Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-19 / 29. szám

1917. julius 26. TOLNAVÁRHEGYE éi a KÖZÉRDEK-----------------------­3-á n volt állapot szerint. Mintán a gyárosok, iparosok és kereskedők e rendeletnek még részben mindig nem feleltek meg, a pécsi kereske­delmi és iparkamara saját érdekük­ben figyelmezteti az érdekelteket, hogy bejelentési kötelezettségüknek haladéktalanul tegyenek eleget, mert a bejelentés elmulasztás miatt külön­ben büntetés alá esnek Bejelentő lapok a kereskedelmi és iparkamará­nál kaphatók. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: „Mikosevits Antalné 6zül. Perczel Jerta úgy a maga, mint az alulírottak nevében is fájdalomtól mélyen lesújtva jelenti, hogy a sze­retett jó édesanya, nagyanya, déd­anya, anyós, testvér és rokon: özv, bonyhádi Perczel Rezsőné született simaházi Totth Elma f. hó 15-én, életének 70-ik évében, hosszas, kínos szenvedés és a halotti szentségek áj - tatos felvétele után az Urban csen desen elhunyt. Drága halottunk hiilt tetemét Budapesten való besaentelés után Bonyhádra szállítjuk, hol folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a Kál­várián levő családi sírboltban helyez - zük örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 18 án reg­gel 8 órakor fog a bonyhádi rkalh. templomban az Urnák bemutattatni. Budapest, 1917 julius 16. Nyugodjék békében ! Miskey Gyuláné szül. Per­czel Emma,. Perczel Margit leányai. Mikosevits Irma, Edith és Margit, dr. Briglevits Kálmánná szül. Miskey Melinda, Miskey Margit és Tibor unokái, ifj. Ariglevits Kálmánka déd­unokája, özv. Mányoky Kornélné szül. Totth Aranka és gyermekei, özv. dr. Schwctz Antalné szül. Totth Klementin és gyermekei, dr. Totth István gyermekeivel, Huszár Dezsőné szül. Totth Ida testvérei,Mikosevits Antal, Miskey Gyula, dr. Briglevits Kálmán vejei, dr. Totth Istvánná szül. Forstner Márta, Huszár Dezső sógornője és sógora.“ — Aludttejet is korlátozzák. Az Országos Közélelmezési Hivatal el­rendelte úgy a tej, mint a kávé kor­látozását s azóta sem a kávéliázukban, sem a többi nyilvános étkező helyi­ségben délután 3 órától 7 óráig tejet és kávét kiadni nem szabad. Ezide- jileg az aludttej nem esett korlátozás alá, mert az aludttej már tulajdon­képen nem tej, hanem csak tejtermék, mint a tejfel, vaj, túró stb. A vá­rosok hatóságai aggályoskodtak az aludttej dolgában; megkérdezték az Országos Közélelmezési Hivatalt, hogy az aludttej is tej forgalma s korlátozása alá esik e? Bár ne kér­dezték volna ! Az Országos Közélel­mezési Hivatal feleletképpen ren­deletet közölt a városok hatóságával, melyben az aludttej kiadását is be­tiltja délután 3 órától 7-ig. — Lóeladás. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári bér­uradalma 14 darab használati lovat, 19 drb csikót és 2 drb szamarat fog folyó évi julius 31-én délelőtt 10 órakor Kaposváron az úgynevezett régi sörliáz udvarán megtartandó nyilvános szóbeli árverésen eladásra bocsájtani. — Szllrkeszinü tábori postai le­velezőlapok forgalomba bocsátása. Folyó évi augusztus hó 1 vei szürke- szrnü papíron előállított tábori postai levelezőlapokat -bocsátók hadügymi­niszter úrral egyetértve forgalomba. Ezeknek a levelezőlapoknak a ren­deltetése az, hogy a közönség azok­ban a viszonylatokban használja, a melyekben az általa feladott tábori postai portómentesség megilleti vagyis 1. tábori (hadtáp) postahivatalhoz, 2. a működő hadsereg területen levő erődített helyekre, 3. a hajóhadhoz, 4. Dalmáciában vagy Bosznia-Her­cegovinába a katonai- és a katona­sághoz beosztott polgári egyénekhez (pl. csendőr, pénzügyőr, önkéntes betegápoló stb.), 5. valamely kórház­ba, az ott ápolt