Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-12 / 15. szám

2. 1917. április 12. 7. A befizetésekről a részvényes ideiglenes elismervényt kap, amely­nek bevonása ellenében a teljes be­fizetés megtörténte után az 1917. évre szóló szelvényekkel is ellátott nj részvények még 1918. évi január hó elseje előtt ki fognak szolgáltatni. 8. Az nj részvények kibocsájtásá- val felmerülő bélyegilletéket és egyéb költségeket az intézet viseli. 9. Az elővételi jog gyakorolható az intézet helyiségeiben í^ekszárdon, továbbá a paksi fiókintazetnél, nem különben a Magyar Általános Hitelbanknál Budapesten (Dorotty a- u. 5.) és a Hermes Magyar Álta­lános Váltóüzlet r.-t.-nál Buda­pesten (IV. Koronaherceg utca 5.), ahol a szükséges bejelentési űrlapok kaphatók. • 10. A részvények után a név­értéken felül fizetendő összeg a ki- bocsájtási költségek levonása után az intézet tartalékalapjai javára forditatik. 11. A részvényeseknek szabad- — ságukban áll több részletet, vagy valamennyit egyszerre a kitűzött határidő előtt is lefizetni, mely eset­ben az 5°/o-os kamat csak a lefizetés napjáig jár. 12. Aki a részletfizetésekre meg­szabott határidőt elmulasztja, — 6°/o os késedelmi kamatot tízet és ha a részletfizetésre kitűzött utolsó határidőn túl is hátralékban marad és ettől számított 15 nap alatt sem fizeti meg a lejárt részletet, áz el­veszti (Kereskedelmi Törvény 169. §.) az aláírásból eredő jogait.“ Az igazgató-tanács ülése, amelyen az elnöklő Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos s az igazgató-tanács és fel­ügyelő bizottság tagjain kívül Sztan- kovánszky János kir. kamarás, Bernrieder József, báró Schell Jó z8ef, Döry Frigyes, Döríj Hugó, Gödé Lajos igazgatóság tagok vet­tek részt, egyhangú határozattal magáévá tette a fenti javaslatot s elhatározta a tőke emelést. Az ülés végén Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos meleg elismerő szavak­kal emelte ki az egész igazgatóság, . de különösen a vezérigazgató működé­sét, ki a legnagyobb szakszerűséggel, lelkes ügybuzgalomma) vezeti az inté­zet ügyelt a a legnagyobb gondosság­gal készítette elő a tőkefelemelós sima megoldásának kérdését is. b. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. o Keleti hadszíntér. . Budapest, április 11. Mackensen vezértábornagy had­csoportja : Egy császári ób királyig repülő Galacz fölött légi hareban le­lőtt egy orosz Niouport ffepülögépet. József főherceg vezérezredes arcvo­nala : A Békás területen az ellenség előretöréseit .visszavertük^A mi ré­szünkről élénk a járőrök tevékeny­sége. Lipót bajor hereeg vezértábor­nagy barcvonala : Az oroBz tüzérség tevékenysége helyenkint fokozódott, egyébb jelenteni való nincs. Olasz hadszíntér. A tengermelléki arcvonalon az el­lenséges tüzérség tevékenysége teg­nap általában élénkebb volt és né­hány helyen éjjelen át is tartott. Az Etsch-völgy és a Garda-tó területén az olaszok szívósan folytatták pusz­tító tüzelésüket helységeink ellen. Délkeleti hadszíntér. Albán osztagaink — Tepelenitől északra — teljes sikerrel rajtaütöt­tek olasz előőrsökre. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökinek helyettese. 1 német nagy foija&száflás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, április 11. