Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-09-05 / 36. szám
2. T0LRAYÁR1E6TE és a KÖZÉRDEK 1918. szeptember 5 Szervezkedés a hadi jótékonyság szolgálatára. Dr. Apponyi Rez^ó gróf főispán a vármegyei hadigoodozó intézmények érdekében szervezendő mozgalom megbeszélése végett f. hó 2-án, délután 4 órára, a vármegyei székház nagytermében értekezletet hivott össze. A népes értekezletet főispánunk arra is felhasználta, hogy Tanárky Árpád dr.-nak, a szekszárdi Ferenc közkórház nagyérdemű igazgató fő orvosának, a király által most adott III. oszt. vaskoronarendet átnyújtsa. Szép, elismerő szavakkal üdvözölte őt 8 legőszintébb belső örömének és büszkeségének adott kifejezést, hogy ez a jól megérdemelt kitüntetés, ép pen az ő főispánsága alatt érte ezt a kiváló férfiút, akinek a Ferenc közkórház felvirágoztatása körül olyan kiváló érdemei vannak. A kitüntetés átnyujtása után a főispán mély elszomorodással konstatálta azt a szomorú valóságot, hogy Tolna, ez a múltban vezetőnek tartott vármegye, mennyire elmaradt a háborús közjótékonyság, a hadigon dozó intézmények gyámolitása körüli mozgalomban. Utal a szomszédos Bács megyére, ahol már közel három millió jött össze ezen a címen s a tüdőbeteg szanatórium már javában épül, míg mi, az összes, ily irányú áldozatkészségünkben, minden hivatalos és hírlapi agitálás mellett még most sem értük el az első százezer koronát. Megrezegteti a szivekben a mostani vármegyei rendezés alkalmából, a hasonló stagnáló vármegyéknek szétosztásra váró szomorú jövőjét s szerints azon kell lennünk, hogy ismét vezető szerephez jussunk, minél több jót tegyünk. Felveti a bor minden századik literjének hadigondozó célokra való felajánlását s azután felhívja Hajó Jánost, a szekszárdi hadigondozó népiroda vezetőjét az ily irányú intézmények és teendők ismertetésére. Bajó János nagy alapossággal fejtegeti a hadigondozás célját, amely nem más, mint támogatni a hadi árvákat, özvegyeket, lehetőleg enyhíteni fájdalmukat, veszteségüket. — Felkarolni a rokkantakat, istápolni azokat, akiket a hazáért kiállott szenvedések a veszedelmes ragályok karjaiba sodortak. A hadigondozás eme nemes céljai előmozdítására so rakozni kell az állam és a törvény- hatóságok mellé az egész társadalom nak, annak minden egyes tagjának. A társadalom támogatása két alakban nyilvánulhat meg. Egyik formája a támogatásnak a hadiárvák elhelyezése, nevelése. A rokkantak utókezelése, művégtagokhoz juttatása, részükre munkaközvetítés s gyermekeiknek oly nevelésben való részesítése, amint amilyenben édesatyjuk részesítette volna. A másik formája a társadalom támogatásának az anyagi eszközök, a hadigondozó költségek előteremtése. A pénz, amely nélkül céltalan minden lelkes szónoklás, hiába való a hadigondozó szervek és intézmények minden lelkes munkája, mert az özvegyeken, árvákon, sáDtákon-bénákon kivlil a háborúnak egyéb szerencsétleoei is vannak, a tüdőbeteg katonák. Ezeknek gyógyítására s a fertőzés továbbterjedésének megakadályozására pedig csak egy mód van, a tüdőbeteg szanatóriumok megépitése. Utal az e té ren tett lépésekre, Apponyi Rezső grófné gyűjtésére, amelynek fokozá sara felette alkalmas mód a főispán által már említett minden századik liter bornak, a termelők részéről való felajánlása. De szerinte szervezendő lenne vármegyénk egész társadalma is a hadijótékonyság