Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-06 / 49. szám

XXVH. (XIII.) évfolyam. 49. szám. Szekszárd, 1917. december 6. TOUIAVARMFGVF éj A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: g u é*Tt .........................IS k« én e.................... g i (m .... 4 » izém én ... . IS tHMi Hirdetési ink: éseerési hirdetések: 35 petit »orig • kor., további ser 30 i. - Nyitt- »—»aktot 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az ortz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik heienkiní egyszer : csütörtökön. TcMrb uzám : PkzerkentI: 18, — PeleWi iicrkeulfi : 24 — KbáóhrviUl: 11. Sierktizifcét: Sezeréű] István-otea 5. lián táé kftldendők a lapot áréékíő o*mzm :':idcmny tk. r adőkhatal: •éri Balog Ádám utca 42. szám 4z előfizeti., pénzek és Wréemeic két Küldendők. Néptanítók, fen u eUVlxeté-t egész érre «lóra kektfr- óik, 9 korosa. rtumkmit : Br. LEOPOLD KORNÉL r«M«t uerkeeziő: BODNAR ISTVÁN. Főaiuokatérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptnlajdonosok t szerkesztők. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Keleti hadszíntér. Bpest, december 5 Hivatalos. A Lipót bajor herceg tábornagy­nál megindult tárgyalások tovább folynak. A Dnyeszter és a Fekete tenger között álló orosz és román csapatok főparancsnoka tegnap dél­után azzal a kívánsággal fordult József főherceg vezérezredes és Mackensen vezórtábornagyhoz, hogy tárgyalásokat kiván folytatni a fegyverszünet dolgában. Hadvezére­ink beleegyezzen válaszoltak; a küldöttek a tárgyalás színhelyére szentek. Olasz hadszíntér. , A Hétközség fensikján Conrad tábornagy csapatai elfoglaltak ne hány magaslati állást. A vezérkar főnöxe. A német ^a|^Qjjadiszáll;ts jelentése. .VyJ^/í ha^^miér. Berlin, december 5, Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A Flandriái harcvonalon sok helyütt elénk tüzérségi tevékenység folyt Incby és Bonrlon között. A titz délután tetemesen fokozódott. Az ellenség előretörései Novretől délre meghiúsultak s néhány foglyot ej tettünk. Miu'coinnói es Álarcomtól déire ellenséges árokdarabokat meg­tisztítottunk az ellenségtől. Öt.-Quen- tintől délre erősebb tüzérségi és aknavető harc folyt. A német Trónörökös és Albrecht würtembergi herceg hadcsoportjánál számos szakaszban a kölcsönös élénk felderítő tevékenység heves közelharcokra vezetett. Keleti hadszíntér : József főherceg harcvonala és Mac­kensen vezértábornagy hadcsoportjá­nál a fegyverszünetre vonatkozó tár­gyalások a román csapatokra is ki­terjeszkedtek. Macedón arcuonal: Erősebb ellenséges oszlopokat, a melyek az Ochrida-tó nyugati part­ján és a Doiran-tótól északkeletre előnyomultak, visszautasítottunk. Olasz hadszíntér: Conrad tábornagy csapatai a hét- községben néhány magaslati állást elragadtak az olaszoktól. Ludendorf, első főszállásmcster. Svájci levél. A Szalonikiből kiindult Sarrail- j offenziva idején közöltünk mar egy i Svájcból irt érdekes levelet Fejes ; Zoltán dunaföldvári kir. ndótárnok j fiától, aki immár negyedik éve, hogy I megszakítás nélkül Svájcban van s j a lausannei egyetemén filozófiai és J theologiai tanulmányokat folytat, a I múlt hóban pedig német, francia és i angol nyelvből középj^olái tanári ' diplomát kapott. Ug3nbtszj:lí jMeje | megengedte, hogy most ismét ™gy hosszai»'), a cenzúrán átment, oly tárgyú levelet Írjon, mely szintén : érdeklődés' kelthet szélesebb körök- j ben is. Érdekes írását tehát itt közöljük. I. Lausanne, 1917 nov. 6. A levél elején a svájci nehéz meg­élhetési viszonyokat ismerteti. Bizony ott sincsen tej, kenyér, szén. A fő táplálék a sajt Di azért 5—fi frank­ból mégis meg lehet naponta va lami szegényesen '«n® Aztán igy folytatja: Ilyen a helyzet. De ennek dacára a francia nyelvű svájci lapok még ma Í3 izgatnak Németország ellen s követelik a habiét folytatását