Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-19 / 29. szám
1917. julius 26. TOLNAVÁRHEGYE éi a KÖZÉRDEK-----------------------3-á n volt állapot szerint. Mintán a gyárosok, iparosok és kereskedők e rendeletnek még részben mindig nem feleltek meg, a pécsi kereskedelmi és iparkamara saját érdekükben figyelmezteti az érdekelteket, hogy bejelentési kötelezettségüknek haladéktalanul tegyenek eleget, mert a bejelentés elmulasztás miatt különben büntetés alá esnek Bejelentő lapok a kereskedelmi és iparkamaránál kaphatók. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: „Mikosevits Antalné 6zül. Perczel Jerta úgy a maga, mint az alulírottak nevében is fájdalomtól mélyen lesújtva jelenti, hogy a szeretett jó édesanya, nagyanya, dédanya, anyós, testvér és rokon: özv, bonyhádi Perczel Rezsőné született simaházi Totth Elma f. hó 15-én, életének 70-ik évében, hosszas, kínos szenvedés és a halotti szentségek áj - tatos felvétele után az Urban csen desen elhunyt. Drága halottunk hiilt tetemét Budapesten való besaentelés után Bonyhádra szállítjuk, hol folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a Kálvárián levő családi sírboltban helyez - zük örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 18 án reggel 8 órakor fog a bonyhádi rkalh. templomban az Urnák bemutattatni. Budapest, 1917 julius 16. Nyugodjék békében ! Miskey Gyuláné szül. Perczel Emma,. Perczel Margit leányai. Mikosevits Irma, Edith és Margit, dr. Briglevits Kálmánná szül. Miskey Melinda, Miskey Margit és Tibor unokái, ifj. Ariglevits Kálmánka dédunokája, özv. Mányoky Kornélné szül. Totth Aranka és gyermekei, özv. dr. Schwctz Antalné szül. Totth Klementin és gyermekei, dr. Totth István gyermekeivel, Huszár Dezsőné szül. Totth Ida testvérei,Mikosevits Antal, Miskey Gyula, dr. Briglevits Kálmán vejei, dr. Totth Istvánná szül. Forstner Márta, Huszár Dezső sógornője és sógora.“ — Aludttejet is korlátozzák. Az Országos Közélelmezési Hivatal elrendelte úgy a tej, mint a kávé korlátozását s azóta sem a kávéliázukban, sem a többi nyilvános étkező helyiségben délután 3 órától 7 óráig tejet és kávét kiadni nem szabad. Ezide- jileg az aludttej nem esett korlátozás alá, mert az aludttej már tulajdonképen nem tej, hanem csak tejtermék, mint a tejfel, vaj, túró stb. A városok hatóságai aggályoskodtak az aludttej dolgában; megkérdezték az Országos Közélelmezési Hivatalt, hogy az aludttej is tej forgalma s korlátozása alá esik e? Bár ne kérdezték volna ! Az Országos Közélelmezési Hivatal feleletképpen rendeletet közölt a városok hatóságával, melyben az aludttej kiadását is betiltja délután 3 órától 7-ig. — Lóeladás. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári béruradalma 14 darab használati lovat, 19 drb csikót és 2 drb szamarat fog folyó évi julius 31-én délelőtt 10 órakor Kaposváron az úgynevezett régi sörliáz udvarán megtartandó nyilvános szóbeli árverésen eladásra bocsájtani. — Szllrkeszinü tábori postai levelezőlapok forgalomba bocsátása. Folyó évi augusztus hó 1 vei szürke- szrnü papíron előállított tábori postai levelezőlapokat -bocsátók hadügyminiszter úrral egyetértve forgalomba. Ezeknek a levelezőlapoknak a rendeltetése az, hogy a közönség azokban a viszonylatokban használja, a melyekben az általa feladott tábori postai portómentesség megilleti vagyis 1. tábori (hadtáp) postahivatalhoz, 2. a működő hadsereg területen levő erődített helyekre, 3. a hajóhadhoz, 4. Dalmáciában vagy Bosznia-Hercegovinába a katonai- és a katonasághoz beosztott polgári egyénekhez (pl. csendőr, pénzügyőr, önkéntes betegápoló stb.), 5. valamely kórházba, az ott ápolt