Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-29 / 48. szám
1917. november 29. 2. TOLNAYÁBME6YE és a KÖZÉRDEK _______ Ez ért tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, bízván az ő jogérzetében és igazságszeretetében, hogy módját fogja ejteni annak, hogy ezek ellen lefolytatható legyen az eljárás, a kővetkező interpellációt vagyok bátor intézni, (olvassa): Van-e tudomása a m. kir. honvédelmi miniszter urnák a simon - tornyai máv. állomáson múlt hó 17-én, az 1066. sz. vonaton átutazó csapatszállitmány legénysége által elkövetett pukorrablásról és ennek alkalmával a szállítmányt vezető századosnak a közigazgatási hatóságot törvényes eljárásába^ gátló helytelen magatartásáról ? Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a bűncselekmény tetteseinek neve az illetékes büntető hatóság, előtt felderittessék, hogy azok kiérdemelt megtorlásban részesittes- senek ? .« Hajlandó-e a csapatszállitó pa rancsnok önkényes eljárása által a szabad mozgásában és törvényes hatáskörében sértett gyönki íőszolga- hirónak, valamint a cseh legénység által tettleg bántalmazott csendőrnek kellő és megfelelő elégtételt szerezni ?' (Élénk helyeslés jobbfelől.) Báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter: „T. Képviselőház! Sztankovánszky képviselő ur meglehetősen nehéz feladat elé állított interpellációjával, mert hiszen ezen sajnálatos eset egyrészt már öt héttel ezelőtt történt, másrészt pedig olyan miliőben, amely % igen megnehezíti az illető tettesek kiderítését; mert hisz tudjuk, hogy most úgyszólván, minden katonai vonattal megy katonai szállítmány, tehát nagyon nehéz lesz nekem kideríteni a tetteseket. Mindazonáltal természetesen mindent el fogok követni elsősorban az illető főszolgabírótól fogok részletes jelentést bekivánni, aki talán többet tud, mert hiszen a képviselő ur semmiféle közelebbi adatot nem tudott mondani, csak a vonat számát és az időpontot. Ha megkapom az adatokat, illetőleg némi támpontot, természetesen mindent el fogok követni, hogy ez az eset kellőkép megtoroltassék. (He lyeslés.) Mivel tudom, hogy' a képviselő urnák csak az a célja, hogy ez megtörténjék és mivel azt hiszem, hogy a t. Ház ebben megnyugszik, hogy ha én megígérem, ha megtudom a továbbiakat, akkor az illető, vagy illetők elveszik méltó büntetésüket ; kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. “ (Helyeslés.) Az interpelláló és a Ház tudomásul veszi. — Mint értesülünk, hasonló esetek több állomáson is fordultak elő, sőt Dombóváron többszörösen, legfőbb ideje volt, hogy valaki a nyilvánosság elé hozza ezeket a sötét dolgokat. * • Csak azt nem értjük, hogyan lehet nehéz, a katonai intézményeknél elkerülhetetlen rend mellett azt , kideríteni, mély csapattest Utazott október 17-én, az 1066. számú vonaton ?! Csak egyben van rosszul informálva az interpelláló képviselő ur. Az esetnél szerepelt Kiss Péter csendőr-alőrmestert csak életveszélyesen fenyegették, de nem bántalmazták, mert ákkor alighanem egy- pár cseh beleharapott volna a földre szórt cukorba! Az volt a szerencséjük a zsebrákoknak, hogy a cseudőr egyedül volt egy öreg népfelkelővel, mert ha nem úgy lett volna, valószínűleg úgy járt-k volna, mint a pajtásaik Dombóváron! Annyi hatása mindenesetre l/ssz az interpellációnak, hogy a csehek jövőre egy kissé óvatosabbak lesznek és ez is valami. Érdekes, hogy a csehek bűneiből a parlamentben kötött bokrétába vármegyénk is adott — egy tüskés gályát! A hadikölcsön. Vármegyénkben elég szépen