Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-31 / 22. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 22. szám. Szekszárd, 1917. május 31. 1WÄRMEGYE Él A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: éne .............16 korosa érr e ...... 8 » jred érre ... . 4 » . 16 HMér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig • kor., további sor 30 f. — Nvilt- «r: omoed soronként 40 fillér. «őriz ftpész éne . . Hl éne . . . lUgjed éne , Wj síim áss , POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18, — Felelői szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bczeréd] István-utca 5. szám Iá« küldendők a lapot érdeklő össze* küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádámutca 42. ezám. Az előfizetési pénzek és hirdetések 14« küldendők. Néptanítók, ha ez előfizetés egész évre előre beillőik, 8 korona. Ffisxorknz4é: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Kormóny-liuhtatiís a „radikális választójog“ orvé alatt. Tisza István miniszterelnököt megbuktatta a — választójog. (?) Állítólag. Mert ellenfelei már a koronázáskor nyíltan hirdették a bukását. Amit ő akkor nem személyi hiúságból, de pártja presztízsének s a miniszterelnöki tekintély megvédésének általános érdekéből cselekedett, halálos bűnül rovatott fel neki abban a — demokrata körben, amely nagy demokrataságában nemcsak mi- közöttünk, közönséges földi halandók, de még a mágnási családfák között is az — ősiséget keresi. T-’fza nem tudott, nem akart lenni ilyen demokrata. Kikeresték tehát neki az úgynevezett Achilles-sark&t, a Kristály-féle választójogi tervezetet, amelyet éppen Andrássy és a mai szélsők elleneztek a legjobban, a melyért a Jcoalició összedrótozott nagy fazékjából még együtt is képesek voltak — kanalazni. Az idea már régebben tetszetős volt Bécsnek, mert ettől várták éppen Magyarország domináló szerepének megszüntetését, már évekkel ezelőtt. Tiszát azon- ben még elejteni nem lehetett, hisz a háború még csalhatatla- nabbul igazolta, hogy a Monarchia csakis a dualizmus vagyis az osztrák németség és a ma-, gyár hegemónia erős fundamentumán állhat fenn. Tisza István becsületes politikájának lett. áldozata. Nyilt kártyával tudott csak játszani. Nagy tévedése volt, hogy amikor a megbokrosodott ellenzék, az Erdélybe való váratlan román betörés miatt Czernin gróf bukaresti követnek a fejét követelte — valósággal a testével fedezte őt a képviselőházban. Pedig ha talán akkor Czernin elbukik, a német felfogás diadalmaskodik Ausztriában, mig most az antant lapok — köztük a tekintélyes Daily News — a szláv kilátások megerősödését látják és üdvözlik Tisza bukásában . . . S ez természetes, egy külügyminiszter, aki könyvet ir a nemzetiségi aspirációk jogos voltáról, nem lehet igaz, őszinte barátja Tisza Istvánnak, a fajsze- rStő magyar embernek s csak természetes, ha Stürgkh tragikus halála után, ki a német nyelvnek Ausztriában .államnyelvvé emelésére s a csehországi köz- igazgatási kerületeknek német centrumok szerint való beosztására tett és tehetett pártjának bizalmas Ígéretet, el kellett esni Tisza Istvánnak, a trializmus élő, eleven akadályának is. S hogy a személyi gyülőlség milyen rossz tanácsadó, semmisem mutatja jobban, minthogy a magyarság érdekeiért mellüket legjobban verő, kormánybuktató magyarok még saját belső, legjobb meggyőződésük ellenére is, képesek voltak szövetkezni magával a — pokollal is, csakhogy a minden belső és külső állambontó, felforgató törekvéssel szemben, az örökös negációt hirdető Tiszát eltegyék Útjukból, mint aki Magyarországon az úgynevezett harcias pártot képviseli, állítólag tehát útjában áll a — békének is. Hozzá járultak ezekhez a közélelmezés bajai is. Tudták egyesek, hogy csak ki kell játszani Tisza ellen a nagy ütőkártyát s hirdetni a „közélelmezés általános csődjét“ s ez is ellene billenti odaát a mérleget, kivált most, amikor Ausztriával szemben éppen a volt miniszterelnök — Magyarország közélelmezési érdekeinek a leghatalmasabb védelmezője. Ezek a Tisza bukásának igazi belső okai, mert ha igazán a szemébe nézünk ama sokat firtatott választói jognak, lehetetlen mosollyal nem látni azt a kínos zavart, amelyben most a kormány-buktató ellenzéki pártok vannak. Valósággal megijedtek a saját — nagy sikerüktől. Mert más az : valamit kritizálni, de sokkal nehezebb, azt — megvalósítani. Most olvasom ép egyik szélső ellenzéki ' lapban, hogy „Andrássy Gyula eddigelé az általános egyenlő, titkos választói jog mellett egyáltalán még igeretet sem tett. “ Apponyinak sem kell, a néppártnak még kevesbbé, csak