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A Scarp?tól északra fekvő, továbbá TOLNAVÁRHEGYE és a KÖZÉRDEK Givenchy au Gohalle Farbuls és Fampoux melletti területekre korlá­tozott harci cselekmények nem vál­toztattak a helyzeten. Az angolok az arras—cambraii országút mindkét ol dalán h vés tűz után jelentékeny erőkkel szeles arcvonalban újból tá-_ madtak, de súlyos veszteségeikkel visszavertük őket. Ma reggel óta ott, valamint Bullecourt és Gueant kö­zött újabb harcok fejlődtek. *-— A bapaume—cambrai országút és az I Oise között csak kisebb harcok zaj­lottak le vonalaink előtt. >St. Quentint úgy," mint az előző napokban grá­nátokkal és shrapnellekkel lőtték, szintúgy Laferet is. A német trón­örökös hadcsoportja : Vaillytől Reim- sig a tüzérségi csata hevessége nap­ról napra fokozódik. A franciáknak azt a kísérletét, hogy árkainkon Berry Au Bactól délkeletre rajtüsso- nek, gyors ellentámadásunkkal meg­hiúsítottuk. Albert herceg liadcso- pórtja : Lényeges esemény nem volt. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala : Az Aa, a Düna, a Sto- chod, Zlota Lipa és a Dnjeszter mel­lett az oroszok több Ízben élénk tü­zérségi tevékenységet fejtettek ki. József főherceg vezérezredes arcvo­nalán és Mackensen vezértábornagy h&dcsoportjánál nem történt jelentős esemény, Macedón arcvonal: Semmi újság. Ludendorf, első fószállásmester. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a kővetkező adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : A szekszárdi postahivatal személyzete 14 97 Eddigi gyűjtés : 4814-60 összesen: 4829 57 Bizalmas értekezlet a megürült vármegyei tisztiállá­sok betöltése kérdésében. Kovács Sebestény Endre főispán ma délelőtt 9 órára, a vármegye bi sottsági tagjaiból bizalmas értekezle­tet hivott össze, hogy ez alkalommal is érvényre jusson a vármegye ama hagyományos törekvése, hogy a vá­lasztásokkal járó kedély-izgalmak a lehetőségig elkerültessenek s ez által a törvényhatósági bizottságban ural kodó összhang és jó egyetértés fenn- tartassék. Az értekezleten körülbelül 40-en jelentek meg. A főispán melegen üdvözli a meg­jelenteket, akik a nehéz körülmények között való megjelenésükkel is tanú­bizonyságot adtak a közügyek iránt való érdeklődésüknek. Egy hibát tesz legelőször is jóvá. Meghívójában csak a végcélt jelezte, a békesség, a jó' egyetértés fenntartását hangoztatta, de nem jelezte az utat és módot is, amely erre vezet. Szerinte egyik fő célja az értekezlet összehívásának, hogy alkalom és mód adassák a vár­megye első tisztviselőjének, hogy né­zeteit, tapasztalatait előadhassa s meg­jelölje az alkalmas módot, a melyek alkalmazásával a felmerült személyi kérdések az üresedésbe jött állások betöltésénél igazán csak a közügy szemelőtt tartásával oldassanak meg. Ez kötelessége a vármegye alispán­jának, de joga is. Mindenkiuek el kell ezt ismerni, ő a felelős elsősor­ban a közigazgatásért s ő ismeri leg­jobban azokat a megfelelő egyéne­ket, akikkel legalkaimasabban bizto­sítható az adminisztráció zavartalan menete. Felkéri ezért, hogy adja meg a felvilágosításokat. Tors tér Zoltán alispán kifejti, hogy egy éve múlott, hogy az ily irányú első értekezleten részt vett. Akkor meghallgatásra talált a megürült osz­lopos állások betöltése érdekében j kifejtett véleménye, amely az álta­lános érdekeket mérlegelte. Ezek az elvek szolgálnak most is neki irány­adó szempontul. Két főszolgabirói ál Iás van ez idő szerint üresedésben, amelyre három pályázó konkurrál és pedig szolgálati éveiket tekintve : Hecht