Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-05 / 14. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 14. szám. Szekszárd, 1917. április 5. Előfizetési ár: évre ................16 k«r*a. év re ...... 8 » red érne .... 4 » . . 16 IHléf Hirdetési árak: uoru g a évre . évre . . 'Síi Árverési hirdetések: 35 petit sorig 9 kor., további ser 30 f. — Nvilt- gr: jsr»onrt sorosként 40 fillér. MuariHsztf: Br. LEOPOLD KORNÉL POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkínf egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőséf: Bezerédj István-utca 5. >14(11. lét küldendők a lapot érdeklő ö»sxm • küldemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádam-utca 42. tzAat. Az előfizetési pénzek és hlrdet4e«k lé« küldendők. Néptanítók, hM az előfizetést egész évre előre bakii- dik, 8 korona. Tslalős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdenosok a szerkesztők. A béke Három teljes esztendeje lesz, hogy nincsen boldog husvétja a magyarnak. A feltámadás glóriás fényét vigasztalan sötétbe vonja a mindennapos, szomorú nagypéntek, a felszálló sóhaj s a kiomlott ártatlan vér ködös párája . . . Krisztus szenvedése a keresztfán megismétlődik itt a földön. Dárdával átvert szivek vergődnek a porban s ki az, aki még nem mutogathatja a kereszt szegjének véres nyomait nem talán szemmel láthatólag, ott, kívül a testén, de bent az agyongyötört, véresre marcangolt lelkében ! Dante poklának ezer szenvedése, milyen gyerekesen kieszelt müfájdalom ma az anyák szivének gyehenna tüzéhez, amelyben elhamvad minden ellenálló j erő, élet-energia. Van-e ház, a j melynek ne volna siratni valója ? Vagy el ne apadt volna már a könnye? A hol ne hiányoznék , a szívből egy kitépett eleven husdarab : talán a férj, a ke- nyérkeresó apa, az áldott jó fiú, testvér, vagy a csókos jövő távolba riadt egyik galambja, a nemrég még színes álmokat álmodó boldog vőlegény, a kinek golyó vert szivéből már talán husvétja. az utolsó sóhaj sem -szállhatott el a honi táj felé, oly borzalmasan gyors volt a suhintá^ a halál nagy arató gépjének, a pokoli raffinériával kieszelt uj meg uj tömeggyilkoló háborús eszközök valamelyikének . . . S kinek a lelke nem rezzen meg a távoli élőhalottak, a hazájuktól, szivünktől, országhatárok kínai falával elválasztott foglyaink szomorú sorsa felett, kik a hontalanság s családjuktól elszakadás kettős keresztje alatt roskadoznak a messze távolban ? Szomorú kép . . . Szinte vigasztalan. Akárcsak a Kálváriát járt Megváltó bús halotti napja. De azért ez sincsen sugár nélkül, aminthogy a gyászos nagypéntekre is felragyogott a feltámadás aranysugaras glóriája... Mintha kelet felől már jönne az első bátortalan biztatás, a mely úgy hangzik a fülünkbe, mint a sziklarobbanástól elte- metetteknek az első, távoli szabaditó csákányütés, mint a megoperált vak ember lelkére a fekete kötésen átderengő halavány napsugár, az újra látás reményének sejtésszerü, előre érzett gyönyöre . . . Béke . . •, uj élet . . . feltámadás! Szabadulás a poklok-poklától, a gyehenna válogatott kínzó eszközeitől . . . Utánad eped a világ, mint egy deszkaszálra szorult hajótörött szomjas ajka az első csepp édes viz után . . . A feltámadásba vetett hit talán sohasem volt őszintébb, iga- zabb, mint ma .' . Ki nem hisz, ki nem remél a nagypénteki ború elmúlásában, a megifjodó diadalmas élet . kriptateszegető örök hatalmában ? A