Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-08-08 / 32. szám
XXVIII. (XVf.) évfolyam. 32. szám. Szekszárd, 1918. augusztus 8. MARIM £1A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre.......................10 » Ne gyed évre .... 5 » Egyes szám éra • . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sprig IQ K, további sor 50 f. — Nyilt- lér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapfa. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18 — Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj litván-utca 5. szán Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szán A? előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelő* szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Fúziós hírek. A kormányelnök főrendiházi beszéde nyomán íuziós hirek szálltak a levegőbe, sőt egyik félhivatalos kőnyomatos azt is világgá repítette, hogy Wekerle már a király elé is terjesztette volna az uj pártalakulás pro- grammját? Ezt a hirt azóta megcáfolták. A dologról azonban ennek ellenére is lehet beszélni. Mert megszoktuk már, hogy: cáfolni, sokszor annyit tesz, mint: valamit megerősítem! Nézzünk tehát szemébe a dolognak. A kisebbségnek kormányalakítással v^ló megbízatása nem mindenben igazolta az ahhoz tűzött várakozást. Igaz, hogy a király azt bizhatja meg kormányalakítással, aki neki tetszik. De az is igaz, hogy olyan többségi pártot sem igen találni az egész világon, mint a — munkapárt, amely félretéve minden gyerekes duzzogást, képes volt immár egy esztendőn át segitőkezet nyújtani a kisebbségnek, csakhogy a kátyúba jutott szekeret kiemelje, a belső állapotok végső elzüllését megállítsa. Ha valamikor akad elfogulatlan krónikás, ezt a heroikus önzetlenséget lehetetlen lesz ennek a pártnak a javára nem könyvelnie, j Az ilyen állapot azonban nem tarthat sokáig, mivel — rendellenes. Mert például megesik, : hogy egy tálból eszik a kutya a macskával, a ciira autót a sárból bivalyokkal vontatják ki, hogy az ökör mellé a jámbor tehenet is odaíogják segítőtársnak, de hát a pártközi életre ezek a felhozott rusztikus példák elannyira nem aplikálhatók, hogy talán még olyanok is akadnak, akik ezt a példázó magyarázatot félremagyarázzák. Pedig Isten látja lelkünket, ezekkel a kis hasonlatokkal egyik pártot sem akartuk megsérteni, csak bizarrságát kimutatni a mai lehetetlen politikai, se kinn, se benn állapotnak. A fúziós békegalambnak felrepülése tehát nem éppen abszurdum. A bomba is csak addig veszedelmes, mig a robbanó anyag benne van. Azután pedig gyerekjátékszer, vagy disz- az Íróasztalon. íme, az országot felrobbanással fenyegető ekrazit- bomba — a választójog sokat vitatott kérdése, a főrendiházi elfogadással s a királyi szentesítéssel legalább egyelőre ártalmatlanná van téve s eltávolitva a pártok együttműködése utjá- ból. A többi közjogi ellentét pedig jóformán egészen megszűnt. Az önálló hadsereg kérdésében magyar emberek módjára egyformán gondolkodunk. A dualizmus kérdése sem vitás, a kiegyezés mélyítése, a közös bankügy — legalább is méltányos revíziója sem igen fogja a pártok között az űrt áthidalhatatlanná tenni. Nagyon megfontolandó tehát, hogy indokolt-e tovább is a belső testvérharcot folytatni, amikor Magyarországnak minden megfeszített erejére szüksége van, hogy a már-már eljátszott vezető szerepét a monarchiában ismét visszaszerezze. A világtörténet lesekedik ránk. Nem szalasztjuk-e el botor észszel a kínálkozó alkalmat, az események által nekünk szánt előkelő szerepet ? Ne azt az egy nótát kintornázzuk tehát örökké, hogy talán a munkapártnak van szüksége a rebesgetett fúzióra? A hatalmi vágytól való abszolút mentessége abszolválja e vád alól. Ne is azt mondjuk, hogy Wekerlének életszükség az egyesülés. Utóvégre neki is tarsolyában van a munkapárt Ígérete, hogy mig a háború tart, nem igen zavarja a cirkulusait ez a leghazafíasabb ellenzék. De azt már egészen bátran állíthatjuk, hogy igenis az országnak van szüksége az erők tömörítésére... Amikor még megmenthetjük az égő ház tetejének jó részét, nem kell tovább is azon veszekedni a haragosoknak, hogy ki vigye az első kanna vizet s hogy miként fogjuk meg egyesült erővel a tűz elfojtására alkalmas vizes lepedő csücskeit. . . B. