — biró ur ellen ? Eszem ágában sincs 1 Csak futok — haza . . . — Haza ? — Na, igen, haza 1 És istenugy- segéljen, eltöröm, ezt a bot-maradé­kot azon a vén banyán . . . Mer ugyebár, ha ü először pofon nem üt, nem kapom a másik pofot se s ak­kor bizonyosan elmaradt vóna a har­madik, sőt a — negyedik is . . . Hej, Tera, Sovány Tera, kövér leszel te még ma ! Púposra puhitlak ezzel a bot-maradékkal . . . Mert biró uram, ez a pof, ez az utolsó pof, e vót csak a kiadós ! Ha vályog, vagy tégla vóna, tiz ilyenbül felépülne egy emeletes községháza . . . Ha meg a nagyságához mérnék a — köz­hivatalt, kigyelmed, akár ebben a minutumban — vicispán lehetne . . . Ehun la, egyik ápfogam . . . Pedig mekkora — gyökeié vót! ? Juhu- huj . . . Tyuhuhuj . . . Hanem mók is már — Sovány Tera !

Next

/
Thumbnails
Contents