Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-01-31 / 5. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 5. szám. Szekszárd, 1918. január 31. MÁIM É5 A KÖZÉRDEK EWbcetési ár: íw.................IC évre ...... Í ¥ * . 4 » . M MMr cmix g B 4w* . . í»ie . . . Tlít: MnMM árak: irreréM hirdetések: 35 petit sorig “ ' “ ‘ ‘ 38 i. - Nytt­0 BMr. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. Mr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapfa. Megjelenik heten kint egyszer : csütörtökön. Tetet*« szia : PA*ze>fceszt4 : 18, — FeteM* sierkeuiA : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: .Bczeréd] István-utca 5. ez ám Ma küldendők a lapot érdeklő küldemények. kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. Mám ás előfizetési pénzek és háréaléeaá Ma küldendők. Néptanítók, ki az slŐÜzctést egész évre előrs ha dlk, t korona. KOQMÉk.. Fcfcife BODNÁR ISTVÁN Nairakatérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. LaptnlajdoBosok a szerkesztők. 11] párt alakulások. Végre készen van az uj párt nagy kordája. Wekerle az öreg, tapasztalt „majszter“ elégülten mosolyog. Köz­ben azonban erősen törülközik. Mert nem kis munkája volt. Az utolsó nagy abrincs a világért sem akart passzolni. Hasztalan ütötte, verte, kalapálta, mindég visszapattant, szikrázott inkább, de sehogy sem fogott . . . Nézte itt, nézte amott, közben törülgette az okuíáróját s hát uram fia akkor vette észre, hogy az inas gyerek, a Miska, azaz, hogy pardon, az első segéd, a Mihály ur ugyan ám incselkedik vele. Egysze­rűen egy másik „Setzhammert“ tart az abrincs alá. Így aztán akár az ítélet napig üthette volna azt felülről a majszter ur . . . Végre is az öreg mester gondolt egyet, más­felé irányította a — kalapács nye­let, de a — boldogabb végével . . . A Károlyi „Mihály ur“ pártja tehát kivált a blokkból. Megpró­bálta ugyan, hogy miniszter, állam­titkár s' más emberei csak hadd maradjanak — béviil, ők majd tá mogatják őket — kívülről. De Wekerle azt felelte bölcsen: Aki kiviil van, az nem lehet — belill s aki bent akar lenni, miért van — kint s ha kint van, akkor ne legyen — bent se . . . így aztán Károlyiék kinnrekedtek minden ;pereputtyostól az ujpárt alakulásából . . . Eddig tehát már volnánk. Úgy de •zekután mi lesz? Mit fog csinálni Wekerle és a többi uj miniszter — nólkülök, sőt — ellenükre. — Ne legyünk kiváncsiak, úgyse fogjuk előre megtudni. A király állítólag minden miniszteri tárcához egy álliy begombolható köpönyeget is küldött, mert amint megjegyezte, eddig kel­leténél többet beszéltek magukról a miniszter urak . . . Most tehát állig be fognak gombolkozni . . Sőt már is begombolkoztak . . . Eddig elé legfeljebb még csak az egy Szterényi adott némi életjelt magáról. Azt olvassuk: eg ij araiig cigaretta­tárcát tűzött ki jutalmul annak, aki az uj párt részére a legjobb nevet kitalálja . . . * No, de ez már nem olyan nagy dolog. Ha a gyerek megszületett, majd csak találnak nekivaló nevet is. Inkább kiváncsiak lehetünk Károlyi- ékra. Kétségtelen, hogy itt is a belső bomlás fog bekövetkezni. Azaz már be is következett. A párt tagjai, főispánjai egyre-másra jelentik be csatlakozásukat az uj párthoz . . . Ekkor pedig kire marad majd a kis — ködmön 9 A radikális demok rácia ? A győzelem nélküli béke ? Azaz, hogy most már a jó Károlyi Mihály inkább a béke nélküli győ­zelmet akarja. Erős vádakat han­goztatnak már is Apponyiék ellen, kik — szerintük elárulták a 48-at, bogy a 67 szekerébe fogózkodjanak. Síppal, dobbal apellálgatnak a nem zethez, az uj választást sürgetve, követelve . . . De vájjon akkor is kinek fog hinni a nemzet ? Nem Apponyinak és pártjának e inkább, akik félretéve minden előítéletet, | cifra 8ujtásos magyar dolmányt, de inkább rétümögre vetkőzve becsű letes igyekezettel odaáll nak, hogy az ország szekerét a kátyúból kisegít­sék. Vagy Károlyi Mihálynak, ki nemzetközi pantallóban hirdeti nagy magyar voltát, nézi a nemzet fúldok- lását, lehetetlen külügyi politikájával késlelteti a békét, felbátorítja a cseheket, szlávokat, akik a Zágráb­ban megjelenő Südslavische Rundchau cirnü folyóirat Károlyihoz intézett nyílt levele szerint „nem a szent István korona közjogának ezredéves béklyói, de az „Oroszországból kiindult eszméku s a „jelen hábo­rúban felsziure jutott fejlődési folya matnak mai stádiumára“ támasz kodva hivják fel segítő társul őt, „az osztrák centralizmus, magyar sovi­nizmus és német imperializmus ellen.