Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-15 / 46. szám
\ XXVII. ^XHI.) évfolyam. .46. szám. Szekszárd, 1917. november 15. IMAVÁRNEGVE ÉS A KÖZÉRDEK EHJftreWoI ár: r ix érre ..... 16 korou év re . . . N. . . 8 » ■tgyed ént .... 4 » Bjy uáa ára ... . 16 trilár Hirdateai árak: krreréai hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 f. - NtíH- ftr: pnosi swstkést 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenvésztési felügyelőség hivatalos lap)a. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon izán : F6*zerke*z1Ä : 18. — Felelői rzerkesitS: 24 — Kiadóhivatal: II. SzcrkesiMMf: B«z«réd) litván-utca 5. az Am Ma kSldendCk a lapot érdeklő bem« ■öklén enyek. KladóbiraUl: Béri Balog Ádám-utca 42. uáa. Az elöfizttési pénzek és klrdaiAMk Me küldendők. Néptanítók, be az elp&xeté't egész érre előre kakfll dik, 8 korona. Fáozorkoaslá: 8r. LEOPOLD KORNÉL. Feteiós uerkesztó: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a sierkesztók. Győzelmi hadikölcsön. Vármegyénk főispánja igen találóan és jellegzetesen győzelmi hadikölcsönnek nevezte a hetedik hadikölcsönt, melynek érdekében lelkes és nagyarányú propagandát indított és ami bizonyára igen szép eredménnyel fog járni. Teljesen igaz, hogy ezúttal győzelmi kölcsönről van szó, miután hadseregünk nap-nap után fényesnél-fényesebb diadalokat arat. A hitszegő olaszok milliós hadseregüket kizárólag ellenünk fordították és közvetlen határainkat két és fél év óta a legkomolyabban veszélyeztették. Trieszt eleste a monarkia külkereskedelme és tengeri forgalmi jelentőségének megbénulását jelentette volna. íme két és fél év óta tartó izzó harcok, után, a doberdói és Isonzói vér- iengerek és tüzfórgetegek után, az egész olasz hadsereget kivertük az általa több, mint két millió ember életével megvásárolt területekről és a megsemmisített olasz hadsereget ma, messze bent olasz földön üldözzük és csak rövid napok kérdése, hogy óriási seregeink bevonulnak Velenczébe, Olaszország szépséges, régi, büszke városába, a nagy olasz történelmi remekek örökbecsű kincsesházába. Seregeink, a magyar nép fölkelők és a magyar honvédek fölülmúlhatatlan vitézséggel és önfeláldozással —jóllehet az egész világ ellenünk tört — megvédtek édes hazánk integritását és boldogan állapíthatjuk meg a világháború negyedik évében, hogy a magyar birodalom teljesen érintetlen és annak szent földjéből egy négyszögölnyi terület sincs idegen kézén. A fogalom legnemesebb értelmében vett igazi győzelmi kölesönről van tehát szó és minden magyar állampolgárnak sietnie kell, hogy ezen győzelmi kölesön jegyzésével a magyar államnak szükséges anyagi erőket rendelkezésre bocsássa. A kölcsönt, amelyért a haza nevében a háború alatt immár hetedszer fordul hozzánk a kormány, formailag az államnak adjuk ugyan, tényleg azonban önmagunknak nyújtjuk, hogy nemzeti létünket, szellemi és gazdasági javainkat, jelenünket és jövőnket védjük, óvjuk és biztosítsuk. Ez a háború az emberiségre zúdított katasztrofális következmények mellett a magyar állam anyagi erejéről, teherbírási és- ellentállási képességéről fényes bizonyságot tett, dokumentálva gazdasági életünk erejét, fejlettségét, szilárdságát. A hadikölcsön jegyzésével a magyar állam saját polgáraiban találja meg az ő hitelezőit és mennyivel helyesebb, ha az adófizetők pénze itthon marad és nem vándorol a külföldi tőkések kezébe. A hadikölcsön jegyzésével csupán kötelességét teljesiti mindenki, hisz a kölcsönért az állam* tekintélyes jövedelmet