Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-29 / 48. szám

1917. november 29. 2. TOLNAYÁBME6YE és a KÖZÉRDEK _______ Ez ért tisztelettel kérem a honvé­delmi miniszter urat, bízván az ő jogérzetében és igazságszeretetében, hogy módját fogja ejteni annak, hogy ezek ellen lefolytatható legyen az eljárás, a kővetkező interpellációt vagyok bátor intézni, (olvassa): Van-e tudomása a m. kir. honvé­delmi miniszter urnák a simon - tornyai máv. állomáson múlt hó 17-én, az 1066. sz. vonaton átutazó csapatszállitmány legénysége által elkövetett pukorrablásról és ennek alkalmával a szállítmányt vezető századosnak a közigazgatási hatósá­got törvényes eljárásába^ gátló helytelen magatartásáról ? Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a bűncselekmény tetteseinek neve az illetékes büntető hatóság, előtt felderittessék, hogy azok ki­érdemelt megtorlásban részesittes- senek ? .« Hajlandó-e a csapatszállitó pa rancsnok önkényes eljárása által a szabad mozgásában és törvényes hatáskörében sértett gyönki íőszolga- hirónak, valamint a cseh legénység által tettleg bántalmazott csendőrnek kellő és megfelelő elégtételt szerezni ?' (Élénk helyeslés jobbfelől.) Báró Szurmay Sándor honvé­delmi miniszter: „T. Képviselő­ház! Sztankovánszky képviselő ur meglehetősen nehéz feladat elé állí­tott interpellációjával, mert hiszen ezen sajnálatos eset egyrészt már öt héttel ezelőtt történt, másrészt pedig olyan miliőben, amely % igen meg­nehezíti az illető tettesek kiderítését; mert hisz tudjuk, hogy most úgy­szólván, minden katonai vonattal megy katonai szállítmány, tehát nagyon nehéz lesz nekem kideríteni a tetteseket. Mindazonáltal termé­szetesen mindent el fogok követni elsősorban az illető főszolgabírótól fogok részletes jelentést bekivánni, aki talán többet tud, mert hiszen a képviselő ur semmiféle közelebbi adatot nem tudott mondani, csak a vonat számát és az időpontot. Ha megkapom az adatokat, illetőleg némi támpontot, természetesen min­dent el fogok követni, hogy ez az eset kellőkép megtoroltassék. (He lyeslés.) Mivel tudom, hogy' a képviselő urnák csak az a célja, hogy ez meg­történjék és mivel azt hiszem, hogy a t. Ház ebben megnyugszik, hogy ha én megígérem, ha megtudom a továbbiakat, akkor az illető, vagy illetők elveszik méltó büntetésüket ; kérem a t. Házat, méltóztassék vá­laszomat tudomásul venni. “ (He­lyeslés.) Az interpelláló és a Ház tudo­másul veszi. — Mint értesülünk, hasonló esetek több állomáson is fordultak elő, sőt Dombóváron többszörösen, legfőbb ideje volt, hogy valaki a nyilvános­ság elé hozza ezeket a sötét dol­gokat. * • Csak azt nem értjük, hogyan lehet nehéz, a katonai intézményeknél elkerülhetetlen rend mellett azt , kideríteni, mély csapattest Utazott október 17-én, az 1066. számú vo­naton ?! Csak egyben van rosszul infor­málva az interpelláló képviselő ur. Az esetnél szerepelt Kiss Péter csendőr-alőrmestert csak életveszé­lyesen fenyegették, de nem bántal­mazták, mert ákkor alighanem egy- pár cseh beleharapott volna a földre szórt cukorba! Az volt a szerencséjük a zseb­rákoknak, hogy a cseudőr egyedül volt egy öreg népfelkelővel, mert ha nem úgy lett volna, valószínűleg úgy járt-k volna, mint a pajtásaik Dombóváron! Annyi hatása mindenesetre l/ssz az interpellációnak, hogy a csehek jövőre egy kissé óvatosabbak lesz­nek és ez is valami. Érdekes, hogy a csehek bűneiből a parlamentben kötött bokrétába vármegyénk is adott — egy tüskés gályát! A hadikölcsön. Vármegyénkben elég szépen halad a hadikölcsön