halad a hadikölcsön jegyzés, bár a rengeteg készpénzföiött rendelkező polgárság — elsősorban magában Szek- szárdon — igeo tartózkodó magatartást tanúsít. Azt az ostobaságot hiresztelik uton-utfélen^ hogy ha nem jegyeznek hadikölcsönt, elfogy a háború viseléséhez szükséges pénz és ezzel hamarább fejeződik fye a háború. Isten őrizz, hogy azért kelljen befejezni a háborút, mert elfogytak a hadviseléshez szükséges anyagi eszközeink. Hisz ellenségeink is erre törekszenek, miután a hax-ctereken nem boldogulnak, hanem mi vitézül fértük le őket, most azt remélik, hogy gazdasági téren ők verjenek le bennünket. Mikor azonban tényleg van elég anyagi erőnk, ezt visszatartani ostoba vagy önző ürügyek alatt, nem más, mint hazafiatlanság. Mindenkinek kell éreznie, hogy hadiköl- csont kell jegyezni és a maga anyagi erejéhez képest ezekben a nehéz időkben támogatnia kell az államot, amely busás kamatot fizet a neki nyújtott kölcsön után. A kis jegyzésekre éppen olyan szükség van, mint a milliókra és a szegény, de becsületesen gondolkodó hazafi sohse röstelje, ha a bankban 100 koronát tud csak jegyezni. Mindenkinek az erőfeszítése és kötelesség- teljesítése hozhatja csak meg a hadikölcsön sikerét és vele talán közelebb a dicsőséges b^cét, amelyre oly forrón áhitoz mindenki. Éppen ezért senki sem maradhat el a VII. hadikölcsön jegyzésétől, amely remélhetőleg méltóan fogja visszatükrözni az ország gazdasági erejét és nagyszerű harctéri sikerét. * Wekerle Sándor miniszterelnök egy interpellációval kapcsolatban a hadikölcsönről a következő kijelentést tette: „Mindenki tehetsége szerint kötelezve van a hadikölcsönben való részvételre. Ez nem egyszerű hitelezés, ez egyúttal áldozat is. Nem a kölcsön biztossága szempontjából, mert az minden kétségen felül áll, hanem abból a szempontból, hogy, az a kormánynak úgyszólván becsületbeli kötelessége és nemcsak magánjogi iparkodása, mert azt hiszem, igy lett minden hadikölcsön eddig beállítva és ezt az álláspontot fönntartom. Aki a hadikölcsönben nem vesz részt tehetsége szerint, azt én lelkiismeretes hazafinak nem tartom és ha tehetségemben áll, meg is bélyegzem.“ Mindenki szívlelje meg ezeket a szavakat! * Dr. Apponyi Rezső gr<?f főispán állandó erélyes és lelkes buzdításával csinál hatalmas propagandát a hadikölcsön jegyzésének és a közigazgatási hatóságok is kiveszik. a maguk részét a munkából. Reméljük, hisz még több mint két hót van vissza, hogy az egész megyében meg lesz a kívánt eredmény. A lolnamegyei Takarék- és Hitelbanknál e hó 29-én déli 12 órakor a jegyzések már jóval meghaladták az 5 millió koronát; a rendelkezésünkre bocsájtott névsort helyszűke miatt csak jövő számunkban közölhetjük. A megyebeli Ö3szes pénzintézeteknél az eddigi eredmény, ha nem is fényes és a nép között levő nagy készpénzfölöslegekkel arányban nem áll, megfelel az eddigi hadikölcsönök mérvének. Remélhetőleg azonban a még hátralevő idő alatt tekintélyes szaporultat fognak felmutatni. Alispán! jelentés. Forster Zoltán alispán szabadságon lévén, a közgyűlés elé terjesztett alispáni időszaki jelentést dr. Eri Márton főjegyző adta a tőle megszokott rövid, velős; világos, mondhatni : lapidaris szövegezésben. — A jelentés foglalkozik Foster Zoltán alispán királyi kitüntetésével, aki a királytól legutóbb a III. osztályú vaskoronarendet kapta és e kitüntetést igy méltatja: „Alispán ur hosz 320,44közpályán huszonöt évet meghaladj, lelkiismeretes kötelesség teljesítésével, fáradságot nem ismerő munkásságával