Ödön másod főjegyző, Hagy­más sy Zoltán dr. tb. főszolgabíró és Perczel Dezső vármegyei jegyző. Az alkalmatosság tekintetében mindegyik pályázó teljesen kompetens s bár né­zete szerint az alkalmas tisztviselők­nél a szolgálati idő is irányadó, de szerinte a jelen esetben nem csak arról van szó, jtogy a megürült álla­sok betöltessenek, de hogy az álta­lános adminisztráció érdekei is meg- óva38anak. A vármegyei központban nem régen voltak csak személyi vál­tozások, amelyek mindenkor bizonyos l rázkódt tását idézik elő az adminisz- ! tráció zavartalan menetének. Az általános érdeknek tehát az felel meg legjobban, bogy a köz­pontból olyan értékes munkaerő, mint Becht Ödön másod főjegyző jelenleg el ne vonassák, mert távozása hatá­rozott kárával járna a közszolgálat jól felfogott érdekeinek. így a meg­ürült két főszolgabirói állásra csak két kompetens jelölt marad, akikre nézve ő, mérlegelve a körülményeket, azt javasolja, hogy a dunaföldvári fő­szolgabirói állásra dr. Hayymássy Zoltán tb. főszolgabiró, a völgységi járási főszolgabirói állásra pedig Bér­ezel Dezső vármegyei jegyző válasz­tassák meg. (Általános éljenzés.) Az árvaszéki ülnöki állásra Mányoky Ödön árvaszéki jegyzővel szemben, hosszabb szolgálata s itteni régebbi működése révén Kenézy, László szol- gabir-ót ajánlja. A Kenézy illetve dr. Hagymássy Zoltán szolgabirák he­lyére elsősorban Schujtheisz Rezső vármegyei jegyző volna a legkom- petensebb. ő azonban, mint a rek- virálási ügyek előadója a központ­ban csaknem nélkülözhetetlen, igy Kovács Dénes árvaszóki jegyző volna megválasztandó, helyébe pedig Pol­gár József gyakornok, a második szolgabirói állásra pedig dr. Kiss Ernő. Az alispán ezekután hang­súlyozta, hogy javaslata megtételé­nél a közszolgálat érdekét kívánta szolgálni, még ha egyesek ez által némi sérelmet szenvednének is. Kovács Sebestény Endre főispán teljesen egyetért e kérdésben is az alispánnal, Csupán a közérdeket tartja szem előtt. Hangsúlyozza, hogy Becht Ödön kiválóan szorgalmas-és értékes munkaerő a központban, a kinek a jelenlegi háborús nehéz vi­szonyok között való távozása a uj erővel való pótlása, döcögőssé tenné a belső ügykezelést. Azt hiszi tehát, hogy meg lehet győzni ezt a minden tekintetben oda való, derék tiszt­viselőt, hogy az itt maradását fontos közszolgálati érdekek kívánják. Kéri is a reá befolyást gyakorolni tudó­kat, hogy hangsúlyozzák előtte nagy hasznavehetőségét s kérjék fel, hogy hozza meg ezt a személyes áldoza tot a köz javára és segítse elő a kérdés ilyetén megoldását. Az értekezlet hangulatából már itt kitetszett, hogy majdnem ki.vétel nélkül helyesli az alispán s utána a főispán felfogását, kivévén talán az egy Bartal Györgyöt, aki Becht és Hagymássy főszoigabirósága mel­lett szólott. Az esetleges választási izgalmak kátyújából kivezető biztos [ut meg­találására azonban mégis hosszasabb eszmecsere indult meg, Örffy Lajos közbevetett indítványt tett, hogy az értekezlet egyenesen kérje fel Becht Ödöut 'az itt mara­dásra, mert ezt az általános köz­érdek kívánja. Bernrieder József, ki 1861-től fogva ismeri a vezető körük jó szán­dékát, mely az ellentétek kiegyen­lítését célozza, teljes egészében el­fogadja az alispán előterjesztését ab­ban a hitben, hogy a személyi kér­dések az illető tisztviselőkkel már rendbe hozattak. Forster Zoltán alispán hangsú­lyozza, hogy ő javaslatát a közszol­gálat