Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-13 / 37. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 37. szám. Szekszárd, 1917. szeptember 13. CM fizetési ár: flcési évre ..... 18 lorou Wí ;>re ................. 8 » Me gírd évre . . . .' 4 » . Rgv i ti» én ... . 16 fülét • Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 f. — Nvilt- rár £ arson d soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hetenkint egyszer : csütörtökön. Ttlefon izám : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ma küldendők t lapot érdeklő o*am küldemények. KUdóhitralal: Béri Balog Ádám-utca 42. szia. A» előfizetési pénzek és hlidetésok 14« küldendők. Néptanítók. ka az előfizetést egész évre előre kekli- dlk, 8 korona. "iutfkmtó: Dr. LEOPOLD KÖKNÉL Felelős uerkesztO: BODNÁR ISTVÁN Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Valutajavitás. Ha a kis diák megbukik, ja- vitó-vizsgábkell neki tenni. Háború előtt egyből, most a háború alatt lehet kettőből is. Valutánk is most ment neki az érettséginek, de úgy látszik pótérettségire utasították. I^ete- szi-e ? Ez most a kérdés. A tudós professzorok innen is, onnan is gyomrozzák. Tömködik a fejét tudománnyal, tanácsokkal, hogy ezt meg ezt csele- kedje, hogy — megjavuljon .. . Újabban a pénzügyminiszter, sőt legújabban Wekerle a nagy finánc-professzor vette kezébe a javitó vizsgás nebulót, a kis Valuta Makszit . . . Kétségtelenül sok jó atyai tanácsot adnak neki is, nekünk is. Mindenekelőtt, hogy kivitelképes terményeinket, a hadi érdekek veszélyeztetése nélkül igyekezzünk a külföldön elhelyezni. — Hát nen> ezt cselekedtiik eddig is? Nem ment buzáhk, borunk, fánk s más egyebünk eddig is, még akaratunk ellenére is a — külföldre, tulon-tulis? úgy, hogy magunk jó formán éheztünk, dideregtünk. De hát ma legfeljebb Németország és — Ausztria a külföld. Innen bizony keveset javult a valutánk — sőt talán Ausztria még rontotta is. Mert hogy' ha borunkat, búzánkat, ökreinket, disznóinkat, vajunkat, zsírunkat csak egyszer vette is meg, de iparcikkeinket, a tőle behozott lukszus-árwkai kétszer- háromszor is kivitte Budapestről, hogy újabb és újabb áremeléssel ismét a nyakunkba sózza. Hasztalan van tehát a horribilis terményár, ha a mit a réven nyerünk, duplán elveszítjük a vámon. Ezért van, hogy ha egy mázsa búza 50 korona, -egy pár csizma 200; ha egy hektoliter bor 300 korona, egy jó öltözet ruha annak a duplája s egy középfinom női kosztüm 1200 koronánál kezdődő X mennyiség. A termény- felesleg kivitelével tehát vajmi keveset fog javulni a valutánk, ha csak' az ipari cikkek árát v'ele összhangzatba nem hozzuk. A készpénzbőség elleni küzdelem sem lehet sikeres, amig a háborús tárgyak beszerzése nyakló nélküli árakon történik. S a pénzeszközök kivonására az eddigi módokon tervezett belső kölcsön, kényszerítő eszköz nélkül, körösi szentelt viz. Hat hadi kölcsönünk is belső kölcsön volt. De-kevesebb lett ezáltal a pénz ? Nem, csak több lett a — papiros. Ez is oka tán a nagy — papirhiánynak ? Jegyeztük ugyan , a milliárdokat, de mindjárt megint csak — lombardiroztuk s a visszaözönlött pénz, mintha. | egy fityínggel is biztosabb volna az állampapirosnál? — ismét meg- | húzódott, prédára éhesen, a bankok szekrényeiben. Megszaporodtak a milliomosaink, akik 16 százalékos készpénz befizetéssel kiszúrták a haza szemét. Ott szerepeltek* mindennap a i reklámcsináló lapokban, hogy ennyi meg ennyi százezret, vagy milliót helyeztek hadi köl- csönjegyzésként a haza oltárára, pedig. 85°/0 erejéig az O. M. B. az érdekelt. Végeredményben a dolog egynek látszik lenni, mert az állam úgy is megkapta a kívánt kölcsönét, pedig még sem egy. Mert az igy támadt készpénzbőség egyenesen valuta rontó célokat szolgált, a pénz értékének csökkenését. A tervbe vett belső kölcsön financirozásá- nál tehát a hocci, nesze elvet kell követni. Készpénzzel kell vásároltatni a papírokat. Igaz, hogy igy nem hinthetünk port ellenségeink szemébe, hogy ennyi meg ennyi' milliárd jött össze. De hogy össze jöjjön, ennek is van módja. Kényszeríteni kell az államból meggazdagodottakat, hogy adják vissza az államnak azt — ■kölcsön, amit a bőrén szereztek. Egy kény szer-kölcsön keresztülvitele nem ronthat a külföld előtti hitelünkön annyit, mint a mennyit az államon s valutánk javításán segíthet. A valutát azonban igy is nem maga az állam, de mi magunk, vagy legteljebb együtt javíthatjuk meg. Takarékosság. Igénytelenség. Hölgyeink mondjanak le az aranyat evő külföldi luk- szus cikkekről. Mert ma őrület,' amit kivált a nagyvárosok asz- szonyai művelnek. Igazán csak azért vesznek valamit, mert — drága. A .kormány itt is csinálhatna rendet. Ma már úgyis összeszednek, rekvirálnak gyapjút, lent, kendert, mindent, nem sokára a selymet is. A katonaságnak felesleges anyagot dolgoztassák fel tehát egyforma szövetté.' Az asszonyok, lányok járjanak, mint dédanyáink a honi pettyes ruhában. A férfiak pedig borzasabb gácsi vagy brassói, ugyanegy minőségű szövetben . . . Körmön koppintjuk ezzel az egyszerű eljárással a lánckereskedelem zsebünkben, sőt már a beleinkben vájkáló kezét. A kis Valuta Makszi leteszi, végre is az — érettségit... De persze ehhez vas akarat, erős kéz kellene . . . Mikor a védegyletekben egy Kossuth Lajos sem tudta megcsinálni — Bécs, de kivált — önmagunk miatt, hogy remélhetjük, hogy ez a elpetyhüdt, léha, aranyborjú után futó kor csinálja meg?! B. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos Táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, szeptember 12. Keleti hadszíntér. Az oroszok és a románok az (Jenától nyugatra fekvő magaslatokat ismételten hevesen megtámadták. Rohamaik többnyire már tiiziinkben összeomlottak. Egyizben ellentámadással vertük őket vissza. Olasz hadszíntér: A tegnapi nap folyamán csak a Monte San Gabriele lejtőjén került hevesebb harcokra a sor, amelyek ránk nézve kedvezően végződtek. Egyébként nem volt különösebb esemény. Délkeleti hadszíntér: Berától délkeletre előcsapataink olasz osztagokat a Felső-Osumán át visszavetettek. — Pogradetznél az Ochrida-tó mellett csapataink a túlerőben levő ellenség nyomása elől kitérnek. A vezérkar főnöke. Est. . . Lenn, mélyen alattunk a völgyben süt a nap. Itt fenn állandóan bűvös idő van, különösen éjszaka. A velünk szemben levő csúcs meg éppenséggel a felhőket támasztja. Ott tanyáznak a muszik, meg a rumu- nyok. Még nálunk is jóval magasab ban. Be is látnának a beste lelkei a gyomrunkba, La a mi szép fenyvesünk oly pompásan nem takarna bennünket kiváncsi szemeik elől. — Szegény fenyők 1 Ki tudja már hány száz éve élnek itt háborítatlanul.vadon birodalmukban s most e gazok gránátjai tördelik le büszke csúcsaikat, koronájukat. Szomszédomban egy fúrógép zakatol naphosszat. Vájják a sziklát, épülnek a „Fuchsloch“ ok. Lejebb a sodronykqtéi pályát javítgatják, a mely hivatva lesz a Tragtier-eket fárasztó, nehéz munkájuktól felmenteni. A nap már leáldozott. Szürke lepel borul a tájra. A szerpentin- utón felfelé közelednek lassan a jól felpakolt málhás állatok. Az öreg Mntz a vezetőjük. A vén nazarénus. Semmiféle rábeszéléssel, vagy ijesztgetéssel sem lehet fegy verfogásra bírni. Már néhányszor volt „Gericht“ előtt is. Minden kísérlet hiábavaló. — Mi lenne, kérdé magából kikelve, összeráncolt szemö dokkéi az egyik biró, ha senki sem fogna fegyvert ? — Hát kérem szépen, felel a györ- könyi magyar nagy lelki nyugalommal, nem lenne háború. S ebben talán igaza is van. No de a fő, hogy jó a „faszolás“. Még 5 darab cigarettát is kap minden plenkler. Jobban örül ennek, mint a kenyérnek. — Mire mindent szétosztanak, teljesen leszáll az est. Megkezdődik az éjjeli szolgálat. Kiáltanak a posztok. A visszamaradt rész a fedezékek előtt összeül és megkezdődik a „só- gorozásf, a mese. Ismét Káték viszi a szót. Gyakran oly merészeket mond, hogy — kalappal meglehetne fogni; de a baka-tarsaság kitünően mulat rajta. Teljesen besötétedett. Szolgálatban vagyok, megkezdem a koraiamat. Vizsgálom az őrszemeket. Néhány száz lépésnyire előttünlr a hegyoldalban van egy Feldwache-nk. Jó megfigyelő helyük van, belátják az egész D. patak völgyét. Keskeny, köves ösvény vezet le hozzájnk. — Halt! Wer da? ordít rám a Späher. — Inspektions offioier. — Vorwärts! Majd néhány lépés után ismét ! — Halt! Feldrnfl Megmondom. — Richtig. Passiert! Fegyverét, amelyet eddig fertig-be tartott, vállára kapja. Oda lépek hozzá. Jóképű, ismerős fickó. Barátságosan mosolyog. Mintha fúrná valami az oldalát, de' nem mer szóllani. — No mi újság fiam ? Kissé félve szólal meg: — Knoben Herr Sch., sein’s a’ to? Barátságosan üdvözlöm a földit, aki. boldog, hogy valakivel ismét pár szót „tokolhatott“. Csendes volt a táj. Messze, balra halk ágyumoraj, majd rövid ideig tartó fegyverropogás. Azután ismét csend. A fák halkan, titokzatosan zizegnek, suttognak. Hűvös szellő kerekedik. Egy egy srapnell vagy gránáttól széthasított feuyő fájdalmas, nyöszörgő hangot hallatt s szomoruau tekint földre hullott koronája tTtán. A jó öreg hold kíváncsian dugja elő széles ábrázatát a bujkáló felhők mögü1, de valami szépet ő sem láthat. Mint vadász a dú-vadra, úgy áll lesben ember ember ellen. Egy- egy merészebb „plenkler“ fLskájá val lecsúszik egészen a D. patakhoz. Megmeriti edényét s itt fönn büszkén dicsekszik, hogy a muszkától hozott vizet! Közös forrásból isznak. Vájjon mikor fognak közős pipából is színi ? ... Schmidt Jenő. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
