Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-16 / 33. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell József né úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés ® folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Dömötör József százados rendes havi hozzájárulása K 10’— Eddigi gyűjtésünk: 41146'66 összesen: K 41156'66 2. _______________ ge s ágyuk és elhárító repülők igen erős védekezése dacára nagyon jó eredménnyel járt. Repülőink kis magasságban szállva megfigyelhették, hogy körülbelül 4 tonna súlyban ledobott, nehéz és könnyű bombáik jól találtak és tűzvészeket okoztak. Egy tengeri és 2 szárazföldi repülőgép eltűnt. Ellenséges torpedóegységek visszavonultak a repülőinket fedező flotilla-osztagunk elől. Az ellenség erre az osztagra, valamint Parenzora bombákat vetett, de teljesen eredménytelenül. Hajóhad-parancsnokság. séges repülőgépet és 4 kötött léghajót lőttünk le. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala : Az északi Szereth és a Zbrucz között a tüztevákenység fokozódott. Tarnopoltól délnyugatra orosz előretörések, amelyket páncélos* gépkocsik is támogattak, állásaink előtt összeomlottak. József főherceg vezérezredes harcvonala : A Trotusul völgytől délre az ellenség tehermentesítő támádá- sokkal igyekezett fedezni a II. román és a IV. orosz hadsereg belső szárnyainak visszavonulását. Minden támadást visszavertünk, Csapataink Soveján túl nyomultak az ellenség után. Mackensen vezértábornagy arcvonala : Oszlopaink követik a hegyvidéken a Putna mindkét oldalán északkelet felé visszavonuló ellenséget. A hegység szélén elfoglaltuk Stravanit. Panciutól északnyugatra a győzelmesen előrenyomuló csapat heves ellenséges támadásokat meghiúsított. A Szereth-lapályon német hadosztályok rohammal elfoglalták a folyó nyugati partján fekvő elkeseredetten védelmezett Baltaretu hegyet. — A Szerethnél és a hegységben több, mint 3000 foglyot, több ágyút és számos géppuskát vesztettek az oroszok és románok súlyos, véres veszteségeken felül. Macedón arcoonal: Nem történt jelentős esemény.- Ludendorf, első főszállásmester Müvészest a szekszárdi Vöröskereszt kórház javára. Az a nagyarányú és osztatlan érdeklődés, mely közönségünk részéről a Világmozgó színházban folyó hó 11 én lefolyt müvészest iránt megnyilvánult, a legközvetlenebb tanúság- tétele volt azoknak az igényteljes várakozásoknak, melyek á művészest szereplőivel szemben méltán megnyilvánultak. Megállapíthatjuk, hogy a mig a müvészest nyomán fakadt fényes er kölcsi és anyagi siker méltó jutalmat biztositott főispánunknak lelkes kezdeményezéséért és fáradozásáért, addig a mindvégig előkelő művészi színvonalon álló műsor ritka műélvezetet s hangulatteljes visszaemlékezést nyújtott a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóságnak. A műsort Kovács Andor, közönségünk által már nagyon előnyösen ismert fővárosi kabaré-művész nyitotta meg, ki mint „Konferpncier“ szellemes és mulattató konferálásával és disztingvált előadásával mindvégig állandó derültséget, nagy sikert és maradandó hatást ért el. — Utána Waldmann Rózsika okleveles zenetanárnő ragyogtatta kiváló zenei képességét, előadva zongorán a zeneirodalom egyik logtökéletesebb alkotását: Bach „6. moll praelu- dium“-ját. A mély átérzés, művészi felfogás és biztos technika, mit ezen zenedarab előadásánál oly gazdagon juttatott érvényre, osztatlan hatást és lelkes tapsokat váltott ki a hallgatóság köréből. — Ezután Pécsi Erzsi, a Vígszínháznak bájos és kiváló művésznője lépett a pódiumra, kit közönségünk már megjelenése alkalmával is tüntető szeretettel és ielkes ünnepeltetéasel fogadott. Előbb Brahms-nak „die Nachtigall“ és der Jäger cimü klasszikus dalait, majd később Puccini „Pillangó kisasszony“ áriáját s Tchaikoroszky „Bál után“ cimü dalát, végül Schubert „Ständchen“ c. operett áriáját énekelte oly tüneményes hatással, mely csak egy valódi művész-egyéniségnek lehet kisérő zenéjö. Orgánumának dallamossága, szopránjának a magas regiszterekben is szál finoman-, tisztán csengő és intenzív hangjai, az előadásnak melegsége és közvetlensége s mellette egyéniségének külső varázsa : ezek az erősségek, melyek Pécsi Erzsit művészi pályáján csak feltétlen siker és babér