és buzgó igyekezeté val, mindenkor caak vérmegyéje érdekeit tartva szem előtt, mindenkivel szemben tanusitott előzékenysége és figyelmességével, alárendeltjei iránt nyilvánított szeretetteljes, igazságos bánásmódjával valóban reá szolgált erre a szép é3 értékes kitüntetésre, mellyel ófelsége, a koronás király, közéletünk e szerény, de kiválóan érdemes, derék munkássának mellét feldíszítette. Amidőn a törvényhatóság nevében is Alispán urat a legmagasabb helyről ért kitüntetése alkalmából őszinte, szívből jövő örömömnek adok kifejezést, egyben kívánom, hogy az igazi érdem elismerésének'ezen látható jelét zavartalan boldogság és megelégedéssel az eredményes és értékes munkásság jelvényeként hosszú éveken át jó egészségben viselhesse.* Ugyancsak meleg elismerő szavakkal emlékezik meg a jelentés dr. Szentkirályi Mihály polgármester és Molnár József mezőgazdasági előadó királyi kitüntetéséről, a következőkben : „Mindenkor jól eső érzéssel fogadtam, ha kezéletttnk érdemes munkássának működése megfelelő méltatásban részesült, annál kellemesebben érint tehát ez most, amikor a közpályán teljesített szerény, de becsületes munka részesült méltó elismerésben. Amidőn a vármegye közönsége nevében is őket ezen alkalomból bensőséggel üdvözlöm, egy ben kívánom, hogy az uralkodó kegyéből nekik juttatott ezen szép jelvényt nagyon sokáig nemes büszke séggel hordhassák és a még reájuk váró nehéz és komoly feladatok teljesítésére szolgáljon ez tnvábbi buzdításul. “ A közélelmezés ügyét a jelentés a következőkben ismerteti: „A gabona-, hüvelyes és tengerifeleslegek átvétele végett 189 átvevőbizottságot alakítottam. E bizottságokban a hatósági kiküldött terhes és felelős ségteljes munkáját legnagyobbrészt a vármegye derék tanítói vállaltak, akik a háború alatt hasonló feladatok megoldása körül már ismételten elismerésre méltó érdemeket szereztek. Az átvevőbizottságok — kevés kivétellel — folyó évi október hó 29-én megkezdették működésűket. Mivel azonban igen sok bizottság első heti munkája nem mutatott k.i- elégítő eredményt, ami az eljárás bonyolult voltának s tán az instrukciók elégtlenségének tudható be, az átvételi eljárás folytatását felfüggesztettem, az elsőfokú közigazgatási hatóságokat értekezletre hivtaq| ösz- sze s utasítottam őket, hogy a községi jegyzők és a hatósági kiküldöttek bevonásával újabb járási értekezletet tartsanak s egyben az átvevőbizottságokat újabb részletes el járási utasítással láttam el. Örömmel jelentem, hogy a hatósági 'lisztellátás terén ezidőszerint semmiféle nehézség nem mutatkozik. Ez az örvendetes és megnyugtató körülmény kétségtelenül az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető m. kir. miniszter ur azon üdvös intézkedésének tulajdonítható, hogy az ellátatlan lakosság szükségletének fedezésére szolgáló lisztkészletet —• az eddigi gyakorlattól eltérőleg — még oly időben bocsátja rendelkezésemre, hogy a községek szükségletét már két hónappal előbb kiutalhatom s ezért esetleges szállítási zavarok esetén sem következhetik be az a kellemetlen körülmény, hogy a lakosság napokig teljesfen' liszt nélkül áll, mint ez a múltban, sajnos, nem egyszer előfordult.