Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-04 / 40. szám

0

XXVil*(KMI.) évfolyam.

40. szám.

Szekszárd, 1917. október 4.

TOLIlflVfl RHEGYE Él A KÖZÉRDEK

EMflxetéal ár :

■fász évre

...........II_________

R éne............. I » ■«

gyed twe .... 4 »

1*7 aim im ... . II WU>

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 36 petit sorig I kor., további sor 30 (. — NyiM- |ir: gsfsoé sorookéat 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az őriz. m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön.

Telefen szási: P&sierkeszté : 18. — PeWfii szerkeszti: 24 — Kiadóhivatal: 11.

!iirkinlM(:

■cseréd) IttvAn-utca 5 itta Me kl Id ti dók . lapot érdekli las« kfildcoésyck.

Kladdhikalal:

■éri Balog Ádám-utce 43. náa As alfif 1st téli pénzek és klréttéaek Me

kUldautlk.

Néptanítók,

ke u elWieté.l egész érre elére kakikélk, S korona.

Br. LEOPOLD KORNÉL

Peteifi» szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN

Pfiaunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztik.

Magyar végvárak.

Az Erdélyi Szövetség kolozsvári nagygyűlésén egész sor olyan kinyilatkoztatás hangzott el, amely minden figyelmünket megérdemli. Minden szó, amely Erdély felől hangzik, alapos megszivlelésre tarthat számot nemcsak azért, mert a legtöbbet szenvedett magyarok beszéde az, hanem azért is, mert Erdély magyarsága az uj Magyarország biztonságának kérdése is.

Magyarország kultuszminiszterét, Apponyi Albert gróíot, a magyar nemzeti eszme régi lelkes apostolát, bizonyára ennek a célnak biztos ielismerése vezette, midőn nagy helyesléssel kisért nagyszabású kolozsvári beszédében a határszéli állami iskolák szükségességét hangoztatta.

Az oláh betörés szomorú napjaiban megdöbbent szívvel kellett tapasztalnunk azt,, hogy a nép oktatására hivatott iskolák gyújtó fészkei voltak az államiságunk ellen aknamunkát folytató árulóknak. A magyar állam pénzével segélyezett tanítók . nagy része nemcsak megbízhatatlannak bizonyult, hanem át is szökött az alattomos támadók táborába s részesévé lett ezzel annak 'a pillanatnyi sikernek, a melyet gaz szomszé' dunk a támadás első napjaiban elérhetett. ' Apponyi Albert gróf az erdélyi gyűlésen rámutatott arra az igazságra, amelyet a magyar sajtó és a magyar közvélemény mar régen hirdetett és követelt, hogy a veszélyeztetett nemzetiségi vfdékek nyugalmát nem biztosíthatja más, mint nagyszámú állami iskolák létesítése.

Valójában semmiféle feleke- zetnek, vagy nemzetiségnek nem lehet jogos kifogása az ellen, Íja az állam a maga erejével kultúrájának terjesztésére törekszik. AnnyiVal kevésbé, mert — a kultuszminiszter kijelentése szerint — a lakosság nyelvi igényei igen messzemenő előzékenységben lógnak részesülni.

Az a terv, hogy Magyarország politikai hatarait kulturális hatarral erősítsük meg, mig egyrészről növelni fogja országunk biztonsagát, másrészről el lógja oszlatni azt a bizalmatlanságot, melyet a „gyanús“ nemzetiségi vidékeken a magyarság s e hazanak idegen anyanyelvű lakossága egymás ellen a múltban táplált. Sok kellemetlenségnek és meg nem értésnek elejét lehetett volna venni már a múltban, ha az állami iskolák felállításában a mindenkori kormányok kissé gyorsabb tempót követtek volna.

Az erdélyi gyűlésnek ezt az.

eredményét azért üdvözöljük őszinte örömmel, mert legjobb meggyőződésünk szerint az általános választói joggal együtt (Ha t. i. megtalálják a nemzet szupremáciáját megvédő formulát! A szerk.) az állami iskolák kultúrája lesz majd az a biztos alap, a melyeken állva, kezet nyújthat egymásnak Magyar- ország minden hazáját szerető polgára s közös munkával felépítheti s minden ellenséggel szemben megvédheti az eljövendő idők nagyszerű Magyar- országát.