katonai egyénekhez címzett levelezésekhez. Az eddigi rózsaszínű tábori postai levelazőlapok folyó évi augusztus hó 1-től képivé a lentebb 1—5. pontok alatt felsorolt helyekről, szervektől, illetve egyénektől eredő levelezés céljaira szolgálnak, ezenkívül még ugyanezt a rózsaszínű levelezőlapokat fiasznál- ják : a) harctérről kórházba szállított sebesült és beteg katonái útközben, b) a működő hadsereghez tartozó azok az egyének, kik hadműveleti területen működő stabil postahiva taloknál feladott tábori postai levelezésükre nézve tábori postai portómentességben részesülnek s e) nem hadműveleti területen levő védőrsógi és biztositó csapatok, valamint póttestek, helyőrségi kórházak és nyilvántartó élelmezési raktárak kötelékébe tartozó katonai egyének (a c) pontban említett rendelet feltételeinek megfelelően), e^ goknak a katonai alakulásoknak a kötelékében tartozó egyének, akik elhelyezésüknél fogva átmenetileg stabil postahivatalnál feladott tábori postai portómentességet élveznek. Az uj tábori lapok alakra nézve abban különböznek a eddigi éktől, hogy azok vastag vonallal elválasztott alsó része a hivatalos fel jegyzések céljaira szolgál, a rendeltetési helyen pedig „Tábori posta száma . . . .“ szavak alkalmaztattak. E levelezőlapok ára darabonkint 1 fillér s azt minden postahivatal és értékcikkárusitó köteles árusitani Ezeket a levelezőlapokat, vagy tábori postai levelezés céljára szánt bármi féle levelezőlapot a magánosnak elő állítani vagy akár bel- akár külföl dön előállítani magánkiadásu levelező lapot forgalomba hozni tilos. A rózsaszínű tábori postai levelezőlapok árusítását folyó évi julius hó végével beszüntetem. A rózsaszínű levelezőlapokat a postahivatalok kö- . telesek folyó évi augussztus hó végéig minden dij nélkül szürkeszinü levelezőlapokra becserélni. A becserélésnél ügyelni kell arra, hogy csakis a in. kir posta által kiadott tábori postai levelezőlapok cseréltessenek be. Budapest, 1917 julius hó 18-án. — Gabonatüz. özv. Pesthy Móricné uzdborjádi gazdaságában julius 15-én meggyulladt a learatott zab és 35 kereszt elégett. Emberben és oltási igyekezetben nem volt hiány és a nagy szél dacára sikerült lokalizálni. a tüzet Az oltást Reich Oszkár főbíró vesette. Visszavett muszka támadás. A vezérkar f. julius 2-án kelt jelentésében dicsérettel megemlített 309. sz. honvéd gyalogezred egyik népfelkelő hadnagya Szekszárdon lakó szüleihez intézett levelében színes leírását adja a Brzezanynál megkísérelt orosz áttörés egy részletének, amelynek kivédésében neki is jelentős szerep jutott. Az érdekes levélből közöljük a következőkot: Mostanában, mint az újságokból tudhatjátok: csúnya napjaink voltak. Jun. 29 én reggel 5 órakor kezdte a muszka tüzérség; három nap és három éjjel szakadatlanul zúdította ránk a leghevesebb pergőtüzet a legnagyobb kaliberű ágyukból és mozsarakból. Első állásainknál már egyáltalában nem lehet felismerni, hogy hol volt az árok ; gránátoktól szántott mező az egész, úgy, hogy bár elfoglalta helyenként a muszka, kénytelen volt még ellentámadásunk előtt elhagyni ott, ahol tovább nem sikerült jutnia, mert a mi tüzérségünk előtt már semmi védelmet sem nyújtott. 