Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-01 / 5. szám
X£V1I. (XIII.) évfolyam. 5. szám. Szekszárd, 1917. február 1. Előfizetési ár: R ést évre ...............16 koron» I évre.....................8 » Ke gyed évre .... 4 » Egy síim án ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 9 kor., további sor 30 f. — Nyilt- lár: gannond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. 'S Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telelőn szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Féucrkesztó: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. A ml vnsutunRról. 1 E lap f. évi harmadik számában I a vezető helyen fenti cím alatt megjelent cikk sorai közt, dacára a tárgyilagos felszólalásnak, az elfojtott keserűség olvasható. A mérsékelt hang, az érvek, jobban mondva való tények halmaza, felsorolása egy nagy vidék, egy nagyobb város szomorú S sorsának, épen a mérsékelt hang, bi- j zonyos apathikus lemonaas kitejezöje. Igaz, háború van, nagyobb dolgok vannak szóban, nagyobb bajok, ; nagyobb fájdalmak vannak, azért j mégis a mi talán aránylag kisebb bajunk nekünk fáj, minket véreztet, azért szükséges talán mégis a dől gokkal foglalkozni és a mai nyomorúságos állapot megértésére a múltakra kis fényt vetíteni. Igen óhajtanám, ha a lapnak ezen harmadik számát sokan megőriznék azért, hogy ha majd a háború befejeződik, midőn a gazdasági fejlődés nemcsak a sebek meggyógyitá- sát, de a további megerősödést is oélozza, sokan elővegyék és elolvasták és felfogásukban és gondolkodásukban olyan változást idézzen elő, mely megfelel Szekszárd és nagy vidéke érdekeinek. Mert ama bajok oka, igazán megmondva a múltból származik, midőn sokakat a mindennek felülről várása, a krajcároskodás, a fiskális érdekek arra vittek, hogy a fejlődés, a hala dás útjait elzárják és egy nagy vidék boldogulását, talán jóindulatból, nem rosszakaratból, olósót keresve, megakadályozzák. E lapok hasábjain nem egyszer, de százszor volt fejtegetve Szekszárd én vidékének mostoha helyzete, sok- ssor elmondatott az is, hogy ezen segíteni hogyan lehetne, azonoan az egészből nehány küldöttség és nehány fényes szónoklat emléke maradt meg és a vicinális ma is lassan, de ritkán közlekedik. ószintén kell megmondani, hogy Szekszárd Tolnavármegyének csak hivatali központja, sem kulturális, sem kereskedelmi szempotból azzá nem tud lenni, mert Tolnamegy z északról délfeló haladó vasutjnival külön ország, érdekrészekre, körökre o^lik. A vasutakkal eiszeit vuleaek nem törekednek Szekszárd és vidéke felé,, hanem közeli vagy távolabbi központok felé igyekeznek. Sajnos dolog - az is, hogy Szek- ' szárd város a vármegyében mint legnagyobb város nem tudja megszerezni magának azt a súlyt és befolyást, amit megszerzett pl. Kaposvár vagy Szombathely. Természetesen itt közbe játszotLemezek centrikus elhelyezése, Szekszárd excentrikus fekvésével szembén. Azonban mindez nem volna akadály, ha Szekszárd a helyzet ura lehetne" és Tolnamegye ügyeit úgy befolyásolná, hogy Szekszárd a fejlődés, haladás utján vármegye székhelyhez méltóan haladhasson. Erre fényes példa a két előbb említett székhely. Somogy, Vas megyék székhelybe vasúti gócpont, a szomszédos Pécs, dacára annak, hogy a "város és vármegyénél ^'kölcsönös szeretet nem . olyan alkotásra törekvő, mégis áldozatkészsége folytán ma már hatalmas" forgalmú gócpont lett. A szekszárdi vasút" tulajdonképen I jnem is vicinális. M. Á. V. vasu^ ! azonban ennek a vonalnak egyik j végén van fővonal, másik vége igazi vicinális, fővonalhoz csatlakozva. A két fővonal országos, világforgalmat bonyolít le, nem törődik vele, hogy a közbeeső vicinális mit csinál, igy azután ba szükség van, a vicinális lesz elővéve, attól lesz minden elszedve, mert a fővonal forgalmát gyengíteni nem szabad. H«. ma már készen volna a Báta- szék—Mohács—Pólmonostori összeköttetés, összes panaszaink, bajaink me-szűntek volna. A