Németország leveréséig. Szóval hű, sőt megduplázott visszhangjai az entente sajtónak. így szolgálják a francia svájciak a Svájc érdekeit. Politikai magatartásukról bizonyosan sokan is hallottak. Nincs semleges, de entente állam sem, melynek »ajtója úgy szítaná a németgyülöletet, mint ez. Ami Olaszország kétségbeejtő hely­zetét illeti, mi sem jellemzi ezt job­ban, mint azok a még eddig meg nem erősített, de helyes pszichológián alapuló hírek, mik Svájcban kerin­genek. Több -k között, hogy 40,000 olasz katona a svájci határon mene­kült át a a svájci határőrség előtt tette le a fegymrt. A határ zárva van s igy semnAíl? külföldi újság sem jön. Csak a** hivatalos és fél­hivatalos Stcf.mi ügynökség jelentése jöhet be, mely nem fárad ki magasz­talni az olasz áldozatkészséget, hazafi- ságot és teljes önbizalmat, «moijurt a német—osztrák—magyar.offenziva egyszerre ^^léjük yaráziolt. Iga*, hogy ugy^^jiMii ügynökség jelen­tette, hogy" a^2. és 3. hadsereg nteljes_x’endbenu folytatja a vissza- "agliamanto mögé. Sít iaga külön dicsérettel ózik a 3 hadsereg nagyszerű ^ItoheziojáDak“, bizonyára azért, mert csak felét vesztette el állomá­nyának, mig a 2. hadsereg három­negyed részét. Különben a hatalma­sabb szövetséges társak is folytatják a struccpolitikát. Még a mai jelen tésében mondja a „Havas'1, hogy Gádorna elhatározta, hogy a Tag­z, miut a meg­liamenton végleg megállítja a be­törőket s az újságok esti kiadása már hozta a hirt a 250 000 fogolyról s a 2.500 ágyúról. És azért még mindig van jámbor olvasóit e jelen­téseknek, ki megvigasztalódik rajtuk. De ott, .ahol dirigálnak, nagyon jól tudják, hogy a rémhírek közelebb állanak a valóságba rendelt optimizmus. A két legnagyobb francia svájci lapnak, a „Journal de Génévé“ és „Gazette de Lausanne“ katonai írói elnémultak. Az eáttk meghalt, talán nem csupán az oVz vereség követ­keztében. A mástk pedig, ez már aztán egész biztosan a vereség foly­tán, mert nem mer már két hét óta olvasói elé lepni. A szóban levő sajtó, különben bég egy régi takti­káját vette elő, mely szintén a néinetgyülölet táplálására szolgál, t. i. terjeszti a hirt, hogy Német­ország betör Svájcba. Ez a híresz­telés különösen a háború elején divott, mikor a németek voltak a támadók nyugaton. Belgium jó ki­induló pont volt erre. Később azon­ban le kellett mondani erről az értékes hatásos eszközről, mert nem férjtussze azzal a másik állí­tással, IHlWUl hatalom össze­omlás előtt áll. Az ellenmondás na­gyon is szembetűnő lett volna. Ezzel ellentétben a német svájci sajtó rágalom-hadjáratot nem folytat és igy a francia svájci sajtó dominál az izgatás terén. Italia helyzete, a valóban neu­trális lapok szerint és raiuden lo­gikusan gondolkodó, jól informált ember véleménye szerint nagyon hasonlít Románia 1916. évi helyze­téhez. S ha Róma messzebb van is a benyomuló, támadó hadseregtől, mint volt annak idején Bukarest, nagyobb biztonságban aligha van, mert ha a támadónak sikerül a fél­Elmélet nélkül. Gazdaságpolitikai tanulmányok. Ifj. Leopold Lajos. Budapest, 1917. Btnkő Gyula cs. és kir. udvari könyvkereskedése. Ifj. Ixopold Lajos a „Presztízs“ küitöldön is ismert szerzője, uj könyvet irt. Jobban mondva régebbi gazdaságpolitikai tanulmányait frissí­tette fel, egészítette ki ujabbi, há borús tapasztalatokkal s az ezekből levont következtetésekkel. Az „Elmélet nélkül“ cím, a szerző részéről ugylátszik szerény kicsinyí­tése, lebecsülése akar lenni a könyv igazi értékének. A munka ugyanis kizárólagosan gyakorlati dolgokkal foglalkozik. Szól A munkáról, A földről, A tökéről, Az értékről, Nemzetközi fizetési mérlegünkről, A szükségletekről, A pénz alkonyáról. A címnek azonban nincsen igaza. Mert ez az inkább gyakorlati mű, a legszélesebb elméleti tudással van megirva, úgy, hogy a gazdasági, gazdaságpolitikai dolgokban ke­vésbé