Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-07-18 / 29. szám

2.

keresztül ta^u’mányozva, szinte fanatikusa lettem annak n gondolatnak, hogy az ország népének a tuberkulózistól való megmentése érdeké l»en minden vármegye társadalmának egy-egy szanatóriumot kellene felállítani és fentartania. Jól tudom, hogy mily óriási, szinte leküzdhetet- ieneknek látszó nehézségekbe ütközik e nemzetmentő programm valóra váltása, azonban én ugv gondolom, hogy e nehézségek legnagyobb része csak látszólagos

A legelső és legfontosabb a pénzkérdés megoldása. Egy, a célnak minden tekintetben megfelelő, sza natórium felállításához nagyon sok pénz kell, de én szentül hiszem, hogy egy jól szervezett es lelkesen vezetett akció ezt a nagyon sok pénzt is elő tudja teremteni.

Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy ilyen istenáldotta, gazdag megyében, mint aminő a miénk, ne akadna ezer ember, aki anélkül, hogy azt észrevehetően megérezné, ne volna képes egy-egy ezrest e nemes akció rendelkezésére bocsátani. Különösen nincs ok ennek lehetőségében kételkedni éppen n>p jainkban, amikor a tepmelő- és kereskedővilág kezén egyetlen gazdasági vagy üzleti év leforgása alatt szédületes összegek fordulnak meg s eggetlen évben oly hatalmas nyereségeket érnek el, hogy az messze túlhaladja a há borii előtti összes vagyonuk értékét.

Ezer ezres : egy miliő korona !

De akad-e ezer. ?

Olyan ezer, aki megtehetné, kétségtelenül akad, de vájjon akad-e olyan ezer is, aki — meg is teszi 9

Nos, aki nem teszi meg magától, azt udvariasan, .-.érő szóval, ha kell könyörögve — figyelmeztetni kell: tisigy a nemzet jövőjéért és a jövő generációk megmentéséért adja ide azt a varázshatalmu bacilust-ölő, halált- üző ezrest. Lehet hogy csalatkozom, de én ma szilárdan tudok hinni abban, hogy ha a főispánná Öméltósága megkísérli, minden nehézség nélkül össze is tudja hozni ezt az ezer ezrest.

Ezzel az „ezres-akcióval“ párhuzamosan kell ne vezetni azt a uiá sík agitációt, amely a közönség szó tesebb rétegeit igyekezne bevonni a tuberkulózis elleni nagyfontosságu küzdelembe. Ez — szerény véleményem szerint — akként volna a leg- i agyobb sikerrel keresztülvihető, ha megalakítanánk a Szekszárd- Tolnazönt ragyogtatott jóságos szeméből- Ne a nagy értelem, hanem jósága vonzotta féléje a kicsinyeket Leg- gyöugédebb, egyszersmind a leg gyöngébb oldala e nagy ember j nek. Az fegyverezte le leghamarább. j A kicsinyek úgy ragaszkodtak hozzá, | hogy mindenüvé elkísérték, sokszor a rokon gyermekek egész kis csa ! pata vette körül, amint a Szerniczey szőlőbe ki ki sétált és a nagy százados diófa alatt, még most is ott lévő kőasztal körül melléje ültek s lesték kezéből a játékot, vagy más tárgyat, amit fúrt faragott részükre, a hozzája hordott fa darabokból. Mert a nagy Deák ebben is gyönyörűséget talált, főként ha a kicsinyeknek örömöt is okozhatott vele' Ez a gyermekek iránti barátsága Deák Ferencnek, azután fokról-fokra erősbödött és megmaradt egész halála napjáig. Később midőn Stefánia, a legbájoaaob szépségű Szeuiczey lány Daróczy Tamás menny asszony a lesz, a rokoni szeretet es a ragaszkodó barátság Deák Ferencet hívja meg násznagynak, aki a násznagyban örömmel elfogadja és személyes lejö eleiét biztos kilátásba is helyezte az esküvőre, de közbe- jött betegség miatt, nem jelenti itvéli meg, kénytelen volt ai- i ól lemondani egy levélben, mely levél eredetije ma is a család bi tó Kában van. „Deák Ferenc emléke- e:e“ cim alatt Ráth M r kiadásá

megyei Szanatórium-Egyesületei, . amely szinte az egész vármegye közönségét tömöriteué magában s havi 1—2—5—10 koronás tagsági dijak mellett, hatalmas és állandó jövedelmet biztosítana a nemzetmentő küzdelem céljaira.

