Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-01 / 9. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 9. gzám. Szekszárd, 1917. március 1. Előfizetés! ■vész évre .... fél évre .................. He gyed érre . . . *er szám ára . . . ár: * . 16 korona . 8 > . 4 > . 16 fillér Hirdetési árak: árverési hirdetések: 35 petit song I kor., további sor 30'í. — Nyilt- tk: ganoocd soronként 40 firér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. < Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal : 11. Szerkffsztöséf: Bezerédj ls*.ván-utca 5. szám M« küldendők a ... >ot érdeklő ossz« menyek. S *ä*hlvatal: Béri Balo^ Aáa n utca 42. »ám. ki előíizeté penzek és hirdetések Ide- küldendők. Néptanítók, he ez el^flzeté-t et^ész évre előre bekGW dik, ? koromu. r6si*rke»i«6 : Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatirs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulaj honosok a szerkesztők. Jogosulatlan nyerészkedés. A Magyar Gazdaszövetség, a ] múlt héten tartott gyűlésén egy ; kis politikai para2s tüntetést rendezett s annyiból kellő sikerrel, mert a kormány előzőleg kijelölt két államtitkárját el sem küldte a képviseltetésére. így a gazdák még inkább kiöntötték szivük keserveit, úgy, hogy Darányiék, Gaal Gasztonék elsírt könycseppjei után már-már csak . a jótékony adomány gyűjtés volt j hátra . . . Minket nem vádolhatnak a gazdatársadalom elleni hangulattal. Nem tehetünk azonban róla, hogy semmiképpen sem tarthatjuk a gazda helyzetet ilyen sivárnak, kétségbeejtőnek. j S ha azt hirdetjük, hogy középen van az igazság. A gazdák maguk sem állít- j ják, mintha nem kerestek volna J a háborún. Legfőbb panaszuk I legfeljebb az lehet, hogy még többet is kereshettek volna, vagy — kereshetnének. Ebben igazuk van. Mert a ! háború két első éve által teremtett Eldorádónak, ha még nincsen is vége, de ma már más is belekanalaz a gazdák tejfeles bögréjébe. • A nagy és kis bankok féltve őrzött főkönyveibe be se kell tekinteni, úgyis köztudomású, hogy a háború előtt méglehe-, tősen eladósodott nagy uradalmak, középbirtokosok, sőt kisebb gazdák nem fizettek reá a háborúra. Nem csak, hogy kifizették adósságaikat, de folyó számláikon a legtöbben bóniban vannak, vagy nagyobb arányú betétekkel dicsekedhetnek. Ez éppenséggel nem nyomor. Hanem igenis a szép kilátást, sőt a gyűjtött tőkét is elnyeléssel fenyegeti a másik áramlat, az ' ipar és kereskedelem tulhevitett ■ gőzzel előre törő élelmessége, amit a gazdák illegitim — szemérmetlenségnek neveznek. Ma kétségtelen ez utóbbiak ülnek fenn a nyeregben. A gazdáknak igazuk van annyiból,, hogy a nyers terményeikért kapott összeg sehogysem áll arányban az ipari termékekért tőlük kizsarolt összegekkel. Az úgy nevezett lánc-kereskedelem ült az ország nyakára, szorítja vasmarokkal. A gyáros még nem is készült el portékája gyártásával, már 10—12 enyves kéz nyere- kedik rajta. De épp igy zsákmánya a gazda termelése is az üzérkedők Sisera hadának. Ennek lehet aztán köszönni, hogy egy pár csizma elérte egy hajdani tehénnek az árát. De mig legalább a gazda azzal vigasztalódik, hogy a tehén ára is mértföld lépő'csizmát öltött magára, mit szóljon a fizetéséből élő középosztály, a két keze munkájára utalt szegény ember ? Biz ezek a kettős malomkő alá kerültek s ott morzsolódnak össze, a hadi liszt 94 százalékos kiőrlési arányánál is szomorúbb eredménnyel. Valóban itt az ideje a cselekvésnek. A gazdának a termények jól értékesítésével módot kell adni a több termelésre. Arra azonban igazán semmi szükség sincsen, hogy az illegitim üzérkedés, a szemérmetlen áru-uzsora garázdálkodásait tovább tűrjük s hogy mi, a mégis csak termelő ország, a reánk nagyon is rítférő hasznot könnyű vérü belső szipolyainknak s ezek lelkiismeretlensége által a fejlettebb iparú államok gyári termelésének engedjük át. Ha nem sietünk a segítéssel, olyan hatalmas érték eltolódások jöhetnek . létre, amit nivellálni, kiegyenliteni többé sohasem lehet. Ez az ország a milliomosok, de egyúttal a — koldusok országa is lesz. Telítve robbanó anyaggal, a belső viszályra, a társadalmi forradalomra örökro kész hangulattal ... B. TehetséáEseR felkarolása. Talán nein jó, hogy én mindig Németország fele pislantok, de — nem tehetek róla —én azt hiszem, onnan, illetve annak példájából még tanulhatunk. íme egy, amiből tanulni szabad: — A háború kivételével alig van ma kérdés, mely jobban érdekelné a német népet, mint a pedagógia. Ugye milyen egyszerű? És természetes is ! A jól megművelt pedagógia bő, hssznos és jó kultúrát terem. Mert, hogy háborús hasonlattal él jek, a kultúra, a világ nagy repülőgépének a légcsavara. Tehát a németek már most peda- gógiáznak a jövő petjagógiai problémákról. S mint, aki nagyon alaposan meg akarja hányni vetui a dolgot, annak minden zeg zi^át kikutatja a ba hibát talál, kijavítja, úgy terjed ki minden aprólékosnak látszó fontos tényezőnek a megvitatására a figyelmük. Igaz örömmel tapasztaljuk, hogy aztau híven minden szövetségi taktikához, közös érdekhez, már mi is együtt spekulálunk, tervezgetünk a némettel. Ilyen a tehetségek kérdése is. Az pedig nem más, minthogy minden’tehetséges embernek adjuk meg a módot a maga tehetségének érvé- í cyeeüléséhez. Amilyen egyszerű a do i log, annyira nem szokott ez az élet- : ben valósággá válni. Elismerem, hogy i nagyon sok tehetséges ember megtalálta az erő feleslegjének levezetéséhez, értékesítéséhez a szükséges !e- j vezető csatornát, de viszont állítom, hogy még több azoknak a tehetsé- j geseknek a száma, akik vagy nem í tudtak a mostoha körülmények, az • erőszak vagy anyagiak miatt érvé. nyesülni — vagy pláne teljesen el züllöttek. A mi boldogabb hazánknak, jövő boldi gnlásáboz pedig nem nevek, családfák, vagy épp n megszerzett diplomák, hanem tehetségek, hami- sitatlan tiszta erkölcsű, hozzáférhe tetlen őserők, fejtől a talpig egész 4’ emberek, az idealizmus és realizmussal arányosan telitett Koponyák, tudással teli fejek s amellett mély ha zaszeretettől buzgó, igazán az utolsó lélegzetükig a boldogabb Magyar- országért küzdő emberek kellenek! Akik nemcsak akarnak, hanem tudnak is teremteni. Hogy honnan vegyük ezeket? Onnan, ahol el vannak rejtve. Elismerem, hogy a városok is sok hasznos polgárral gazdagították a Hazát, de mikor erről a dologról gondolkodom, az én - tekintetűn mindig a falusi népiskolákra esik. A gyermekekre, kik a szeretetünk mellett nőnek fel, a mi lelkünket, a mi tudásunkat tükrözik vissza s — meg merem vallani — néha egyik másik a fejünk fölé nő — Szegény Jóskám, de szépen le rajzoltad azt a fali képen festett ma gyár koronát! Kár volt úgy eldugnod előlem. Csak rajzolj szorgalmasan máskor is. Adok tanácsot, mintát, amennyit kívánsz tanítás után. (Mugamoap : Istenem, ba valami jó- szivü mecénás ezt a gyermeket rajzolni taníttatná, de nagy ember lehetne belőle !, így majd előrizgeti a teheneket!) Vagy : A múlt évben volt egy kis matematikusom a VT ban, altit mindenki megcsodált a gyors és alapos, józan fölfogásáért s nagy jövőt jósoltak volna neki, ha . . . az apja nem lett volna földhöz ragadt napszámos ember. De hát pénze nem volt, a nagy drágaság meg a jószivü emberek erszényét is összehúzta ! Talán pénzkapacitás lett vftna belőle. Mert nemcsak sok jó gondolat, de sok okos ember is faluról indult a pályájának, a vándorújának. A történelem, a különböző tudományágak, a művészetek elég példával szolgálnak — tessék csak la pozgatni bennük ! Hát bizony én azt gondolom, hogy itt nemcsak a jövő pedagógiára, ha nem az államra is nagy feladatok várnak. A pedagógia majd elvégzi ezekkel a tehetségesekkel a maga dolgát, csak az állam és a nagy- közönség adja meg hozzá a maga részét: az anyagit, a tőkét. Mert én úgy gondolnám ezt a dolgot, hogy ha minden iskola, nép iskola minden évben csak egy, iga zán tehetséges és szegénysorán nö vendeket küldhetné állami támogatással közép- illetve fel»őiskoláki>a, úgy évről-evre olyan egészséges és friss vért öntenénk az állam ereibe, ' ; amelytől a jobb kort, a boldogabb Magyarországot biztosan remélhetnénk. Hogy a tehetségesek közül, kik és \ bányán legyenek felkarolva, továbbá, kik és hogyan birálják ezt el, a^t még mind meg lehet beszólni. A fő az, hogy az eszmét mi is magunkévá | tegyük s mindnyájan egy akarattal dolgozzunk a cél elérésén. És ba látszólag tanférfiak dolga is > i ez, a nagy társadalmn közremiikö- i dése nélkül, vajmi kevés eredmény- I hez jutnánk. Amíg a mi hős kato náink ott künn fagyban, vérben értünk szenvednek, küzdenek, illik, hogy azalatt mi is minden erőnkkel, nemcsak értük, hanem hazánk boldogabb megalapozásán dolgozzunk, legalább is olyan odaadással, mint — ők! Forrai István. Katonatemetés. A katonatemetés ma már majdnem I egy fogalom a hpsi halállal ide haza is. Manapság majd minden esetben, midőn katona felett konduluak meg a harangok,' egy-egy hőst kísérünk utosó útjára: hőst, ki a messze idegenben, távol szeretteitől, az igazi, a magyar bonszerelem tüzóvel lelkében állt szembe az ellenséggel; hőst, aki vére és élete árán segített édes hazánkat megvédeni, számunkra tűzhelyünket, létünket biztosítani. Az Országos Vöröskereszt Egylet bátaszéki fiókjának kórházában a háború ideje alatt már hétszer megsuhant a biztoskezü halál kaszája, mindannyiszor egy egy katonának, egy-egy hősnek oltván ki életét Utoljára múlt hó 8 án Bősz János mohácsi illetőségű cs. és kir. 52. gy. ezred közlegénye fejezte be eletét a nevezett kórházban, -a harctéren töltött tizennégy hónapnyi szolgálat után, honnan súlyos, gyilkos betegségét magával hozta. Napjainkban a hősi halál nem újdonság. Százezrével pihentek el fiaink a hosszú harc alatt, odakint sokszor jeltelen, dísztelen sírban, hol talán nem is volt senki, * ki imát mondott volna érettük. Itthon azonban a lehetőség szerint mindenki azon van, hogy a hőssel szemben igazán áterzett tisztelet, becsülés és hála külsőleg is megnyilvánmjon; ezért kapuak az itthoni temetőben díszhelyet, mely fölé emlékmű, fog emelkedni. Ez az érzés vezette a bátaszéki katonai kórház intézőségét is, mikor úgy az utolsó, mint az előbb itt elhantolt öt hősnek temetését külsőleg is féuyessé igyekezzett tenni A koporsónál láttuk az elhunyt hozzátartozóit, akiknek a megjelenést többször a kórház nemes szivüsóge tette lehetővé." Megjelent az elöljáróság, részt vett az inte'li geneia; a kísérő népnek hosszú sorát, melyet az elhunyt bajtársai csak növeltek, alig bhetett belátni Nemcsak gyászmdulók hangoztak fel, hanem a hívek imájától is hangos volt az uica. Egy szem sem maradt szárazon, midőn a virágokkal telehio- tett és megkoszorúzott koporsóra leperegtek a fagyos fl-ögök. K nek a bíbora tépte régi sebje vérzett újra, kiuek félelem, aggódás sajtolta ki könnyeit. > * Szinte hallani, amint mondják :
