Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-02 / 31. szám

ütközés helyett színlelt egyetértés mögé rejti & meggyőződések szét ágazását és hivatkozik a paktamos Taaffe és a paktumos Lukács el­szomorító politikai eredményeire. Örvend, hogy a vármegye külön­böző elvi alapon álló rétegei nyílt mérkőzésben igyekszenek egymást meggyőzni. Mikor Lukács Lászlótól kérdezték, hogy mi a nemzet szive: Buda vagy Pest, nehogy a budaiakat vagy pestieket megbántsa, paktumot kötve, — Margitszigetre rándult. Az uj főispán szép beköszöntő szavait, melyek szerint igyekezni kell arra, hogy a választójog kérdé sében számos és kiváló ellenfeleink tiszteletreméltó aggályait eloszlassuk, a legmelegekben magáévá teszi s tö­rekedni fog, hogy adatokkal járuljon hozzá a kérdés pártérdektől mentes, pontos meg világításához A Tisza felfogását visszatükröztető 191.3. választójogi törvény egyik fő­pillérét, a vagyoni cenzust elveti azért, mert a vagyon nem lehet he­lyes fokmérője a nemzeti vagy er­kölcsi megbízhatóságnak vagy az értelmi fölénynek. Ha megállt ez a tetei a háború előtt, amikor a vagyon­szerzésből s az örököltnek megtartá­sából az esetek kisebb részében több­kevesebb joggal komolyságot, szolid­ságot, okszerűségei lehetett követ- . keztetni, a vagyoni cenzusnak ez az értelmezése is lehetetlen a háború folyamán bekövetkezett óriási kon juukturális vagyoneltolódások és bir- tokhserék folytán, »mélyek következ­tében igen sokszor értelmileg ala csony, erkölcsileg cinikus és nemzeti szempontból aggályos rétegek rán­tották magukhoz a vagyoni cenzus követelményeit. Nem is szólva arról a kisbirtoksftaporitó tevékenységről, amelyet Erdélyben a szász bankok s főleg az Albina kifejtenek, a föld­árak és a jövedelmezőség emelkedése folytán soha nem sejtett arányokban érik ei a nemzetiségi rétegek is az 1913 iki törvényben megállapított földadó cenzusokat. Kü önben is a 24 éven felüli birtokos osztálynak csak 41 % -a magyar s az őstermelők vagyoni állapota oly geológiai kerezf metszetet mutat, melynek legfelső és legalsó, a magyar elemre elég ked­vező agyagrétegei közé egy nemzeti leg laza s a magyarságot majorizáló homokréteg van beágyazva, minthogy mig az 50 koronánál nagyobb egye­nes állami adót fizető' birtokosok közt 53% s a vagyontalan gazdasági cselédek közt megint 70°/o, a vagyon­talan irni-olvasni tudó mezőgazdasági munkásból pedig 60°/„ á magyar anyanyelvű, addig a középső réteg­ben az 5 koronánál kisebb adót fize­tők közt csak 25%, az 5^10 kor. adót fizetők közt csak 34*/° ™ magyar anyanyelvű. A vagyoni cenzusra törekvő kon servativ reformer tragikuma nálunk épen az, hogy konzervatív lévén, nem mer lenyúlni a vagyontalan magyar­ságig a viszont nemzeti érzései nem engedik, hogy a közbül eső nemseti- ségi homokrétegbe markoljon. Egészen más eredménnyel jár a demokratikus magyar politika cen­zusa, az értelmi cenzus. — Néhány számadat meg fogja világítani ezt : az irni-olvasni tudó 24 éven felüli összlakosságból 1 millió 900 ezer a magyar és 260 ezer a román (63T°/0 és 8 6%), az analfabéta 24 éven fe­lüli férfi lakosságból 432 ezer a ma­gyar és 482 ezer a román (35*/o -39 1%). — Minden 100 írni olvasni tudó 24 éven felüli férfi közül 9 a román, minden 100 analfabéta közül 39. A nemzetség legveszedelmesebb két ponton is : a Tisza-Maros szö­gében az írni olvasni -tudok negyed­része, de az analfabétáknak nyolcSd- része magyar s a Királyhágón tűi magyar mi idea második írni olvasni tudó, de csak minden ötödik az analfabéták tő-ül. M g élesebb ered menyeket K punk, ha a műveltségi kiváláshoz hozíaszegődik az a körül mény, hogy