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosai) a következő adományok érkeztek a Toli\ameqyei Takarék és Hitelbankhoz: László Gézáné, Tamási _ 83 — Gottlieb Kató es Panni Fiume 10'— Herbek Sebestyén németor szági napszámos 25 — összesen: 118— Eddigi gyűjtés: 5962.73 Összesen : 6080.73 A cukor. A szekszárdi cukor nyomorúság felkeltette a figyelmét egy távolban nyaraló illusztris előfizetőnknek, ki aztán ebben a tárgyban érdekes levelet irt szerkesztőnknek, megmagyarázva benne, hogy másutt miért van cukor V Azt írja Többek közt, hogy ott a járásbeliek mosolyogva hallgatják, hogy mi hónapokon át nem kapunk cukrot. Ok ezt nem ismerik, mert minden hő első felében pontosan megkapják cukor illetményüket. Aztán igy magyarázza meg ezt a nem mindennapi rejtvényt: „Utána jártam 'a dologiak a a következőket tudtam meg: Itt a cukrot a takarékpénztár szerzi be és j osztja kí. Minden község minden hő j végéig beküldi a takarékpénztárnak I a cukor árát, a takarékpénztár azután a hónapelső napján elküldi egyik em herét a cukorraktárba. Az ott a rak- ! tárosnak 60 K, a két munkásnak pe ! dig,kik a mérlegelést és vasútra adást végzik 20—20 K borravalót ad s a I cukor még aznap vasútra adatik s TÁRCA. Cérna-osztás.* — Jelenet — Irta: Bodnár István. — András bácsi, pipál kend? — . . .-nék, ha véna mit, jegyző uram. — Kap kend két egész szivart . . . — Meg van — töltve? — Mi, a szivar? — Nem, a — renóver . . . — A revolver? — Hát kit kell — meggyilkolnom érte? — Bolond kend .. . Szét kell osztani a megérkezett cérnát. — Azt mán— nem! — Nem? — Instáiom aláson, családos em bor vagyok, hat élő gyerek kereső apja ... A hetedik, vagy tán, úgy jósolik, a nyolcadik is most születik .. . — Hát aztáp ? — Hogy meggyilkolianak, mint a minap a cukorkiosztásnál ’ — A cérna nem — cukor . . . — A petrólium sem vót az . . . De még most is kókfótos a hátam s vatta van a fejem.— lukjába . . . — Jó, tehát még — két szivar . . . — No, igy mán talán. De kapok egy pakli masinát is ? *) Megjelent a Budapesti Hírlapban is. — Kap. — Möhetünk . . . — Itt van a névsor, kezdje meg. — Magamba? Nem . . . — Hát én csak ilyen csekélységért nem áilhatok ki a placcra! — Csekélység ? — De a renévert zsebre teszem. — Azt már nem, még valami bolondot csinál kend . . . — Hát akkor ? Én is itt leszek S hallgatózom az irodában, ha valami baj esnek . . . * — Jó. . . Csap András kisbiró megteszi az előkészületeket. A községháza nyitott ámbitnsára kicipeli az asztalt. Felnyalábolja a cérnás csomagot. Unnepies ábrázatot ölt. Megköszörüli a torkát. Én pedig a jegyző ur ral az irodájából lesem a törtéoen- dőket. De bocsánat, hogy a télig betett ajtón át csak szórványosan jönnek be a hangok, igy nem egészen gyorsírói hűséggel teljesítem tudósitói tisztemet , . . De Csap András kezdi már: — Tisztelt űk, érdemes gyüleke-. zés! A magos minisztériumság a háborúi nyomor enyhétésére a cérnakiosztást engedéiezvén, biró és jegyző uraimék bocs előrelátásával a falura eső kompetencia beszereztetvén, a célarán} os kiosztást ünneplésen ezennel megkezdem.. . Minden egy fejre nyóc méter cérna jutván s az ára előre beszedve lévén. Tehátlan bötüsor szerént: Adorján, Mihály Tóth . . . — Meghótt! Neki már nem kell cérna, se hadikávé . . . — Akkor az örökösök . . . Mer itt nálam még netn hótt meg,. Tehát dukál néki: 48 . . . — Éljen a 48 ! Hát a halottak is kapnak ? ! Antul jobb ! — Bokor Andrasné, két szeméi 16 méter . . . — Hoho, mán négyen vagyunk. — Úgy vau, ikröi lettek . ... — Itt nincs beanyakönyvelve . . . Tehát 16. — Nem kő! ^Hangok : Úgy van, ne vödd fel! Disznóság. A gazdagnak még bottá után is kidukál. A szegényt meg élve is kinullazik. Apellálj !) — Csönd! Csap Jószefné: 64 méter . . . — Persze, közeli rokonság! De hisz hattan vattok csak ? — Hát a kél muszka ? — Azok mán egy féléve meg szöktek a — kosztodéul . . . (Úgy í van : miskuláncia becsapás, igy dus- kálódnak a közvagyonban! Le vele ! Abcug !) — Domonyik Mihályné — nyóc méter . . . — Tarcsa meg. Egy gombravaió ! No, majd elküldöm az ingvállam, mög tisztösséggel legyen mondva, a pöndölüm megfótozni a papákból, meg a rektorékhol. Ott a kisasszonyok még most is ángoly cérnával masináznak. S az árendásék Szrólija ma is cértiábnl horkolta az uj kis klapecüknek való lipiiyánkat. A jegyzőuénói meg iskátu laszámra hever a finom talián cérna- matéria ! (Eldugik! A hadseregszál- litók ! Istentelenség . . . üsd kupán, húzd le onnan azt a vén huncutot is . . ‘ U is csak az urak kapcarongya . . . Szórjuk szét azt az egész községi cérna botot !) Csap András a fenyegető hangulat- hatása alatt oltalomért a jegyzői iroda felé pislog s a jegyző a félig nyitott ajtón át oda szólt: — Csak bátran, erélyesen András bácsi ! még két szivar ... Erre Csap Andrásunk valami csodaszeré érintéstől, mint egy újkor. Auteus uj erőre kap: — Vissza pitypottyok T Nesze Bak Feri egy pofon . . . Sári ne tá- togj. Makkué se hápogjon. De kend is elódalogjók, Csontos Őrzse néni, mer . . . mer mindjárt kihozom a községi — géppuskát . . . (Semmi hatás, sőt egyre fenyegetőbb az állapot.) No, vagy várjanak csak kendteb ! Hirtelen elhatározással benyit a jegyzői irodába. Felkap egy hivatalos iratot s magasan lobogtatja : — Vagy talán ez keli- itt ken teknek?! A falu végveszedelme: Mer Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