29 ikétől kezdve mindennap megpróbálkozott gyalogsági támadással, de mindennap véresen visszaverték. Jul. 1-én d. e. azonban sikerült jobbról tőlünk a második ezrednél, a németeknél, áttörni az első három vonalat és már a negyediket fenyegette, miközben a tőlünk jobbra álló honvéd ezredet hátba kapta, s egyik zászlóalját elfogta, a másikat szétverte. Ilyen meglepetésre, ilyen óriási muníció fogyasztásra senki sem számított, anélkül pedig lehetetlen lett volna a dolog. Tartaléknak (hadosztálytartalék), egy honvéd ezred, 5 km re! mögöttünk volt. Nálunk csak egy század volt az ezredtartalék, meg egy fél roham- század és nekem három géppuskám. Az ezred minden tartalékát nem ad háttá oda, mert akkor meg az lett volna meglepetésnek kitéve mis helyen és ebben az esetben nincs tartalékja ; igy viszont az a veszély fenyegette, hogy a már majdnem ez- rednyi résen benyonjplva, az ellenség minket is mindenestől körülfog és mehetünk Szibériába, a óagy Kader hez. A tartalék pedig erősen késett. Az ezredparancsnokság végül parancsot adott a fél rohamszázadnak és nekem (két géppuskával, a harmadik tartalékban maradt), hogy induljunk jobbra, mig ütközetre nem találunk, támadjuk meg és kössük le az ellenséget addig, mig a hadosztálytartalék megérkezik, ‘/ill órakor indultunk a legrettenetesebb gránáttüzön keresztül, a fák recsegve repültek fel köröttünk, hogy a következő pillanatban lezuhanjanak. Az erdő olyan volt már, mint télen, a száz, meg százezer szilánk letarolta a leveleket. Mindenütt gránáttölcsérek s durranások, melyektől újabb tölcsérek keletkeztek. Mi csak mentünk gyorsított menetben, majdnem futva, rendeltetési helyünkre, tudván, hogy amúgy is lehetetlennek látszó feladatunk minden perccel nehezebb lesz: minél több muszka nyomul be az ezrednyi résen, annál nehezebb lesz feltartóztatnunk őket. így is rettenetes volt az aránytalanság: e£y maroknyi ember ezrek ellen. (Nekem mindig ilyen szerencsém van, mert tényleg szerencsém volt mégis 1) A rohamosokról nem tudom, beszéltem-e már ? Minden ezrednek a legkiválóbb emberei, testben és szellemben, csupa fiatal, de harcedzett fiuk, a legvakmerőbbek, halálra szántabbak, csupa önként jelentkezők össze vannak gyűjtve egy századba, újabb 3 havi kiképzéssel a front mögött, a leglelkiismeretesebb tisztek vezetése alatt, különösen közelharcban, kézi gránát-vetésben, szurony harcban, lövésben, tornában, testi ügyességben, szóval mindenben úgy kiképezve és bátorságban any- nyira kipróbálva, hogy feltétlenül számítani lehet rájuk a legválságosabb pillanatban is. A géppuskások szintén a legbátrabb és intelligensebb fiuk. 90 rohamos, 3 tiszt, 16 géppuskás és én : ennyiből állt az egész csapat. Nekünk kellett az erdő rejtekeiben úgy harcolnunk, hogy a muszka egy rohamezredet képzeljen helyünkben, mert amely pillanatban megtudja a csekély számunkat, vó günk van. A rohamosoknak különben a muszkák előtt is jó hirük van, megjelenésük is kitűnő : acélból készült srapnelmentes sisakjukról, felszerelésükről. (1 zsákban 15 kézi gránát, kenyérzsák, szuronyos rövid karabély az egész fölszerelésük) könnyen felismerhetők. Ezeket előre küldöttem. Mikor mintegy 1000 métert mentünk, borzalmas puska- és géppuska tűz fo-' gadott bennünket, muszkát azonban még nem láttunk. A jól kiképzett csapat vezényszó nélkül rajvonalba fejlődött, s egy egetverő „rajtá“-val szuronyt szegezve rohant előre a lövések irányában, mi a két géppus kával szintén az első vonalban. A lövöldözés fokozódott; hol itt, hol ott bukott fel egy ember. Egy fedezék szakaszhoz értünk, s ott látjuk, hogy a túlsó oldalán alig 10—15 lépésnyire fekszik a muszka és lő rendületlenül. Rettentő pillanat volt. Én levágtam magamat, (jel,, hogy mindenki úgy tegyen), egy pillanat alatt együtt volt a két géppuska, miközben a rohamosok őrüli kézi- gránáttüzet zúdítottak a muszkára, gyönyörűén, úgy, mint azt a roham gyakorlótéren teszik®A muszka vonal ebben a pillanatban megingott, kinéztünk : eszeveszett futás mindenütt. Feltesszük a két géppuskát a fedezék tetejére és- irtózatos tűzzel üldözzük a