a magyarság arlaga^ ál­talában csak meglettebb kopban vá­lik birtokossá; a* összes 24 éven t _____________________ fe lüli birtokosok s a segitő család tagok közt a magyarság aránya 41°/0, de már a 24—29 éves analfa béta birtokosok közt csak '5'9°/o, a 30 éven felüli analfabéta birtokosok közt is csak 210/o magyar van. Kész veszedelem tehát úgy az ér­telmiség, mint a magyarság szem­pontjából az írni olvasni tudás értel­mi létminimumát mellőzni, az Esz terházy-kormány sem mellőzi ezt és remélhetőleg a hősök választó­jogát sem kell úgy értelmezni, hogy itt az irni-olvasni tudás fel­tételét elejtik, mert h'a ezt tennék : a front katonák választójoga révén égy világlörténelmileg igen érzé­keny pillanatban az írni olvasni tu­dók 63T : 8T magyar-román aránya helyett az analfabéták 35 : 3Í1T ma­gyar román aránya érvényesülne, a tót és rutéa tömegről s müveitek ál talános majorizálásáról nem is szólva. Azon körülményt, hogy anaifa- bétaságuk hátrányát a románok Iá j zasan szervzett kurzusokkal óhajtják behozni s nem mindenütt siker nél­kül, kiegyenlítené, ha a magyarság hasonló erélyt fejtene ki, hogy saját analfabetizmusát redukálja. Itt kell lenyúlni á legalsó agyagréteghez, a 70 százalékában magyar cselédség hez s a 60 százalékában magyar napszámos osztályhoz. A 284 ezer 24 éven felüli -cselédből még 135 ezer az analfabéta, ezek között 81 ezer a magyar, a 444" ezer napszá­mosból 326 ezer az analfa éta, eb­ből pedig 130 ezer a magyar. Ér­telmi erőhöz kell segíteni a vagyon­talan magyarságot s a 482 000 ro­mán analfabéta egy részének irni- olvasni tanulásával szembe kell he­lyezni nemes versenyben a 211 ezer­nyi vagyontalan magyar férfi irni- olvasni tanulását. A már írni olvasni tudó s ma még analfabéta vagyon­talan magyar Őstermelők együttes száma pontosan egyezik a román analfabéták fenyegető számával. Igv meg lehat akadályozni á magyarság elkerülését az irni-olvasni tudás cen­zusában, viszont, mint láttuk, a va­gyoni cenzust is egy-kettőre utol­érheti egy megtollasodó nemzetiségi többség. Persze a bihari gárdának pem volna szabad eltűrnie, hogy gazdasági cselédjei között csak 4440 tudjon irni-olvasni és 5403 analfa­béta legyen, sem Vojnich István birodalmának, hogy Bácska dús föld jéu még mindig 4000 gazdasági cse­léd ne tudjon irni-olvasni. Ha a ma­gyar értelmiség vezérszerepét ko­molyan betöltenó s nem ezzel az indolenciával, akkor ezt a vezető szerepet félteni nem kellene. Aján­laná végül a főiskolai-képzettség kü­lönleges parlamenti képviseletét, hogy a jövő parlament magasabb szinvo- t nalon és szakszerűbb lehessen, miut a mai. Ezután Simontsits Elemér felszó­lalása közetkezett, akinek rögtönzött fényes polémiája óriási hatást keltett és frappáns riposatjai sokszor viha­ros tetszést és tapsokat arattak. Simontsiis Elemér főként Leopold Lajos beszédére réflektált, azzal kezd­ve, hogyha Leopold Lajos ezúttal először szólal fel, neki ne tudassék be hátrányára, hogy ő e teremben már oly sokszor volt kénytelen felszólalni, mert ez mindig kötelességteljesités- ből történt. A paktumok értékelése terén egyet­ért előtte szólóval. Hive a meggyő­ződések őszinte, nyílt és férfias meg- vallásának. A megegyezések rende­sen egyik felet se elégíti ki. Az itt felmerült megegyezéshez készsé­gesen hajlandó volt hozzájárulni, de mikor arról értesült, hogy ezzel szem­ben ellenkező álláspont is fog meg­nyilvánulni, fentartotta akciószabad­ságát. Megállapítja azonban, hogy a vita folyamán általa proponálandó ha­tározat nem irányul személyek ellen és abból semmiféle konzekvenciát esetleg a főispán személye ellen le­vonni