Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-23 / 34. szám
\ § XXVII. (XIII.) évfolyam. 34. szám. Szekszárd, 1917. augusztus 23. MlfAVÁME ES A KÖZÉRDEK EMfizetési ár: kén érre ..................16 korosa Hl érre.................. 8 » jl *gj«i (m .... 4 » ■U aim Él.... 16 BUéf Hirditésl árak: Arreréai hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., torábbi sor 30 L — Nrilt- |6r: garosood seroakéot 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}*. Megjelenik hetcnkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám : Főszerkesztő : 18. — Felelői szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: II. Szerkesztőség: Bezeréd] Utvan-utca 5. szám M« küldendők a lapot érdeklő ossz«» (úidetaenyek. Kiadóhivatal: Béri Balog Adam utca 42. szán As előfizetési pénzek ét hirdetése* 14« küldendők. Néptanítók, ka ez előfizeté t egész érre elört bidk dik, 8 korona. Fóaxcrfcesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Választójog és parlamenti reform.5 Irta: dr. Kramolin Gyula. Ha vármegyénkben ezidősze- rint talán egyedül állanak is a választójogról vallott alábbi nézetek: annak tudata, hogy az országban mégis csak akadnak néhányan, akik így gondolkoznak, valamint a kiforrásban levő általános hangulat immár időszerűvé teszi, hogy a közvélemény erjedő üstjébe végre ezen eszmék fermentuma is belekerüljön ! Nehéz ugyan az’egész gondolatmenetet, annak köteteket igénylő indokolása nélkül, minden részletében érthetően kifejteni és helytállóságát bizonyítani, de mégis megkísérlem annak — egy röyid, tárgyilagos cikk keretében lehetséges — megvilágítását. Miután a parlamentárizmus — minden fogyatékosssága és a népeknek okozott keserű csalódások dacára — az emberiség mai kulturfoka és etikai fejlettsége mellett, egyelőre (s még nagyon soká) a legelfogadhatóbb és a társadalmi ideálokat relative legjobban megközelíteni képes kormányrendszer: ahhoz ezidőszeript, gyakorlati okokból, természetesen s ragaszkodnunk kell. Ámde csakis annak biztosítása mellett, hogy a parlament egyrészt a hamisítatlan népakarat igazi kifejezője, másrészt a nemzet méltó képviselője is legyen. Nem mélyedve most bele parlamentünk összetételének nagyon is jogosult kritikájába, annyi minden gondolkodó ember előtt világos, hogy a választójog mai rendszere semmiképen sem jelenti azt a természetes kiválasztódást, melynek a 20 milliónyi nemzet szellemileg és etikailag legjavát és legrátermettebbjét kellene kiszemelnie és az ország házába küldenie! ? A mai választási rendszer tehát és általa a parlament is, mindenesetre alapos reformra szorul! Gyakori ellenvetés azonban, hogy a szavazati jog általáno- . sabb kiterjesztése még jobban lenyomja és lefokozza a parlamentek színvonalát. (A minap is hallottuk, hogy Ausztriában pl. 170 olyan képviselő ül benn, aki 4 elemi osztálynál többet • Az érdekes és most annyira aktuális közleményt — bár az abban foglaltakkal nem_ mindenben értünk egyet— az illusztris íróra i való tekintettel egész terjedelmében készsé- I gesen közöljük. A szerk. nem végzett.) Ez igaz; ámde csak azért, mert sehol sem létesültek ezt hatékonyan ellensúlyozni képes, alább kifejtendő, intézményes garanciák. Milyen volna tehát a szerintünk kívánatos választójog? Először is lehetőleg általános: korhatár és egyéb jogcím tekintetében a legmesszebbmenőleg kiterjesztett, mert a nemzeti és intellektuális szupremáciát féltő, komoly és igen tiszteletreméltó hazafias aggodalmak eloszlatására többféle mód is kínálkozik és komoly jóakarattal, a kielégítő biztosítékok — a most folyó alkudozások és beható tárgyalások révén — azt hiszem köny- nyen elérhetők lesznek; ezen agyontárgyalt részleteket tehát mellőzöm. Legyen a jog továbbá 'egyenlő, azaz minden választó szavazatának egyforma súlyt adó, minden nyilt vagy burkolt pluralitás nélküli. • Feltétlenül szükséges ezenfelül, hogy a választások eredménye az igazi népakarat hű tükre legyen, vagyis a választók összességének akaratát fejezze ki. Mert hiába adunk jogot akár mindenkinek, ha nincs kényszer, hogy e jogával mindenki éljen is; ha terrori :ta elemek vagy más bénító befolyások a választók nagy részét visz- szatartják a jog gyakorlásától; ha 5000 jogosult közül csak 2000 szavaz le tényleg: minden kiterjesztés illuzóriussá válik ! Legyen tehát a jog kötelező, olyan büntető szankcióval, hogy aki választójogát — igazolt, komoly akadály nélkül — nem gyakorolja, az azt el is veszíti. A jog egyenes, közvetlen gyakorlásának nem lévén nálunk (tudtommal) ellenzéke, ez talán magától érthetődőnek tekinthető. Vannak azonban aggodalmak a községenkint való szavazás és a titkosság kérdésében ; az előbbit teknikai nehézségek miatt ellenzik