biztosit az ő polgárainak, akik magát a tőkét is a gazdasági vérkeringés csatornáin keresztül hamarosan viszontláthatják. A hadikölcsön nemzeti és gazdasági jelentősége mellett nem hagyhatók figyelmen kívül annak a jegybankra kiható vonatkozásai sem, amennyiben a hadikölcsönnek minél nagyobb méretű jegyzése, a bankjegyforgalom lényeges csökkentésére vezet, mert ily módon a monarkia mindkét állama módot nyer a jegybanknál igénybe vett függő kölcsö- nének apasztására. Ma már azt magyarázni, hogy jobb adós nem képzelhető, mint maga a magyar állam, merőben fölösleges. Csak rövidlátó és konok elfogultság zárkózhatik el ezekben a történeti időkben a magyar állam kérő szava elől. Kövessük dicső szövetségesünknek, a nagy német nemzetnek nemes példáját, a hol nincs csá- lád, amely ne jegyzett volna hadikölcsönt. Tolnavármegyében az . idei gazdasági év, főleg pedig a kitűnő bortermés, mely éppen a háború folytán soha nem sejtett árakhoz és bevételekhez juttatta a közönséget, különösen megkönnyíti a hadikölcsön jegyzését és minden kis és nagy szőlősgazdára nézve fönnáll az a nagy erkölcsi kötelesség, hogy hadikölcsönt jegyezzen. Nemzeti létünk, a magyar állam jövő nagyságának biztosítása érdekében minden magyar hazafi önmagának tartozik azzal, hogy a hetedik hadikölcsön jegyzéséből kivegye a maga részét. Legyünk méltók dicsőséges hadseregünkhöz, mely északon és délen, minden fronton, szem| beszállva tengernyi veszedel- j mekkel, megvédelmezte hazánkat és azok közül, akik itthon vannak, ne akadjon senki, kinek pirulnia kelljen saját lelkiismeretének itélőszéke előtt, amiért ezekben a sorsdöntő időkben nem jegyzett hadikölcsönt. Felirat a kormányhoz szénkénesért. Az idei szüret csak maguknak a szekszárdi szőlősgazdáknak 12—14 millió bevételt jelent. Bármily rózsás is azoni an a jelen, a legnagyobb eggedalommal kell tekintenünk a jövőbe, a szénkéneg biány miatt. Szekszárd s az ország hegyei ismét a fillokszera-vész áldozatává lesznek, ha sürgős intézkedés nem történik. Ennek a végzetes katasztrófának elhárítását célozza alispánunknak a törvényhatósági bizottsághoz intézett beadványa, amelyben a közgyűlés részéről feliratot javasol a miniszterhez, az égetően szükséges szénkéneg ügyében. Kétségtelen, hogy a közgyűlés egyhangúan magáévá teszi az alispáni előterjesztést, amely a következő : „A háborús idők súlyos következményei közgazdaságunk csaknem minden ágában éreztetik kedvezőtlen hatásukat, különösen az olyan gazdasági cikkekben, melyeknek előállítása a vámkülföldről való behozatallal van okozati összefüggésben. Ilyen gazdasági cikk a szénkéneg, mely a phylloxera elleni védekezés legbiztosabb bevált szere, és mint ilyen, a hazai szőlő kultura fentartására nélkülözhetetlen. Köztudomású Tekintetes Törvény- hatósági Bizottság, hogy a szénkéneg már az elmúlt évben sem állott kellő mennyiségben szőlősgazdáink rendelkezésére, ez idén pedig csaknem teljesen nélkülözniök kellett azt. Ennek következtében a phylloxera rohamos, mondhatni ijesztő pusztítást tett a csak gyérítéssel fentartható hazai szőlőfajokban, minek káros hatása különösen észlelhető a napjy szekszárdi borvidéken, mely túlnyomóan hazai szőlő fajtákkal dolgozik és épen ezért szénkéneg nélkül a biztos megsemmisülés elé néz. Tekintettel arra a körülményre, hogy Tolnavármegye és különösen a szekszárdi hegyvidék lakosságának a bortermelés egyik legfőbb jövedelmi forrása, amely forrás szénkéneg nélkül kiapad és megsemmisül, továbbá tekintettel arra, hogy a hazai