Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-20 / 51. szám
XXV11. (Xlll.) évfolyam. 51. szám. Szekszárd, 1917. december 20. UVÁRHEGfE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési Ar: g » in* .............16 kw»u év re............. 8 » ír ed évre .... 4 > uie én ... . 16 Miét Hirdetési árak; keverési hirdetések; 35 petit song • kér., további ser 30 L — Nvilt- kttn 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az or»x. m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hctenkint egyszer : csütörtökön. Tctefen szén : Főszerkesztő . 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Sxwktsitftéf: ■ezerédl litván-utca 5. szám Me Hides lök a lapot érdeklő ossz« kCdemcitysk. k adóhivatal: ■éri Balog Ádám utca 42. azáai 4a slőrizeté ! pénzek ét kiréetétak Ha küldendők. Néptanítók, ka az alWizeié't egész étre «lőre kakit- dik. t korona. : 8r. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főnunkstárs; FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajrfonosok s szerkesztők. Külső és belső béke. lit a karácsony! Hányadik már — azóta? A negyedik! És még mindég vér, mindég | jaj, mindég sóhajtás, mindég — átok ... Gaz Nérók íelgyuj- í tották a világ minden sarkát. ■ Megnyitották az emberiség életerét. Csapra ütötték a párolgó vért. S még ma is kedvtelve nézik, hogy folyik. Hogy önti el az egész föld kerekségét! A tömeg, a nép, az emberi- es érzés már békülne. De a gazok, az értelmi szerzők nem. Tudják, hogy nekik az életadó béke a — halál. S minden kitolt harci nap egy-egy lélek- zet . . . Legyenek boldogok azzal a j megtoldott egy napi élettel, j Nem lesznek sokáig. Az egyes vagy egyesek bele- szuggerálhatják véleményüket a tömegbe. De csak bizonyos időre. De ha a félrevezetett tömeg lelébred, vagy csak ha egyet nyújtózik is, jaj azoknak, akik félrevezették. Oroszország íelől már is pir- kad. Az agyagkolosszus lába, mintha megelevenedett volna? \ Rálépett a hidra fejére s most azon tapos. Baj, hogy a láb csak egy, de a hidra feje sok. De ha a láb fürge, gyors, mindég kevesebb lesz a — fej . . . Az orosz józan belátás már rátiport a román nagyravágyás, arrogancia tyúkszemére is. S a letaposott tyúkszem legfeljebb jajgat, de már nem fenekedik, hanem alázatosan — pardont kér . . . A negyedik szent karácsony ünnepe tehát a béke jegyében köszönt be. Most is keletről jön a ragyogás, a fény, mint hajdan. De vájjon ez a fény igazi karácsonyi fény-e ? S lesz-eolyan, mint volt ama — másik, amely keresztül áradt az egész föld kerekségen ? A krisztusi béke és szeretet a betlehemi jászolban született... S vájjon a breszt-litovszki nagy paloták között mi születik? Ál vagy igazi — Messiás? * De nem csak odakint, idehaza is „megenyhült a lég“ habár még a poéta szerint nem is: „vidul a határ. . .“ A nagy politikai bajvívók is kezdenek rájönni, hogy a „homousiorr egy „i“ betűjéért való küzdés, csak merő szőrszálhasogatás. Most már a pártok legalább nem gyanusitgatják annyira egymás — jóhiszeműségét . . . Sőt ellenzék és kormánypárt már együtt verekedett a delegációban . , . Igaz, hogy volt miért verekedni ... Ha még az ország területi épségéért vívott harc se í kalapálna bennünket össze? Mert először is a csehekről volt szó... | De hiszen erről az antant által felszarvazott nációról nem is érdemes beszélni. Magától is