jegyzés, bár a renge­teg készpénzföiött rendelkező pol­gárság — elsősorban magában Szek- szárdon — igeo tartózkodó magatartást tanúsít. Azt az ostobaságot hiresztelik uton-utfélen^ hogy ha nem jegyeznek hadikölcsönt, elfogy a háború vise­léséhez szükséges pénz és ezzel hamarább fejeződik fye a háború. Isten őrizz, hogy azért kelljen befejezni a háborút, mert elfogytak a hadvi­seléshez szükséges anyagi eszközeink. Hisz ellenségeink is erre törekszenek, miután a hax-ctereken nem boldogul­nak, hanem mi vitézül fértük le őket, most azt remélik, hogy gazda­sági téren ők verjenek le bennünket. Mikor azonban tényleg van elég anyagi erőnk, ezt visszatartani ostoba vagy önző ürügyek alatt, nem más, mint hazafiatlanság. Minden­kinek kell éreznie, hogy hadiköl- csont kell jegyezni és a maga anyagi erejéhez képest ezekben a nehéz időkben támogatnia kell az államot, amely busás kamatot fizet a neki nyújtott kölcsön után. A kis jegyzésekre éppen olyan szükség van, mint a milliókra és a szegény, de becsületesen gondolkodó hazafi sohse röstelje, ha a bankban 100 koronát tud csak jegyezni. Minden­kinek az erőfeszítése és kötelesség- teljesítése hozhatja csak meg a hadi­kölcsön sikerét és vele talán köze­lebb a dicsőséges b^cét, amelyre oly forrón áhitoz mindenki. Éppen ezért senki sem maradhat el a VII. hadikölcsön jegyzésétől, amely remélhetőleg méltóan fogja vissza­tükrözni az ország gazdasági erejét és nagyszerű harctéri sikerét. * Wekerle Sándor miniszterelnök egy interpellációval kapcsolatban a hadikölcsönről a következő kijelen­tést tette: „Mindenki tehetsége sze­rint kötelezve van a hadikölcsönben való részvételre. Ez nem egyszerű hitelezés, ez egyúttal áldozat is. Nem a kölcsön biztossága szempontjából, mert az minden kétségen felül áll, hanem abból a szempontból, hogy, az a kormánynak úgyszólván be­csületbeli kötelessége és nemcsak magánjogi iparkodása, mert azt hi­szem, igy lett minden hadikölcsön eddig beállítva és ezt az álláspontot fönntartom. Aki a hadikölcsönben nem vesz részt tehetsége szerint, azt én lelkiismeretes hazafinak nem tartom és ha tehetségemben áll, meg is bélyegzem.“ Mindenki szívlelje meg ezeket a szavakat! * Dr. Apponyi Rezső gr<?f főispán állandó erélyes és lelkes buzdításá­val csinál hatalmas propagandát a hadikölcsön jegyzésének és a közi­gazgatási hatóságok is kiveszik. a maguk részét a munkából. Remél­jük, hisz még több mint két hót van vissza, hogy az egész megyében meg lesz a kívánt eredmény. A lolnamegyei Takarék- és Hitelbanknál e hó 29-én déli 12 órakor a jegyzések már jóval meg­haladták az 5 millió koronát; a rendelkezésünkre bocsájtott névsort helyszűke miatt csak jövő számunk­ban közölhetjük. A megyebeli Ö3szes pénzintézetek­nél az eddigi eredmény, ha nem is fényes és a nép között levő nagy készpénzfölöslegekkel arányban nem áll, megfelel az eddigi hadikölcsönök mérvének. Remélhetőleg azonban a még hátralevő idő alatt tekintélyes szaporultat fognak felmutatni. Alispán! jelentés. Forster Zoltán alispán szabadsá­gon lévén, a közgyűlés elé terjesz­tett alispáni időszaki jelentést dr. Eri Márton főjegyző adta a tőle meg­szokott rövid, velős; világos, mond­hatni : lapidaris szövegezésben. — A jelentés foglalkozik Foster Zoltán alispán királyi kitüntetésével, aki a királytól legutóbb a III. osztályú vaskoronarendet kapta és e kitünte­tést igy méltatja: „Alispán ur hosz 320,44közpályán huszonöt évet meg­haladj, lelkiismeretes kötelesség tel­jesítésével, fáradságot nem ismerő munkásságával és buzgó