szőlő kultúra fenntartása és fejlesztése, gyümölcsözővé tétele elsőrendű nemzeti szükség és a hazai vagyonnak egy igen tekintélyes támasza, melynek megóvása és gyarapítása nemzeti kötelesség és végül tekintettel azon köztudomású tényre, hogy a magyar kormány, kötelmei ismeretében, a szénkéneg ügyére mindenkor nagy súlyt helyezett, azon előterjesztést teszem, határozza el a Tekintetes Törvény- hatósági bizottság, hogy feliratot I intés a Földmivelésügyi Kormány- i hoz, kérve azt, hogy akár a hazai i gyártás fejlesztésével, akár a Német- í j országból, vagy a szövetséges és | semleges külföldről való behozatat- biztosítása utján gondoskodjék arról, hogy a szőlőbirtokosok a lehetőség szerint általában, elsősorban azonban a hegyi- szőlőbirtokosok a gyérítéshez szükséges szónkóneget elegendő mennyiségben, idejében és a lehető legjutányosabb árban feltétlenül megkaphassák, mert ellenkező esetben a hazai bortermelés, mely milliárdokra rugó nemzeti tőkét képvisel és a nemzeti vagyonosodásnak egyik első rangú tényezője, menthetetlenül tönkre megy. Tiszteletteljes előterjesztésem méltatása esetén, az összes társ törvényhatóságok hasonló szellemű felirat intézésére átiratilag meg- keresendők lennének. Szekszárd, 1917 évi november 10. Forster ' Zoltán alispán“. A hétről. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg tnielőhai beküldésére A hét csaK elég mozgalmas volt ? ! Akár belefulladhat az ember az események forgatagjába . . , Hol Ke- regfS~ki/ van felül, hol Lenin, a bol- sevikiek, maximalisták . . vDe a ki felül van, úgy van felül, hogy ugyani akkor már alul is van. Kerenszky győzött és mégse győzött, vagy mégse győzött és — győzött . . . Egy lapban ötször győz, hatszor nem győz s más nap, ha hatszor győzött, tizenkétszer — nem . . . 8 a mi szegény fejünk mindezt — győzze türelemmel ? Pláne, amikor Buchanánt is tizszer felhúzok s valami tizenötször leakasztották a — lámpavasról. S akit már legalább húszszor megszöktettek Pétervárról, de még mindég ott keveri az angol hamiskártyát ... Mi pedig közben ujjongunk a héke-hirekre: Fegyver- szünet . . . Külön, sőt általános béke . . . S ugyanabban a lapban se külön, se általános, sőt annál kevésbbé általános, mert nem is külön . . . Csak egy bizonyos, hogy az orosz fogságban sínylődő véreink iszonyúan szenvednek. Sorban írogatják haza az elszomorító leveleket. Mi is tudunk egy párról. Olvastuk, hogy velük van Éhes Péter is . . . Hogy a téli hidegben még mindég vándo- roltatják őket. Tovább viszik a még farkasorditíbb tájakra. Elszedik miu: v denüket. Keservesen beszerzett melegebb ruháikat, takaróikat. . . Egy- egy tisztnél 15 rubel készpénzt hagynak meg csupán ... A másik meg azt Írja, hogy jól vannak, de 5§ rubelből lehetetlen megélni, mert eb bői kell magukat élelmezni és ruházni . . . Kérnek, könyörögnek, hogy indítsunk itthon mozgalmat, hogy a kormány emeltesse fel a tiszteknek olt járó 50 rubelt . . . S hát a sok szegény önkéntes,-a mar ■Salbotot Zsebükben hordó tanult ügyvéd, köztisztviselő, a közép vagy faiskolát végzÁt pályakezdő fiatalok, a nemzet virága, akik a hadvezető- ség későn felébredt spórolás a folytán, mint közemberek, őrvezetók, káplárok, szakaszvezetők kerültek a frontra, onnan a fogságba és most bát elkülönítve, de — legénységi sorban vannak ? Bizony ezeken a szegény fiuké« segíteni kellene! Ds ki segítsen T A hadvezetőségnek most vau elég kaja a makaróni nemzet móresre tanításával ... S az országgyűlés, a kor- ¥»------------------
