Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-08 / 6. szám

1917. február 8. 2. TflLffAVÁBMEtfYfi és 3 KÖZÉRDEK Szllossy Aladár ünneplése. Szilassy Aladár ▼. b t t , a tolnai ref. egyházmegye gondnoka, január 31-én töltötte be 70-ik életévét. Ebből az alkalomból sokan keresték fel meleg jókivánataikkal a ref egyházi közélet oszlopos (érfiát. Az egyházkerület és a kebelében lévő intézni nyék képviselői d. u. 4 órakor jelentek meg az ünnepelt Perczel Mór-utcai lakásában Petri Elek püspök és Darányi Ignác fő- gonduok vezetése mellett. Vár­megyénkből Kálói Endre esperes volt jelen. A tisztelgőket neje, leánya herceg Srulkovszky Viktor né és Hnokája körében fogadta az ünnepelt, akihez Darányi Ignác dr. főgondnok intézett magas szárnyalásu beszédet. Ismerjük — úgymond — a Te szerénységedet. Tudjuk, hogy szüle­tésed hetven éves évfordujóját csak azoros családi körben óhajtod meg ünnepelni. De van Neked egy tágabb Csaladod is az Egyházkerületben, Egyházközségeink százaiban és hit- sorsosaink ezreiben, akik e napon nem maradhatnak .hallgatagon. Első szavunk a hála szava az Isteni Gondviselés iránt, mely Téged ne künk adott. Jobbra és balra számosán kidőltek munkatársaid és barátaid közül; de Te megmaradtál hírmondó nak, hogy az uj nemzedék előtt egy letűnt korszak erényeit, hitbuzgalmát és egyházinsságát hirdessed. Nagy szükségünk van nekünk a Te életedre ebben a világrengető kor­szakban, nehogy kicsinyek legyünk a nagy időkben, nehogy elcsügged jttnk, elfáradjunk és megtántorod- junk : de nagy szükségünk lesz a Te életedre a háború után is a béké­ben, mely talán még nagyobb fel adatok elé állit bennünket. Nem szólok azokról, akik a harctereken véreznek vagy hadifogságban szen­vednek mindnyájunkért. Szólok csak az itt maradottakról. Kezdetben úgy éreztük, mintha közelebb hozott volna a háború bennünket az Istenhez. Most oly jelenségek mutatkoznak, mintha a Mindenható Istentől távolod­nánk. Elvadulnak az erkölcsök. A pénzezomj és kapzsiság pogány bál­ványokat állit. Nagy munkára lesz szükség, hogy újra fölépítsük az erkölcsi rendet. Nagy munkára lesz szükség, hogy helyreállítsuk az egyen­súlyt a lelki k birodalmában. A Gondviselés adjon Neked ezen munkához időt és erőt. Jutalmazzon meg a legti'gyoljb áldással: a siker áldásával. Á’dja meg azt a kis fész­ket, amely éltet, melenget és boldogít. Áldja meg a te liüiéges Feleségedet, az egyházi munkában is fele segit ségedet, a bibliai Thábiták méltó »tódat. Együtt és egymásért áldjon és éltessen az Isten Benaetehet! Ezután Petri E'ek püspök, a buda­pesti egyház presbitérium inak lelkész elnöke mon ott meleg Udvözlőbeszó- det, amelyben, rámutatva arra a na; y szolgálatra, amelyet Szilassy a buda­pesti egyház körében évtizedeken át nejével együtt oly UHgy hűséggel teljesített, ő is áldást kért reá és a •saladra. • hátai Endre a tolnai egyházmegye neveken üdvözölte szívből jövő sza­vakkal a traktus 30 éven át szolgáló gondnokát; B. Pap István a Buda­pesti Ref. Ifjúsági-Egyesület nevében hozott köszöntést az egyesület alapí­tójának és sok éveu át volt első elnökének. Dr. Pruzsinszkg Pál theol. igazgató a teológiai akadémia ás Kálmán Gyula esperes a gyönki gimnázium igazgatótanácsa nevében idvözölte még az ünnepeltet, aki