igyekezeté val, mindenkor caak vérmegyéje ér­dekeit tartva szem előtt, mindenki­vel szemben tanusitott előzékenysége és figyelmességével, alárendeltjei iránt nyilvánított szeretetteljes, igazságos bánásmódjával valóban reá szolgált erre a szép é3 értékes kitüntetésre, mellyel ófelsége, a koronás király, közéletünk e szerény, de kiválóan érdemes, derék munkássának mellét feldíszítette. Amidőn a törvényható­ság nevében is Alispán urat a leg­magasabb helyről ért kitüntetése al­kalmából őszinte, szívből jövő örö­mömnek adok kifejezést, egyben kí­vánom, hogy az igazi érdem elisme­résének'ezen látható jelét zavartalan boldogság és megelégedéssel az ered­ményes és értékes munkásság jelvé­nyeként hosszú éveken át jó egész­ségben viselhesse.* Ugyancsak meleg elismerő szavak­kal emlékezik meg a jelentés dr. Szentkirályi Mihály polgármester és Molnár József mezőgazdasági elő­adó királyi kitüntetéséről, a követ­kezőkben : „Mindenkor jól eső érzés­sel fogadtam, ha kezéletttnk érdemes munkássának működése megfelelő méltatásban részesült, annál kelle­mesebben érint tehát ez most, ami­kor a közpályán teljesített szerény, de becsületes munka részesült méltó elismerésben. Amidőn a vármegye közönsége nevében is őket ezen al­kalomból bensőséggel üdvözlöm, egy ben kívánom, hogy az uralkodó ke­gyéből nekik juttatott ezen szép jel­vényt nagyon sokáig nemes büszke séggel hordhassák és a még reájuk váró nehéz és komoly feladatok tel­jesítésére szolgáljon ez tnvábbi buz­dításul. “ A közélelmezés ügyét a jelentés a következőkben ismerteti: „A ga­bona-, hüvelyes és tengerifeleslegek átvétele végett 189 átvevőbizottsá­got alakítottam. E bizottságokban a hatósági kiküldött terhes és felelős ségteljes munkáját legnagyobbrészt a vármegye derék tanítói vállaltak, akik a háború alatt hasonló felada­tok megoldása körül már ismételten elismerésre méltó érdemeket szerez­tek. Az átvevőbizottságok — kevés kivétellel — folyó évi október hó 29-én megkezdették működésűket. Mivel azonban igen sok bizottság első heti munkája nem mutatott k.i- elégítő eredményt, ami az eljárás bonyolult voltának s tán az instruk­ciók elégtlenségének tudható be, az átvételi eljárás folytatását felfüg­gesztettem, az elsőfokú közigazgatási hatóságokat értekezletre hivtaq| ösz- sze s utasítottam őket, hogy a köz­ségi jegyzők és a hatósági kiküldöt­tek bevonásával újabb járási érte­kezletet tartsanak s egyben az át­vevőbizottságokat újabb részletes el járási utasítással láttam el. Örömmel jelentem, hogy a hatósági 'lisztellátás terén ezidőszerint semmiféle nehéz­ség nem mutatkozik. Ez az örven­detes és megnyugtató körülmény két­ségtelenül az Országos Közélelme­zési Hivatalt vezető m. kir. minisz­ter ur azon üdvös intézkedésének tulajdonítható, hogy az ellátatlan lakosság szükségletének fedezésére szolgáló lisztkészletet —• az eddigi gyakorlattól eltérőleg — még oly idő­ben bocsátja rendelkezésemre, hogy a községek szükségletét már két hó­nappal előbb kiutalhatom s ezért esetleges szállítási zavarok esetén sem következhetik be az a kellemet­len körülmény, hogy a lakosság na­pokig teljesfen' liszt nélkül áll, mint ez a múltban, sajnos, nem egyszer elő­fordult.