Nagy és emlékezetes ünnepségek között kellene megszületnie ennek a Szanatórinm-Egyesü'etnek, hogy már megalakulásának külsőségeivel is vonzzon, toborozzon és hódítson.

Minden évben, szeptember 8 án, a remetei búcsú napján, messze vidé kékről nagy tömegek gyűlnek össze Szekszárdon.

Talán az idén is ezt az alkalmat kellene kihasználni és a járási fő szolgabirák, községi jegyzők, a papság és tantestületek közreműködésével oda hatni, hogy a vármegye minden községe egy-egy nagyobb küldöttséggel képviseltette magát a Szanatórium Egyesület megalakulásának ünnepségén. Kabarékkal, haDg verseny- és moziestékkel, népünne péliycl és táncmulatsággal kellene vonzóvá és kívánatossá tenni ezt a nevezetes napot és itt éj városunk ban visskavotiu tan, szinte ismeretié nül egy ragyogó tehetségű festömü vész is:.Miklósi M Ödön, aki bizo nyara nem idegendkedne attól a gondolattól, hogy a szépséges munkáiból itt kiállítást rendezzünk és a képvásár tiszta jövedelmének bizonyos (általa meghatározandó) hányadát, szintén a nemes célra fordítanánk.

Egy uagyszabásu kulturünuep- séget gondolok en, amelyen itt kellen,e lenni « vármegyei közélet min- deu tényezőjének, a szellemi, va gjoni és született arisztokrácia minden tagjának és a nép ezernyi képviselőinek.

És aztán, még ennyivel sem kellene beérni ! Fel kellene keresni a vidéket,hogy úgy mondjam: le kel lene ereszkedni a falu népéhez, hogy ezt a kitűnő és hálás anyagot teljesen meghódítsuk a tüdővész elleni küzdelem nagyszerű és hazafias gondolatának. Érdeklődtem már egyes helyeken: öosényben, Decsen, Bataszcken, Dombóváron és Tolnán a legteljesebb lelkesedéssel támogatnák az akciót, különösen, hu ott láthatnák az ünnepségeken a vár- inegyeszerte páratlanul népszerű fő- iapáui párt is.

Talán nem vagyok utópista, amikor teljes bizalommal hiszem, hogy Szekszárd és To navánnegye nem annyira kultúrálatlan zugai a világban, a ,,Gondolatok“ közt már közölve lett. E levél szép goudolatai, őszinte szívből jövő, keresetlen ás lelket megragadó kifejezései, buzdító és üdvöz'ő sorai, szerkezetségének remek volta, mondatainak idom tő kélye, bölcsészen alapgondolatai, lélektani remek festései által, egymagában elég volna Deák Ferenc nagy jellemének és szerető szivének méltatására.

Szeretett nagyasszonyunk pedig legszebb jutalmát nyerte e nagy ro konátóí ezen levél soraiban, ama szeretetreméltó tulajdonságai és ked vés jószívűségéért, amellyel a nagy bölcset már gyermekkora óta körül vette, a rendkívüli nagyságot sejtő és tisztelő ifjú le kéve1. Azon időszak, melyben virág korát élte nagyasszonyunk, rendkívül gazdag nagy eseményekben, a nagy nemzeti reform korszaknak és a kiegyezés korának, majd az ezt követő idők nek sok oly nagy emberünk volt részese, akiknek egy jó része körülötte, a nagy haza szeretettől sugárzó nemes szive és minden szépért és jóért lelkesü ő fenkölt szellemétől, mintegy lendüictet nyerve, munkálkodott szeretett hazánk tár sad dini, közjog: és közgazdasági fellendítésén.