lehanyatlik a sok fenntartott kéz, ha rángatni kezdik a cseh Holubárok alól gálád beugratóik a vesszőparipát. Megtették ezt már a románokkal s most az áruló olaszokkal is. Lám Amerika már revideálja Itália háborús céljait, már is lekanyaritotta az árulásért beígért nagy sonkának a — kövérjét. Az Adrián, a Dalmát tengerparton s a Földközi tengeren igényelt egyeduralmat . . . A delegácionális tárgyalásokon főleg Teleszky és Szterényi fejtegetései nyithatták fel a szemünket, hogy még mindég Ausztria vazallusai vagyunk. Mi tápláltuk a hadsereget, Ausztriát. Ma is ez utóbbiért szenvedjük a zsir, szén, a ruha, a papirinséget s kisül, hogyha volt és van a háború aludtejes köcsögjének egy kis tejföle, ezt odaát szedik le. A háborús beruházásoknak legfeljebb 20— 24°/0 esett Magyarországra s kerek 2 milliardot vettek igy ki a zsebünkből. És mi idehaza még egymás fejét keressük, a helyett, hogy béke jobbot nyújtva, közös jóbarátaink kizsákmányoló politikája ellen szállanánk síkra? De talán itt is várható némi kis fordulat. A kormánylapjai legalább azt hiresztelik, hogy Wekerle újévre a zavaros politikai nézetek desztillálását tervezi. Szó sem lehet róla, hogy a többséget képező munkapárt gyáván behódoljon. Nem igy képzeljük az „uj pártot.“ De ha itt és amott is előveszik a békés hajlandóság harapótogóját, hogy kirángassák az elválasztó kérdések, de legkivált a választójogi vipera mérges fogait, létrejöhet, ha nem is a Tregua Dei, de legalább a fegyverszünet. Mert szegezzük le itt is az igazi háborús célt. Mit akart voltaképen a mai uralomra jutott kormánypárt ? Semmi egyebet, mint megmutatni: „Vagyok olyan legény, mint te, Vágok, olyan rendet mint te!“ S nos, vágott-e olyat? Hát mondjuk, hogy vágott. De különbet vágott-e? Nem. Mert nem is vághatott. Mindnyájan magyarok vagyunk. A haza- szeretet acélos búzájából, selymes füvéből egyik sem vághat különb rendet, mint a másik . . . Itt az -ideje tehát, hogy az újév meghozza a politikai nézetek kierjedését, tisztulását. A külső béke után meg kell jönnie TÁRCA. Dongó professzor ur jegyzeteiből*) Irta: Bodri:r István. Tartsunk lépést a haladó korral. Keressük a szoros kapcsolatot az élettel. A mi volt, volt. A mi van, az van. De a mi van, nagyon kétséges, hogy lesz e holnap ? A rohanó idő ledöntögeti a bálványokat Még egyszer talán mi is ledőlünk. Bizony ma már nem egy klasszikusnak hirdetett zseni korrekcióra szorul. Talán mi faltuk fel őket, mint a vadak szokták az előbb mandulával meghizlalt öregjeiket ? Lehet, de egyszer minket is felfalnak. Épp azért semmi kegyelet. Irtsuk az ót-, az elavultat, írjunk szebbet, jobbat helyettük, ha tudunk. Ha nem tudunk, akkor is javítsuk, korrigáljuk meg őket, mert ezt csak — tudjuk. Talán még valamit megmenthetünk. Ámbár ez sem bizonyos. A foltozott csizmán mégis csak az uj folt ér a legtöbbet, mert e nélkül a régi csizmát bátran eldobhatnánk. De azért próbáljuk, igy legalább az irodalomnak is meglesz ama bizonyos, sokat emlegetett jogfolytonossága, vagy talán helyesebben folytonossági joga. A jog pe*) Megjelent a Budapesti Hírlapban is. dig a mint tudjuk a levegő, az élet ... az örökké valóság, mely utóbbi te hát csakis a reális élettel való kapcsolaton épülhet fel . . . De uem folytatom. Félek, hogy annyira inegérteuek, hogy — félreértenek. Egyenesen belekapok tehát