Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-27 / 39. szám
XXVlf. (XIII.) évfolyam. 39. szám. Szekszárd, í 917. szeptember 27. UVÁH ÉS A KBZÉR EW fizetési ár: ■■ász évre ..... 16 k«r»u m .............................. » »• gyed <wt .... 4 » Ifj aJm ára ... . 16 «Mr Hirdetési árak: ánreréai hirdetések: 35 petit sorig 6 kor., további ser 30 L — Nyüt- ‘ at 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik hetenkini egyszer: csütörtökön. Telefen szám: FSszerkesztí : 18. — Fetetís szerkesitö : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: ■ezeré Jt lstván-utca 5. ■sára Me kSldendJk « lapot érdeklő owes küldetne® yek. K’-dóhiTjui: Béri Balos Ad ára-utca 42. száai. ▲a ciőiuete. pénzek és birdetéeek léé küldendők. Néptanítók, Éi ez előfizetést egész éne előre feküdik, S korona. Dr. LEOPOLD KORNÉL FeWő» szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptnlajdonosok a szerkesztők. Miasztójosot a nőnek 1* Irt»: Gróf Teleki Sándornó. Az 1897. évi XXXIII. t.-c. 5-ik szakasza így szól*. Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elítélve, aki hivatalvesztésre vagy politikai joga gyakorlatának ideig lenes felfüggesztésére volt Ítélve ; aki ellen bünvizsgálat folyik vagy vád alá van helyezve, aki csőd, gyámság vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesiteni nem kepes és a nő, bárha a törvény — előírta minden minősítése meg is van . . . Tehát, az az oly sokszor fennen hirdetett magyar lovagiasság, semmi mást nem talált viszonzásul mindazon a szerétéiért, önfeláldozásért, hűségért, segítségért, lelkesítésért és megértésért, a mivel egy évezred óta magyar férfit magyar anya, magyar feleség, magyar nővér alkalmaz, — nem, semmi inast se talált ki viszonzásul, mint épen csak azt a megbélyegző, ezt a rnindenképen szégyen paragrafust. Mert tudjak kérem, hogy mit jelent az ? Egyszerűen azt, hogy oda vagyunk sorozva, ahol i\ gonosztevők rejtőzködnek és az idióták szomorú hada üvölt, dadog és állati hangokat hallat, de artikulált beszédre képtelen. Igen. Politikailag az asszony, önök is, én is, hölgyeim! — ehhez a csoporthoz tartozunk. Ők és mi . . . Ha jói átgondoljuk, akkor ez a törvény tulajdonlapén sértőbb, mint az, mely a barbár századokban úgy intézkedett, hogy a szerencsétlen hadifoglyokat igavonó állatokkal kel! összefogni. Azok, akikkel — pon derahilitás szempontjából — számba vehetőséghen egysorba tesznek és nem akarnák megengedni, hogy felszabaduljunk e kényszerszomszéd- ságtól, nos ami szomszédaink, a . gonosztevők és idióták, még sokkal alantabb állnak az igavonó állatnál, mert hiszen az egyik csoport még igát vonni sem képes, a másik csoport pedig el van tiltva attól, mert nem méltó arra, hogy az élet igáját vonja. Lehetséges ? Elhihető e, hogy ne vágyjunk az ilyen szégyenparagrafus terhetöl megszabadulni? Do igenis, vágyunk, mi több — követeljük, hogy szabadítsanak meg tőle. Követeljük, ma már jobban mint valaha, mert igen jól tudjuk, hogy a világháború elseperte a föld színéről a kiskoru-ágot. íme, — a tizenryolc éves Hu — nemzeti bős, — a nyti'C éves gyermek — kenyér kereső Es az asszony ? Az a sok százezer asszony, akit az ellenség megfősz'ott apjától, férjető1, fiától, — * Vélekedjék bárhogy is valaki a választójogi kérdésről, el kell ismernie, hogy a háború a nőket különleges helyzetbe juttatta. Az anyaság fenséges hivatása mellett sokszor a család fenntartói gond is nyakakba szakad! s mint férfiakat pótló munkások mozgatói az ország lovábbi közgazdasági haladásának s fótényezók abban, hogi háborús gazdaságunk csődöt nem mondott A nö egyenjogúsításának kérdésével foglalkozni tehát, ha egyéb nem bizonyára — korszerű dolog. A szerk. ugyan mi lett volna vele, — mi sors várna reá és kicsinyeire a jövőben, ha meg nem tanulna dolgozni, gondolkodni — beosztani — másszóval a saját lábán járni. Kiskorú ma már igazán csak a fentebb említett 33-ik paragrafus „testi vagy