“ Nem, tisztelt horvát és cseh ut ik, ilyesmire bizonyára nem fogják meg nyerni Károlyi Mihály grófot. Hiszen, ami a hazafiságot illeti, nincsen neki egyéb hibája, minthogy egy kicsit sokat beszélnek helyette a — jó barátai . .•. Kár, hogy a királynak nem jut mindeuki számára egy-egy állig begombolhaló köpenyege . .. •3C És Andrássy V Végre boldog, mert pártvezér lett. Igaz, hogy még nincsen meg a pártvezérséyhez a — többségi pártja . . . S a munkapárt ? A dac, a személyi gyűlölet biz ezt még kifelejtette a pártalakitási paszitából. Teszi tehát azt, amit eddig is tett. Kompakt egységben várja az eseményeket. Kész mindent, mint ellenzék meg­szavazni ennek az uj* kormánynak is, arait csak az országra nézve elő­nyösnek lát . . . De .ez még nem elég. Szapolyay is ott' állott sok jó ezer vitézével Temesvár környékén s a nemzet el­vérzett — Mohácsnál . . . A munkapárt bizonyára nem ezt, várja. Csak a becsületes kompro­misszumot, a választójogi kérdésben. Akkor aztán végbemehet egy igazán erős, ennél a mostaninál egészségesebb pártalakuláe. Ai egyik oldalán ott állhatnak a Károlyi Mihályök internacionalis politiká­jukkal. De a másik részen a nem­zet tog állani kompakt többséggel azok mellett, akik nem hagyják magukat megtéveszteni hagymázos, idegenből átszedett, de ott már le- vitézlett és fuccsot vallott jelszavak­kal, de testükkel, vérük hullásával is készek megvédeni ennek* az or­szágnak felforgathatatlan magyar­ságát, tisztes történelmi múltját és az erre a legerősebb fundamentumra épített — nemzeti jövőt . . . B. Uj jótékony egyesület Dombóvárott. Hiába, Dombóvár csak fejlődik. Nem csupán azért, mert nagyfor­galmi vasúti gócpont, hanem főként, mert a sors kiváló, a kor eszméit megértő vezetőket juttatott neki. Ma már van főgimnáziuma, kót pol­gári leányiskolája, nagyszerű állami népiskolája, mbst pedig egy újabb példás alkotásáról kapjuk a híradást, haragtartást, szegre akasztják ugyan a | Általános jótékony egyesület szerve­zéséről 'szól ez a tudósítás,'] amely egyesület az összes jótékonysági Ugyágakat magában foglalja. Az egyesület hat szakosztályra tagolva végzi nemes hivatását, ezek : 1. anya és csecsemővédő, 2. gyermekfelru­házó, 3. népgondozó, 4. fiatalkoru- akra felügyelő, 5. tanácsadó és jog­védő, 6. népművelő szakosztály. Mind­egyik szakosztály az alapszabályok­ban megállapított munkakörön belül önálló működést fejt ki. Közöp szerv: a) az egyesületi tisztikar, b) az igazgató-választmány és §) a köz­gyűlés, melyek az egész felett az irányítást és ellenőrzést gyakorolják. A különféle népjóléti intézmények­nek ily formában való létesítése természetesen csak ott lehetséges, ahol a társadalom különféle el eme v mind összefognak s egyetértő lelke­sedéssel fáradoznak és áldoznak az igaz ügyért. Tudósításunk a követ­kező. A Dombópári Általános Jóté­kony Egyesület folyó hó 19-én tartotta meg alakuló közgyűlését. A közgyűlést egybehivó Szévald Oszkár járási főszolgabíró a kiváló érdeklődést megköszönve rámutat arr8, hogy az általános jótékonyság gyakorlását, melyért Dombóvár az elsők között szervezkedik, a mai súlyos idők szükséglete sugallta. Meg van győződve, hogy itt és a környéken olyan erőforrások birto­kában vagyunk, melyeknek tapin­tatos és okos kihasználása biztosítja céljaink elérését. A csataterek hőse inek egybeomló vére a borzalmas halál egyenlőségében az élethez való jog egyenlőségének felismerésére ve­zetett. Ma minden teremtő eszme ebből sarjad ki. Nem tagadható im-" már az az igazság, hogy senki sem lehet alkalmatlan teher az állami életben. A gyengék, a nyomorgók felkarolásával nagyobb bajokat há­rítunk el. Különösen