az elhangzott üdvözlő beszédekre mély meghatottsággal és a tőle megszokott meleg közvetlenséggel ekkép vála­szolt : „Az írás azt mondja, hogy az ember élete 70 vagy 80 esztendő s ennek is nagyobb része nyomorúság ás fajdalon'. Ezt Mózes zsoltára mondja. Bizonyosan így is van az esetek legnagyobb részében. De én azt mondhatom, ha a magam életére visszatekintek : az éu életemnek' a nyomorúság, a fájdalom sokkal kisebb réssé volt, mint az öröm, a meg elegedéi, a boldogság. Nem mintha megkímélve lettem volna a fájdalmak­tól: gyermekkoromtól fogva sokszor mentem keresztül nehés viszonyokon, gyászon, de megtanultam hamvaiban is tisztelt édesanyámtól — ki nem volt úgynevezett hibliás asszony, de aki rendkívül szigorú kötelességérzet­tel bírt és törhetetlen Isten iránti bizalommal, amely öt sokszor súlyos viszonyok közt is mindig vidám derű­ben tartotta meg élete végéig, amelyet gyermekeibe is átplántált —, hogy minden nehézség az életben az em b -r javára válik, ha Isten száudé kiat igyekszik azokban megkeresni. És én mondhatom, hogy életem táj dalmas, csalódással teljes időpontjai, kivéve talán az utolsót, mindegyik egy egy határkövet jelentett életem­ben, amely után életem, úgy érez­tem, emelkedettebb, tisztább és jobb lett. Az én életemben nagy szerepet ját.-zott a természet szeretete. Nagy boldogságo tszerzett barátaim vonzó­dása, akikből Isten egész életem fo lyamán mindig’ állított mellém töb­beket. De semmi sem járult óletum boldogságához annyira, minta munka, még pedig nemc-ak a hivatásszerű munka, hanem főkép az a munka, amelyet Isten országinak terjesztő sére, egyházunk építésére fordíthat­tam. Kiváló áldásnak tekintettem mindig, hogy Isten nékem alkalma­kat adott arra, hogy szolgáljam — nem mintha én előbbre vittem volna dolgait, de mindig alkalmam volt kitűnő férfiak mellett segédkezni a munkában* Az én munkaerőm megfogyott. Rám nézve előbb utóbb, de rövid idő alatt bekövetkezik, hogy a munka egy részét le kell tennem. De máris látom annak a jeleit, hogy helyünkbe uj erők lépnek, uj lelkesedéssel. Ezt kiváuom egyházunk ama intézmé­nyeinek, amelyek szivemhez vannak nőve. Engedjék meg, hogy további jóindulatukba ajánljam magam.“ A szekszárdi nöegy/et estélye. Rég nélkülözött élvezetben része­sítette az „Egyesült Szekszárd— Tolnamegyei Nőegyíet“ Szekszárd város közönségét, a fo yé hó 5 én a „V r i á g“ mozgószinhuzban tartott esfélyével. Ezen sz estélyen a város intelli­gens közönsége csaktiom telj -s szám­ban, megjelent, sőt vidékről is többen eljöttek, hogy ft jótékonycélra ál­dozva, egy kis szellemi élvezetben részesüljenek, amire most ebben a szomorú háborús világbiu városunk­ban oly ritkán van alkalom. A szekszárdi nőegyleti estélyekre mindig eléggé felcsigázott igényekkel megy a közönség s akik ezúttal is úgy mentek oda, most sem csalód­tak, mert a műsor minden egyes pontja olyan volt, amely a legkénye­sebb ízlést is kielégíthette. A hangversenyt Po'gár Margit zongorajátéka nyitotta meg, aki Liszt II. Rbapsodiáját szép megértéssel és igen finom színezéssel adta eiő. A második szám Padányi Andor­nak „Visszaemlékezés a hadi életre“ cimü felolvasása volt. A mély gon­dolatokban és érzésben egyaráut gazdag, igazán tartalmas felolvasás nem is tévesztette el hatását, mert nagyon megtalálta az útit a hallga­tók mindenikéuek szivéhez. Ez után Pécsi Erzsinek, a Víg­színház művésznőjének éneke követ kezett Sokat várt a közönség Pécsi Erzsitől, hisz őt sokan ismerték már a fővárosból, különösen a „Három kis lány“ Médijének alakításából, de ezt a várakozást is fölülmúlta mostani szereplésével. Bájos egyéni sége és gyönyörű éneke egyaránt meghódította egyszerre a hallgatóit. Először Puccini „La Boheme“ cimü mÜTéből M.mi egyik szólóját éne­kelte, utána Bizet „Pastorale°-ját s ez után Schubert örökszép „S äad ehen“jét. A közönség lelkes tapssal adta jelét elragadtatásának Pécsi Erzsi énekét Schnitz- Gusz­táváé kisérte a tőle inegszohott finomsággal. A következő szám Bodnár István­nak kedves, hangulatos háborús köl­teményei voltak, amelyeket a szerző helyett — mivel ő családi gyásza miatt, gátolva volt a megjelenésben — Wigand János olvasott fel. Ezután ismét egy igen szép zene szám következett: Kenézt/ E idre művészi hegediijáték-, Sebőit: Gusz- tavné gyönyörű zongorajátéka Kísé­retében, Drala »Sef^nade“ j i és Haydn „C*priccio“-ját ad á< elő igazi élvezetere a zetieértőkn -k. A következő szám Dávid L'szló „István vitéz“ és Dmgha K la „Két levél“ cimü háborús költeménye volt, a melyeket Schniideg Jaiiska sza­valt simulékony, meleg hangon, igaz, mély érzéssel. A műsor utolsó száma isim-t Pécsi Erzsi éneke volt. Ezúttal töőizör Tschaikowszky „Inmitten de« Bades* cimü dalát, utána Czeglédy „Ave Mária*-ját, azután Kurucz Janos „Tudom netif ir . . .“ és „R gge ig“ cimü dalait énekelte. Szerettük volna elhallgatni igaz gyönyörűséggé akár egészen „reggelig“, olyan kedves, olyan szép volt. ■ Igazán hálás lehet a nőegylet en­nek a bájos művésznőnek, hogy a mostani utazási mizériáktól el nem rettenve, eljött, hogy énekével Szék szárd közönségét gyönyörködtesse s a jótékonyságnak áldozzon, a szegé­nyek nyomorának enyhítéséhez hozzá­járuljon. De hálás lehet az egylet a többi közreműködők miudenikónek, mert erről az estélyről mindenki csak ked vés benyomással távozott és — amint örömmel halljuk — nemcsak az er­kölcsi siker volt teljesen ki-légitő, hanem az anyagi siker is, mert töb­bet, mint 800 koronát jövedelmezett a szegények segélyezésére. Terineszetesen meg ke l emlékez­nünk az estély főrendezőjéről, Ko­vácsáé Nagy Lujza nőegyíet i al- eb.ökről is, ki igazán faradhatlan volt a szép programra összehozásában s a rendezéssel járó más egyéb dologban. Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnameg .ei sza- génysursu katonák árvái és hozza- tartozoi reszere. A báró Schell Jozsejné úrnő kez­deményezésére megindított gyűjtés folytan, újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbankhoz : , . Bátaszék-Sárközi Takarék és Hitelbank rt. Dunafóidvári Polgári K 200— Takarékpénztár n 30*— Összese n : 230 — Eddigi gyűjtésünk: r* 35859-63 összesen : K 35j89 63 HÍREK. — Kitüntetés. A karlovici 26 ik honvéd ezred pótzászlóaljának érte­sítése sz-rint a szekszárdi születésű Fejér Gyula százados az ellenség előtt tanúsított bátor mag tartásáért, a III. oszt. katonai keresztet a hadi ékítménnyel és dicsérő elismeréssel kapta. — Sikeres' vizsga. Láng Károly bonyhádi tanító, a bndipe ti állami polg. Í8k. tanárképző-intézetben az utolsó osztályvizsgálalot sikerrel le­tette. — Lemondás. Rassovszkg Julián paksi főszolgabíró, aki a piksi ka szinó.i elnöki tisztséget már hosszabb idő óta fáradhatlan buzgósággal»]töl­tötte be, ezen állásáról folyó évi január hó 31 ével lemondott. — A mi vasutunk. Az elmúlt hét sem javította meg a lap­társunk által legutóbb „nyava­lyásának nevezett vasutunkat. Sőt az időjárás hidegebbre for­dulván — a késedelmes érke­zések és indulások még a rendes megszokott késéseket is több órával meghaladják. Utóvégre nekünk az már teljesen mind­egy, hogy a sárbogárdi csatla­kozást a zordon időjárás miatt egy óra helyett három órával mulasztjuk-e el ? Sivár elszigelt- ségi helyzetünkön ez nem sokat változtat. Határtalan nembánom- ság kell azonban a vasúti ve­zetőség részéről, hogy amikor némi jóakarattal enyhíthetne a legnagyobb bajokon, ezt még sem teszi. Nem kapunk rá ér­demleges választ, hogy Báta- székről miért nem indítják va­lamivel korábban a délutáni vo­natot és hogy a déli. vonatot mért nem állítják már vissza? A minap szerénytelenek voltunk, amikor Pakssal kértünk egyenlő elbánást. Ezt ezennel vissza­vonjuk. De -hogy a vármegyé­ben maradjunk', itt van Duna- kömlöd, Bölcske; ez a jóravaló két kis falu szintén vicinális állomás, a fővonaltól 70 kilo­méternyire, tehát távolabb, mint Szekszárd esik. Ezen két falu népe naponként kétszer kap Budapestre és vissza közvetlen összeköttetést, nekünk, az úgy­nevezett „székhelynek“ erről ál­modni se szabadjon ? Hihetetlen helyzet. A napilapok híradása szerint Batthyány Tivadar gróf képviselő (aki hat év után mégis azon veszi magát észre, hogy Szekszárd város képviselője) in­terpellálni készül a mi nyomorú­ságos vasutunk ügyében. E so­rok írásakor még nem tudjuk, mit tartalmaz az interpelláció és mi lesz rá a válasz. Egyet azon­ban tudunk, hogy mindenkinek megköszönjük, aki érettünk tesz valamit és segit tűrhetetlen ba­jainkat szanálni. — Jegyzcvalasrtás. Várdomb köz ség képv seote-auiete a f. é. január 31-én Simon Ferenc alsónyéki segéd jegyzőt választotta meg községi jegy* zővé. — Állami tani lók kinsvezésa. A kultuszminiszter Ivritig Gyula kétyi ág. év. tanítót a kaposvári, Lizár Lajos simontornyai ev. ref. tanítót a középfalvi állít mi iskol <h >z nevezte ki. — A: erdélyi menekűltak vissza- telepitese az Vgesz országban folya­matban van. Ainily arányban fel­szabadult az erdélyi harc terület, nyomban megindultak a különvona­tok az elpusztult, vagy elhagyott, de mégis édes otthon felé. Toluavar- megye területéről is nagy mértékben visszaözönlött az ide meneküá nép, akikből a megye mind a hat járá­sába jutott. Ez idő szerint valauiivet több, mint 2U0 menekült vai me­gyénkben ; ezeknek visszatelepítése is folyamaiban van, úgy hogy közö­lök a hét folyamán csak néhányau, maradnak itt, akiknek otthona htdi célokra való tekintetből még tiltott terület. Az itt maradtak napi állandó és ezenkívül rendkívüli segélyben is részesülnek. — A nyers lóharemag á a. A hi­vatalos lap közlése szeript a Hadi­termény a február 20-ig beszállított nagyarankás tiszűíhatatlan lóhsre- magért métermázsánként 265 kofo-r nát, tehát az 1916 január 8 án meg-- állapitott.árnál tiz koronáival nagyobb, árat fizethet. 1

Next

/
Thumbnails
Contents