Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-19 / 29. szám
1917. julius 26. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 'és részt nem vehettem a megyei közéletében, de hitemre mondom, ugv, amint állandóan éber figyelemmel kisértem közéletünk minden fontosabb rpozzanatát, amint, megszakítás nélkül tartottam fenn a kontaktust szü- kebb hazámmal, épp oly rajongó szeretetett őriztem meg szülőföldem és szülővármegyém iránt. Fogadom, hogy minden erőmet, minden igyekezetemet a vármegye szolgálatának fogom szentelni, gyakorlatlanságommal szemben vas szorgalmat fogok kifejteni, minden jogos kívánság előmozdítására sem fáradtságot, sem utánjárást nem sajnálok és csak arra kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottság összeségét, ne vonják el tőlem azt a támogatást, azt a jóindulatot, mely nélkül minden jó szándékom meddő marad. Nehéz megpróbáltatások után komoly időkben apellálok e ne- nemes vármegye közönségének hazafias érzésére ; hisz pártkülönbség nélkül mindnyájunknak csak egy óhajunk, csak egy szent ideálunk van : az osztatlan egységes magyar nemzeti állam fen- tartása és kiépUése. Hosszantartó taps és éljenzés fogadta a főispán beszédét, melyre a vármegye közönsége nevében dr. Éri Márton^ üdvözölte az uj főispánt a következő szép szónoki lendülettel előadott beszéddel: Méltósáyos Főispán Ur! Azon valóban megtiszteő feladatnak, hogy ezen ünnepélyes alka lommal Méltóságodat, mint vármegyénk főispánját, törvényhatóságom nevében üdvözöljem, igaz örömmel teszek eleget, mert jól eső büszkeséggel tölt el annak tndata, hogy önkormányzatunk szerény egyéniségem utján kíván ezúttal megnyi- - latkozni. Jóllehet i komor és vószteljes fellegekkel terhes történelmi időkben nem annyira szavakra, mind inkább szünet nélküli eredményes munkásságra van ssükség, mégis azt hiszem ennek dacára sem térhetek ki a jelen ünnepély és közjogi aktus rövid méltatása' elöl. Legelőször is a benső hála szavának adok kifejezést alkotmányos királyunk azon tónyéért, hogy e vármegye közönsége kívánságának megfelelően nyert a megüresedett főispáni szék betöltést. És mig n királyi kegy irántunk való ezen megnyilatkozása kellemes tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy a mri nehéz körülmények között is kellő méltatásban részesif- tetett vármegyénk közönségének a főispáni állás betöltés iránt megnyilvánult óhajtása — addig más részt őszinte és igazi örömet vál tott ki belőlünk, mert a díszes fő ispáni székbe ezúttal is egy vármegyénkben közrebecsülésben és megkülönböztetett tiszteletben álló, főnkéit gondolkozásu családnak szép " jövőt ígérő kiváló tehetségű tagja került. (Zajos éljenzés.) Jól tudom MéltÓ8ágos uram, hogy a vármegye élére állított főispán a mindenkori kormány kiküldött megbízottja s mint ilyen, első sorban az egyetemes államhatalom .érdekeit van hivatva szolgálni, de állítom, hogy e mellett határozottan kötelessége még az is hogy a kormányzása alá bocsátott vármegye egyes speciális, különösen gazdasági és kulturális fejlődésére ; irányuló törekvéseit felkarolja és szivén viselje s ezen fontos érdek minél sikeresebb előmozdítására tehetségének és befolyásának teljes erejével és egész súlyával törekedjék. Ezen állításom igazságát bizonyítja azon fontos ténykörülmény, hogy a főispán esküjét a törvényhatóság szine előtt teszi le. Megvagyok arról győződve, hogy Méltóságodnak kristálytiszta hazafias érzéstől hevülő lelkülete; — az a nemeit ambíció, mely a díszes és nagy körültekintést igénylő főispáni állás vállalására sarkalta;'az a nagy és intenzív munkára képesítő hatal- ma§ energia, mely fiatal egyéniségét áthatja; a szülő vármegyéje iránt érzett őseitől öröklött- igaz szeretete, melyet kifejezésre juttatni soha sem átallott, szóval énjének ezeu kitűnő és értékes kvalitásai kiválóan ké pessé teszik az előtte álló fontos és komoly feladatoknak mindnyájunkat kielégítő módon történő megoldására*. Méltóságos Uram 1 Ha valaha, úgy ma igazán elmondhatjuk : „megnehezült az idők járása felettünk“. Európát még mindig vérüzön hordja. Ádáz ellenségeink nyíltan hangoztatják dicső őseink vérén szerzett ezeréves szép hazánk feldarabolásának szükségességét; sőt a monarchia másik államának ellenségeinkkel kacérkodó, komoly helyzetünkben mindent, csak igazi hűséget nem tanú sitó egyes nemzetiségei ugyancsak országunk megcsonkitására tőre ed nek ; itthon a magyar nemzet ez$r éves átka, a széthúzás, mely már annyi bajt és szenvedést hozott a magyarra, — ismét felütötte fejét s a hosszan tartó háború elszomoritóan rettenetes rombolást ejtett közerkül- cseiuken. Ezen szinte kétségbeejtő helyzetből való sikeres kijutást csak úgy