a múlt üstökébe, hogy egy kicsit megeibáljam. Ehhez jogunk van, sőt ez kötelességünk. Mert hogy menynyire itt van az Idő teljessége, a mikor jól felgyürközölt, bátor, elszánt kézzel neki kell esni az elavult eszmék, ideák, ideje múlta fonnák éa köztuduti aberrációk osalános kertjének s egyszer már kíméletlenül kirángatni belőle a már régesrégen elvirágzott, megvéuhedt gyomot, ime itt van reá egy néhány klasszikus példa ; * Kezdjük a hírhedt nevű Petőfi i Sándorral : „Két karajcárom volt, azt elástam, Kiszáradt a torkom felástam, Így jár, aki mindég bort — iszik, Míg a temetőbe nem viszik . . Ugye-bizony milyen kezdetleges forma, micsoda laza szerkezeti és i eszmei összefüggés ! Hauern hát mindez hagyján. De hiszen ez a jó ur még az ókorban élt. Bort iszik? S két krajcárért iszik bort. Na próbáljon csak ma valaki bort inni — két krajcárért. Az ugyan nem iszik több bort. Minden kocsmából úgy — kirúgják. Hát uraim, ilyen özönvíz előtti versozet maramuth jogának van e helye ma már az irodalomban ? Nincs.. Még irodalomtörténeti megbecsülésre is csak úgy tarthat számot, ha egy kicsit — nugglom- báljuk, vagyis — megkorny áljuk. Először is már krajcár nincs. Szén tesitett törvény tiltja, hogy krajcárban beszéljünk ... A költő érdekében szívesen rátérnék én a korona számításra. De ha — két fillérért kérek bort, még roszabb, mert akkor — kétszer kidobnak. Vagy kit koronátj ássak el. Hát a mellett a csekély 30 százalék drágasági pótlék mellett vájjon eláshat e ma valaki közöttünk két — egész koronái ? Hiszen még Petár és Nikita se ásta el a maga egy-egy koronáját, ds magával vitte ... Tehát ostobaság | az egész. Mert tegyük fel: mégÍ3 ! megriszkirozom a — két koronát. : Akkor ez a vers megmaradhat vers- j nek, de _hol lesz benne nem a — költői, (ami szamárság 1) de a — reális igazság ? Hol lehet ma még két koronáért is valamirevaló bort kapni?—Mert aki iszik, már csak j egy — lityit — megiszik! Latja, látja Petőfi ur, miért irt ! ilyen irgalmatlan rossz verseket? J Magát még csak kikorrigálni sem lehet ! önt, amint meg is éreztem, ; a versei egyenesen » temetőbe ; viszik! De folytassuk. Térjünk át a népies termékekre. „Kimentem én az erdőre, Helyre tyutyu tyu . . Az erdőre? És tyutyu? A tyutyu magyarul tudvalevőleg tyúkot jelent. »S ha az erdőre menéssel kapcsolatosan említem föl, akkor a tyutyu velem volt az — erdőn. Tehát vagy én vittem ki, vagy már ott volt, Inkább az utóbbi az igaz, mert ólő tyúkot még majáliskor sem szoktak vinni az éraőre. S hogy a tyok élt, bizonyilja a nóta rendelkező része, hogy: helyre tyutyu. Mert ugyebár, csak élő tyúkot lehel a — helyére dirigálni ... Itt tehát erdei, vagyis valaki által a közfogyasztás elől szándékosan elvont, vagy elrejtett tyúkról van szó, am1, a mai nehéz megélhetési viszonyok között rendőri utón üldözendő. S plane, ha a fenti helyre szót, a jelen esetre jobban applikálható helyesebb értelemben egyszerű jelzőnek veszem, akkor itt egy igazán helyre, vagyis magyarul derék, ha nem is Jiizott,- de mindenesetre értékesebb tyúknak közfogyasztás alól való elvonásáról van szó, ami pedig már egyenesen a központi hatalmak kiéheztetésére irányuló merénylet s igy a kivételes haditörvéuyek szerint bírálandó el, mert hiszen ma már a piacokon nem *hogy helyre, Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
