Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-25 / 4. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 4. szám. Szekszárd, 1917. január 25. Előfizetési ár: r* trre .................10 koroaa ív re ...... 8 • Hegyed évre .... 4 > így sziaa ín ... . 16 fttlér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további tor 30 f. — Nyilt- |ir: gannond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap]«. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség : Bezeredi István-utca 5. szám Ma küldendők a iapet érdeklő őmk«s küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szán. Az előfizetési pénzek, és hirdetitek léé Küldendők. Néptanítók, ka ez előfizetést egész évre előre bekftft- dik, 8 korona. rftuarfaeut«: 0r. L£0P0L0 KORNÉL Felelfis szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatári: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. Kitüntetések. A királyi koronázás alkalmával kitüntetettek névsorából két nevet ragadunk ki: az Apponyi Sándor gróf, tárnokmesterei, az országbíró helyettesének nevét és Simontsits Elemér képviselő- házi alelnökét, aki vármegyénkben tudvalévőén a bonyhádi kerületet képviseli. Apponyi Sándor gróf ujabbi kitüntetéséről ez alkalommal nem kell bővebben megemlékezni. Neki már alig adhat valamit a királyi kegy. Fényes érdemeiről régesrég megkapta a legnagyobb méltóságokat, sőt az aranygyapjut is, mely a legritkább kitüntetés. S hogy most az elsöosztályu vaskoronarendet nyerte, ez már nem jelent egyebet, minthogy annál az igazán gyönyörű és mély jelentőségű funkciónál, amelyet most végzett, nem lehetett mellőzni, észre nem venni az ó kozjogilag oly fontos és kiemelkedő országos tevékenységét. Körülbelül úgy vagyunk, hogy Apponyi Sándor gróf bármily kitüntetéssel is, mar nagyobb díszt nem nyerhet, de viszont az ő ritka szerény egyénisége, nagy tudása, nemes, zajtalan hazafias áldozatkészsége méltó díszt ad bármilyen magas kitüntetésnek is. A másik kitüntetett: Simontsits Elemér. Ő róla sem kell sokat szóianunk. Ismeri itt mináiunk mindenki. Erős, vasenergiáju, — egész férfiú, ki nemcsak fényes állásaiban és a közéletben állta meg derekasan a helyét, de a társadalmi tevékenység terén is hatalmas szervező tehetségnek bizonyult. Hogy egyebet ne említsünk, ott van a Szekszárdi Kaszinó állandó hajlékának megszerzése, a Kaszinó-bazár, Korzó, a Bezerédj-szobor alapnak ösz- szeteremtése, a TolQainegyei Közművelődési Egyesület stb. mind-mind egy lelkes, tettrekész, fáradhatlan alkotó energia szép célü s ideális alkotása . . . Dehát mindezek csak epizódok. Bevezetes egy nagyobb koncepciójú műben. A festőnek első bátortalanabb ecsetvonásai, a szobrásznak az agyag első felrakása . . . Amikor Simontsits Elemér elköltözött Tolnavarmegyéból, nem volt itt ember, aki ne tudta, vagy ne érezte volna, hogy az ő szereplése ama befejezetlen mondat, amely után még nem szokás a mondat végét jelentő pontot leltenni. . . Amit azóta tett, csinált, zajtalan munka volt. Lapunk két ; betű alá rejtőző tárcairója is legfeljebb csak kontúrját adja az ő áldásos működésének. Az özvegyek, árvák felszáradt köny- nyeivel lehetne legfeljebb megírni az ő, e téren elért sikereit. Annyit láttunk mi is, hogy mennyire a szivéből nőtt ki az Országos Hadsegélyző Bizottság, melynek ő a szellemi irányitója s mozgató ereje. A lapunkban megjelent polemikus cikkei azt bizonyítják, hogy ezt a szép és nemes célú intézményt még a vélt támadások ellen is épp oly nemes hévvel védi, mint az oroszlán a maga veszélyben képzelt kölykeit . . . Egy