(Vége következik.)

nuk, ahol ily terveket nem lehetne megvalósítsa . . . Egy előfeltétele azonban mindeneseire van a siker nek és ez ez: hogy gróf Apponyi Rezsőné Öméltósága és fölspáni férje álljanak továbbra is és mindvégig a mozgalom élén, hisz a vármegye közönsége, politikai pártkülönbség nélkül, oly osztatlan bizalommal vi- s“!tetik irántuk, hogy mindenki lelkesedéssel haladna a Dvomukba

Adja Isten, hogy ugv legyen !

Kelskés Győző.

„Hnnsyn'-íclep Szekszárdon.

Rogy a szövetkezésben mily óriási erkölcsi és anyagi erő rejlik, nem kell bizonyítani. Egyik kimagasló példája ennek az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Gazdaszövetkezet, égisze alatt működő „Hangya“ szövet ezet, amely óriási, több száz millió tőkét képviselő és az egész országot áthálózó szervezetével ma kétségtelenül fontos és hatalmas köz gazdasági szerv s minden sértési szándék nélkül legyen mondva, talán a legtipikusabb képviselője a tisztességes kereskedelemnek.

Mink vagyunk a legutolsók, akiket a magyar kereskedelem ellen való tendenciákkal lehetne vádolni. Kétségtelen azonban, hogy a háború éppen magát a' legtisztességesebb kereskedőket is a legkínosabb alternatívák elé állította. Úszni kényszerültek az áradattal s hallatlan árakat fizetve a lánckereskedelemnek, kényszeritett előmozdítói lettek ők is a sokat emlegetett árdrágításnak.

Ily körülmények között nem csoda, ha a kevesebb üzleti rezsivel dolgozó „Hangya“ mindinkább előtérbe lép s országszerte mind inkiíbb-inkábh szélesebb körben ver gyökeret.

Dr. Csizmadia Géza kir. járásbiró kezdeményezésére most Szekszárdon is alakulóban van egy ilyen „Hangya“ telep.

A nélkül, hogy az alapítást bejelentő hírlapi szózat s a „Szervez kedjünk“ kezdetű alapítási felhívás minden keményebb kitételével egyet- értcuönk, az itt megindult mozgalom nak Tétjogosultságát nem vonjuk kétségbe, mint minden olyanfajta törekvést sem, amely a fogyaszlóközönség életérdekeinek nn gvéde ere szervezkedik és csinál propagandát s a régi normába kerested -Imi szolidabb álla potok visszaállítását célozza

Éppen ezért egész terjedelmében helyt adunk a hozzánk is beküldött, itt következő alapítási felhívásnak :

Szervezkedjünk! Alulírottak elhatároztuk, hogy az áruuzsora és áruhiány miatt Szekszárdon ,,Hangya“ szövetk-zeti fogyasztási és értékesítő telepet létesítünk és a központi ,,Hangya“ szövetkezet kebelebe belépünk.

A lánckereskedelem nemcsak a tisztviselő és termelő osztályt rabolta ki, hanem a liadseregszálmások ut jáu az államháztartást is százszoros terhek súlya alá gyűrte.

Türelmünknek vége szakadt. Más mód nincs a segitségre, mint a „Hangya“ alapítása.

A szövetkezetbe lépés az aiulirt alapítóknál lévő törzslapok aiáirása és 100 koronás üzletrészek jegyzése által történik. Az alapszabály tervezet ugyanott megtekinthatő. Az aia- | kulás a szekszárdi Polgári Oivasó körben folyó hó 21-én délelőtt 11 órakor fog megtörténni, ahol a szomszédos községekből is részt vesz a közönség a jegyzésben és alapításban.

Szekszárd, 1918. junius 16.

Dr. Csizmadia Géza járásbiró, Molnár József gazd. titkeár, Bajó Pál, Mirth László járásbiró, Jakab László, Bajó Janos, Horváth Ignác, Erd*-i Lajos, Adler N. János, Dr. Fehér Lőriucz nagybérlő. Faragó József nagybirtokos, Dr.- Véges Ferenc, Pazar Dezső főgymu. tanár, Plank Gyula, Horváth József, Var- konyi N., Nagy László, Diceuty Lajos, Ketskás Győző, Fránek János, Egry B^la, Fiettner Henrik, Kórody József, Vesztergombi Antal,

plébános, kir. tanfelügyelő, Pécsi János, Doru Zngmond, Heisler József, László Imre, Hoff Henrik, özv. Dittrich Ferencné, Haimos József, Vas Jó zsrf, Koreizky János, Kocsis József, Koiioriis Ferenc

