Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-08 / 45. szám

2.

TOLNAVÁHIEGYE és a KÖZÉRDEK

1917. november 8.

lió koronáért eszközölt eladásokat^ Az egyenlegként mutatkozó 80 millió korodat kitelő értékpapirbehoza- tali többletből aránylag mérsékelt összeg esett magyar állami értékekre, a túlnyomó többség nyerészkedési célzattal vásárolt papírokból állott. Kétségtelen, hogy mindazon pénzintézeteknél, melyek kiterjedtebb banküzletet fi. ly tatnak, hasonló jelenségek észlelhetők, úgy, hogy az említett rövid idő alatt az országba behozott értékek valóban óriási mértéket önthettek. A kamatlábnak a legutóbbi hetekben nálunk beállott emelkedését kétségkívül az ezen eladásokkal kapcsolatosan Ausztriába eszközölt nagyobb pénzátutalásaink idézték elő. Mindenesetre örömmel kell üdvözölnünk a magyar értékek vissza- özünlésének folyamatát és a nagy arányú értékpapirbehozatal kétségtelen alapját; a jn a gyár piac megerő södését. Ez a jelenség bővebb megbeszélésre kiválóan alkalmas volna ugyan, e helyen azonban csupán arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy nemcsak hazafiasabb volna, hanem tárgyi okokból is célszerűbb lenne a fölös pénzeket hadikölcsön- kötüényekbe fektetni, mintsem oly vállalatok értékpapírjait vásárolni, melyekre a vevő befolyást nem gyakorolhat, amely értékek tehát kizárólagosan nyerészkedési jelleggel birnak. Ezáltal elkerülhető volna az ausztriai értékpapírok túlértékelése is, ami bizonyára az osztrákokra nézve sem kellemes.

Előbb utóbb meg fog dőlni az a nézet, hogy a tőzsdei papírok árfo lyamemelkedése, tekintettel a bankjegyforgalom nagymérvű növekedésére és pénzünk vásárló erejének ezzel kapcsolatos megcsappanására indokolt volna. Nemsokára feliebben a fátyol jegybankunk helyzetéről. A bankjegyforgalom minden bizonnyal túlontúl megnövekedett, ez a jelenség azonban minden hadviselő államban észlelhető. A Banque de France bankjegyforgalma a háboiu alatt 13680 millió frankról 21.G milliard frank fölé emelkedett és még Németországban is — mindenesetre az aranyállomány lényeges növelésével párhuzamosan — 1890 millió mátkáról több mint 10 milliárd márkára szaporodtak a háború kitörése óta, a forgalomban levő bankjegyek, ame lyeken kívül még kb. 5 és fél milliárd hadihitelpénztári jegy forog a közönség körében. A bankjegyinfláció leapasz t&sa a mérvadó körök állandó gondját képezi; a cél elérésére a vagyon aéPnn kívül hadikölcsönök kibocsátása tekinthető legalkalmasabbnak. A jegybank másik sebezhető pontja az ércállomány és az aranykövetelések csökkenése, jóllehet a kimutatások e tekintetben kétségkívül kellemes meglepetéssel szolgálhatnak-. Ameny- Dyiben a háború nem tart tulsoka, jegybankunk állományának további alakulása sem tekinthető aggályosnak. A rendelkezésünkre álló utolsó jelentések szerint honfitársaink az Északamerikai Unióban a háború kitörése óta jelentékeny összegeket takarítottak meg, melyek ellenértéké az egymilliárd koronát jóval f-lül- muija. Az amerikai magas munka bérek folytonosan növelik ezt az ősz szyget, noha az életfeuutartás ott is nagyon megdrágult és a teli erszény valószínűleg jobb életmódra vezet.

A háború befejezése után ezek a megtakarított pénzek remélhetőleg azonnal megindulnak hazafelé és azok összegét elméletileg — tenné ßzetesen nem könyvviteli szempont ból — már most is a jegybank álló irányához számíthatjuk.

Azon állandóan visszatérő — hivatalos kiadványokba is utat nyert — megállapítás, mply szerint monarchiánknak külföldi értekekben mint egy 1 milliárd koronája fekszik, a statisztikai módszerek tökéletlenségén látszik alapulni. A legújabb vizsgá lódáeok szerint ez az összeg lényegesen magasabb.

