Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-11 / 41. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 41. szám. Szekszárd, 1917. október 11. IDUIAVÁRNEGYE t A KÖZÉRDEK ftféw «VT ül é»re CM fizetési ár: * ivrc .............16 k* *rm év re 'ed ént . . ám t 4 > 16 Mlér Hirdetési árak: árverési hirdetések: 35 petit sorig 6 kor., további sor 30 f. — Nyilt- |ár: garasoad soroeként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az ortz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik helenkíní egyszer : csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő : 18. — Feleifi» izerkesxtfi: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztó«.*?: __ Bctcrédj ls'v*n-utca 5 szán k*« fcftidesdfik a lapot «rdek.ó ossz« hüidemenyek. K-aikihitat«!: Sért Balog Adam utca 42 azé« 4a előfizetést ptazek ít airdaidsok léa *u leendők Néptanítók, ÉS ak «lAHxeté>t egész évre e óra ktktidik, S korona. : Br. LEOPOLD KORNÉL Felelés szerkeszt«: BODNAR ISTVÁN Fómunkalirs : FÖLDVÁRI MIHALV. Laptulajdonosok a szerkesztek. A tisztviselők. Az állami s más tisztviselők jajszavától hangos az ország. Szorongatja, agyonsanyargatja, utolsó csepp vérüket is kiszívja a drágaság, a poloskánál is un- dokabb féreg, a minden téren tapasztalható áru-uzsora. A háború szeges ostora az ő vállukon csapott keresztül a legirgal- matlortabbul. A többi társadalmi osztályok száz me^ száz milliókat halmoztak össze, törvényes és item törvényes módon. Ha az igy élire rakott ezreseket egy kicsit tüzetesebben megvizsgáljuk, nincsen közöttük talán egy sem, amelyen tisztviselő kezek kiizzadt verejtékét, agyuk-szivük munkával kipréselt vércseppjeit ott ne látnok. Jobb sorsa van nálunk még az utolsó napszámos embernek is, mert ennek a napi bére fokozódó arányban növekszik a drágasággal s kisebb igényük folytán még ezek is inkább megtakarítalak, mintsem, hogy valamit ráfizessenek a háborúra. A tisztviselő testéről pedig lekopik a ruha, a maga talpalta lyukas cipője már a foltot sem állja, de a legnagyobb pusztítás talán a lelkében ment végbe. Kiveszőben vannak a régi nemes erkölcsök. A honett- ség, a kötelességtudás, a szorgalom. — Géppé vált a tisztviselő ember, ugv ahogy üti-véti a dolgot, addig, amig bírja. Elkeseredésére eddig az úri szemérem hangfogót tett, de ezt a hangfogót 'kezdi levefni, sőt már le is verte a n}romor csontos ökle, amely mind han- I gosabban-hangosabban döngeti j a miniszterek, az országház ajtaját. — A tisztviselők zöme azonban még most is tűr, ösz- szeszoritott fogakkal, némán, j De a hangosabb, elkeseredettebb elem már nem is szocialista, de anarchista elveket hirdet. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének múlt vasárnapi gyűlésén már láthattuk a felemelt öklöket. Lehurrogták, lemondásra szuttyongatták ott az egész elnökséget, úgy, hogy a vezetőség ismételten kénytelen bevallani, hogy nem sokára kisiklik kezéből a vezetés hatalma. Egyik elkeseredett tisztviselő szájából már elhangzott a figyelmeztető fenyegetés is, „hogy lm a köztisztviselők ezrei tovább is nyomorogni fognak, akkor átlépnek a nyitott kapun, amely a szakszervezetbe vezeti őket.11 Odáig jutottunk, hogy a világ legnobilisabb, legbéketürőbb tisztikara — sztrájkot hangoztat. • . Sürgős szükség tehát segíteni rajtuk. De hogyan. Adhatunk nekik nem dupla, de tripla fizetést; ha bekötött szemmel néz- ; zük, hogy másik élelmesebb : kéz meg egyszerűen kivegye a zsebükből az amúgy is szűkös segítséget. A tisztviselői nyomor meg nem szünhetik, amig a körmére nem koppantanak a fikszfizetéséből * élő