“ (Folyt, köv.) Jegyezzünk hadikölcsönt! HÍREK. Üzenet - Prágába. Testükből fontak élő drótsövényt, Vascőlöp lett a honvéd, bakaláb ! A Kárpátokban őrt állnak — sziklaként. Szuronyuk diktál: eddig s nem — alább / S a muszka medve, a sebzett duvad • Fut, — a nyomában vérpatak szalad — Fogát csattantja, mint dühös agyart: Mais sóhajt még: ne bántsd a — magyart t S a szerb toportyán, a bátor csikasz Nekünk,jött ő is! De hol, merre már? A java:. földben s gázzá, a ravasz, Bolygó lidércként, idegenbe jár . . . S a prédaleső, gaz orgyilkosok : Tálján, vad oláh — későn okosok! — Mint falánk eb, ha újabb koncho’ kap: Kihűlt szájukból a biztos falat . . . Honvéd I Félisten . . . Egész Istenek!, Imára hívtok, mint a — szent harang. Áhítatra készt már a — nevetek — S világon átcseng, mint az — égi hang ! Bámulnak a jók, reszket, aki — gaz, Tapsol és ujjong nektek az — igaz . . . ,De nézzetek csak, itt közel, körül: Dicsőségteknek egy — nép — nem örül , . . Nép ? Tán: nem a nép ? Hisz ez jó, szeglny: Itt és'— mindenütt . . . Áldás, napsugár, Szelíd, mint csókos, szép — tavaszi fény ! — De férget szül a hitvány földi sár . . , Kúfárok hada, aki — eladott, Lábaid alá százszor — tőrt rakott, Az tör reád . . . Judás-pénz kell neki, — A honvéd nevet azért — rettegi! Fent, Prága felől fagyos szél legyint . . . — Gazok bitója szinte — glóriás! Öröm, ujjongás, ünnep van megint: Száz gyilkos szándék nekünk vermet ás . . . Polip-karok nyújtóznak már felénk: Testünkből hús kell, pár — határmegyénk, Amit megvédett honvéd, hős kezed: Elosztásra kész — Krisztus köpeny eg! Kockát vet már rá sok gálád lator . . . — Nem pirul argód édes nemzetem: Hogy már osztoznak, mintha lenne — tor 7 — Mikor rúgsz egyet e sok — szemeten ? Amit vetettél, más arassa le ? Honvéd a — lelked nem remeg bele ? Mit elárulni Júdás csók se birt: Harminc pénz legyen: itt e — bástya-szirt ?! Nem! Nem! Megvédjük ezt a szép hazát 1 — Dicső honvédek, ti csak menjetek, Sok dolog vár-még: távol. . . Rajta hát 1 — Mi is megbízunk itthon még — velek ... . Nincs őrző nélkül a szép őszi ház; Kora még hát fenn, a sok — cincogás! Csak gyertek, gyertek ... Várunk és Tesünk : S csehül, biz Isten, óh nem — mi leszünk! — Megvédnek minket: kik már — nincsenek . , .] Hívó szavunkra megreszkeW föld : Jönnek az árnyak: foglyok . . . betegek . S kiket a golyó tömeg-sirba ölt . , . A kulcsolt kezű — fiatlan anyák , . . Csonka daliák ... az árva — arák . . . S kik miattatok — kora-özvegyek. — Lesújt az — átkuk... No, csak — jöjjetek! Bodnár István. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Nyárády Zzigmond pénzügyminiszteri számtanácsost, Nyárády Aládár plébános testvérét, kiváló szolgálatának elismeréséül soronkivül pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — Megyebizottsági tagválasztások. A választott megyebizottsági tagok sorában üresedésbe jött tagsági be lyek betöltésére a választás határnapjául a közgyűlés december bó 13—át állapította meg. — Uj alapitó tag. Gróf Apponyi Rezsőné, főispánunk neje, belépett a Szekszárd—tolnamegyei nőegylet alapitó tagjainak sorába 100 kor. alapítványi tagsági dijjal. — Andre István kitüntetése. Az elmúlt vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében adta át dr Apponyi Rezső gróf főispán André István ipartestületi elnöknek az aranyérem keresztes királyi kitüntetést, mely alkalomból teljesen megtelt a városháza nagy tanács-* terme. Apponyi gróf főispán méltatta a királyi kitüntetés jelentőségét, meleg szavakkal üdvözölte » kitüntetett derék iparost. Ezután Szent- királyi Mihály dr polgármester, mint az I. fokú iparhatóság feje, Zsigmond Ferenc dr, mint az ipartestület jegyzője, Salamon Ármin,a pécsi keresk. iparkamara nevében, Franek János a helybeli iparosság nevében és végül Sznliman György a kisgazdák récéről üdvözölte