békevágy, a bélje után való epedés általános. Nem ösztön- szerű állati óhaj, de annak több, szükség-tudattá izmosodó akarata a világ összes népeinek... Krisztus koporsójáról angyali kezek kívülről emelték el a nagy követ, de az élet után epedő orosz nép vas ökle belülről is döngeti már a reá hengergetett óriási sziklatömböt . . . Egymaga is el tudná hengeriteni. De hátha kívülről még az ösz- szes szabadság szerető nemzetek keze is segít neki . . . ?! Pedig segít, mert érzi mindenki, hogy amikor egy ilyen óriási nemzet szabadságra szomjas, ez nem a világ további rabságát, bilincsbe verését célozza, de keresi önmaga számára az éltető párát, a friss, üde levegőt... A vízből kiemelt fuldoklónak van önmagával is elég baja és dolga s bizonyára nem az lesz az első gondja, hogy az őt kimentők torkának essék kemény marokkal .. . Bízni kell a feltámadásban, a népek egészséges életösztönében. Mint télre a tavasznak, a szomorú nagypéntekre is meg kell jönnie az egymás-megértés, a béke verőfényes husvét ünnepének ... B. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, április 4. Mackensen vezértábornagy had- csoportja : Nincs jelenteni való. József főherceg vezérezredes arcvonala: Egy osztrák-magyar repülő Ocna vidékén légi harcban lelőtt egy orosz Neuporte repülőgépet. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala: A Stochod középső folyásán elfoglaltuk a Toboli hídfőállást és jelentékeny zsákmányt ejtettünk, ezenkívül sok helyen újjáéledt a tüzérségi tevékenység. Olasz és délkeleti hadszíntér : Nem volt különös esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar íónökének helyettese. á német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, április 4. Flenstől Arrasig tegnap is élénk volt a tűzharc. St. Quentintől nyuEsti séták. Kezembe keztyd, vékony sétapálea, — Olyan könnyű a szivem bucsuzása: — Egy óra múlva újra itt leszek. Elindulok és halkan lülyörészek. A lépcsőházban mégis visszanézek, — ó, hátha most örökre elmegyek? Mert engem, ha a kapuba leérek, . Mint kisfiút, ki rossz utcába tévedt, Már kézen fog és úgy vezet a bánat. E céltalan és kurta esti séták A körút és az alkonyat ködén át Vélem mindig a végtelenbe vágytak! Sokszor úgy érzem : mindent hátrahagytam S a házak sora, ahol elhaladtam, — Ó, mintha mind, mind halkan rombadülne. S valahol mélyen, bent az alkonyatba’, Már indulóra zengne s hívogatna Egy sötét kocsi fájó postakürtje. Zilahy Lajos. Harangozó-válság.* Irta: Bodnár István. Hogy ne mindig csak Kőrösről meg Kecskemétről szóljon az ének, mondjuk úgy, hogy egy nagyobb alföldi kálomista községből is utra- keltek a harangok. Fölvirágoztdk és fólpantlikázták a két hatalmas jószágot, akárcsak a régi görögök a tulkot, a mikor vágóhidra vitték. Csak a legeslegkisebb harang ma radt meg, a Bocskaytól származó * Megjelent a Budapesti Hírlapban is. műemlék, meg ahhoz az egy kis haranghoz két, mondd: két harangozó : Ácsorgó Mihály és Hallgató János, akiknek sorsa fölött úgy határozott a nemes presbitérium, hogy nem fosztja meg őket biztos kenyerüktől. S bár a példaszó szerint: meghalt a gyerek, oda a komaság ; nincs harang, tehát fölösleges két harangozó, dehát ők csak maradjanak. Kapálgassanak csöndben az Ur, akarom mondani az eklézsia meg a tiszteletes ur homoksaőlőjében' s végezzék a harangozást fölv: Iva. A tréfás tiszteletes ur el is nevezte őket ezen a tituluson „köz- és