szolgálatára. E célból megalakítandó egy központi intézőbizottság s a vidéki, mondjuk, járási központokon a vidéki intéző- bizottságok. A bizottságok -feladata lenne az adományokat összegyűjteni, azokat értékesíteni s a jövedelmet a központi bizottsághoz beküldeni. — Lehetne a gyűjtésen kívül népünnepélyeket és művészestélyeket rendezni. Gondoskodni kell a kellő hírlapi propagálásról is. Egyszóval az ügy szolgálatába kellene állítani minden jó gondolatot, mely e cél elérését elősegíteni alkalmas. Az elnöklő főispán felhívására az előadott javaslatok felett hosszas vita indult meg, amelyben részt vettek : Gödé Lajos, Vesztergombi Antal, Wolf Henrik, dr. Eri Márton, dr. Leopold Kornél, Bodnár István, Fördős Mihály, dr. Fent Ferenc, dr. Pesthy Pál, dr. Rubinstein Mátyás, dr. Kramolin Gyula, Wigand János, Tóth Károly stb. Többen fokozottabb állami támogatást sürgettek, mások vármegyei pótadókivetést. Végezetül azonban az értekezlet elfogadta az előadói javaslatot. S főispánunknak a minden századik liter bor felajánlására vonat kozó indítványát kiegészítették dr. Éri Márton és dr. Pesthy Pál indítványával, hogy a mozgalomba a más termeléssel foglalkozó gazdák is bevonassanak, vagyis hogy azok is minden századik kilogramm búza terményüknek az árát felajánlják. S elfogadták Bodnár István amaz indítványát is, hogy a két helybeli borvásárló részvénytársaság, továbbá az itteni vármegyei borkereskedők, ügynökök s az itt vásárló nagyobb országos cégek is felkóressenek az iránt, hogy csak az olyan termelők borait vásárolják meg,- akik beleegyezésüket ^dják, hogy a borvételárból ez a csekély l#/o-os hazafias hozzájárulás lsvonassék. Ezután közfelkiáltással megalaki tolták a központi szervezetet. Elnök lett dr. Apponyi Rezső gróf főispán, ügyvezető alelnök dr. Leopold Kornél. A propaganda-bizottság tagjaiul megválasztattak: Dr. Drágíts Imre (elnök), Bodnár István, Horváth Ignác, Gödé Lajos, dr. Fent Ferenc, Németh Gyula, Rácz Gyula, Nyéki .Mihály, Ujj Ferenc, Ujj János, Nagy János Prantncr, Törők Pál, Wolherr Mihály, Vesztergombi Antal, Majsai István, Töttös János, Vági Ferenc, Cseri István, Mészáros Pál, Majsai József, Lukács Ferenc, Kovács János, Horváth Pál, Ranga Antal, Sörös Sándor, Nagy Ádám, továbbá az iskolai igazgatók és a tanítók. A vigalmi bizottság tagjai : Dr. Zsig- mond Ferenc, Ujj Ferenc. Morvay László, Fördős Mihály, Vesztergombi Antal, Török József Tött'js, Majsai László, Mészáros György Lukács, Kocza József Török. A bizottságok elnöke dr. gróf Apponyi Rezső főispán, pénzkezelő : Wächter Károly, jegyző dr. Bartal Kornél. A főispán felhatalmaztatott, hogy a bizottságok kiegészítésére alkalmas egyéneket hívhasson meg. Adakozzunk a „Vöröskereszt Egyletnek“. Az első ezres.’) — Levél özv. Döry Vilmosné nagyasszonyhoz. — Nemesszzivü Asszonyom! Mikor e sorokat irom, a nyitott ablakon keresztül behallatszik hozzám az „őszike“ egyhangú muzsikája s az öreg Bartina felől hűvös éji szellő ömlik a szobámba. Szeretem az „őszikét“ és szeretem a halkan sóhajtó őszi szellőt is, de ilyenkor mégis valami busongó, melankolikus hangulat üti meg a telkemet : a meghalásra gondolok . . . Ma még zöld a leyéj, ma még gyümölcs csügg a ^fán s ‘érett szőlő duz *) Lapunk 29. számában e levél írója «Akad-e ezer>. . .» címmel lelkes felhívást Intézett Tolnavármegye gazdagjaihoz, hogy álljanak