katonai egyénekhez címzett levelezésekhez. Az eddigi ró­zsaszínű tábori postai levelazőlapok folyó évi augusztus hó 1-től képivé a lentebb 1—5. pontok alatt felsorolt helyekről, szervektől, illetve egyé­nektől eredő levelezés céljaira szol­gálnak, ezenkívül még ugyanezt a rózsaszínű levelezőlapokat fiasznál- ják : a) harctérről kórházba szállított sebesült és beteg katonái útközben, b) a működő hadsereghez tartozó azok az egyének, kik hadműveleti területen működő stabil postahiva taloknál feladott tábori postai leve­lezésükre nézve tábori postai portó­mentességben részesülnek s e) nem hadműveleti területen levő védőrsógi és biztositó csapatok, valamint pót­testek, helyőrségi kórházak és nyil­vántartó élelmezési raktárak kötelé­kébe tartozó katonai egyének (a c) pontban említett rendelet feltételeinek megfelelően), e^ goknak a katonai alakulásoknak a kötelékében tartozó egyének, akik elhelyezésüknél fogva átmenetileg stabil postahivatalnál fel­adott tábori postai portómentességet élveznek. Az uj tábori lapok alakra nézve abban különböznek a eddigi éktől, hogy azok vastag vonallal el­választott alsó része a hivatalos fel jegyzések céljaira szolgál, a rendel­tetési helyen pedig „Tábori posta száma . . . .“ szavak alkalmaztattak. E levelezőlapok ára darabonkint 1 fillér s azt minden postahivatal és értékcikkárusitó köteles árusitani Ezeket a levelezőlapokat, vagy tábori postai levelezés céljára szánt bármi féle levelezőlapot a magánosnak elő állítani vagy akár bel- akár külföl dön előállítani magánkiadásu levelező lapot forgalomba hozni tilos. A rózsaszínű tábori postai levelezőla­pok árusítását folyó évi julius hó végével beszüntetem. A rózsaszínű levelezőlapokat a postahivatalok kö- . telesek folyó évi augussztus hó vé­géig minden dij nélkül szürkeszinü levelezőlapokra becserélni. A becse­rélésnél ügyelni kell arra, hogy csakis a in. kir posta által kiadott tábori postai levelezőlapok cserél­tessenek be. Budapest, 1917 julius hó 18-án. — Gabonatüz. özv. Pesthy Móric­né uzdborjádi gazdaságában julius 15-én meggyulladt a learatott zab és 35 kereszt elégett. Emberben és oltási igyekezetben nem volt hiány és a nagy szél dacára sikerült loka­lizálni. a tüzet Az oltást Reich Osz­kár főbíró vesette. Visszavett muszka támadás. A vezérkar f. julius 2-án kelt je­lentésében dicsérettel megemlített 309. sz. honvéd gyalogezred egyik népfelkelő hadnagya Szekszárdon lakó szüleihez intézett levelében szí­nes leírását adja a Brzezanynál meg­kísérelt orosz áttörés egy részletének, amelynek kivédésében neki is jelentős szerep jutott. Az érdekes levélből közöljük a következőkot: Mostanában, mint az újságokból tudhatjátok: csúnya napjaink voltak. Jun. 29 én reggel 5 órakor kezdte a muszka tüzérség; három nap és három éjjel szakadatlanul zúdította ránk a leghevesebb pergőtüzet a legnagyobb kaliberű ágyukból és mozsarakból. Első állásainknál már egyáltalában nem lehet felismerni, hogy hol volt az árok ; gránátoktól szántott mező az egész, úgy, hogy bár elfoglalta helyenként a muszka, kénytelen volt még ellentámadásunk előtt elhagyni ott, ahol tovább nem sikerült jutnia, mert a mi tüzérsé­günk előtt már semmi védelmet sem nyújtott. 