Jegybankunk ércállomanyának élesítésé szempontjából a magánosok

számottevő arany- és ezüst tárgyai szintén figyelembe jöhetnek. E tekintetben már az első háborús évbe» felmerült mérvadó helyen az a kérdés, hogy vájjon nem kellene e kiviteli tilalmat elrendelni e fémtárgyakra ? A háború későbbi folyamán Magyarországon kívül fekvő okok egy nem az egész anyagot felölelő rendelet kibocsátására vezettek. Véleményem szerint ezt a rendeletet haladéktalanul ki kellene egészíteni.

Az arany fontosságára csakúgy szót is pazarolni, felesleges ^lna. Számos háztartás azonban nagymeny- nyiségü tzüstöt bocsátbatna a jelenlegi magas ezüstárak alapján önkéntesen az állam rendelkezésére. A műalkotások, valamint a történelmi becsű emlékek, természetesen-figyelmen kívül maradnának. Az ezüst ára Londonban a háború előtti utolsó években 25—30 pence között váltakozott, a háború kitörésekor kb. 22 penceig csökkent, az utóbbi hónapokban azonban folytatólagosan 55 penceig emelkedett. Tekintetbe véve a sterling-valuta hatalmas agioját a mi pénzünkkel szemben, a mai londoni ár különösen magasnak tekinthető. Áz ezüst hirtelen drágulása főleg földünk leggazdagabb ezüsttelepei, különösen pedig Mexico és Ausztrália termelése csökkenésének, valamint annak tulajdonítható, hogy India, China é^Egyptom emelkedett kereslete fokozatosan hat az ezüst árakra. Kétségtelen, hogy a rendezett viszonyok helyÁáltával a termelés újból lényegesen emelkedni fog, minekfolytán az ezüstár ismét erősen le fog hanyatlani. Az .ezüstnek az ismertetett alapon való értékesítése tehát nemcsak hazafias cselekedet lenne, hanem minden valószínűség szerint igen kedvező üzletnek is bizonyulna.

Látjuk tehát, hogy számos oly forrásunk van, melynek segélyével jegybankunk állományának alakulását kedvező irányban befolyásolhatjuk és azok — megfelelő időpontban kellő körültekintéssel alkalmazva — bizonyára lényegesen elősegíthetik valutink külföldi értékelésének elő nyös fejlődését. A korona alacsony 'árfolyamának főoka tudvalevőleg kereskedelmi mérlegünknek a háborús viszonyok előidézte alakulásában keres ndő. Mihelyt a nemzetközi árucsere lehetősége ismét meg lesz, uj erővel fog megindulni ipari, főké pen azonban mezőgazdasági termékeink kivitele és ezáltal pénzünk ára a külföldön folytatólagosan emelkedni fog. Mig azonban abbeli törekvésűn két, hogy intenzivebb tevékenység és fokozott nemzeti termelés révén az ^melkedőképes kivitel egészséges alapjait megteremtsük, csak a háboiu után fogjuk megvalfeitani. addig állami pénzügyeink megszilárdítása érdekében már ma kell minden erőnket latba vetnünk és ezért minden magyar hazafi kötelessége, bogy a jegyzésben erőjéhez képest részt- vegyen s ezáltal a hetedik magyar hadtkölcsön eredményét öregbítse.

Nem fogadható el egyeseknek az az esetleges kifogása, hogy már i eddig is sok hadiköicsönkötvény ük j van. Amint testvéreink a harcmezőn I éjjel-nappal, minden fáradságot cl j szenvedve, bátran készek életüket is i áldozni a lazáért: az itthonmaradot- takra nézve lelkiismereti kérdés, hogy védkötelezettségüknek pénzügyi és gazdasági téren erejük végső ■ megfeszítéséig tegyenek eleget^tpert csak igy tarthatunk ki gazdasági téren is a végleges győzelemig, csak igy teremthetünk erős alapot a magyar gazdasági élet ujjáébresztésé hez. Nem kételkedem, hogy ettől a magasztos, érzelemtől áthatva, mindenki teljes erejével fog hozzájárulni az uj hadikölcsön fényes sikeréhez.