sorompóba a tfldővész elleni küzdelemben. Akkor azt a reményét fejezte ki, hogy e gazdag vármegyében bizonyára akadni fog ezer olyan vagyonos ember, aki egy-egy ezrest — anélkül, hogy azt észrevehetően megérezné — fel tud és fej is fog ajánlani a nemzetpusztitó tüdővész legyűrésére. A cikkíró által ezúton remélt egymillió korona legelső ezresét özv. Döry Vilmosné leperd- pusztai nagybirtokos ajánlotta fel a nemes célra. A szerk. zad a Bartina tőkéin ... de nem sokára elhallgat majd az „őszike“, metsző szél váltja fel az őszi fuva- latot s peregve hullnak le a dércsipte levelek . . . Óh, én szeretem az életet — de nem tudok rettegni a meghalás gondolatától sem. Oly szép az, amikor a tavasz után a nyár, a nyár után az ősz s az ősz után a tél jön csen desen, nyugodtan, akkurátosan, amint azt a Bölcs Alkotó, már a teremtéskor elrendezte . .. Szép az ifjúság, szép az élet delelője és szép az al konya is, és van valami fájó, boru3 vigasztalás abban, hogy az alkonyat után — az éjszaka, a halál következik ... a munkás élet fáradalmai után az elaggott test örök megnyugvása . . . De lázongás ébred a lelkemben és szaggató fájdalom nyilai át rajta, amikor dermesztő szél üvölt bele a májusba s korai fagy tarolja le az ifjú tavasz színes virágait, a zsenge gyümölcsöket és üde lombokat . . . Megrendítő és vigasztalan a tavasz halála! És mennyi ifjú, szép tavasz pusztul el körülöttünk mindennap: remény teljes ifjak, bimbó hajadonok, hitvesek, kedvesek, alkotó munkáskarok, pótolhatatlan geniek . . . A májusi tél: a tuberkulózis pusztitja, irtja őket kegyetlen kezekkel és mi bamba megrökönyödéssel, tétlenül és tehetetlenül nézzük a vi- gyorgó halálnak ezt az égrekiáltó garázdálkodását 1 Sokszor valami raegmérhetetlenül nagy, elmesorvasztó, tüzes fájdalom égeti a lelkemet s ilyenkor szeretnék egy' rettenetes nagyot, egy messze- harsogót kiáltani, hogy a fülébe or dit8am a tétlen-tehetetleneknek : „Tűz van ! — Tűz van 1 — Ég a házad ! — Ég a hazád ! — Ég az ország /“ Oh, de hiába harsog az ember azoknak a fülébe, akiknek hangvezető csatornája az embertelen önzés és kapzsiság vattájával van eltorlaszolva! Ilyen érzésekkel és gondolatokkal eltelve, kétszeres örömmel és feléledő reménykedéssel fogadtam azt a hirt, hogy Nemesszivü Nagyasszonyomnál halló fülekre, érző szivre és önzetlen áldozatkészségre talált legutóbbi vészkiáltásom és a tüdővészesek megmentésének szent céljára Tolnavár- megyo társadalmának gazdagjaitól kért ezer ezres legelső ezresét immáron eljuttatta rendeltetési helyére : gróf Apponyi Rezsőné Öméltósága kezeihez. Ez az első, életmentő ezres remény t- keltő biztatás mindnyájunknak, kik síró lélekkel és összefacsarodott szív vei láttuk eddig a nemzet szine- virágának pusztulását — és bizonyára nemes intelem és beszédes figyelmeztetés lesz azok számára, akik a veszély nagyságát eddig még fel nem ismerték. Az „őszike“ még mindig szól s az éji szellő is meg-meglibbenti az ablak csipkefüggönyét s most, hogy végére értem sémáimnak, már nem a meg hatásra, hanem az életre gondolok : arra a -sok-sok életre, amelyet meg kell és meg is fogunk meDteni ! ' Nemesszivü Nagyasszonyom, áldja meg érte a magyarok Istene, amiért ezt a reményt újra fölélesztette a lelkemben ! Ketskós GyÖZÖ. — A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyógyítására és üdülésére szánt alap javára újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Weltmari'n Simon és neje Simontórnya ,100'— K Gyönki ifjúsági előadás jövedelméből Padányi Andor ur utján 1100:— ., Herceg Eszterházy M. 1000 — ', összesen: 2200.