elsőrendű kö­telességünk a gyermekek védelme, magyar hazánk jövő nemzedékéről való gondoskodás. Beszélnek arról, hogy a népjóléti intézmények szer­vezését országos rendelet fogja sza­bályozni, ez azonban ijem akadályoz­hatja a mi megalakulásunkat, mert ahhoz utóbb is alkalmozkodhatunk. Ezután megemlékezik Bőlöny Ödön­né és Vinekker János érdemeiről, dkiknek nevéhez fűződik a szerve­zés kezdeményezése és egy év áldá­sos tevékenysége. Indítványára meg­választják közgyűlési korelnökké Paál Józsefet, jegyzővé pedig Vi­nekker Jánost. Vinekker János hosszabb elő­adásban számol be az előkészítő munkálatokról. Felemlíti, hogy épen egy esztendővel ezelőtt ajánlotta Padányi Andor kir. tanfelügyelő az állami tanítótestületnek, hogy indítson társadalmi mozgalmat a kellő ruházat hiánya miatt mulasztó nagyszámú szegény tanulók felruhá­zása végett. A tanítótestület magá­évá tette az eszmét s megvalósítása érdekében felhívást tett közzé a Dombóvári Hírlapban, agitált, gyű lésezett s igy egynéhány nap alatt ezer koronánál nagyob összeg gyűlt össze a jelzett célra. Ez reményt nyújtott a mozgalom sikeréhez. A további teendőket a helyi jótékony egyesületnek, illetve bizottságok el­nökeiből, a községi főjegyzőből és az állami tanítótestület képviselőiből alakult bizottság, névszerint Halmos Henrikné, Paál Józsefné, Pribay Ferencné, Szállás Jánosáé, Szévald Oszkárné, Illés Gyula és sző ló vállalta. A bizottság elnöke Bőlőny, Ödönné lett. Az általa megindított b mindvégig fáradhatatlan buzgalom- • mai, ritka szervezőképességgel veze­tett gyűjtési akció 6312 koronára szaporította a pénzbeli adományok összegét. Ennek eredményeként ke­rült kiosztásra tavaly április havá­ban 17 öltöny és 15 pár cipő, most karácsonykor pedig 40 öltöny, illetve télikabát és 44 pár cipő szegény elemi iskolai tanulók között. Kiosz­tatott továbbá nyomorgó családok­nak jtübb értékes természetbeni ado­mány is. Ezzel azonban a szükség­let korántsem nyert kielégítést, mert — sajnos — nagy a szegények szá­ma és semmi kilátás arra, hogy az állapotok e téren egyhamar meg­javulnának. Ép azért az a nézet érlelődött meg a bizottság tagjaiban, hogy a segélyezést állandósítani kellene egy nagy egyesület létesítése utján. Kifejezésre jutott az az óhaj is, hogy az egyesület keretében meg lehetne szervezni a helyi anya- és csecsemővódelmet, valamint a zül­lésnek kitett fiatalkornak felett gya- korlandó társadalmi felügyeletet. És mert a támogatásra szorulók anyagi nyomoránál sokszor nagyobb a lelki szegénységük, szükséges, hogy ré­szükre tanácsadás és jogvédelem nyújtásáról, valamint közhasznú isme­retek köréből előadások tartásáról is gondoskodás történjék. Mindezen emberbaráti feladatok láncszemek­ként kapcsolódnak egybe. Az egye­sület szervezetének megállapitása vé­gett a járás fiiantropikus gondolko­zásáról közismert íőszolgabirájának elnöklete alatt ,a hivatalfőnökökből és több szakemberből álló külön bizottság alakult, amely szóló terve­zete alapján az alapszabályokat ki­dolgozta. Ezek elkészítése után meg­indult a taggyüjtés; ezideig 12 ftla- pitó, 127 rendes . és 53 pártoló, összesen 192 tag iratkozott be. Ez a szám azonban napról-napra növek­szik. Ezután Offenmüller Zzigmond szentszéki tanácsos hatásos szónok­lattal válaszolt az elhangzott beaaé- dekre. Indítványára a közgyűlés egyhagulag kimondja a Dombóvári Általános Jótékony Egyesület meg­alakulását^ A 34 §-ból álló alapszabályok le- tárgyalása után sorra került a tiszti­kar megválasztása. Egyhangú lelke- r„ sedéssel ( megválasztattak elnökké : Bőlöny Ödönné és Szévald Oszkár, ügyvivő alelnökké: Illés Gyula, főtitkárrá: Tadics Benő, pénztáros­sá: Vinekker János, ügyésszé: dr. Jakab Lajos; számvizsgáló- bizott­sági taggá: Kopacsek Ervin, Mol­nár György és Weisz Béla; igaz­gató-választmányi taggá: 30 nő és 30 férfi. Ezzel a közgyűlés véget ért. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzá- „ tartozói részére. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérji< i hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents