Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-25 / 43. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 43. szám. Szekszárd, 1917. október 25. MffAVÁRHEGVE Él S KÖZÉRDEK Kifizetési ár: érre ...................16 kerona érre ...... 8 » yed ér»« .... 4 » uia ára ... . 16 Wléf Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig t kor., torébbi sor 30 f. — Nvilt- ffr: píMcii sofwUéot 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hetenkint egyszer : csütörtökön. Tefofon szám : Főszerkesztő : 18. — Felelő* szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztősét: Bezeréd] István-utca 5. szám. Iái küldendők a lapot érdeklő össxts küldemények. Kiadóhivatal: * Béri Balog Ádám-utca 42. «sáva ix előfizetési pénzek és hirdetés«« Id« küldendők. Néptanítók, ka az al£(lzeté:>t egész évre előre belriU- dlk, S korona. it: Br. LEOPOLD KORNÉL FeWSi szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN. Fknunkstir*: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. Csehek és németek. A cseh oroszlán csapkod a két farkával. Az egyikkel odaát az osztrák németeket akarja le- teriteni, a másikkal pedig a magyar szent korona gyöngyei körül hadonász. A megvadult cseh sovinizmus napról-napra szemérmetlenebb lesz s mint ama bizonyos pol- trás malac — ficánkol az am- nesztiás kötélén. Vadász Lipót, volt államtitkár a képviselőházban éppen csak tegnap világított rá erre a veszedelmes fészkelődésre. Utal az ifjú csehek pártgyülésére s a Narodni Listi cseh térképére, a mely már nemcsak pár felvidéki vármegyénket, de magábán foglalja Magyarországot, le, egészen a Tisza vidékéig. Kifejti, hogy ellenünk irányul ma minden nemzetiségi ideál. A szerb, román és a cseh eszme. Ausztriában egész nyílt lázadás folyik a magyar államiság ellen. Keserűséggel konstatálja, hogy a velünk közös összetartásra utalt németségnek az egészhez nincsen odaát egyetlen egy szava. „Hát nincs már szükség Magyarországra a monarchiában ?“ íme tehát idáig jutottunk. A kormány-buktatásra segélyül hivott külső befolyás sokkal hamarabb kezdi megboszulni magát, mint sem hittük. Mig Magyarországon meg volt a Treuga Dei s a szegen függtek a rozsdás harci fegyverek, imponáló erőnk féken tartott minden állambomlasztó kísérletet. A csehekkel való felelősségnélküli kacérkodás, az éhező Ausztriának tett jobb, de be nem váltható élelmezési Ígéret, több hazai sajtóorgánum ily irányú egyenes uszítása megrögzitette odaát azt a hitet, hogy mi itt mindenben dúskálunk s csak merő kedvtelésből éheztetjük Ausztriának, rajtunk ezerszeres uzsorakamatot szedő ipari népét. Ez a magyarázata, hogy a német elem is napról-napra jobban elfordul tőlünk, mint szerinte: perfid baráttól. Vadász Lipót a magyar ember szive mélyéből beszélt. Nagy lelki örömmel halljuk azt az önérzetes hangot is, a mely Wekerle ajkáról elmenydörgött s bent és kint intézményes biztosítékot igér a hasonló hazaellenes tendenciák visszaverésére. Garancia nekünk a legfelsőbb helyről tolmácsolt biztosítás is, hogy eme törekvések ott semminemű támasztó pontra nem találnak. Megnyugszunk az osztrák kormány ígéretében is, hogy jövőben a magyar állam integritása ellen irányuló törekvések odaát is büntető szankció alá helyeztetnek. Sajnos, ezek dacára is érezzük, hogy az osztrák németség velünk érzését, hozzánk szitását hosszú évtizedekre elvesztettük. Mi magyarok amúgy is szerencsétlen balkezes nemzet vagyunk a barátok megszerzésében. De elriasztásában elsőrangú szaktekintélyek. Csak aztán igy ne járjunk a nagy-németekkel is. Sokkal többet beszélünk, mintsem kellene. Talleyrandi okosság nélkül. Nálunk a szó nem a gondolatok elrejtésére szolgál, de hogy ma- gyarmiskásan oda vágjunk vele, ahova — nem kellene. Most is nagy aggodalommal halljuk a lapok előharangozását, hogy a kormány külön külpolitikát valló frakciója nevében Holló képviselő ur már a németek „nebántsd virágját“, az elszász- lotharingiai kérdést kezdi feszegetni. Interpellációja egyelőre ugyan még elmaradt. De már az is baj, hogy annak leendő szövege majdnem szószerint napvilágot látott. Elképzelhetjük, hogy. milyen széles mosolyra húzódik majd az antant szája, ha meghallja, hogy mi minden áron békét akarunk kölni s ezért valósággal kést- szegeztünk a nagy Németország mellének, hogy vagy rendezze ezt a fene elszászi kérdést, a béke egyedüli akadályát, vagy... Ezt ugyan nem mondta ki az előzetes kommüniké, de majd megérti a német nép amúgy is. S hogy mit szólnak majd az ilyen hű szövetségi támogatáshoz Berlinben ? Mit gondolnak majd a hármas szövetség legerősebbnek, legőszintébbnek hitt barátjáról ? Előre sejthetjük. Azt, amit mondanánk mi is, ha valaki, a mi régi statuszkvónkat bolygatni merészelné: eb ura fakó! Jobb lenne tehát, ha a saját házunk előtt sepergetnénk. Van itthon is elég szemét. Vagy álljunk ki a ház kapuja elé, az ország határára. A cseh kloakák szennyének elég a piszka. A belpolitikában való egyenetlenkedés már úgyis lejáratta a nemzetnek, az első háborús évben imponáló presztízsét. A külpolitikában való kipkedés-kap- kodással pedig ne idegenitsük el azt a talán egyedüli jó barátot, aki ma még tart valamire bennünket ... BA vármegye újabb felirata a vasúti közlekedés javítása érdekében. Tolnavármegye, a MÁV. mostoha gyermeke, az alispánja, főispánja, közigazgatási bizottsága, közgyűlése utján állandóan levelezésben áll az üzletvczeíőséggel, vasutigazgatóság- sággal, hogy az itteni vaBUti közlekedési bajok legalább némikép or- vosoltassanak. A benyújtott panasznak. kérésnek azonban — kivált most a háboiu alatt — nem sok eredménye lett. A Dapi egyszeri öíz- szeköttetéssel úgyszólván kikapcsol- j tattunk az országos kultúrából. Volt rá eset, hogy a háború alatt másfél napot vett igénybe a Budapestre való feljutás s bogy legutóbb a Szekszárd I környékbeli utasok Sárbogárdiéi j Budapestig állva voltak kénytelenek az utat megtenni, sőt a vonatok túlzsúfoltsága miatt az ujabbi időkben katonai karhatalom akadályozta meg | a közönségnek a Sárbogárdon való j felszállást, kitéve egy teljes napra a I szerencsétlen utasokat a sárbogárdi kritikán alól álló váróterem egészség j gyilkos kényelmetlenségének. Jogos panaszunk azonban süket fülekre ta- : Iáit. Hasztalan igyekezett vármegyénk főjegyzője, alispánja szóbeli tárgyalásokkal is meggyőzni a szabadkai j üzietvezetőséget, az itteni siralmas j vasúti állapotokról, a vége az lett, 1 hogy a vármegye végre is türelmét vesztve, felirt a zágrábbi üzletvezetőséghez való kapcsoltatásunk érdekében. (Ami nem sokára meg is lesz.) Ez aztán egy kicsit gondolkodóba ejtette az illetékes köröket s kivált, amikor jelenlegi főispánunk, az alispán helyettesével, a vármegye főjegyzőjével személyesen is megjelent a budapesti vasutigazgatéságnál, ott teljes biztatást nyertek a bajok orvoslására vonatkozólag. A vármegye erre Írásba foglaltan, ismét felterjesztette minimális kívánságait még egy vonatpár beállítása s a szekszárdi utasok részére egy-két vasul* kocsinak a fiumei