a Károlyi töredék lelkesedik érte, de hát ennek a pártnak még sok más egyéb is kellene, ami azonban másnak nem kell. S mindez csak nagyon természetes. Nagyon jól tudják a kormány-buktatók maguk is, hogy Tisza érett megfontolással elment ezen a téren is, a legbecsületesebb önmegtagadással a legszélsőbb határig s a szellemi fölény hangoztatásával, a műveltebb iparoso&ztály soraiból körülbelül 300,000 uj szavazó bevonásával eléggé kiszélesítette a választói jog sáncait. Elfogadta a vitézségi kitüntetéseket, az altiszti sarzsit is szavazást biztositó bázisul, csak azt nem akarta, hogy a magyar állameszme, a magyar faj trónvédő, nemzet fenntartó szu- premáciája megrendüljön a demagógia s főleg a nemzetiségi izgatás előbb-utóbb várható ostromával szemben. Andrássy s a kormány-buktató többség is bizonyára csak egy halványka, szóra sem érdemesebb nüansszal fogja keresztül lépni a Tisza által meghúzott határvonalat. így például 26 éves korhatárt olvastunk a Tisza-féle 27 éves korhatárral szemben. Ez már semmi az országos nagy érdekkel szemben. De hát akkor mért nem lehetett e felett megegyezni ? Azért nem, mert Tisza nem engedett. Mondják egyesek. De azt elhallgatják, hogy hasztalan engedett volna^mert akkor még többet követeltek volna azok, akik voltaképpen többet adni maguk sem akarnak, de még sem — engedtek . . . Bizony-bizony Andrássyék- nak éppen csak annyi közük •van a Tisza megbuktatására kijátszott radikális választói joghoz, mint az elől és hátul irgalmatlan nagy reklámtáblát hordozó hordárnak a hátára aggatott reklámhirdetés szövegéhez... Nem csodálhatjuk tehát, ha már is olyasféléket olyasunk egyes lapokban, az ellenzék kialakult hangulatáról, hogy Tiszái yagy egy félévvel előbb, vagy egy félévvel később kellett volna megbuktatni, dé nem — most. De ha igy áll a választójogi kérdés — pedig jó lélekkel mondhatjuk, hogy igy áll, akkor egyáltalán Magyarország szempontjából indokolt volt-e Tiszát — egyátalán megbuktatni ? Alapok szerint a sokat vitatott magyar vezényleti nyelvet már neki megígérte a — király. S vájjon a kiegyezés most nem célszerübb-e, még hosszabb időre is, amikor még érzik erőnket s a háborúban szerzett megbízhatóságunk, királyim ségiink még ellenségeinknél is csodálat tárgya ? S vájjon erősebb lesz-e az ország s- nagyobb tekintélyt képvisel-e kifelé egy esetleg a kisebbségből vett kormánnyal, mintha a gyújtó- kérdések kikapcsolásával, a háború diadalmas befejezéséig egy feladata magaslatán álló ellenzék ellenőrzése, de nem gáncsvetése — támogatta volna az alkotmányos többségből alakult kormányt ?j ^ Mert mit akar Andrássy a — munkapárttól? Behódolást? Támogatást ? S éppen a többségtől, a kisebbség számára, a mikor benne s a kisebbségben nem volt meg, az a még tán nem is heroikus önmegtagadás, hogy legalább egyidőre a jégre tegye közismert személyi gyűlöletét. A jég szóról bizony eszünkbe jut a befagyott tó jegén' halakra leselkedő róka, a „kinek“ a hosszas várakozás alatt a tó jegéhez fagyott a hosszú bozontos farka s amikor társai köréje sereglettek — egyszerűen azt kivánta, hogy azok is «— fagyasszák a tó jegéhez a —■ farkaikat. A várakozó álláspontot elfoglaló munkapárt nem hajlandó arra, hogy csupa — barátságból, faji összetartozandóságból odafagyassza magát az ürügyül felvetett választói jog ingatag jégtáblájához . . . A munkapártnak ki kell tartania s be nem adni sokat ki- gunyolt gerincét s akkor be fogják odaát is látni a csalódást — a nagy számadási tévedést — s minden kétséget kizáróan tapasztalják, hogy a választói jog tavába fagyott rókafark nem' képes elvégezni a gyermekkorból jól ismert fizikai kísérlet megismétlését, hogy a nagy politika nagyon is átlátszó üvegkorongjára való csapkodásával megindítsa azt a villamossági folyamatot, amelynek odaát az lenne a be nem vallott, titkos célja, hogy a 'trializmus egyszer már megdermedt — béka combját uj életre — elektrizálja. B. = A politikában teljes a kavarodás. A válság szellemét-könnyű volt felidézni, de megfékezni sokkai bajosabb. — Andrússynak kemény igazságokat kell hallania saját fegy- verbarálai részéről. A Károlyi- párt, a szociálisták és a radikálisok keserűen a szemére vetik, hogy el akarja sikkasztani a radikális választójogot, éppen úgy, mint „a mikor a bankkérdés eltemetésére a katonai kérdéseket vonszolták elő“. „Pakli készül a magyar nép bőrére“, olvassak a szélső ellenzéki lapok egyikében, „amely még a koalíciós jogfcladást is sokszorosan felülmúlja*. (Nini, hogy kibök a zsákból az igazság szegje *? !) Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