érheti. A művésznő énekszámát zongorán Scholtz Gusztávné kisérte, azzal a kitűnő és preciz kisérő művészettel, mely az ő zenei sajátossága, ílang- szerének biztos uralma, a zenei darab szubtilis átérzése és nüansziro- zása s amellett az előadó művészhez való tökéletes alkalmazkodása a teljes sikernek úgyszólván nélkülözhetetlen előfeltétele. Ezután Delej Emil operaénekes következett., ki Gounod „Fauszt“-jának Valentin áriáját és Mayer Hellmund „Zauberlied“ jót, majd a műsor Aiásodik részében Wagner „TannhatRer“-jéből Wolfram dalát és Loeur^ „die Uhr“ c. balladáját énekelte, minden egyes énekszámával oly viharos tapsokat keltve, hogy a Ráadásul előadott „Tosti“- nak Ninon, cimü hangulatos gyönyörű dalát a hallgatóság zajos kívánatéra megismételnie kellett_________1917. augusztus 16. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, augusztus *15.- Keleti hadszíntér. Foksanitól északra a támadást eredménnyel folytattuk. Szövetségeseink hatalmukba kerítették a Baltaretu hídfőt és Panciu mgllett a nagjy szívóssággal védelmezett Stravani falut. Haderőink előrenyomulása kénysze- ritette a Nogrilseci—Soveja vonaltól nyugatra álló orosz-román hadosztályokat, hogy az általuk néhány héttel ezelőtt súlyos áldozatok árán el- ^ foglalt állásokat feladják. A hátráló ellenséget követjük. Okna mellett újabb támadó hullámok csapataink ellenállásán megtörtek. Foksani mellett és Trotus területen vívott harcokban az ellenségtől ismét több, mint 3000 embert és több ágyút vettünk el. Tarnopoltól délkeletre az oroszoknak egy páncélos kocsik által kisért előretörése meghiúsult. Olasz hadszíntér: Az Isonzó felett tegnap számos légi harcban 5 ellenséges repülőgépet lőttünkbe. Délkeleti hadszíntér : A helyzet változatlan. A vezérkar főnöke. Események a tengeren. „ Budapest, augusztus 15. A Póla ellen intézett legutóbbi repülőtámadások viszonzásaképen augusztus 14-én a kora reggeli ór4k- ban több tengeri repülőnk szárazföldi repülőppel együttműködve a velencei tengerészeti arz.enál ellen egy támadást intézett, amely a kedvezőtlen idő ellenére és az ellenséA német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, augusztus 15. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában harcoló tüzérségünk fokozódott elhárító tüzelése kikénysze- j ritette, hogy az ellenség romboló tü* | zelését a tegnapi nap egy részében csökkentse. A felhasznált lőszertömegek tehermentesítették a gyalogságot. Az ellenség csak este tudta ismét teljes erővel megkezdeni a tűzharcot, amely az ^jen át nagy erővel folyt. Támadásunk angol osztagokat, amelyek Langemareknál a Steen patakon át előreküzdötték magukat, felmorzsolt. Az angolok heves részleges támadásait Frozesberg- tól délre és Hooge mindkét oldalán visszavertük. Artoisban Hulluch és Lens között különösen a mai reggeli órákban erősödött a tüzérségi harc. Á német trónörökös harcvonala : Á Chemine des Dameson Cerny mellett a franciák több támadása, amelyet erős tüzérséggel készítettek elő, meghiúsult. Ennek a harcvonalnak más szakaszán és a Champagne arcvonalon is élénk tűzharcra került a sor. A Maas mindkét partján tartós volt a megnövekedett tüzérségi tevékenység, amely többször a legnagyobb hatású tűztámadásokkal fokozódott. Ütegeink harci tevékenysége, mely az ellenséges tüzérséget időlegesen megbénította, itt is eredményt ért el. Albert württembergi herceg harcvonala : A Sundgauban a kölcsönös tüzelés fokozódása az éj folyamán is tartott. Repülőink harcoló csapatai vitézségük és képzettségük által a lövészárkok és ütegek ellen is értékes támadó eszközzé fejlődtek. Különösen FlamMában gyakori légi harcokban, valamint elhárító tevékenységünk közben tegnap 20 ellen*— Jó ... jó Julis . . . Hej, kedves menyemasszony, az volt csak a nagy világítóiét 1848 ban . . . Sorba jönnek aztán a házbeliek. A rokonság ... A szoinszédasz- szöny . . . Egy-két koldus . . . Most éppen az öregapó legfiatalabb unokája, a Csik .