szellemi fogyatkozás“ miatt félrelökött páriája lebet. Hogy a női választójog ellen még ma is annyi asszony berzenkedik ? Istenem ? Aki beszélt hajdani jobbággyal, az emlékezhetik reá, az tudhatja, hogy 1848 után még évtizedek múlva is iniiy keservesen panaszkodott az, — a jelenkor bizonytalansága miatt és siratta a „régi jó időket“, amikor, ha kegyetlen is volt a magyar, ha i vert is néha, . . • de gondoskodott j a jogyábbról, kenyeret, kunyhót jut- j tatott neki . . . Más szóval, a járom mellett biztosította számára a jászolt is. Ilyen felszabadult jobbágy módjára gondoskodik ma még számtalan asszony. Jobban mondva : úgy ahogy az öreg" jobbágy — a fe'szabadulás előtt gondolkodott ! Félve követkéz menyeitől. Különben az előre kijelölt, változliatlan jövő „a ready made future“ gondolata, úgy látszik, nagy megnyugvást ad, s féltett kincse az áthigigényeknek. Sok asszony vallásosságának is nem egyszer ez az alapja. Kicsinyes, ödző alap, de kényelmes . . . Kimondhatatlanul ké nyelraesl A túlvilágon egy jobboldali sarokülés és itt a földön egy férfi, aki több vagy kevesebb verejték árán szerzett kenyeréből juttasson neki is. Ehhez az eredményhez igyekeztak szoktatni, idomítani, kényszeríteni a női lélek világfelfogását, eszthetiká- ját, ethikáját évezredek óta. S talán a nagy átiag benne is maradt volna még jövendő évezredekig, ha a francia forradalom óta, lassan lassan aj eszmék nem gazdagítják látókörét. Ám ez a legtöbb országban csak megzavarta, nyugtalanná tette, igazságtalan helyzetének öntudatára ébresztette, de — nem vezette uj eszméit diadalra. A világháború az, ami a nőt végleg felrázta odaliek álmából. Ma már mindannyian tudjuk, — (mert tudják azok is, akik nem szeretik tudomásul venni), — hogy a megszokott, megszeretett, vagy csak némán tűrt, mert erénnyé kristályosodott parazita életrend ii he- tétlenné vált a mai nő szamára. Tud juk azt, hogy királynőiül ko.dus asszonyig, ma mindenkinek csak annyi a létjogosultsága, amennyit egyénileg ér. Igen. A nő, a magyar asszony mind ennek az uj mélységét nyert régi igazságnak a tanhasán nőtt ki a gyermekcipőkből. Tudja, högy öt ország földjét drága hamvak termékenyítik, sejti, bogy ha a várva vart élettára huzajün is végre, nem fog sokáig idehaza maradni, mert ismét csak elfog vándorolni a nagyvizeken túli ösmeretlensegbe, irtó messzeségbe, uj aranyhegyek keresésére és most már mennyivel könnyebben fog indulni, hisz évek óta elszoktatták az otthonától, tudja azt a magyar asszony, nagyon tudja, de meg jobban tudja, hogy neki magénak „a nagy világon e kívül nii csen számára hely — itt élni 8 halnia kell“. És ezért, épen ezért neki nem szabad itt tétlenül élnie. És dolgozik is. Teremt, vár, csak az Isten a megmondhatója, mi szíjjá ki jobban az életerejét a köny e, avagy a verejték ? Mindegy ? . . . A földet, az ősök földjét, a gyermekei földjét megmunkálja, megmenti és neki, a magyar anyának fogják köszönni jövő nemzedékek, hogy valaha újra á Idas kíséri azt a másik szerint fogalmat is — a mindennapi kenyerét. Egy mindennél hatalmasabb, kérlelhetetlenebb erő oda kényszeritette az asszonyt az ekeszarvához, az irodába, a gyárba, a műtőasztalhoz és az asszony mindenütt megállta helyét, ám most mind evvel szemben ogy másik bontakozik és ölt alakot az igazság, hogy aki felelőségre megérett, az érett arra is, hogy polgárjogokat gyakorolhasson. ,Ezt még a leggavallérabb magyar törvényhozónak is be kell látni végre! Igen. Meg kell adni a magyar asszonynak a választójogot először is igazság- érzetből, mert kinőtt az örök kiskorúságból, tehát az emberi méltóság elleti vétkeznék az, aki őt ezentúl is a régi életmódba akarná visszaszorítani. A régi életmódba, amely végeredményben : a nőből vagy para- z.tát (kitartott vagy eltartott parazitát) vagy kiuzsorázott pártát csinált. És meg kell neki adni a választójogot hálaérzetből azért, mert nélküle, az ő igyekezete, beosztása, önfeláldozása