29 ikétől kezdve minden­nap megpróbálkozott gyalogsági tá­madással, de mindennap véresen visszaverték. Jul. 1-én d. e. azonban sikerült jobbról tőlünk a második ezrednél, a németeknél, áttörni az első három vonalat és már a negye­diket fenyegette, miközben a tőlünk jobbra álló honvéd ezredet hátba kapta, s egyik zászlóalját elfogta, a másikat szétverte. Ilyen meglepe­tésre, ilyen óriási muníció fogyasz­tásra senki sem számított, anélkül pedig lehetetlen lett volna a dolog. Tartaléknak (hadosztálytartalék), egy honvéd ezred, 5 km re! mögöttünk volt. Nálunk csak egy század volt az ezredtartalék, meg egy fél roham- század és nekem három géppuskám. Az ezred minden tartalékát nem ad háttá oda, mert akkor meg az lett volna meglepetésnek kitéve mis he­lyen és ebben az esetben nincs tar­talékja ; igy viszont az a veszély fenyegette, hogy a már majdnem ez- rednyi résen benyonjplva, az ellen­ség minket is mindenestől körülfog és mehetünk Szibériába, a óagy Kader hez. A tartalék pedig erősen késett. Az ezredparancsnokság végül paran­csot adott a fél rohamszázadnak és nekem (két géppuskával, a harmadik tartalékban maradt), hogy induljunk jobbra, mig ütközetre nem találunk, támadjuk meg és kössük le az ellen­séget addig, mig a hadosztálytartalék megérkezik, ‘/ill órakor indultunk a legrettenetesebb gránáttüzön ke­resztül, a fák recsegve repültek fel köröttünk, hogy a következő pilla­natban lezuhanjanak. Az erdő olyan volt már, mint télen, a száz, meg százezer szilánk letarolta a levele­ket. Mindenütt gránáttölcsérek s durranások, melyektől újabb tölcsé­rek keletkeztek. Mi csak mentünk gyorsított menetben, majdnem futva, rendeltetési helyünkre, tudván, hogy amúgy is lehetetlennek látszó fel­adatunk minden perccel nehezebb lesz: minél több muszka nyomul be az ezrednyi résen, annál nehezebb lesz feltartóztatnunk őket. így is rettenetes volt az aránytalanság: e£y maroknyi ember ezrek ellen. (Nekem mindig ilyen szerencsém van, mert tényleg szerencsém volt mégis 1) A rohamosokról nem tudom, beszéltem-e már ? Minden ezrednek a legkiválóbb emberei, testben és szellemben, csupa fiatal, de harced­zett fiuk, a legvakmerőbbek, halálra szántabbak, csupa önként jelentke­zők össze vannak gyűjtve egy szá­zadba, újabb 3 havi kiképzéssel a front mögött, a leglelkiismeretesebb tisztek vezetése alatt, különösen közelharcban, kézi gránát-vetésben, szurony harcban, lövésben, tornában, testi ügyességben, szóval mindenben úgy kiképezve és bátorságban any- nyira kipróbálva, hogy feltétlenül számítani lehet rájuk a legválságo­sabb pillanatban is. A géppuskások szintén a legbátrabb és intelligen­sebb fiuk. 90 rohamos, 3 tiszt, 16 géppuskás és én : ennyiből állt az egész csapat. Nekünk kellett az erdő rejtekeiben úgy harcolnunk, hogy a muszka egy rohamezredet képzeljen helyünkben, mert amely pillanatban megtudja a csekély számunkat, vó günk van. A rohamosoknak külön­ben a muszkák előtt is jó hirük van, megjelenésük is kitűnő : acélból ké­szült srapnelmentes sisakjukról, fel­szerelésükről. (1 zsákban 15 kézi gránát, kenyérzsák, szuronyos rövid karabély az egész fölszerelésük) könnyen felismerhetők. Ezeket előre küldöttem. Mikor mintegy 1000 métert mentünk, bor­zalmas puska- és géppuska tűz fo-' gadott bennünket, muszkát azonban még nem láttunk. A jól kiképzett csapat vezényszó nélkül rajvonalba fejlődött, s egy egetverő „rajtá“-val szuronyt szegezve rohant előre a lö­vések irányában, mi a két géppus kával szintén az első vonalban. A lövöldözés fokozódott; hol itt, hol ott bukott fel egy ember. Egy fede­zék szakaszhoz értünk, s ott látjuk, hogy a túlsó oldalán alig 10—15 lépésnyire fekszik a muszka és lő rendületlenül. Rettentő pillanat volt. Én levágtam magamat, (jel,, hogy mindenki úgy tegyen), egy pillanat alatt együtt volt a két géppuska, miközben a rohamosok őrüli kézi- gránáttüzet zúdítottak a muszkára, gyönyörűén, úgy, mint azt a roham gyakorlótéren teszik®A muszka vo­nal ebben a pillanatban megingott, kinéztünk : eszeveszett futás minde­nütt. Feltesszük a két géppuskát a fedezék tetejére és- irtózatos tűzzel üldözzük a muszkát. Előttünk hamar