háború alatt láttuk, hogy fc vonal milyen forgalom lebonyolítására lett volna hivatva, ezen vonal nyomát hány szállítóeszköz végig futná. Szekszárd és vidéke most láthatja, hogy a régen tervezés stádiumában levő vasút mit jelent rá nézve, most érezheti, hogy ennek létesülése Szekszárd és vidékére egy életkérdés, e nélkül kizárt a világ forgatagából, e nélkül csalt egy világtól elzárt, fejlődni nem tudó kis város marad. Tehát midőn a mi vasutunkról irunlt, midőn a mai mi Vazulunk rosszaságáról, annak nyomorúságos forgalmáról Írunk, feltétlenül eszünkbe kell jutni az igazán mi vasutunknak, és pedig annak, mely a mai vasutunknak a befejezést megadja, mellyel a vasútvonalunk egy egész lesz, nem pedig fejetlen és lábatlan alaktalan, haszontalan tömeg, melynek létesülése után a legrosszabb viszonyok között is a mai helyzetnek, állapotnak bekövetkezni nem szabad. Azért írom e sorokat, hogy a vármegye és város intéző férfiai jól olvassák el a múlt számokban megjelent aikkst és jól véssék emlékükbe azon dolgokat, melyeket nem csak olvastak, hanem utazás közben meg is élveztek. Ha majd a háború után a béke munkája megindul, akkor ne nézzenek jobbra balra, hogy a Péter mit akar, Pál mit kér, hanem egy egyenes és helyes politikát folytassanak és vezető eszm eg» en az, hogy Szekszárd és vidt -se, vagyonos, fejlődésre képe3 rid1': 'slsősor- ban forgalmilag kiemelte- elmaradottságból. A vármegy • os önérzete és büszkesége ne -ugedje azt, hogy Szekszárd, a megyei köz- pout egy elhagyott, semmibe sem vett hely legyen. Az simult évtizedek igazolták, hogy Tolnavármegye dacára nagy fiainak, helyzetét nem használta ki. Tolna- vármegye a szerénység prototypusa volt és keresztényi megadással várta, mikor jön felülről az áldás, azonban ma sincs itt ét- a budapesti utazás 3 napba kerül. Meggyőződésünk, hogy most már, midőn a békének be kell következni, az egész nemzet, vele együtt Szék szárd és Tolnavármegye azon álláspontra helyezkedik: „segíts magadon Isten is megsegít.“ A múltak, de különösen a háborús forgalmak tanúságait szivére veszi és midőn alkotásra kerül a dolog, nem szorongatja a nervus rerurn gerendarumot, haséira valódi szükségletet átérezve fogja kötelességét megtenni. Megvallom tartoztam ezen soraimmal az igazságnak, tartoztam kötelességemnek, hogy ma is midőn milliók véres harcokat küzdenek, szavamat fölemeljem és figyelmeztessem az érdekelteket arra, hogy a béke munkája idején, midőn a fejlődés ellenesei majd a régi nótát húzzák, a mai siralmakat, siralmas énekeket felolvassuk és emlékükbe hozzuk, ba talán elfelejtették volna és akkor majd régi érveik a tények, következmények mán a lomtárba fognak kerülni. Addig béke vetünk, döcögjön a vicinális, mert remélhető nem a pokolba visz, hanem a szebb jövő és fejlődés útja és országa felé, mert aki ez utat végig élvezi, Szekszárd és vidéke fejlődésének őszinte igaz és lelkes harcosa lesz. Simontsits Elemér beszámolója berlini útjáról. Simontsits Elemér v. b. t. t., képviselőházi plelnök, a képviseiőliáz január 26-iki ülésén a követezőket jelentette : Jelentem a t. háznak, hogy a központi hatalmak parlamenti elnökeinek találkozásán, mely a n-^met birodalmi gyűlés elnökének kezdeményezésére Berlinben folyó* hó 19. és 24-ike , között folyt le, a magyar képviselő- ház elnöksége képviseletében rószt- vettem,. amely alkalommal ^ II. Yii mos császári és királyi Ő felsége kegyes meghívása folytán O felsége főhadiszállásán is megjelentem. (Hull juk! Halljuk l) Hazafias örömmel számolhatok be az ép oly kegyes, jnint aminő meleg fogadtatásról, melyet ő felsége a császár és király igénytelen szegélyemben a magyar nemzet képviselőjének osztályrészéül juttatott. (Elénk éljenzés.) De hazafias büszkeséggel kell jelentést tenni arról a rokonszenves közhangulatról és palástolhatatlan elismerésről is, melyet ez alkalommal a német birodalmi közélet vezető tényezői részéről a magyar nemzet