Mindenkinek hazafias kötelessége, hogy hadi- kölcsönt jegyezzen.

Táviratok.

A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai.

Arz mai jelentése.

v Budapest, november 7.

Az olaszok teljes visezavouulásbAn vannak a Piave felé. Az üldözés tervszerűen folyik. Osztrák-magyar hegyi csapatok együttes működéssel végrehajtott átkaroló mozdulatai Tol- medzotól délnyugatra néhány , ezer olaszt megadásra kényszeritettek.

A Keleten és Albániában semmi lényeges sem történt.

A vezérkar főnöke.

A német nagy főhadiszállás jelentése.

Berlin, november 7.

Nyugati hadszíntér.

Flandriában tegnap elkeseredetten folyt a harc. Kora reggel hatalmas pergőtűz után angol hadosztályok Poelcapelletől, az ypern—roulersi vasutig és a becelaere—gbelouvelli vonal magaslatai ellen rohamra indultak. Pa8eudaeletől északra a támadás elhárító túlélésünkben össge omlott.'Pasendaelebe az ellenség behatolt. Szívós küzködésben ismét elragadtuk tőle a város keleti részét. Dél felé az ellenség uj erőket vetett harcba. Ezek is a pasendaelei betörésnek csak helyi kibővítésére vol tak képesek. Állásaink a falu keleti szélén vannak. — A' becelaerei és ghelouvelli magaslatok ellen nagy erővel intézett roham legnagyobbrészt már vonalaink előtt szétmál- lott. Ahol az ellenség behatolt, ott közelharcban legyűrtük. Megsemmi sitő tüzelésünk hatása később készülő támadásokat lekötve tartott. A csatatérén az erős tüzérségi harc éjjelig tartott. A nyugati harcvonal többi hadseregénél sok helyütt újjáéledt a tüzérségi Vtevékenység és különösen a Maas keleti partján®és időről-időre a Sundgauban nagyobb hevességre fokozódott.

A keleti harctéren és a macedóniai arcvonalon nem volt nagyobb harci tevékenység.

Olasz hadszíntér.

A hegységben és a velencei síkságon folytatjuk az üldözést. Néhány- ezer hadifoglyot szállítottunk be.

Ludendorf,

első főszállásmester

............ .............. ...................... ■

HÍ

REK.

— Alispánunk szabadságon. Forster Zoltán alispán megrongált egészségének helyreállítására 10 heti szabadságot kért a törvényhatóságtól és szabadságát e hó 5 éti megkezdette.

— Uj pócsegyház megyei apát. Hanny Gábor prelátuskanonok lemondott az eddig viselt madocsai cimzetes apátságról, amelyre Zichy Gyula gróf megyéspüspök előterjesztésére a király Ilalvax József mágocsi esperesplébánost nevezte ki.

— Pénzügyi kinevezések. A pénzügyminiszter Leszek Géza szekszárdi, Keplinger Géza pécsváradi pénzügyi számtiszteket a X fizetési osztályba pénzügyi számellenőrökké nevezte ki.

— Ünnepi mise. Vasárnap Ő Fe- sége nevenapja alkalmából a belvárosi templomban ünnepi mise volt, amelyen az összes hatóságok képviselői és küldöttei megjelentek. Másnap gyászmise volt az elhalt hősök emlékezetére, amely«i Apponyi Rezső gióf főispán is részt vett. A szent misét Fent Ferenc dr. belvárosi apát celebrálta.

— Értekezlet a rekvirálás ügyében. A most folyamatban levő ga- bouarekvirálások egységes és a mi. ciszteri rendeletnek megfelelő pontos végrehajtása tárgyában Eri Márton dr. főjegyző, mint helyettes aliápán, folyó hó 7-re a vármegye főszolga- biráit értekezletre hivta össze, amelyen az egész nagyfontosságu kérdést Schultheisz Rezső előadó szakavatott referátuma alapján tüzetesen megvitatták.

— Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Kecses Ignác tamási járás- birósági dijnokot az alsólendvaj járásbírósághoz írnokká nevezte ki.