bizonyos: kiérzik az ország egész sajtójának osztatlan megnyilatkozásából, hogy az elnyert titkos tanácsosi méltóság adományozásával megnyilatkozott királyi-kegy érdemes, arra méltó közéleti férfiúra sugárzott, De bizonyos még más is, az: hogy még ez sem az az előbb említett pont a mondat végén, legfeljebb csak a kisebb pauzát jelentő — vonás, amely után a kitüntetettnek még nagyobb közéleti tevékenysége és sikerei következnek . . . Az otthon, a szülőföld meleg szeretetével üdvözöljük vármegyénk mindakét — kitüntetésre érdemes és arra rászolgált, derék fiát! B. “Képviselők ossiefa netotlenaeye. A magyar közélet tisztasága köve teli, hogy képviselők ne üzérkedje nek és politikai befolyásukat ne saját üzleti céljaikra tőkésítsék. Ez minden pártnak egyforma érdeke és egyes üzérkedő képviselők miatt az egész pártot, amelyhez véletlenül az illető tartozik, pellengérre állítani vagy felelősségre vonni rosszhiszemű és abszurd dolog. Mindig voltak és lesznek — pártkülönbség nélkül — lelkiismeretlen emberek, akikkel azonban sem a párt, sem annak tagjai nem azonosíthatók, bár milyen tendenciózusan akarj ik is azt rosszakaratulag egyesek az országos munkapárt ellen felhasználni. — Avagy kinek jutott volna eszébe Ivánka Imre függetlenségi képviselőnek esetén ő vele — akinek marhaszállitási üzelmeivel hónapokon át foglalkozott a pozsonyi büntető biróság — magát a pártot, melyhez évekig tartozott, azonositaai. — A purifikálás — és a politikai tisztesség közérdek, amit azonban ne igyekezzék az ellenzék a maga számára, mások alaptalan befeketitésé- vel kisajátítani, Tisza István miniszterelnök állásfoglalása e kérdésben a legszigorúbb igényeket is kielégíti. Szavai a lelkiismeretes és korrekt államférfin megnyilatkozását tar talmazzák. Táviratok. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, jinuár 24. Mackensen vezértábornagy had soportja : A Szent György ág északi partját kiüritettük. József főherceg Simontsits Elemér.* Irta: M. K. Hetek óta sok szó esett és még egy ideig sok szó fog esni a koronázási kiitintettekrői, kik ma a koronzási ebéd revansánl egy nem kevésbbé szimbolikus csemegeképp kerültek a közvélemény asztalára. Ez az asztal ma úgy fest, mint egy dúsan, aranyra megtérített banketasztal, a hol a szakácsmüvészet a szemnek megadott mindent, ami a szemé, de ki-ki hiába keresi a maga kedves ételeit, ügy érezzük, a közvélemény korgó gyomorral távozik. De a fel- sőbbrendü szakácsmüvészet nem törődik az ilyen plebejusi nyilvánulá- sokkal, csak az Ínyeket akarja fölcsiklandozni és ez is tiszteletre méltó törekvés, A szakács elvégre a gyo- mormegierhelésért felelős, ha valaki ebesen marad, az vessen magára. Ez valójában, a mig a „Szent Tapintat“ vertelen, sápadt keze alatt az uj listának sikerült elyan fakóvá ▼álma, a milyen csak ilyen lista lehet, addig a közvélemény a maga föicsigázott fantáiiájával naponta formálta, cicomázta, szinte kalotaszegi- esre, milyen még ilyen lista sem lehet. Mert az úgy van valahogy, hogy a közvéleménynek is megvolt a maga igaza; ez a lista elvegre is az uj király és a nemzet mézss heteiben fogautatott és most haszta* A Budapesti Hírlap jsn. 20-ilti számából. lan keresi rajta apaságának nyomait a nemzet. Uj fény, de a régi vonások, Az uj tavaszi verőfényben az öt- és hétagu koronák eresztettek jobbról is, balról is egy-egy hajtást, a kis- keresztek növekedtek föl nagy- és középkeresztekké. Denique fejedelmi kegy is csak ott tud csillogni, a hol sugarai fény es felületre esnek És ha vannak még ábrándozók, a kik ezt másképpen