Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-20 / 38. szám
XXVf!. (Xlii.) évfolyam. 38. szám. Szekszárd, 1917. szeptember 20. TOLflflVARMEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: érre 16 Imm évre ................... 8 » yt ú érre .... 4 » . 1« (Mát UOIII §géu érre . , Ml évre . . . e«: érre . B(]r dia én Hirdetési árak: árverési hirdetések: 36 petit sorig I kor., további sor 30 f. — Nyílt |ár: garmoed soron Kén; 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik heienkini egyszer : csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő 18. - Felelős szerkesztő; 24 — Kiadóhivatal: II. Szerkesztőség: Bczerédj István-utca 5. ez*m lé« k&ldecdők a lapot érdeklő ótsxw küldemények, kiadók vitai: Béri Balog Adám-utca 42 száai 4s ciőílzetébl pénzek és Hirdetések ide küldendők. Néptanítók, fee «a előfizető I egész érre előre Heart* dik, S korona. Br. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkes ztő: BODNÁR ISTVÁN Főmuokatárs; FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajr’onosok a szerkesztők A szén. A tél megjön. Ez egészen bizonyos. Akár csak a halál. Sőt, hogy a tél hamarabb itt lesz, mint a legtöbb ember halála, erre is mérget vehet, aki akar. Nincsen tehát most aktuálisabb téma, mint a — szén. Annyi bizonyos, hogy kevesebb előkészülettel még nem vártuk a zuZmorás tél apót, mint az idén. Azaz, hogy talán soha annyi előkészületet nem tettünk a fogadására, mint most. S tálán éppen ez a baj ? Előkészület és egyéb — semmi. Holott máskor ilyenkor már nem készültünk, de a fáskamaránkban volt a — szén. Most szép újság oákkeket olvasunk s rendeleteket, de ezekkel, ha lehet is fűteni, nem lehet nálunk tartósan — melegedni. Mert nagyon szép azt például kimondani, hogy október 15-ig tilos lesz a fűtés. De tudunk rá esetet, hogy ezelőtt egy pár évvel, szeptember 8-án már fütött kályha mellett ettük meg a kisasszonynapi — hizott libacombot (akkor még ez is volt!), viszont volt eset, a nyolcvanas években, hogy december 20-án kezdtük a fűtést. Az időjárás^ehát egyenesen fü- työl a kalendáriumi terminusokra. Még csak arra sem kiváncsi, hogy miképpen-módon szerezzük be a fűtőanyagot s eszébe se jut a felett elmélkedni, mint minekünk, hogy hát voltaképpen miért is nincsen szenünk? Hajdan, tudjuk, akadálya volt a porosz szén könnyebb behozatalának Ausztria kapzsisága is, amely késhegyig akadályozta az annabergi csatlakozást. De hát most mi az oka ? Tudjuk, hogy Németországnak rengeteg szükségletet kell kielégitenie. Az elmaradt angol szenet pótolni egyes semlegeseknél s fedezni saját belfogyasztása mellett a háborús igényeket is. Így. megmagyarázható a szénkiviteli tilalom. De hát akkor hogy van Ausztriának is annyi szene, hogy mint tavaly, tudott még a budapesti gázgyáraknak is juttatni, igaz, hogy csak bizonyos rekompenzációk fejében, X mennyiségű vasúti kocsi búzáért, éppen úgy, mint az uj- ságpapirossal is megcselekedte. Nem erről a tájról fuj talán inost is ama bizonyos — dániai szél ? Vájjon a szén is nem állott-e be ama bizonyos valuta- javitó eszköznek, mint amire a mi bortermésünket is szánták? Csak hogy ez egészen más. Bor nélkül megélhetnek oda át, aminthogy redukálni bírták a tipikus német-hájateresztő árpalevet is. De a szenet elzárni, visszatartani ilyes