Táviratok.

A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai.

Arz mai jelentése.

Budapest, október 3.

Keleti és délkeleti hadszíntér:

Általában nem volt jelentékeny esemény.

Olasz hadszíntér:

A GabrielTb szakaszon tegnap újból fellángoltak a gyalogsági harcok. Nagy ellenséges haderők rohamoztak állásaink ellen. Az olaszok veszte ségteljes támadásának egyetlen eredménye egy keskeny árokrósz elfog , lalása a hegy nyugat, lejtőjén.

A vezérkar fönöxe. A német nagy főhadiszállás jelentése.

/ Berlin, október 3.

Nyugati hadszíntér.

Rupprecht trónörökös hadcsoportja:

A * tengerparton, valamint Lange mark és Zandovorde között tegnap a tüzérségi harc ismét igen élénkké fokozódott. A harcvonal középső szakaszain egyúttal a legerősebb fokú tüztám^dással reggel az ellenség ismét, de teljesen eredménytelenül iparkodott az előző napon a minin yperni uttél északra harc árán szer zett területrósze.ket visszahóditani. összes támadásait véres veszteségei mellett visszavertük

A német trónörökös harcvonala:

A laon—soissoni ut mindkét oldalán a tüzérségek ismét élénk harci tevékenységet fejtettek ki. Az Aisne mentén-, Reimsnél és a Champagne- ban felderítő előretörések révén foglyokat és zsákmányt szereztünk. A Maas keleti partján tegnap reggel würtenbergi csapatoknak a 344 es. magaslat északi lejtőjén Samognieux tői keletre sikerült a francia árko kát 1200 méternyi szélességben rohammal elfogialniok. A nap folyamán a franciák nyolc ellentámadást intéztek ellenünk, hogy a meghódított területet visszaszerezzék. A szívós ellenség még az éj folyamán is néhányszor megrohant bennünket. A franciakat elkeseredett harezokban mindannyiszor visszavertük. 2 francia hadosztályhoz tartozó több, mint 150 fog yot ejtettünk. Az ellenség véres veszteségeit minden újabb hiábavaló rohamuk növelte. A,tűzharc az ütközet színhelyéről a szomszédos arc vonalrészekre is átterjedt és az egész nap folyamán, valamint éjjel is erős maradt. /

Repülőinknek az okt. 1-ről 2-re virradó éjjelen London, Margate, Her- ness és Dower ellen intézett bomba- támadasai megfigyelésünk szerint jó hatásúak voltak. Az ^zak-francia- országi angol kikötőkre, forgalmi

TÁRCA.

A háború — statisztikája/

A „végszámadás“- nincsen már messze,

Még könytől nedves hantja a sírnak.

S már — rubrikázuak, számokat írnak : Hány százezernek volt kora veszte ?

Számbaveszik majd : kit illet márvány, Hősként kik szálltak égi fénybe í S gyilkos járványnak kit ölt meg mérge f És hány ezeren maradtak ^rván ?

Nagy számvetés ez! Sose ér véget!

Óh, jaj, mert minket ki vési majd számba ?: A kiknek szive úgy vált halálra,

Hogy fiainkért el, itthon vérzett .. .

S mint gyertyaszál: lassan — elégett . . .

Bodnár István.

fi moha»

irta: Kálmán DezsőNem arról a Múltúról írok, ahol negyedik Béla király idejene a pulii puszlu meneti Baiu Khan taiaiai olyan kegyetlenül elpáholták őseinkéi s a tionnét szármázik az a kei leineies leányzó, akit oiy nagy szerelemmel kóstolgatunk borral vegyítve, hanem arroi a moháról írok, amely születik a fák derekán es min dig zöld, mint a reménység, vagy,

* Megjelent a Budapesti Hírlapban is.

mint az önképzőkört poéták szerel mes versei. Ez a csendes, hallgatag moha mentett meg engem egyszer a megfagyástól, meghalástól.

Csikorgó hideg, zuzmarás téli reg gél indultam útnak Izsákról Fülöp- szállásra. Csakúgy gyalogsorral. Nem kellett a rendelkezésemre adott szán.