gondolták, azoknak szolgáljon vigasztalásul, hogy ha szegényebbek lettünk is egy illúzióval, de gazdagabbak lettünk huszonnégy excellences úrral, országos notabilitással. Hiszen rendesen megfordítva szokott ez történni. És elvégre is huszonnégy excellenciás ur még mindig nyom annyit, mint egy foszladozó illúzió. A mi bizony ezt a kis tranzakciót illeti, ezért szórni sem érdemes. Utolvégre is nem a napfényben csillogó csúcsok tartják a begyeket és a csúcsok is a hogy magasságának mutatói. Jól esik ezert, hogy Simontsits Elemér kitüntetése, idő előtt ieval van erről a közös faról, kü.ön látott napvilágot. A fejedelmi kegy itt is egy csucsru esett, de ez a csúcs vé- geig egy tömör szikla, melyet kemény, derekas ,munka kögitett össze, szinte észrevétlenül egy hatalmas tömbbé. — A fejedelem kitüntetése a kepviselőhax lerugias lelkű alelnökinek: szól, a ki a kezébe adott Ház Pallosával nem ellenfeleinek bőrét, de becsülését csikarta ki. De az az osztatlan öröm, melyet kiváltott, még sem ennek a Simontsits Elemérnek szólt. Mi sem erről akarunk beszélni; nem alkalomszerű ez most (lesz még erre elég alkalom). Ez a kitüntetés legföljebb egy pihenőkő lehetne az ő fölfelé emelkedő pályáján, ha tudniillik Simon tsits ismerné a pihenést. Az a Simontsits Elemér, a kiről beszelni fogunk, csendben, egy valóban nemes, hatalmas mánkat végez. Egy olyan munkát, a mely gigászi dimenzió mell tt is, láthatatlan marad. A fölszántott könnyek nem hagynak nyomokat. A mig az ágyuk, géppuskák, puskák három fronton, harminc hónapon át, szakadatlanul gyáriják a szomorúságot a Hinterland számára, ezzel parallel egy másik, nem kevésbbé lankadatlan szi- zifusi munka folyik : az itthon ütött sebe* bekötőzésére. Valóságos tita- nomakia ez ; mely azonban nem hegyeket emel, de hegyeket hord le, hogy a következő percben uj hegyek emelkedjenek. Minden golyó mely sikoltva hagyja el acél tömlöcót, valahol a fronton, sziláján száguldván át áldozata testén, még egy szivet sebez meg halálosan, valahol itthon. És ez a második front, az árvák és özvegyek láthatatlan frontja a bor- zadáiyosabb, a szivet elfacsaróbb. Ez a Simontsits frontja. Egy láthatalan kéz igazgat itt, örökké tevekeny, gyámolitó, fölemelő, kötözgető. Es a Simontsits keze. Sok sok millió szív a hazafias] fájdalom vértezetében, ez a Simonsits hadserege. És mikor erre a láthatatlan seregre gondolunk, mely a társadalom hívó szavára lépett harcra, hogy a küz dőket támogassa, egy sajátságos eszmekapcsolattól nem tudunk szabadulni. Csaba királyfi vitézei tűn nek föl előttünk, mintegy megerő sitéséül annak az igazságnak, hogy a mai lélek érzéseiből fakad, annak csak külső megjelenési formái eshetnek a századok őrlő malmának mázsás kövei közé. A régi mondába mintha uj tartalom költözött volna és mintha naponta uj és uj láthatatlan menetszázadok indulnának a frontok felé, ha nem is kacagányban és kopjával, de esetleg vakoló kanállal, vagy a szent László puszti tásf enyhítő füvével. És a mikor a miniszterelnök e láthatatlan sereg vezérletét Simontsits Elemérre bízta, nemcsak az ő nemes gondolkozását, fogégonv magyar ssi- vét és poroszos organizálóképezségét honorálta, de egyszersmind meg be csülte az itt elvégezendő feladatokat is, mert egyik legerősebb emberét engedte át nekik. E föladatok nemcsak egy meleg szivü filantróp .t igényeltek, de egyenes vágású államférfit, egy finoman összeillesztett diplomatát . •i’nontsitsban mind a háromból vo'* ó adag. De ezenföl ül egyéb is : fórfii.s, kemény, céltudatos akarat. És ennek tulajdonítható, hogy