váltó- harangozók^-nak. Voltaképpen azonban meg sem igen érdemelték a harangozói nevezetet. A leggyalázatosabb rendetlenségnek levének oko- zoi s fölforgatták az egész község csöndes nyugalmát. Néha egyikét órával előbb történt a reggelh csen- j dités, délben hapjarabb vagy később j lett dél és igy az ebéd, úgy, ahogy j ők akarták. Emiatt orvosi műnyelven nagy „étrendi“ zavarok támadtak s a vármegyei főorvos ur hivatalos jelentéseiben felszökő percentekben j matatta ki az; „emésztő szervek megbetegedéseit“. A sürgős szőlőmunkára való hivatkozással nem egyszer már hajnali | hat órakor rácsenditeltek őkigyel- | méék az igazak álmát alvó tisztele- I tes orra. Viszont a déli rendetlen j harangozás már ebédutáni szunditá- I saiból riasztotta föl. Nem egyszer ijedve szökött talpra: Uram irgal- mazz, már megint prédikáció ? Pedig még a legközelebbi vasárnapi ( szentbeszédet sem tudta egészen ki- kérődzeni a' drágasági pótléki gondokkal terhes agyveleje ... De azért megadással tűrte a sorsát, a jó szüret reményében, fogyatékán lévén a kétszer is föltámasztott hordócskában a tavalyi homoki vinkó, amely bizony egy kicsit már meg is nyulósodott, úgy hogy vendéglátás idején a tréfás tiszteletes ur a nagy papirvágó ollót is fölteritette az asztalra, hogy az üvegből a pohárba öntött bort a kellő pillanatban el lehessen — vágni . . . Hasztalan volt azonban minden elnézés, keresztyéni önmegtagadó türelem, presbitériumi keményebb meg intés, négyszemközt való langyos fejmosás, prédikációbeli példázó kiszerkesztés a lusta és hanyag emberekről, utóvégre is keményebb eszközökhöz kellett fanyalodni a két megátalkodott belhivatali személlyel szemben. A mérték betelt. Történt ugyanis, | hogy nemes Pattogó Sára, Bese József volt kurátor és kiérdemült biró j életepárja az Urban csöndesen el- '■ szenderült. Ehhez bizony nem kis I égi kegyelem volt szükséges, mert Pattogó Sára nén« egyáltalán nem tartozott a békésebb, szelidebb, csendesebb természetek közé, ngy hogy ha rajta állott volna a világ sorsának intézése, már legalább harminc évvel ezelőtt kitört volna az európai konflagráció, amit Bese József uram sokszor bekötözött fejével bizonyíthatott volna. De hát a halottakról csak jót, ezt tartotta Bese uram is. Rendezett olyan diszes temetést hütös- társának, hogy messze földön évekig fogják emlegetni. Még szép, lakatra járó érckoporsót is hozatott a városból, jó erős zárral, amire a gonosz nyelvek mindjárt meg is jegyezték, hogy mindez biztosítékul vagyon a Sára nóne — hazajáró lelke ellen. A tiszteletes urnái pedig megduplázta a stólát, kikötvén a szép verses búcsúztatót s a harangnak, — lévén belőle csak egy — háromszor olyan hosszú ideig való meghuzatását, amiként rendesen. A sírásé nemkülönben kettős gázsit kapott, hogy csak elég — mély legyen az a sir . . . De már reggel is csak nyúlfarknyi volt a csendités. Hallgató Jários harangozó azt hozta föl ellenérvül, hogy neki sietni kell az eklézsia szőlejébe permetezni. Ácsorgó pedig egyenesen a tiszteletes ur szőlejét állította bűnbakul, kimérette az ahhoz dukáló kékkövet, amelyet a tiszteletes asz- szony a legerősebb méregszerekhez hasonlóan, patikát megszégyenítő minuciózus pontossággal teljesített. És ezzel utrakerekedték, jelezvén, hogy azért a déli harangszó majd csak bazaveti őket. Ezt a legjobb szándékukat azonHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