célból, a legnagyobb embertelenség lenne s nem volna fegyverbaráti hűség Németország részérői sem, akkor, amikor mi redukált lisztanyag mellett máris vacogó foggal állunk a tél küszöbén. Ausz- tiia részéről pedig" a legrutabb hálátlanság s ama bizonyos font húsra pályázó uzsora számba j mehne. Mindenesetre kormányunkra hárul a feladat, hogy a már is elkeseredett közönség között az ily fajta hírek szállingózásának elejét vegye, gyors intézkedéssel megnyugtassa. Hisszük, hogy meg is teszi mihamarább. Ha odaengedtük fejlődni az ostoba maximális árakkal a dolgot, hogy ’egy hajdan 120 koronás waggon „fának 1000 korona legyen az ára, akkor itt az ideje, hogy a legnagyobb energiával ellenőrizzük nemcsak a küi-, de a belföldi szén igazsá- j.gos elosztását is. Mert igazán szép az, amint olvasom, hogy alispánunk elnöklésével már minálunk is megalakult a szénelosztó bizottság. De hát hol a — &zén? Mikor robog be az első szeneskocsi a : szekszárdi^,állomásra? A bizottság is, de sok ember is épp erre kiváncsi. Mert hát az ég petrolis nélküli lámpását, a napot, be lehetett csapni, holmi mesterséges óra igazításokkal, hogy tovább — világitson, de hogy télen is úgy melegitsen, mint nyáron, erre nincs berendezve. Ott fent úgy látszik, még régebben kitalálták a— kalória makszimálását... B. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, szeptember 19 Keleti hadszíntér. Az ojtozi völgy mindkét oldalán visszavertünk erős román támadaso kát. Az ellenséget, amely egy helyen állásainkba benyomult, gyors ellen támadással teljesen visszavetettük. Veszteségei jelentékenyek. Olasz hadszíntér: Konrád báró tábornagy hadcsoport- jánál egy ellentámadásunk, amelyet Carmianánai az ellenségnek átmene tileg átengedett arcvonalrész visszanyerése céljából indítottunk, teljes sikerrel járt. Fog'yokban itt 6 tisztet és több, mint 300 főnyi legénységet szállítottunk b«. Délkeleti hadszíntér : Változatlan. A vezérkar főnöke. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, szeptember 19. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Tegnap Flandriában Houthoulsti erdő és Alyá között a tüzérségi harc egész napon át fokozódott. Az ellenTÁRCA. Rekvirálás.* Irta: Bodnár István. Nem rnoet történt, a mikor gram monként számon kérik a lisztet, rekvirálandó búzát, de akkor, a mikor jóformán még csak attól rekvi ráltak, aki — maga is akarta . . . Módos községben a vasárnapi istenitisztelet után Józan Ádám kis biró, nem éppen a legjózanabb állapotban, a ssjat átírása szerint imigy fordította át dobszóra a jegyző ur által átadott hirdető cédulát: — A lekvirálást saját maga kézé vei (m. k.) a miniszténumság elrendelvén, adatik tudtára mindenkinek, akiknek — szemük vagyon, hogy fÖ.ösleges szemeiket, legyen az búza, rozs, árpa, zab, lencse, borsó, ezen hó végéig bejelenteni annál kevésbbé mulasszák el, mer az elmaradozók 1000 koronáig terjedő bírságolással svjtódtatnak s nemkülönben a ház körül találtatandó mindennemű szentjeik is elkoboztatván . . . A dobszót hal gató közönség so ram morajlás futott végig. Az első, artikuláltabb rosszaló szót Ttgyí Kis Istók, a falu közismert cuciiista közjogásza nyögte ki: * Megjelent a Budapesti Hírlapban is. — No, még csak az kéne! Hogyis i ne: egy garasért talán két pipa? | Máj mi is ott lészünk . . . — De ott ám! — zúgták tizen, buszán is. Délutánra még forróbb lett a hangulat. A tanács tagjai minden külön I meghívó nélkül beültek a község- j házba, a hová a biró ur is — valamit orrsntván, pakszus Írás ürügye alatt n ár jó eleve bevette magát, akárcsak ama bizonyos Szucsányi a — torba . . . Csombók Están kezdte: — Biró ur, hát igazán megesik rajtunk az a szégyen, a — lekvirá- lás ? Finánc, végrehajtó még sosem vót az udvaromba . . . — Meg a . . . — Hát oszt mennyi vóna az ösz- szp8 — szemünk kompetenciája ? — Hatszáz méter búza, négyszáz rozs, 800 mázsa kukorica, ugyanennyi zab, meg a — többi . . . — Istentelenség . . . Ennyi szeme talán még a — királnak sincsen, nem egy kódics falunak . . . — Pedig hat kell lenni, — foly tatta a biró. — De hát dohány van e {— zúgta bele Bagó* Mihály. * — Meg petrólium ? — tóditotta id. Csap András. — Hát a só ? — lódította a sort az öreg Kapor János. — Már a | marha elől is elsütötte főzte az asz- szouy, a ki vót . . . — Mindez még nem vóna baj, — j vágta be voksát Tigy i Kis Istók — az a iegDagyobb baj, hogy nincsen — bírónk . , cM?r ha vóna, a fő szo'gabiró ur nem merne igy pac- i káz.,i egy nemes faluval. Persze, a fehér papiros tűri a sok fekete bö ; tűt. Adik is ki kocsidernk számra a I sok rendelést. Józan Ádám, a kis- 1 | biró már belebetegszik a mindennapi • postateribe . . . Csak legalább oda j -vethetnénk azt a Bik irka-firkát az j ellekvirált zab helyett az abrakos j tarisznyába, egy Iunak se kén a fa- j luba támogató csapófa, még meg is '■ híznának rajta . . . — Kiöblögették a szájukat’ — í I ütött le végre a nagy zöld asztalra ! : Csik Ádám, a biró. — Hát mon- \ dottam én egy árvg szóval is, hogy , be fogjak szállítani azt a szemet, a ' mi a papiroson van ? Jegyezzék meg kendtek, hogy a dobszó még nein szentirás . . . Éppen bolpap szándékolok fölmenni panaszra a — mi-, niszteriumsághoz. Addig tehát csend. Dobolhat a kisbiró akármit, majd ha én veszem a kezembe a — doh- .Vcrőt ! Csik Adárn, a biró másnap csak ugyan kocsira üit. De a mikor a disznó la előtt elhajtártott, eszebejutón valami. Beszólt a menyének : — Hé, Julis! Hozz ki egy zsá kot. Dugjatok bele két szép januárusi malacot . . . Amikor a két ülés közé odatették, elhajtatott a muszka kocsissal. A főbiró ur hivatalos óra előtt még ott pipázgatott a folyosón. A szivar nemléte visszavarázsolta a régi táblabirói korszakot. . . — No, már meg mi a baj, Csik Ádain uram? —* Nincs semmi, nagyságos főbiró ur. A piacra hoztam egy pár kis malacot. Nyóc, kilenc sok az anoyá- nak. De itt ez a kettő nagyon nekikényszeredett !tz utón, senki sem akarja megvenni. -Szabad bevinni a — szakáé-inéhoz ? Otthon feledtem a — penicilusomat . . . Hadd szúrja le . . . Nem szeretném, ha az utón szökne ki a párájuk! S uemsokara visszajött az üres zsákkal. — így la, most már el is ballaghatok . .. De nini, most világlik az eszembe, mégis csak van. baj odahaza. Pedig nem is kicsi . . . — Nem e? H it mi az a — nagy baj ? Mart ha nem kicsinkkor nagy, ugy-e ? — Az, lázadoz a falu! — Lázadoz ? Nem ette meg a — - fene ? — De az ám! A — lekvirálás. Sokalják azt a sok szemet ... A Tiizyi Kis Istók . . . — Az a gazember, coki lusta ? Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos Összeg mielőbbi beküldésére.