nem engedek. (Elénk helyes­lés ) Leopold sétáját Lukács László­val a Margitszigetre erőltetettnek _______________ T0LHAYAB1EGYE tart ja. Ha valaki nem tudna Buda és Pest között dönteni. ’ válassza a természetes és legegyszerűbb meg­oldást: Budapestet, hisz a szívnek is két kamarája van. Nem akar bő vebben foglalkozni a margitszigeti játékbankra vonatkozó célzással, de egyet meg kell jegyeznie : Lehet, hogy Lukács László el akart menni a Margitszigetre de — Tisza 1st ván nem engedte. (Zajos helyeslés és taps !) Készségesen bevallja, hogy ő ré­gebben a választójog igen nagymérvű kiterjesztésének volt hive. E téren nincs egyedül; pro és kontra vál toztak e kérdésben az álláspontok. -A mai választójogos vezérék, Károlyi Mihály és Andrássy Gyula, évekkel ezelőtt egy akaraton voltak Tiszá­val. Mikor ő e^kérdésben annak ide­jén állást foglalt, a választójognak még nem volt meg az úgynevezett irodalma és a statisztikai adatok se voltak feldolgozva. A viszonyok is­meretében ma/már más az állás­pontja és ezt nyíltan beismerni köte­lességének tartja, beismeri, hogy ideális állapot, az volna, hogy min­denkinek legyen meg a szavazati joga, de ennek megvalósithatásától messze vagyunk. A vagyoni cenzusnak, mit Leopold el akar törölni, ő se imádója, mert a cenzus nem biztosíték, de amig alkalmasabb kritériumot nem talá­lunk, kénytelenek vagyunk e kise­gítő eszközhöz folyamodni. Az irni olvasni tudás, mint értel­miségi eeuzus még kevésbé felel meg ; erre maga Leopold szolgáltatja a fegyvert, mert hiszen maga bizo­nyítja, hogy a románok tanfolyamo­kat rendezve embereiket behozták. Ez az értelmi cenzus tehát nem ma­gyar, nem hazafias, nem megbízható és nemhogy garancia volna nekünk magyaroknak, hanem egyenes ve 8zedelmünk lehet. (N.-gy helyeslés.) Csodálkozik azon, hogy Leopold csatlakozik Szabó Géza indítványá­hoz, mikor felfogásaik között igen lényeges a különbség. Mikor egy kormány egyetlen szál deszkára á*l és a többiekre nézve oly nagy köz­tük az eltérés, miért támogatja te­hát i* Utal a Károly-kereszteseknek adandó szavazati jogra. Előtte szóló maga bizonyltja, hogy e jog meg­adása velünk szeipben a románokat juttatja túlsúlyra. Ezen leglényege­sebb pontját a kormány tervezetének Leopold pedig helyesli. De hiszen akkor ez kétségtelenül nem magyar érdek. (Általános helyeslés.) Ami előtte szólónak Bihar- és Bácsmegyékre, a Tiszákra és Voj- nichokra vonatkozó igen tendency zus bírálatát illeti, arra nézve utal arra a nagy különbségre, amely a Dunántúl népességének és ezen vi dék lakosságának kulturális, fejlett­sége között a Dunántúl javára egy­általán fennáll, tehát a pusztai cse lédségnek szellemi visszamaradott­sága' a hivatkozott esetekben sem a Tiszák, sem a Vojnichok terhére nem irható Hiába hivatkoznak a külföldi nemzetek példáira, mert ezek reánk nem illenek. Ezek a külföldiek egy­fajta népek, míg mi egy konglomerá­tum vagyunk. Ha mi a szavazatjog terén olyan mértékkel akarunk mérni, mint a nyugati nagy nemzetek és az onnan származó tetszetős jelsza­vak által elkábittatjuk magunkat, államunk magyar jellegét tönkretesz- szűk. (Általános helyeslés ) Utal egy külföldi példára, hogy mennyire kell óvakodni a külföld követésétől. Az uj-törökök annak ide­jén angol támogatáshoz folyamodtak. Az angol államférfiak azt tanácsol­ták nekik, hogy nemzeti közigazga­tást csináljanak. Az uj-törökök ha­joltak a tetszetősnek látszó tanácsra, de mihelyt megkezdték reform mun­kájukat, feléledtek a nemzetiségi tor­zsalkodások és engesztelhetetlen gyű­lölködések. A külföldi országokban esetleg bevált politikai intézmények jósága—a