“ (Folyt, köv.) Jegyezzünk hadikölcsönt! HÍREK. Üzenet - Prágába. Testükből fontak élő drótsövényt, Vascőlöp lett a honvéd, bakaláb ! A Kárpátokban őrt állnak — sziklaként. Szuronyuk diktál: eddig s nem — alább / S a muszka medve, a sebzett duvad • Fut, — a nyomában vérpatak szalad — Fogát csattantja, mint dühös agyart: Mais sóhajt még: ne bántsd a — magyart t S a szerb toportyán, a bátor csikasz Nekünk,jött ő is! De hol, merre már? A java:. földben s gázzá, a ravasz, Bolygó lidércként, idegenbe jár . . . S a prédaleső, gaz orgyilkosok : Tálján, vad oláh — későn okosok! — Mint falánk eb, ha újabb koncho’ kap: Kihűlt szájukból a biztos falat . . . Honvéd I Félisten . . . Egész Istenek!, Imára hívtok, mint a — szent harang. Áhítatra készt már a — nevetek — S világon átcseng, mint az — égi hang ! Bámulnak a jók, reszket, aki — gaz, Tapsol és ujjong nektek az — igaz . . . ,De nézzetek csak, itt közel, körül: Dicsőségteknek egy — nép — nem örül , . . Nép ? Tán: nem a nép ? Hisz ez jó, szeglny: Itt és'— mindenütt . . . Áldás, napsugár, Szelíd, mint csókos, szép — tavaszi fény ! — De férget szül a hitvány földi sár . . , Kúfárok hada, aki — eladott, Lábaid alá százszor — tőrt rakott, Az tör reád . . . Judás-pénz kell neki, — A honvéd nevet azért — rettegi! Fent, Prága felől fagyos szél legyint . . . — Gazok bitója szinte — glóriás! Öröm, ujjongás, ünnep van megint: Száz gyilkos szándék nekünk vermet ás . . . Polip-karok nyújtóznak már felénk: Testünkből hús kell, pár — határmegyénk, Amit megvédett honvéd, hős kezed: Elosztásra kész — Krisztus köpeny eg! Kockát vet már rá sok gálád lator . . . — Nem pirul argód édes nemzetem: Hogy már osztoznak, mintha lenne — tor 7 — Mikor rúgsz egyet e sok — szemeten ? Amit vetettél, más arassa le ? Honvéd a — lelked nem remeg bele ? Mit elárulni Júdás csók se birt: Harminc pénz legyen: itt e — bástya-szirt ?! Nem! Nem! Megvédjük ezt a szép hazát 1 — Dicső honvédek, ti csak menjetek, Sok dolog vár-még: távol. . . Rajta hát 1 — Mi is megbízunk itthon még — velek ... . Nincs őrző nélkül a szép őszi ház; Kora még hát fenn, a sok — cincogás! Csak gyertek, gyertek ... Várunk és Tesünk : S csehül, biz Isten, óh nem — mi leszünk! — Megvédnek minket: kik már — nincse­nek . , .] Hívó szavunkra megreszkeW föld : Jönnek az árnyak: foglyok . . . betegek . S kiket a golyó tömeg-sirba ölt . , . A kulcsolt kezű — fiatlan anyák , . . Csonka daliák ... az árva — arák . . . S kik miattatok — kora-özvegyek. — Lesújt az — átkuk... No, csak — jöjjetek! Bodnár István. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Nyárády Zzigmond pénzügyminisz­teri számtanácsost, Nyárády Aládár plébános testvérét, kiváló szolgálatá­nak elismeréséül soronkivül pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — Megyebizottsági tagválasztások. A választott megyebizottsági tagok sorában üresedésbe jött tagsági be lyek betöltésére a választás határ­napjául a közgyűlés december bó 13—át állapította meg. — Uj alapitó tag. Gróf Apponyi Rezsőné, főispánunk neje, belépett a Szekszárd—tolnamegyei nőegylet alapitó tagjainak sorába 100 kor. alapítványi tagsági dijjal. — Andre István kitüntetése. Az elmúlt vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében adta át dr Apponyi Rezső gróf főispán André István ipartestületi elnöknek az aranyérem keresztes királyi ki­tüntetést, mely alkalomból teljesen megtelt a városháza nagy tanács-* terme. Apponyi gróf főispán méltatta a királyi kitüntetés jelentőségét, meleg szavakkal üdvözölte » kitün­tetett derék iparost. Ezután Szent- királyi Mihály dr polgármester, mint az I. fokú iparhatóság feje, Zsigmond Ferenc dr, mint az ipar­testület jegyzője, Salamon Ármin,a pécsi keresk. iparkamara nevében, Franek János a helybeli iparosság nevében és végül Sznliman György a kisgazdák récéről üdvözölte

Next

/
Thumbnails
Contents