— .Kj eddigi gyűjtés: 33023 02 K összes gyűjtés: 3522302 K mely adományokért hálás köszönetét mond gróf Apponyi R’zsőné. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kéz deményezésere megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Dömötör József rendes havi hozzájárulása 10 — összesen : 10-— Eddigi gyűjtésünk : 61927 55 Összesen : 61937’55 HÍREK. — Katonai kitüntetés. Kovács Zoltán 44-es zászlóst, Kovács Dávid szekszárdi polgári iskolai tanár fiát, a Piávenál vívott súlyos harcokban tanúsított hősies magatartásáért az első osztályú nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. — Uj postafötiszt. A kereskedelemügyi miniszter Tóth Zsiga György dombóvári posta- és távirda tisztet főtisztté nevezte ki — Főispánunk hadigondozó körútja. Főispánunk nagy lelkesedéssel vette kezébe a lapunk vezető helyén tárgyalt borgyüjtési akciót s most sorba járja a járási székhelyeket, a hol mindenütt á leglelkesebben karolják fel a kitűnő ideát, amely sok ezer koronával van hivatva gyarapítani hadigondozó intézményeinket. Tegnapelőtt Gyönkön, tegnap Bony- hádon volt, ma reggel pedig Tamásiba utazott s mindenütt a legszebb eredménnyel biztatják. — Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Trischler Gyula pénzügyi dijnokot a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz ideiglenes pénzügyi kezelővé nevezte ki. — Névváltoztatás. Kiskora Katona Gizella dombóvári lakos a „Kis“ névért folyamodott. — Választmányi ÜlóSé A Tolnavármegyei áll. Tanítótestület szeptember 5-én d. u 1 órakor a szekszárdi Casinó kistermében választmányi ülést tart Tihanyi Domonkos kir. tanácsos elnöklése alatt. Tárgya : 1. A közgyűlés előkészítése. 2. A pénztár átadásáról szóló jkv. tudomásul vétele. 3. Tanítói otthon ügyének rendezése. 4 Iinditványok. — A „Károlygyermekek“. Reda János osztrák pénzügyőri biztos a bécsi XV. kerületbeli szülők megbízásából meglátogatta a Gyönk vidékén nyaraló gyermekeket. Ez alkalommal megjelent Reich Oszkár főszolgabírónál és megköszönte neki azt a nagy szeretetet és gondoskodást, melyről a- gyermekek leveleiből és előadásából szereztek tudomást és amely nagyon jól hatott a szülőkre. — Angol fogságban. Kovách Levente zászlós, Kovách Aladár vármegyei tb. főlevéltáros fia a piavei ütközetben angol fogságba került. Combsebesülésével Manchester városba vitték. Szüleihez irt levelében azt tudatja, hogy jól bánnak vele. — Esküvő/ Nagy Vince, Szatmár város országgyűlési képviselője, Ko-. vácsnó Nagy Lujza polgári leányiskolái igazgató unokaöccse házasságot kötött Budapesten a IV. kerületi anyakünyvvezető előtt Szevera Erzsébettel. Az egyházi esketést Hock János végezte a belvárosi plébánia templomiban. -Tanuk voltak : Károlyi Mihály gróf és Nagy Lajos honvéd ezredes. — Köszönetnyilvánítás. A paksi Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület részére újabban dr. Stern Miksáné 10 és egy névtelen adakozó 50 kor. adományozott, Ras.sovszky Julián nyug. főszolgabiró pedig 100 korona befizetésével az egylet alapitó tagjai sorába lépett be. Mindezen nagylelkű adományokért az egylet elnöksége ezúton fejezi ki hálás köszönetét.