— A vármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyei székház gyüléstermében folyó évi november hó 2I-én, délelőtt 10 érakor tartja meg Apponyi Rezső gróf főispán elnöklésével őszi rendes közgyűlését, amelyre a főispán azon figyelmeztetés ’mellett hivta meg a bizottság tagjait^ hogy a közgyűlésen a vármegyei házipénztári szükségletek fedezetére eddig is igénybe vett 2 százalékos és a vármegyei tiszti segédkezelő és szolgaszemélyzet nyugdíjalapja javára az eddig igénybe vett 3 százalékos pótadó helyett az 1883 évi XV. törvénycikk alapján 2 százalék s az 1912. évi LIX. törvénycikk alapján 1 és fél százalék, vagyis összesen 3 és fél százalék pótadónak az 1918. évre történendő kivetése fog javaslatba hozatni. — Az állandó választmány ülése folyó évi november hó 20-án délelőtt 9 órakor lesz.

— Tolna hadigondozó kormány biztosa. A miniszterelnök Preszly Elemér dr. országgyűlési képviselőt Baranya, Fejér, Pest-Pilis Solt-Kia- kun, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém és Zala vármegyék, vala mint Kecskemét, Pécs, Sopron és Székesfehérvár törvényhatósági vá rosok területére a hadigondozó bizottságok működésének felügyeletére kormánybiztossá nevezte ki.

— Kinevezés a Máv.-nál. A Máv. igazgatósága Steiner Mór ujdombó- vári és Menlz Illés dombóvári hivatalnokokat a Vili fizetési osztály 1. fizetési csoportjába; id. Eisenhauer Pál dombóvári és Raberhof fér Károly döbröközi I-ső osztályú pályafelvigyázókat a 8 fizetési osztály 5-ik fizetési fokozatába, Móricz Antal ujdombóvári főtávirászt a 8. fizetési osztály 3. fokozatába, Stropek Mátyás és Kramer Ferenc ujdombóvári álloraásfelvigyázókat a 9-ik fizetési osztály 4-ik fizetési fokozatába léptette elő.

— Megbízás két festőművésznek. Somogyvármegye közönsége megbízást adott Glatz Oszkár festőmü vésznek, hogy a vármegye közgyűlési terme részói’e IV. Károly király arcképét megfesse, még pedig 10.000 korona tiszteletdijért. — Ugyancsak megbízást adtak Rippl Rónai József nek, Kaposvárott élő festőművésznek, hogy a vármegye közgyűlési terme részére Makfalvay Géza nyug. fő ispán arcképét megfesse. A művész honoráriumát 6000 koronában álla pitották meg.

— A 44-esek október 6-ikja. A

négyvennégyeseknek rettenetes napjuk volt október 6 ikán. Frontjukra 200 ágyú okádta a tüzet. Az orosz túlerőnek sikerült is áttörni a fede zéküket akkor készítő ezredet. De ellentámadásunk rettenetes bátorsága visszaverte őket. Szekszárd fiai kö zül számosnak vére festette pirosra a w'aschkoutzi csatateret. E dicső har cok alkalmából Köttess Herman ve> zértábornagy a következő parancsot intézte a 44-esekhez : „44-esek ! Nehéz és veszteségteljes napunk volt október hatodika, de egyúttal az ezrednek dicső napja, telve hőstettekkel, amelyekre minden 44-as büszkeséggel rekinthe.t vissza. Egy óra hosszat tartó, pokoli pergőtűz után a túlerőben levő ellenség bajaalhasa- dáskor, alig, hogy legénységünk az éjjeli munkálatokat abbanhagyU, megtámadta a még épülőfélben lévő állásaink egy^részét és áttörte vonalunkat. Kem^iy^ember ember elleni küzdelemben és azonnali ellantáma dással a betörő ellenséget súlyos veszteségei mellett visszavertük; és állásainkat kivétel nélkül megtartottuk. Súlyosak a mi veszteségeink is és mélységes az elesett hős bajtársakért érzett gyászunk, de emlékük tovább fog élni a mi szivünkben, tovább fog élni az ezred történelmében, amelynek dicső lapjait a harc