középosztály zsebében vájkáló enyves kezekének, — ha a tisztviselő tiz- i szeres árat kénytelen fizetni ruháért, cipőért, élelemért. Lám a lakás-uzsorát meg lehetett szüntetni erélyes intézkedéssel. Pedig van benne elég igazságtalanság, hogy a háztulajdonos a megdrágult építési és fenntartási viszonyok mellett sem követelhet több bért, mint ameny- nyit a háború előtt kapott. Vas*kézzel ,itt is lehetne segíteni. , Ne tessék engedni, hogy 125—130 koronára kapaszkodjék fel, 15-ről a tea ára, csupán azért, mert a kávé már elfogyott, kivált, amikor nincsen se tej, se vaj s hogy a Városi 80 koronás krumpli kinevesse a papiroson megirt 22 koronás makszimalis arat. Csftk ne csináljon az állam még több Központot s kivált ne ipakszimál- jon, vagy ha makszimál, akkor rekviráljon is mindent.. De’igazán rekviráljon. Hogy pedig az áruk ez által el ne tűnjenek s a lánckereskedelem ki ne nems* vethesse a törvényes rendelkezéseket, az állam csukasson be minden boltot, üzletet, amely makszimális áron portékát szállítani, kiárulni nem tud. Eleinte óriási lenne a' felháborodás, de aztán nem kellene becsukni egy jpoltot sem. Lenne portéka elég. Legfeljebb egy pár meggazdagodott spekuláns menne tönkre. Hogy pedig honnan vegye az állam a tisztviselők által sürgősen kívánt ujabbi segítő ösz- szeget, arra is lehet alapot találni. Tessék sürgősen felülvizsgáltatni a hadi segélyezés ügyét. Ne hallgasson a kormány a nagyvárosi nép kegyét hajszoló újságok hadisegély emelést süvöltő handabandáira. Azaz, hogy emelje fel a hadi segélyt ott, ahol szükséges, de csak azok kapjanak, — amint már eleinte kellett volna — akik arra igazán rászorultak. Telkes, hatökrös gazdák, általában a jobb módnak itthon maradt családját felesleges segélyezni. Az ilyenek nemhogy sinylenék a há- ^ boAit, de vagyont szereznek: Az állami eltartásnak úgyis meg volt a szomorú erkölcsi oldala. Több kárt tett, mint jót. Cico- t mázkodásra, urhatnámságra, pazarlásra, dologtalanságra szoktatta az ország igénytelen népét, felszöktette háromszorosára, Csapó Göncöl András.’ Irta: Bodnár István. # Csapó Göncöl András mintaképe volt a vásott gyereknek. Afféle el kényeztetett sárközi egyke . . . Az egyszeri kis diák tudvalévőén szalonnával kente be az iskola faiát, hogy a kutya elvigye, az Andris gyerek továbbment, puskaporos csóvát dugott az iskola ereszébe. Szerencse, hogy a — mákot nézte puskapornak, az égő gyufát pedig a rektor ur eloltotta, hajlós nádpálcával áilitván helyre a megsértett világ- cs társadalmi jogrendet . . . Amikor ^án felnőtt, réme lett a játszótérnek, a kocsmának. A Vicát, Rákhelt, meg a Juditot tánc köaít is kikapta a pajtások kezeiből.- Ö pa rancsolta meg a cigánynak is, hogy hol a nóta — vége. S ha aztan szólni mertek, az öreg „Repettyum doktor“ akár az egész héten Írhatta a látleletet, a „visum repertumotu a — bevert fejek miatt . . . A faluban csak egy legényen nem tndott kifogni, a szomszéd fián, a Császárék Jóskáján. Igaz, hogy ez * Ezt a Református Katonák Lapjában is megjelent történetet főleg azért közlöm, mert akadtak, akik azt a Decsen élő, köztiszteletnek örvendő Könczöl,családdal hozták vonatkozásba. Azt akarom kijelenteni, hogy. tisztára-véletlen a nevek azonossága s az említett család bármely tagjának is semmi köze az itt szerepeltetett alakhoz. B. I. sz-liden kitért előle, ami egészen le- fegyverezte a duhaj legényt^ Az Andris gyerek a katonáiknál sem lett különb. A szájasságig szókimondó, akaratos, csökönyös, szilaj, mint a még hámba nem tört har- madtli csikó. Császár Józsi itt is sokat „szorult“ érte. Ó már régen szakaszvezető, majd őrmester volt, az Andris gyerek pedig legföljebb annyira vitte, hogy rossz nyelve, fegyelemsértő engedetlensége miatt a százados ur utóbb már kikötteté- sét is elrendelte. A büntetést csak a százados ur jobbkeze, Császár Józsi őrmester könyörögte el őneki, amiért aztán az Andris gyerek két hétig rá se nézett: őérte ne anyám- asszontjoskodjék, ne rijjon-sirjoö, rönánkodjék senki . . . Az oiasz frontra jutottak, a do- berdói pokolba. Az Andris tia itt voit csak elemében. Keményen álita a helyét, mint a tölgyfába vert vasszeg, vagy a mélyen lesulykolt cölöp. Bátor, rettenthetetlen, de egyúttal kegyetlen, vad, vérszomjas. — Nem volt olyan veszedelmes őrjárat s más feladat, amelyre ő ne önként vállalkozott volna. A sikföldi gyerek úgy mászta a sziklát, mint a zerge. Sokszor, mint a kjgyó, egész a taliáo fedezékekig csuszott-kuszott egy egy kézi bombával.. Ismerték már odaát. Egész sortüzeket, sőt ágyuszalvét id adtak rá s jutalmat is ttiztek a fejére. De egy naß aztán hiába volt minden virtus, bátorság, hősiesség. A bömbölő talián ágyuk, aknavetők koncontrált pokoli tüze leszakította ott a hátuk mögött a kiugró szikla kopasz fejét s a lezúdult kőlavina egeszen eltemette a fedezéküket, jobban mondva csak letakarta, mint egy óriási fedő. Ugyanakkor egy aláfurt akna is felrobbant s meg • szakította összeköttetésüket, meg a saját századukkal is. Ottrekedtek teljes sötétségben, egy szűk földalatti odúban. • Legelőször Cászár Jóska, az őrmester tért magához : — Eltek még’ fiuk ? Kik és há nyan vagytok itt? Pár nyöszörgő hang volt a felelet. Az őrmester tapogatózására legelőbb Verebtlyi öiiHéutes szakászvezető eszmeit föl. Szerencsére, viiLnyzseb- iámpája nem törött el, már fel is gyújtotta, körülnézhettek. Ügy ki sebb szubanagyságu üregbe voltak bezárva öt*n. jFölülről legföljebb egy tillérnagyságu nyiladon t i át egy kis bágyadt átmosolygó í ■'y. Bátran belefért a félszeinükbe. A nagy Jég nyomás odavágta rnindny jukat a szikla faához. Nagyobb í> jak nem esett. Csak egy letnal ott -z «iadarab alól hallatszott elhaló nyö-zorges A/, öt markos tiu nekigyürkőzö'.t. A te szitővasaknak használt pu k csövekkel sikerült is azt egy kicsit meg emelni. Csap Józsi feküd ;.i tta hoíj tan s Csapó Göncöl Andrisnak a I fél lába, de a szegény Csap Józsi | holtteste, mint rajta levő puha ván- koS, arról is elhárította a nagyobb »veszedelmet. Andris kimászott. Sajnálta egy * kicsit a ballábát, de az első szava is az volt, hogy elkerített egy cifra káromkodást s a két öklével hadonászott a feje fölött. — Te, Andris, még most sem kíméled a jó Istent ? — szólott szelíden az őrmester . . . — Hát ő vájjon kimél-e minket? s még jobban cifrázta . . . A többiek hagyták. Bolond ez egészén. De ehelyett elkezdtek segítségért kiabálni. Döngették, feszegettek a kemény sziklafalat. Azonban semmi hang, semmi felelet . . . Majd előkerültek a régi szép énekek :'» Te benned bíztunk eleitől lógva . . „Mines már szivein félelmére .. .“ Majd : „Jövel Szentlélek Úristen.“ Mintha csak rést törni akarna, Úgy csengeu a hatalmas sziklafalak köpött a Császár őrmester pompás tenor hangla (odahaza is. előenekes volt), míg a papfiu önkéntes mely bar. topj a távoli mennydörgéshez hasonlóan még alattuk is inegiázta, megrezegtette a kőolajt. Andris, a vadember, egy darabig hallgatta, de aztán felugrott: — Ne kornyikáijatok már, az apátok szemeviiágát, inkább segítsünk magunkon, feküdjünk neki a sztkHátralékos előfizetőink# tisztelettel kérjük a hátralékos összeg niMőbhi oekiiliésére.