sokan, utóbbitól pedig az éretlenebb elemek esetleges döntő szerepe miatt félnek s ezért csak a városokra óhajtják azt korlátozni. Ámde a közsó- genkinti szavazásra az alább kiféjtendők miatt volna szükség, a szavazás megbízhatóan körülbástyázott titkossága pedig — ebben minden kertelés, szépítés haszontalan — az egyetlen garanciája annak, hogy az etikailag gyengébb, bátortalanabb és függőbb elemek is szabadon merjék, követni igazi meggyőződésüket s ezzel a hamisítatlan, valódi népakaratot juttassák kifejezésre. Célszerűségi okokból, neve zetesen az összes választások egyszerűsítése céljából, kivána-J tos volna még, hogy a választó jog egységes is legyen, vagyis hogy. a községi, járási, törvény- hatósági és országgyűlési válasz■ tások — a ma fennálló különb-1 ségek eltörlésével — mind ugyan] azon, egyforma választójog alap-j ján eszközöltessenek. Hogy pedig a parlament színvonala megóvassék és az általános passzív választójog minden megnyirbálása és megszorítása nélkül, a .szellemileg és etikailag legrátermettebbek, legodavalóbbak bejutása biztosíttassák: a választójognak — végül I — fokozatosnak kellene lennie. A ! legnagyobb képtelenség ugyanis, hogy míg manapság nincs a közszolgálatnak semmiféle, még oly szerény és mellékes ágazata sem, ahol a szolgálatot nem alul kellene kezdeni s amelyben nem csak bizonyos idő, bizonyos beletanulás és minősültség gyakorlati beigazolása után lehetne íelsőbb hatáskörbe jutni: addig a legátfogóbb, a leguni- verzálisabb belátást és bölcsességet igénylő szerepre, a törvényhozás körültekintő munkájára, minden előiskola nélkül, bárkit is alkalmasnak és megfelelőnek legyünk kénytelenek elfogadni. A passzív választójog megszorítása nélkül az volna tehát a helyes megoldás, hogy az egységesjogu választók tömegéből, bárki is — elsőizben — csak valamely községi képviselőtestületbe legyen választható ; csakis itt eltöltött, legalább egy évi működés után kerülhessen be — ugyanúgy választva — a tervezett járási bizottságba, innét csak egy vagy két év után a törvényhatósági bizottságba és csakis pár éves megyebizottsági tagság után legyen országgyűlési képviselővé választható. Ily módon a parlamentbe csakis olyan ember jutna be, akinek legalább 5—6 éves i jogszabályalkotó, közéleti munkásság van a háta megett s aki I többszörös választási szűrőn menve át, polgártársainak már bizonyos , .megrostálásán esett keresztül és ilyen parlamenti előiskola birtokában (szellemi és i etikai rátermettség tekintetében) J mindenesetre több biztosítékot nyújt, mint a választási harcok hullámaiból hirtelen felbukkanó, ismeretlen értékű és csak esetleges szájasságával és a felizgatott tömeghangulatok vaksága mellett érvényesülő kalandor. Az illető jelolhetése és megválasztása nem volna azért helyhez (az ő lakóhelyéhez és megyéjéhez) kötött, de a felléphetésnek ezen előiskolák végigjárása előfeltétele volna. Ilyen választójoggal a radi-; kális kiterjesztés bátran megkockáztatható és a parlament színvonalának megmenthetése is elérhető lenne. Mert igaz ugyan, hogy ^ mai képviselők igen nagy része végigjárta szintén ezen iskolát s ezeket tekintve, az újítás ! feleslegesnek látszik, de éppen ' az aggályosabb minőségű, uj elemekkel szemben volna az he- i Ivén, amennyiben az egyes je- i löltek értéke felől évek folya- | mán kialakult, higgadt közvélemény a kortes-izgatások veszélyes eredményeit ellensúlyozni volna képes. Belátom azonban, hogy ezen reform oly sok kapcsolatos intézkedést és régi törvények oly tömeges és körültekintő módosítását igényelné, hogy ezt most, a háború alatt, jól és alaposan megoldani lehetetlen ! Éppen ebből fakad azon meggyőződésem, hogy a választójogi reformot e kivételes időkben forcirozni a lehető legidőszerütlenebb! Valami hevenyészett, tessék-lássék, kompromisszumos kiterjesztéssel, foltozgatással sem az ország nem nyer, sem a kérdés nem fog lekerülni a napirendről. Sürgősnek sem mondható (komolyan és jólélekkel) az ügy: akik mindenáron szuggerálni akarják az országnak a sürgősséget — azon hiedelemben, hogy a háború után bekövetkezendő, elmaradhatatlan, nagy számonkérésnek és pozíciójuk esetleges megingásának elejét veszik, ha a nép ^hazatérő marcona fiainak ideges fogvacogással odadobhatják az időközben részökre megszerzett választójog csititó maszlagét — nagyon csalódni fognak. Ezzel nem menekülnek a felelősség .elől! Ellenben az 1913. évi (még ki sem próbált) választójog is biztosit a réginél jóval több és szélesebbkörü jogot és megadja az alapot és lehetőséget arra, hogy a békét — ha itt lesz az ideje — megkötve, a békére berendezkedjünk és a béke nagy alkotó és rekonstruáló munkáHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