vonathoz való csatolása iránt. A kérvényt el is intézték odafenn, \ de olyan formán, hogy a háborús I viszonyok miatt még egy ujjronat- ■ pár beállításáról szó sem lehet, intézkedtek azonban, hogy folyó évi szeptember hó 27—tűi kezdődőleg Dombóváron, a Sárbogárdon csatlakozó 1008. és 1009. számú fővonali vonatokhoz egy I/II-ik és két harmad osztályú kocsi csatoltas sék : »kizárólag .a sárbogárd-szek- szál d-bátaszéki 'vonaton Budapestre'^ törekvő Utasok Számára». Ez nagyon kedves és kényelmes intézkedés volt a — Péc3 falói jövő utasok részére, akik tilalom —A ide, tilalom oda — Uj-Dombóváron szépen elfoglalták a nekünk szánt üres helyeket, úgy, bogy a szekszárdi utasok Sárbogárdon ismét csak a folyósokra szorultak, vagy végkép lemaradtak. Vármegyénk alispánja erre ujabbi lépésre szánta el magát. Most kedden Budapestre utazott és személyesen vitte fel a MÁV. igazgatóságához intézett átiratát, amelyben megköszöni ugyan ezt az ujabbi szives intézkedést, de egyúttal elmondja észrevételeit is s kéri, hogy az igazgatóság gyakorlatilag is érvényt szerezzen intézkedésének s más, köny- nyen teljesíthető módot is ajánl a további bajok megszüntetésére. Az alispáni átirat eme általános érdekli részét itt közöljük: „Miután nem csak közvetlen tapasztalatból, de igen sok, teljesen szavahihető egyén állításából is meggyőződtem arról, bogy a mélyen t. igazgatóságnak ezen, a szekszárdiakkal, illetve a vármegye központjával szemben tanúsított előzékenysége és figyelme eddig a gyakorlatban absolute nem érvényesült, amennyiben ezen három személykocsi Dombóváron csatoltatván az előlnevezett személyvonatokhoz, már Dombóváron megtelnek utasakkal, úgy, hogy mire a személyvonat Sárbogárdiba felérkezik, ezen kocsikat a Bátaszék felől érkező utasok, uem vehetik igénybe, hogy tehát a mélyen tisztelt Igazgatóságnak ezen jóakaratu gondoskodása a gyakorlatban is érvényesülhessen, ennélfogva legyen szabad azon tiszteletteljes kérelmet intéznem a mélyen t. Igazgatósághoz, hogy a kérdésben levő és többször említett három személykocsi ne Dombóváro n, hanem Bátaszéken csatoltassék a sár- bogárd—szekszárd—bátaszéki vonat - hoz, azzal a határozott rendelkezéssel, hogy abba más, miut egyenese n Budapestre utazó egyén, be ne szál - hasson s hogy ezen kocsik „Budapest—Bátaszék“ jelzéssel láttassana k el, mely koosik azután Sárbogárdo n az 1008. és 1009. sz. fővonali sze - mély vonatokhoz kapcsoltatnának. Kérelmemnek ily irányú teljesítése sem több kiadást nem okozna, sem a forgalom gyorsításit nem gátolná, viszont ezzel egy régi óhaj teljesülne és egy, ezen viszonylatban utazó közönségre annyira kellemetlen helyzet nyerne orvoslást. Ismételten 'hangsúlyoznom kell * bogy a vármegye déli és nyűgöt felével való összeköttetés a jelenleg formában határozottan tarthatatlan úgy a központi adminisztráció, mint a köztörvéuykezésre való vonatkozásban, amennyiben ezen vidékéi a vármegyének a vármegyei székhelyről egy nap alatt meg nem járhatók, ez pedig a közönségre rendkívül hátrányos, költséges és nagy időveszteséggel jár, viszont a központi és vidéki közigazgatás és köz törvénykezés idfenetére határozottan bénftólag hat. Ezen tarthatatlan állapot szintén orvosolható volna, mert a kérdés kömayen megoldható akként, hogy a 6006. számú szemelyvont t Bátaszékre érkezve,a Dombóvár, Péc s és'Baja felől érkezö\és Szekszárdi1 a törekvő utasokat felvenné és behozn á Szekszárdiba és úgy menne isme t Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.