örzsi próbálja a szerencsét, hogy mellette elosonjon. — Te vagy az, Örzsi leányom ? Ma még nem is láttalak. (Tegnap se!) No, hát mit ir az urad az erdélyi határról ? — öreg apó, hát már elfelejtette, hogy a szegény Andris muszkafogoly ? A foglyoknak pedig csak ritkán szabad levelezni! — Az, hát fogoly ? Hanem hát lányom, a kukorékoló kakas csípje meg az uradat, ezt nem jól cselekedte : minek engedte magát — elfogni ? Bezzeg mi nem hagytuk magunkat ! Vácnál vót... A Görgey ,.. Nem, — mindég azt hallottam, az — hazaáruló vót . . . Hanem Pákozdnál, a Perczel Móric úrral . . . Tudod 1848-ban, amikor az a nagy világzengés vót . . . Két szerviánus ezred vett körül bennünket . . . De mi keresztül vágtuk rajtuk magunkat emberül, huszárosán . . . Mert a hu szár mégis csak hn3zár . . . Aki megmaradt, mind egy szálig elfogtuk — Qzoránál . . .-r- Mind elfogták, nagyapó ? — El ám, aki rézangyala van, még Róthot, a generálit is. — Jó . . . jó, nagyapó, de engém —i* ne fogjon el a — dolgomtól, mert Isten bizony kikapok az öreganyámtul,... Jön aztán a csöpp örzsi, a dód- §unoka: — No, meggyüttél te, kis fity- firitty, csillingelő harangvirág? Hát mi vót ma az eskolában ? — Madárnap, dédapó . . . meg március 1.5 ... A kettő együtt . . . — Ezt már szeretem . . . Azt ugyan nem tudtam, hogy a madárnak is van napja . . . Hanem március 15! Az, csak az vót a dicső nap ! Még nem is meséltem . . . Hát tudod édes kis leányom, 1848-ban, amikor az a nagy —, égiháboru vót ? . . . — Jó ... jó, nagyapó . . . Mindjárt jövök, csak megeszem előbb a — lekváros kenyerem . . . Az öreg aztán elbóbiskol . . . De nemsokára felébred az éles füttyszóra ... A másik dédunoka jön : — Ejha, te gyerek, azonnal karikát csináltatok a füttyödre a kováccsal . . . No, hát nálatok is — fülemile-nap vót, meg március 15 ? — Az, öregapó. — Hej, bizony szép nap is ez a március 15. Az uraságommal éppen Pesten vótunk a hónapos vásáron . .. No, tedd le a tarisznyádat, gyerek, hallgasd meg szépen . . . — Ad egy. hatost, öregapó ? — No, hát adok te, országhábo- ritó . . . — Adják ken kettőt . . . Alább nem hallgatom . . . Ma mindennek dupla ára van. A rektor ur ma is a drágaságról beszélt . . . Az öreg kikeresgeti a két piculát: — Hanem hé, fiú, előbb hadd látom, nem korona-e ? No, nem . . . Hát tudod, 1848 bán, amikor az a nagy-nagy világitélet vót . , . A gyerek hallgatja egy darabig. De aztán besomfordál a maradék lángosra ... A vak öreg észre sem veszi. Csak mesél. Közben el is szundit, úgy hogy nemsokára dél lesz . . . Jön a jóképű muszkafogoly, hogy az ebédhez besegítse . . . De ez sem megy olyan könnyen. Az öregnek a muszkához is van szava: ’— Hogy is hivnak fiam ? — Vladimir . • . — Hja, te vagy az öreg Vladimírnak a fia! Hát tudod, a mikor 1848 ban — Szolferinónál — vagy hol a csudában — kilütték alólam a lovat . . . Felkapok egy másikra ... Csak akkor veszem észre, hogy egy — kozák is ül rajta .. . Átkapom a derekát, a lovat pedig megszorítom a — térdemmel . . . Hát biz a muszkát bevittem a táborba . . . Azért kaptam a metáliát . . . Vladimir . . . Vladimir .. * Isten biz igy hívták ... Ismertem, itt maradt nálunk, jó magyar ember lett belőle , . . Te, te vagy tán az — unokája . . .?! Hanem fiú, egy kicsit már jobban is megtanulhattál vóna magyarul! — Apó, apó siessen már! — szólt ki egy hang : elhül egészen a leves. Az öreg észbekap . . . Sietségében véletlenül reálép a lába előtt alkalmatlankodó Bodri kutya lábára. A Bodri nagyot vonit. A miért aztán az egyik somfabottal jó kiadós ütést kap a hátára . . . Szegény Bodri! Pedig ő volt az egyetlen élő lény az egész házban, aki reggeltől kezdve egész mostanáig végig hallgatta az öregapó mondó- káját, hogy hát: 1848-ban, mikor az a nagy világfölfordulás vót . . • Igaz, hogy ő is csak — szunyókálva bírta ki. * Ennyi volt a megkezdett elbeszélés bevezetése. Semmiség .. . Ebből sem lesz prédikációs halott... Vagy talán az lesz . . . Unottan, elégedetlenül, éppen ketté akarom tépni. . . De odafenn a plafonon ismét feléledt a vergődő légy-pilóta a selymes pókhálóban . . . Vergődik . . . Erőlködik . . . Hanem a pókháló nem ereszti. Még jobban rácsavarodik, átfonja, gúzsba köt . . . Moccanni se bir . . . S az a pókháló hirtelen elkapja, megjogja, keresztül-kasul fúrja az én lelkemet is . . . Ott zsong a fülemben az öreg Csik Ambrus rekedtre fáradt hangja, beszéde 1848 ban, mikor az a nagy- nagy világfelfordulás vót . .. Elgondolkozom .. . Megmaradhat már, nem kell eldobni az én előbbi Írásomat se . . .