mi viszonyaink között — nem bizonyos, az általános, egyenlő és a KOZEBDEK ________________ és titkos szavazati jog szolgai után­zása azonban nálunk feltétlenül de- kompoziciót fog eredményezni. Látjuk Ausztriában, hogy az álta­lános szavazati jog megvalósitása egy széthnzó, munkaképtelen parla­mentet eredményezett, melyet he kel­lett szüntetni. Mi ennek az oka ? Mert meggondolatlanul deposszedál- ták az osztrák-németségben rejlí nemzetfentartó erőt. Ugyanez a ve­szély fenyegeti a magyarságot. Egy előkelő osztrák államférfiu mondotta neki, hogy Ausztriában 170 olyan képviselő van, aki az elemi iskolá­kat sem végezte el. Borzasztó nem­zeti veszedelem ez, mert a kellő kép­zettséggel nem rendelkező képviselő­ben nincs meg a megítélő tehetség és ennek hiányában nem végezhet jó törvényhozói munkát. Az ő meggyőződése az, hogy a szavazatjogot csak a mi viszonyaink és szükségleteink figyelembeveteló- vel, indokoltan és lépésről lépésre haladva szabad kiterjeszteni. Simontsits Elemér elleninditványa. Éppen ezért nem teheti magáévá a felolvasott határozati javaslatot, ha­nem beterjeszti a következőt: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! ' Népek, élethalálharcának harmadik éve záródik le Temérdek emberélet ment ezalatt veszendőbe. Anyagi és szellemi ja­vaink garmadákban pusztultak el. Elhatalmasodott fölöttünk a szenve­dés és megszámlálhatatlan s hátrama­radottak sajgó sebeinek szuna! S mégis, ha határainkon tultekmtve, azt látjuk, hogy népek lettek földön­futókká, országaikban idegen hadak tanyáznak, természeti kincseik a győztesek martalékaivá lettek, meg­hódított földjük má3»ak termi gyű ni ölesét, hogy függetlenségük meg­tört, alkotmányuk foszlányokoa«, trónjuk fölborulva s fejedelmük ide­genben keres menedéket; akkor min­den szenvedés, minden áldozat a minden nélkülözés dacára hálás szív­vel nyugszunk meg a népek sorsát intéző Gondviselésnek reánk nózv* kegyes végzésében. A világ legnagyobb hatalmai es­küdtek össze etleuünk ! Egész kulturális és anyagi erejük egybevetésével láttak hozzá hazánk testének szétdarabolását célzó terveik végrehajtásához. Erejük teljes meg­feszítésével,, három nehéz esztendeje ostromolnak bennünket. S nemcsak, hogy a magyar trón szilárdan áll, a Haza határai meg­védve, alkotmányos életünk zavar­talan, önrendelkezési, jogunk teljes, de a nemzeti állam ép erőben tel­jesítvén az állami élet összes funk­cióit, a fenálló szövetségnek meg­becsült támasztéka, a monarchiának elismert erőforrása lett, hőseink di­csőségének visszfényében ragyogó nemzeti tekintélyünk pedig a, világ eseményeket, irányitó tényezők taná­csában döntöleg érvényesült. Mindannyian tudjuk, hogy ennek az óriási eredménynek forrásai a ma­gyar nép hazaszeretetének lebtrha- tatlan ősereje, a nemzet hazafias ál­dozatkészségének határtalansága s a magyar nemzeti államnak minden bomlasztó kísérlettel szemben diadal­masan dacoló összetartó ereje. Ám, ha dicsőséges ellenállásunk­nak ezek az ősforrásai adva voltak is, kellett azok mellett egy felsőbb erő, hogy a fakadó energiákat egy­bevágó működésre szervezze és cél­tudatos érvényesülésre bírja; egy felsőbb erő, mely mindnyájunkat a hősök áldozataihoz méltó összetar­tásra, teherviselésre és erőkifejté­sekre vezessen; mely szövetséges tár­sainkkal szemben a szövetségi hű­ség követelményeinek teljesítése és saját érdekeink megóvása között az egyensúlyt megőrizze; a magyar nemzet egyetemének magatartásából kisugárzó erőt méltón képviselje és a nemzet javára sikerrel érvénye­sítse; s mind e mellett a szenved«­_ ________1917. augusztus 2.

Next

/
Thumbnails
Contents