muszkát. Előttünk hamar tiszta lett a tér. Ekkor egyik puskát jobbra, másikat balra beállítva, * lőttünk az erdőben láthatatlan, de biztosan ott levő ellenségre. Két rohamos, két fiatal, bátor, intelligens fin, akikkel néhány nap óta együtt laktam, s igen megszerettem őket, ennél az első összecsapásnál elesett; mindkettő haslövést kapott. Mi — a két megmaradt tiszt — összefutottunk, s a következő pillanatban meg volt az uj terv : ha itt maradunk, a muszkák itt nem jönnek nekünk, itt ismerik erőnket, de megpróbálják másutt, meddig terjed a rajvontlunk, s ha ott nem találnak ellenállásra, feltétlenül bekerítenek bennünket. Balra, valahol 7—800 lépésnyire, áll rendületlenül a mi ezredünk, jobbra a. németek áttörve, erre kell tehát biztositanunk magunkat, erre kell a főerő. Kiküldtünk tehát egy roham- rajt, 10 embert egy rohamvezetővel, balra, hogy ott legalább 100 lépésnyire ki terjeszkedve, velünk egy vonalban helyezkedjék el a fák mögé feküdve és akár lát muszkát, akár nem, a leghevesebb puskatüzzel mar- kirozzon egy nagyobb csapatot és a kézi harcig álljon helyt. Mi a főarő- vel és mindkét géppuskával messze jobbra húzódtunk ki, szintén szeles arcvonalban, csendben. Nem soká vártunk, tényleg ott jött a muszka főerő. Bevártuk őket egész közeire, ahonnét már biztosan lehetett célozni, hogy egy lövés sem vesszen kárba, ők nem láthattak, mert fák és bokrok mögött voltunk. Mi azonban csendben, figyelve hallottuk és láttuk, amint fáról-fára tapogatózva, bizonytalanul, meglepetéstől félve közeledtek felénk. Mintegy 100 lépésnyire lehettek, ekkor egy hatalmas „rajta“ kiáltás a mi részünkről (persze csak ijesztésül) megbeszélés szerint a tűz megnyitásának jele. őrült góppuska- és puskatüz, a muszkák basra, hanyatt, fut, aki még tud. Kétszer megfordultak, vagy uj rajvonal jött, — nem tudjuk, — de kétszer rohantak „Hurri“-val felénk, kézigránát harcig azonban nem jutott a dolog, elvégezték a géppuskák és a karabélyok. Itt azonban jobbról átkaroltak bennünket mégis és hogy el ne fogjanak, arcvonalat változtattunk « csekély szünetben és egyenest jobbra rohamozott a félszázad. Itt azonban, tekintettel a nagy felelősségre, a géppuskával nem vettem részt, s addig én magam elé lőttem mindkét puskával, csupán azért, hogy a muszka ne merjen ott addig előre jönni. Vigyáznunk kellett nagyon magunkra, mert ha minket is elfognak, nincs senki, aki erre a vonalra vethető lett volna. Minden csapatunk le volt kötve az általános muszka támadásban. Itt aztán, hogy ismát^ sikerült a muszkát távoltartani, elhatároztuk, hogy lassan visszavonulunk a nyílt terepről a hátunk mögött levő negyedik állásunkba, körülbelül 200 lépésnyire mögöttüak. Ott legalább drót is van előttünk és sikeres esetben harcolhatunk nagyobb erő ellen is. Mielőtt azonban ezt megtehettük volna, váratlanul jött az újabb löké3. „Harri“ hangzott köröskörül, s én már Acsinszban éreztem magamat, Dazs Samuval, meg Bodnár Jenővel, s már kezdtem vigasztalódni, hogy ott sem lehet rossz ; hibás meg nem vagyok, hisz előre látható volt, hogy ilyen kis csapat nem birja a végtelenségig annyi erő ellen. A felszabadító csapatnak sem hire, sem hamva; küldönc utján kétszer is kértünk már erősítést. Aztán meg a halált is nagyon közel éreztem : Éj- alatt persze szóltak a géppuekák, a rohamosok balról, jobbról erősen tartották magukat puskával, kézi gránáttal. Én a középen hirtelen elrendeltem a visszavonulást lépésről-lé- pésre, hogy frontunk kiegyenesedjék. A jobb szárnyon a századparaucsnok is megértette a helyzetet, s a „rajtá“- val, kézi gránáttal tört előre ; ugyanezt tette az őrmester balról. El meg c