tiszta lett a tér. Ekkor egyik pus­kát jobbra, másikat balra beállítva, * lőttünk az erdőben láthatatlan, de biztosan ott levő ellenségre. Két ro­hamos, két fiatal, bátor, intelligens fin, akikkel néhány nap óta együtt laktam, s igen megszerettem őket, ennél az első összecsapásnál elesett; mindkettő haslövést kapott. Mi — a két megmaradt tiszt — összefutot­tunk, s a következő pillanatban meg volt az uj terv : ha itt maradunk, a muszkák itt nem jönnek nekünk, itt ismerik erőnket, de megpróbálják másutt, meddig terjed a rajvontlunk, s ha ott nem találnak ellenállásra, feltétlenül bekerítenek bennünket. Balra, valahol 7—800 lépésnyire, áll rendületlenül a mi ezredünk, jobbra a. németek áttörve, erre kell tehát biztositanunk magunkat, erre kell a főerő. Kiküldtünk tehát egy roham- rajt, 10 embert egy rohamvezetővel, balra, hogy ott legalább 100 lépés­nyire ki terjeszkedve, velünk egy vo­nalban helyezkedjék el a fák mögé feküdve és akár lát muszkát, akár nem, a leghevesebb puskatüzzel mar- kirozzon egy nagyobb csapatot és a kézi harcig álljon helyt. Mi a főarő- vel és mindkét géppuskával messze jobbra húzódtunk ki, szintén szeles arcvonalban, csendben. Nem soká vártunk, tényleg ott jött a muszka főerő. Bevártuk őket egész közeire, ahonnét már biztosan lehetett célozni, hogy egy lövés sem vesszen kárba, ők nem láthattak, mert fák és bok­rok mögött voltunk. Mi azonban csendben, figyelve hallottuk és láttuk, amint fáról-fára tapogatózva, bizony­talanul, meglepetéstől félve közeled­tek felénk. Mintegy 100 lépésnyire lehettek, ekkor egy hatalmas „rajta“ kiáltás a mi részünkről (persze csak ijesztésül) megbeszélés szerint a tűz megnyitásának jele. őrült góppuska- és puskatüz, a muszkák basra, ha­nyatt, fut, aki még tud. Kétszer megfordultak, vagy uj rajvonal jött, — nem tudjuk, — de kétszer ro­hantak „Hurri“-val felénk, kézigránát harcig azonban nem jutott a dolog, elvégezték a géppuskák és a kara­bélyok. Itt azonban jobbról átkarol­tak bennünket mégis és hogy el ne fogjanak, arcvonalat változtattunk « csekély szünetben és egyenest jobbra rohamozott a félszázad. Itt azonban, tekintettel a nagy felelősségre, a géppuskával nem vettem részt, s addig én magam elé lőttem mindkét puskával, csupán azért, hogy a muszka ne merjen ott addig előre jönni. Vigyáznunk kellett nagyon magunkra, mert ha minket is el­fognak, nincs senki, aki erre a vo­nalra vethető lett volna. Minden csa­patunk le volt kötve az általános muszka támadásban. Itt aztán, hogy ismát^ sikerült a muszkát távoltartani, elhatároztuk, hogy lassan visszavonulunk a nyílt terepről a hátunk mögött levő negye­dik állásunkba, körülbelül 200 lépés­nyire mögöttüak. Ott legalább drót is van előttünk és sikeres esetben harcolhatunk nagyobb erő ellen is. Mielőtt azonban ezt megtehettük volna, váratlanul jött az újabb löké3. „Harri“ hangzott köröskörül, s én már Acsinszban éreztem magamat, Dazs Samuval, meg Bodnár Jenővel, s már kezdtem vigasztalódni, hogy ott sem lehet rossz ; hibás meg nem vagyok, hisz előre látható volt, hogy ilyen kis csapat nem birja a vég­telenségig annyi erő ellen. A fel­szabadító csapatnak sem hire, sem hamva; küldönc utján kétszer is kértünk már erősítést. Aztán meg a halált is nagyon közel éreztem : Éj- alatt persze szóltak a géppuekák, a rohamosok balról, jobbról erősen tar­tották magukat puskával, kézi grá­náttal. Én a középen hirtelen elren­deltem a visszavonulást lépésről-lé- pésre, hogy frontunk kiegyenesedjék. A jobb szárnyon a századparaucsnok is megértette a helyzetet, s a „rajtá“- val, kézi gránáttal tört előre ; ugyan­ezt tette az őrmester balról. El meg c

Next

/
Thumbnails
Contents