irányában tapasztalni szerencsém volt, (Helyeslés.) valamint arról a többi szövetséges államok népeinél felőlünk kialakult hasonló közfelfogásról, melyről a parlamenti elnökökkel való érintkezésem révén szerezhettem meggyőződést. (Élénk éljenzés.') A magam részéről annak az őszinte nagyrabecsülésnek és belső egyetértésnek voltam tolmácsa, falijuk ! Halljuk mely a magyar közvéleményt a velünk szövetségben álló népekkel szemben áthatja, (Helyeslés.) de nem mulasztottam el aunak a raegrendithetetlen szövetségi hűségnek és teljes elszántságnak is kifejezést adni, mely bennünket egyfelől hűséges szövetséges társaink iránt, másfelől ellenségeinknek nem zeti létünk ollen irányuló szándékával szemben eltöltenek. (Elénk éljenzés ésfaps.) A föWrosi ' lapok (a Budapesti Hírlap, Az Est) ezenkívül érdekes - közleményekben emlékeznek meg a i képviselőházi alelnök útjáról. Leir- I ják, hogy az 5 napi tanácskozás be- j fejezte után Vilmos császár is fogadta az elnököket a főhadiszálláson I s ott elszállásolásuk után a császár I nyomban magas rendjeleket küldött Szerkesztőség: Bezeréd? lstván-utca 5. szám M« küldendők a lapot érdeklő összn küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádáin-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide Küldendők. Néptanítók, ke az előfizeté t egész évre előre bekül* dik, 8 korona. Laptulajr*onosok a szerkesztők. ~ » szobájukba. Simonts t< v, b. t. t., a porosz királyi koronarend nagykeresztjét kapta a csillagokkal. A 4 elnököt délben Kuempf, a német birodalmi gyűlés elnöke mutatta be a császárnak s később Hinden- bifrg vezérkari főnöknek s Luden- dorj első főszállásmesternek. Dóira a császár ebédre liivta őket, amikor jobbján Szilveszter osztrák elnök, balján pedig Simontsits Elemér ült, á császár először is üt szólította meg s "hosszasabban beszélgetett veleT Simontsits szavai szerint: — A császár elragadóan szives, közvetetlenül élénk modorban beszól, Valósággal elbűvöli hallgatóit őszinte, meleg szavaival. Az ebéd után egy másik teremben abból a cigaretta- készletből kinálták meg őket, melyet a török szultán ajándékozott a császárnak. Vilmos császár itt először hozzá fordult és ujj'a hosszasan, fesztelenül beszélgetett vele. — Vilmos császár nagy melegséggel nyilatkozott általában a magyar huszárokról és különösen az 6 hetedik huszárezredéről, melynek egyik dicsőséges fegyvertényét részletesen ismerte. — Csodálatos pontossággal emlékezett vissza a császár 190b iki budapesti tartózkodására. Élénken beszélgetett a park-klubban való Irogatásáról, a parlamenti palotáról, »'városligeti Vajdahunyad váráról, a királyi palotáról és általában a legmelegebb elismeréssel jzólott Budapest szépségéről. Simontsits. Megemlítette a császár előtt, hogy nekünk magyaroknak ma is eleve« emlékezetünkben vannak ama lovagias szavai, melyeket, mint I. Ferenc József király vendége, a királyi várpalotában mondott. Vilmos császár ezt felelte: — Igen, azokat szivemből mondottam ! A császár végül igen kegyeseu búcsúzott el tőlük. Táviratok. Holer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, január 31. Mackensen vezértábornagy had- soportja: A Sereth torkolata közelében török csapatok visszavertek erős orosz felderítő osztagokat. József főherceg hadcsopa^tja : A mesticanesci szakaszon az oroszok újra megkezdték támadásaikat. Két rohamukat teljesen visszavertük, harmadiknál a valepuinai országúitól délre elvesztettünk támaszpontot. Lipót bajor herceg hadserega^cvonala: Pripjat- tól délre nincs különösebb esemény, Ölasz és délkeleti hadszíntér: Változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A nemet nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, január 32. Erős fagy és havazások korlátozták a harci tevékenységet. A lotha- ringiai határ mentén Leintreynéi déltől kezdve erős volt a tüzérségi harc. Este a franciák megtámadták állásaink egy részét,' visszavertük őket.