jártas olvasót valósággal meghökkenti a sok tudás mélysége, alapossága, amely a munka minden lapjáról elősugárzik s bizonyos tar­tózkodó félelemmel fog, ennek az w Elmélet nélkül* gyakorlatinak ki­csinyített könyvnek olvasásához, he yes értékeléséhez, mert hiszen annak nemcs&kmegirásahoz keliett, de még olvasásához is igazán sok — elméleti tudás kell. A szerző meg lep hatalmas olva­sottságával, bő ismereteivel, tömör, magvas gondolataival s a dolgok frappáns beállításával. — A mi kor állít, felsoroltatja a statisztika meggyőző számsorait, külföldi, hazai élő és élt közgazdasági kapacitások egész sorát. De könyvének mégis fő erőssége, hogy belőle hatalmas ön­álló „én“ vagyis egyéniség szól, a ki bár igazi europiijr szemüvegen, de mégis magyar szemmel tudja nézni a mi kisebbszerü világunkat. Itt ott valóságos ditirambot zeng a magyar föld termő erejéről, észreveszi és kellően értékeli a magyar paraszt ősereját, szinte Utópiára hajló kész­séggel kél a magyar izomerő vé­delmére. Kedves ismerősünk, de százszor is ürömmel olvassuk a Senki Dunáját, amely magvas tanul­mány éppen a mi lapunkban jelent meg s ennek a in. itt szunnyadó, nem- zelboidogitó energiánknak felkelté­sét célozza. Mindenkinek el kellene olvasni, aki magyar „A paraszt­gyermek és a tehéntej“ cimü köz­leményt, mely a tejsZüvetkezstek nagy nemzetgazdasági hasznában veszedelmet lát a falu emberanya­gára. A tej export által javul talán kereskedelmi mérlegünk, de amint gyönyörűen mondja a könyv, „A külkereskedelmi mérleg s a szövet kezetek eredményei ragyogók lehet­nek. Könyvelésük mégis hamis, mert első lapjukra nem a gyermek sorsa van felfektetve“. Ennél szeb­ben, gyónj ürübbeu megirt gyermek- védelmi tanulmányt egyhamar nem olvastunk. S milyen igaz, mikor háborús konzekvenciakép a ma meggazdagodott polgárság gyerme­keit egyidőre nem félti már a tej elmaradásától, mivel „a mi tej vaD, az inkább otthon marad“, mert másból is futja füldvásírlásra és piperére. „Egy percre visszabillent a mérleg s a falu néma koplalását felváltotta a dörömbölő éhség a vá­rosokban.“ Hatalmas tanulmány „A visszavándor ás mérlege“ is s mi­lyen igaz: , A malom alói már nyúlnak ki kegyes kezek másfél millió magyar után ... De itthon maradnak-e a háború után, ha hazajönnek!“ Vagyis teremtüuk-e kellő megélhetési alapot nekik ? A könyvét a szerző allegorikus képpei fejezi be. Mert beszélhet akármit megfordítva: bátyám uram nak szól, de öcsém uramnak is érteni kell belőle. Angol miliőbe helyezi mondókáját, de ró kell ismernünk a hazai állapotokra. „Witechapel ez­redes“ címmel egy angol adótár­gyalást ir le, -amelyen a bizottsági tagok egy része a normális adó­kulcs megsokszorositásdt kívánja eme „muníció és konzerv* nábobbal szemben. Voltaképpen a régi millió­kat áilitja a szerző szembe a hábo­rús milliókkal s arra a konklúzióra jön, hogy „a háború leleplezte a pénzt s cafatokra tépte eunek bű­vös hatalmát. Az emberek a hábo­rútól kezdve soha többé nem tévesz­tik össze a pénzt a vérrel, a szántó­földdel s a mi mindennapi kenye­rünkkel. Mindenünket mogvebette a City, csak egyet nem vehet meg soha : hogy a Citybe behallatszék a falusi harangszó.“ De vájjon igy lesz-e? Bajosan.A pénznek háborús szaga el malik majd a háborúval ... S megint csak nem fogják érezni az emberek. Legfeljebb csak a szerzőhöz hasonló ideálisan gondolkodó lelkek. . . De nem folytatjuk tovább. Est a magvas, tartalmas, sziporkázó elme- ellel, ötletes, — szellemességgel irt könyvet, amelyet a Molnár-féle nyomda díszes, szép nyomással állí­tott ki, el kell olvasnia mindenki­nek. Okulni, tanulni belőle s tiszte­letlel adózni a szerzőnek, akit meg- ihleiett a magyar földhöz való meleg ragaszkodás, a hazai göröngy párás lehelete ... B. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. J

Next

/
Thumbnails
Contents