érdekében tette meg, igy nem állíthatja, hogy egyesek nem fognak-e reflektálni ennek d-icára is a nélkü­lük betöltendő állásokra. Prassíiót senkire sem gyakorolhat. Pesthy Pál szerint az alispán kellőleg mérlegelte a helyzetet, amikor javaslatát meg­tette. Becht kéressék fel, hogy a hi­vatalos felsőbbség és a vármegye óhaját vegye tekintetbe. Hiszi is) hogy az ő loyalitása teljesen meg­hajlik a köztekiutetek előtt. Török Béla szerette volna, ha tiszta tényállás előtt állanánk s a pályázók megkórdeztetnének végle­ges elhatározásuk felől. Kovács Sebestény Endre főispán az értekezlet főcélját abban a nyi­latkozatban látja, hogy osztja e az alispán felfogását, avagy sem. Mi­után pedig az értekezlet hangulata e mellett szól, ennek bizonyára meg lesz a hatása s neki is az az óhaj­tása, hogy az állások betöltése a köz- szolgálat érdekében ekként történjék. Dr. Leopold Kornél szerint helye­sebb lett volna, hogy ha ebben a kér­désben már most definitiv megoldást lehetett volna találni, de mivel az egyik érdekelt fél (Becht) távolléte folytán a személyi rész a mai napon már el nem intézhető, nem marad más hátra, mint hogy ez az érte­kezlet, a mai nehéz és komoly idő­ben, lehetőleg a békés és egyöntetű megoldás mellítt foglaljon állást, fo­gadja el az alispáni javaslatot s azt mint az értekezlet megnyilvánult óhaját az illetékesekkel közölje. Apponyi Géza gróf »vbtt. nagy figyelemmel hallgatott beszédében szintén az alispán szakszempotból tett előterjesztése mellett foglalt állást. Kétségtelen azonban, úgymond, hogy Becht Ödöntől bizonyos áldozatot ké­rünk s bár kívánatos, hogy ő egyéni óhaját a köztekintetoknek alá he­lyezze s reméli, hogy ezek előtt meg is hajlik, kényszeríteni azonban nem lehet s hiszi, hogy ez esetben a szabad választási jog csorbát szen­vedni nem fog. Miután Szinger Bálint még azt kérte, hogy a fő- és az alispán Becht Ödönnek direkt is tudomására hoz­zák az értekezleten kialakult véle­ményt, az elnöklő főispán konstatálta az alispáni javaslat mellett való ál­lásfoglalást s bár ezt határozatul ki nem mondta, az értekezlet tagjai azzal > a meggyőződéssel oszlottak szét,.hogy a köztekintetek ez alka­lommal is győzedelmeskedni fognak, az egyébként jogosult egyéni érdek felett s remélhetőleg egyhangú válasz­tásnak nézünk elébe. HÍREK. — Kitüntetés Lévag István — dr. Lévag Dezső dunaföldvári orvo3, lapunk régi munkatársának fia — az 5. houvédbuszárezred zászlósa, ki már a hetedik hónapja küzd künn az orosz-román fronton, a napokban ezüst vitézségi érmet ka­pott azon hősies magatartásáért, melyet a Kirlibaba és Mesticauesti körüli nagy harcokban tanusitott. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Csiszár Z3»gmond a sző­lészeti és borászati felügyelőt a VII. fizetési osztályba, Hayt Ferenc és Csathó Gyula szőlészeti éa borászati felügyelőket a X. fizetési osztályból IX. fizetési osztályba nevezte ki. — Királyi elismerés, A király megparancsolta, hogy 44. gyalog­ezredben Sachsenheim Albert had­nagynak az ellenséged szemben tanusitott vitéz magadásáért a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag a kardok egyidejű adományozása mellett — Strinovich Vilmos száza­dosnak a háború alatt kitűnő szol­gálataiért és az ellenséggel szemben vitéz magatartásáért a legfelsőbb dicsérő elismerés — a kardok egy­idejű adományozása mellett tudtul adassák.

Next

/
Thumbnails
Contents