nélkül nem lenne Magyarország ott ahol van, mert nem lennének földei úgy megművelve, annyi birtok felszabadulva a terhektől, s az állam háztartásának gépei se dolgoznának úgy, ahogy dolgoznak. Meg kell adni, méltányosságból is. Azért a tengernyi keserű könyért- vergődésért, lemondásért, szenvedésért, s mégis zúgolódás nélkül tűr, kínokért, a mivel férjeiket, fijaikat az ország szent oltárán engedték feláldozni ! És végül meg kell adni szürke, józan célszerűségből, mert szükség van gondolkodó, megbízható, alkotó, megértő honpolgárokra. Szüksége van reájok a kultúrának és szükség van reájok ott, ahol a meglevő rossz, szégyenletes, hiányos, kegyetlen családjogi törvényeket revidiálják, újakkal pótolják. Sokat beszélnek a parlamentekben jogegyenlőségről. De lehet elképzelni igazságot akkor, ha az emberiségnek azt a felét, amelyre a jövő nemzedek testi és lelki ereje, erkö cse bízva vau, oda láncolják az 1898 évi XXXII t.-c. 5. szakasza rendelkezése szerint a gonosztevők és hü yék jó őrizetbe vett saiakcso- portjához ? . . . Nem kérem. Ez nem lehet. A világháború oda áliitott bennünket, a férfit a harctérre, az asszonyt a küzdterre, s azoknak, akik ott künt a halált osztják nincs okuk szégyenkezni miattunk, mert mi itt bent életfenturtókká nőttünk. . . - Egyéni életet élő, a köznek szolgáié, a csaladot megvédő embe rekke nőttünk. Ezt mi már mindenki elismeri szóval, dicsérettel, kitüntetések osztogatásával, versben es prózában, de ez mind mind díszítés, cukrászát, neküiti mis kell, az az egy, ami számit, mert alapköve, kiindulási pontja minden lehetőségnek, minden haladásnak, minden fejlődésnek, nekünk a választójog kell. Elhihetik nekünk, mi ezzel nem egyformaságra törekszünk, de egyenlőségre és ehhez való jogunkat ma már igy hiszem gondolkodó ember, igazságszerető ember el nem tagadhatja! A népjóléti üninisztérium. Gróf Batthyány Tivadar népjóléti miniszter serényen dolgozik minisztériuma szervezésén. Mihelyt elkészülnek a szervezés alapvető munkái, azonnal rátérnek a részletek tárgyalására. A részletek tárgyalásához tartozik az is, hogy a különböző tárcák ügyköréből milyen ügyek intézését vonják ki a népjóléti minisztérium számára, ügy tudjuk, hogy a népjóléti minisztérium ügykörébe fogják beosztani legelső sorban a munkásügyek intézését, a melyek most a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Hir szerint már meg is történt erre vonatkozólag az elvi megállapodás és eszerint a munkásjóléti és ezzel kapcsolatos egyéb szociális ügyek intézését a népjólót' minisztérium veszi át. így elsősorban a munkás-botegsegélyezés és a munkásbiztositás ügyei kerülnek Batthyányi kezére. Batthyány- nak az a szándéka, hogy a minisztérium végleges megszervezése előtt 8emilyen személyi kérdésben uetn kivan döntést hozni. A függő személyi kérdésekhez csatlakozik most az Állami Munkásbiztositó Hivatal elnöki állása is, amelyet szintén nem töltenek be a népjóléti minisztérium szervezésének befejezéséig. Erre az állásra egyébként báró Lers Vilmos kereskedelemügyi államtitkár van kiszemelve, de kinevezése a szociális minisztérium megszervezésének terminusától függ. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, szeptember 26. Keleti hadszíntér. i A Szerethnól német csapatok egy ; vállalkozásból, amelynek végrehajtása ! során egészen a hátsó ellenséges vo- I nalakig hatoltak előre, 150 nél több ! foglyot és több géppuskát szállítottak be. Olasz hadszíntér: A Monte San Gábrielén és a Kol- náf ellenséges felderítő osztagokat visszautasítottunk. A Tonale szakaszon és Tolmeintől nyugatra roham- | csapataink foglyokat hoztak be. A repülőtevékenység igen élénk volt az Isonzónál, továbbá az Etsch és a Sugana völgyek között. Délkeleti hadszíntér: Csak mérsékelt tüzérségi tevékenység volt. A vezérkar fonó«. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjiiit a tutrilékos összeg mielőbbi bekülJésére.