— A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyógyítására és üdülésére szánt alap javára újabban a következő adományok folytak De a Tolnamegyei Takarék és

Hitelbankhoz:

Kiss Gergely Ocsény

__ 10 —

Sze

kszárdi postahivatal

személyzete ________ 8.02

báró F

iáth Tibor és neje 300.—

Pirnitzer Antal_____60.—

37

8 02

Eddigi gyűjtésünk : 30013 74

összesen: 30391.76 Ezen szives adományokért őszinte köszönetét mond gróf Apponyi Rezsőné.

Hősi halál.

Hősi halottaink száma egyre szaporodik. E héten is vettünk több szomorú hirt. Ezek egyike Zoller Károlyról, a Tolnáról sokak által ismert, daliás, dzsidás-alezredesről szól, a ki a Monte Perticán hét i zben vezetve rohamra csapatát, e hó 7-éu halt hősi halált. Mélyen sújtott családja •a következő gyászjelentést adta ki: Zolier Károlyné szül. Fischer Mária úgy a saját, mint édes anyja Zoller Erzsébet szül. Tascano del Branner és az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelentik, hogy szeretett és felejthetetlen jó férje, illetve fiuk : Zoller Károly cs. és kir. alezredes a 12 ik dsidáB ezredben, jelenleg az ottocsási 79-ik gy. e. volt parancsnoka, a 111. oszt. vaskoronarend, a

111. oszt. katonai érdemkereszt isme telten, mindkét Signum Laudis, valamennyi a hadiékitmennyel és kar dokkal és a Károly csapatkereszt 8tb. stb tulajdonosa 1918 évi julius 7 én,, hétizbeni roham után, vitézei élén, a Monte Perticán hazájáért és királyáért, négyévi harctéri szolgálat után hősi halált halt. Drága köbünk hült tetetni ideiglenesen az artem (Olaszország) temetőben helyeztettek örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat szombaton 1918 évi julius 13-án d. e. 9 órakor fog a róm. kath. Plébánia templomban Tolnán a mindenhatónak bemutat- tatni. Tolna, 1918 évi julius hó 11. Nyugodjék békében.

A másik hősi halott Tart' Ferenc, az 52 gyalogezred tartalékos hadnagya, az arany vitézségi érmen kívül az összes legénységi érmek tulajdonosa, döbrüközi római katholi- kus tanító. Tarr Ferenc junius 15-én, az olasz harctéren, Assiagónál sebe sült meg és julius 5 én, a máltai lovagreud kórházában adta vissza a lelkét Teremtőjének. Az engesztelő szem misét julius 19 éu reggel 8 órakor mutatják be lelkiüdvéért 8zükebb otthonában, Dóbröközön, az ottani templomban.

Hősi halottaink számát szaporítja Stettka Ernő százados, selyemgyári tisztviselő is. Ö már régebben megsebesült egy srapnel-szilánktól. Sebe látszóíag be is gyógyult. De azért hónapokon át gyógykezelés alatt állott Budapesten, ahol — malária ellen gyógyítót.ák. Legutóbb azonban kiderült, hogy a külsőleg begyógyult seb belől elgenyesedett. Bár meg- operálták, megmenteni már nem lehetett. A rokonszenves, szorgalmas tisztviselő halála mely részvétet kelt. Elhunytát gyászzászió hirdette a selyemgyár épületén. Hétfőn délután temették nagy katonai pompával a farkasréti temetőben. Feleségen, szül. Gallinszky Arankán kívül három kis korú gyermeke, — továbbá Stettka Gyula festőművész, valamint előkelő rokonság gyászolja á hős kapitányt.

Bezerédi Bizerédy István oki. tanító, a 44 gy. e. egyéves önkéntese, Bezerédy Árpád kaposvári nyugalmazott mozdonyvezető fia, életének

T0LRÁVAE1EGYE és a KOZEBDER

1918. julius 18.

Mozsgai Sándor újvárosi Padányi Andor Molnár István

.____-