^Egy kis teli sétát akartam tenni. Ismertem az utat jól, sokszor jártain rajta. Egyszer az országúton, más kor az erdőn keresztül. Most is az erdei utat választottam. Hiszen az torony irányában vezet Pipa, dohány- zacskó, szivarok, gjufa, acél, kova, tapló a zsebjeimben, a kezemben erős rezfokos, a végén vasszeg, a belsejében stílét. A kis zsebpisztoiy sem hiányzó t.

Egy ideig jó kedvvel, vidáman füstölgetve haladtam a^Tagyon, kopogós országúton, mig e^szer aztan Fülöpszáliás felöl kerekeden egy, nem fekete holtó, hanem egy sötétszürke színű felhő, amely szép csen desen stirü pelyhekbeu ropngeue ala a hópelyheket.

Mire az erdő Aözepebe értem, fehér volt alattam, fölöttem, uiedetiem minden. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudtam hol járok. Mentem jobbra, balra, előre, hatra, de csak nem tudtam kugazudm. — Kezdtem olyan valamit érezni, amit magyarul „félsz“ nek neveznek. Mi lesz belőlem ? — Itt fagyok meg a

kietlen pusztaságban. Egy szer azután orditást hallok ! Lehetett biz az szamár ordítás is, de én farkas-ordításnak képzeltem. Amint tovább bó- lyongtam, egyszer csak egy tisztásra ertem. Erdő irtás volt. Körösköiül fák, a középen egy lecsonkitott nagy fa törzse, szépén simán átfürészelve. Mintha csak nekem csinálták volna UiőaeUl. No hát — gondoltam ma gamban — ha nekem csináltak, hat leülök rá. Ra is ültem. Elővettem a szivartárcámat, a szamba dugt*m egy kabanosz szivart, de a szóifuvás miatt lehetetlen volt rágyújtani. — Gyere elő edes pipám ! M gtöltöttem. Azian a szelnek hatat vetve kicsiholtam. A tap ó nagy nehezen tüzet fogott Lenyomtam a kupakot aztan füstöltem, mint egy helyi érdekű cstwuryőzös. (Azért hívják pedig ezt a vízi kávemasinat csuvargözös nek, mert folyvást a budapesti plébánia templom es a Császár-fürdő között csavarog.)

Gondolkodtam ! Végre is, mit volt mit tenni, megadtam magamat sorsomnak. Lesz, ami lesz, jöjjön, ami nek jönni keli M»jd csak megsegít a jó Isten. Ha nem hagyott el ab ban a sok fiók háborúban, a miket Kecskeméten a vasas-nemetekkel győztesen végig harcoltam, tálán itt sem hagy el

Iiyenien való tuorfondirozásaim kö Zepette é«re veszem, hogy a körű

Jöttem magasra nyúló erdei fák de rekán moha zöldül. Istenem ! Sóhajtottam fel: „Minő szép ez a moha.“ Egy gondolat villant meg fejemben. Felugrottam, mint Kolumbus Kristóf, a midőn az amerikai partot megpillantó, vagy mint Schwarcz Berchihold, midőn felrobbant alatta a puskapor, avagy mint Archimedes, a midőn diadalmasan elkiáltotta magat, hogy ht-urtka! \

— Ez moha! — kiáltottam én is. Nincs mit felnem A moha a fák északi oldalún terem Fülöpszáliás északra fekszik, tehát ha a mohától egyenesen fölfelé tartok : biztosan beérek Fülöpszállásra. — Mentem hát egyesen s mire az erdőből kiértem, kivillant a felhők közül a nap s élőt tem dündökölt a fülöpszállási karcsú torony. Táncmesteri ballett lépésekkel tengettem be a parókiára, ahol már vígan poharazott egy jó kedvű kompánia, léven a bátyámnak éppen születésnapja. Szólt a muzsika, zengett a. nóta, csengett a nohar. Egyszerre elfeledtem szelet, havat, farkast, oda álltam a prímás elé s elkurjantottam magamat:

Húzd az aldójat az én nótámat, hogy aszongya :

»Azt izente az espere',

Kell-e babáin kendő veres U Aztán jártain a kailai kettőst reggelig Azóta mindig leveszem a kalapomat a moha előtti...

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőboi beküldésére.

i