biz tosithatjuk, ha félreléve minden érzékenykmlést és sérelmet, tömörülünk, egységes erővé egyesülünk azon legfőbb cél elérésére, mely ellenségeink leljes letörésére és az egységes magyar nemzeti állam második ezer évének megalapozásához, biztosilásához vezel. És a nemzeti újjászületés ezen nagy munkájában Méltóságod fiatal, tettre vágyó egyéniségére is, habár csak az ország egy kisebb részere való vonatkozásban, — komoly és nehéz, do egyúttal magasztos foladnt vár; és hogy ezen, nemcsak a vármegyére, de az egész nemzetre oly jelentős feladat sikerének elérésére irányuló nemes szándéka minél gaz dagabb eredménnyel járhasson, erre a Mindenható áldását kérem és Méltóságodat törvényhatóságom nevében a legszivSI’yesebben üdvözlöm. A meggyőző erővel elmondott üdvözlő beszéd ugyancsak lelkes lap sokra ragadta a közgyűlést, mely után Kovács Sebestéiig Endre bizottsági tag utalva arra, hogy a főispán az övétől eltérő politikai meggyőződést követőkre hivatkozott, ez aposztrofálták nevében, bár megbizás nélkül, kötelességének tartja felszólalni és kijelenteni: 1. bogy a főispán a vármegye javára kifejtendő munkásságába az ő támogatásukra feltétlenül számíthat; 2 amennyiben politikai ellenfelekről vo!f*szó, és politikai téren ő cs elvbarátai ellenkező véleményen lesznek a főispánnal, de meggyőződésük mellett mindenkor nyílt sisakkal és becsületes fegyverekkel fqgnak helyt állni és küzdeni; a politikai ellentéteket soha a magánéletbe és társadalmi térre nem fogják átvinni és ha egyről- másról esetleg vitákat folytatnak is, ezek a viták — a vármegye hagyományainak megfelelőleg — mindig tárgyilagorak lesznek. Azzal az óh»j- fással zárja felszólalását, bogy a főispán hivataloskodása szeretett vármegyénknek hasznára váljon. E nyilatkozat élénk tetszést keltett és ezzel a beiktató közgyűlés véget ért. Következett a küldöttségek tisztelgése. Egymásután jelentek meg a főis- j-^pán előtt: A ,rk. klérus dr. Fent Ferenc apátplébános, a tolnai refor m\tus egyházkerület és a szekszárdi ref. egyházközség Kátay Endre esperes, a tolna—somogymegyei ágostai hitvallású egyházkerület Horváth Sándor esperes, a zekszárdi izraelita hitközség dr. Rubinstein Mátyás fő-' rabbi, a Szekszárdin időző katonaság Hamza őrnagy, a vármegyei tisztikar Forster Zoltán alispán, a szekszárdi törvényszék és járásbiró ság dr. Pesthy Fái, a kir. pénzügyigazgatóság, adóhivatal és számve-; vöség Major Lajos kir. tanácsos, a kir. ügyészség dr. Kozacsek József, Szekszárd rt. város tisztikara dr S'entkirályi Mihály polgármester, az államépitészeti hivatal Tóth Henrik műszaki tanácsos, a Máv. ősz taljmérnökség és állomásfónökség Hock István állomásfőn"k, a főgimnázium Janári kara W gand János főigazgató, a kir. tanfclügyelőség Pa dányi Andor, a polgári fiuiskola- Hollib János igazgató, a polgári leányiskola Kovácsné Nagy Lujza igazgató, a posta és tavirda tiszti kara Horváth felügyelő, a vármegyei községi és körjegyzők egyesületé Purlh Adolf, az alapítványi hivatal Hoffmann Sándor erdőfel- Ugyelő, a szekszárdi rk. hitközség és ^tantestület, továbbá a rk. ovoda- egyesület dr. Fent Ferenc, a tolna- megyei gazdasági egyesület Sztan- kovánszky Jáno» kamarás, a tolna megyei közművelődési egyesület, továbbá a Vöröskereszt egyesület Forslrr Zoltán alispán, a szekszárdi kasziuó dr. Kramolin Gyula igaz gató, a szekszárdi nőegylet Su.vs I tvánné és Kovácsné Nagy Lujza, a selyemtenyésztési felügyelőség Ko ródy József és végül az általános ipjrtcstület dr. Zsigmond Ferenc városi «főjegyző vezetésével. A küldöttség vezetőinek üdvözlő szavaira a főispán bcnsőséggel és megnyerő tárgyilagossággal válaszolt, támogatást Ígérve és kárve, különös utc'egséggei aposztrofálta a tanfcrfinkat, szivükre kötve a lnzafias nevelést; nagy elismerés set szólt a tisztviselők és a községi jegyzők eredményes munkásságáról és'megélhetési viszonyaik nehézségeiről, az ipar -és különösen a kisipar gyámolitásának, a földműves osztály erősbitcsének szükségességé ről, a nép között a ku/tnra terjesz fősének kívánatos voltáról ; szinte áradozó melegséggel és hálával szólt a gimuázium nevelő hatásáról. Az egyházakat biztosította határtalan tiszteletéről, hangsúlyozva, hogy mindenkit a maga egyéni értéke és nem felekezeti hovatartozósága szerint itél meg. A tisztelgő egyesületeket kérte, hogy vegyék őt tagjaik sorába, hogy javukra vállvetve együtt működhessék. . A főispán emelkedett szellemű válaszai és a közvetlen lényéből fakadó szeretetreméltó ílőzékenység a legkellemesebb hatást gyakorolta az ösz- szes tisztelgőkre. Batthyány Tivadar sróf I . Köszöneté. . ; • Bqllhyány Tivadar eróf a szekszárdi kerület képviselője újból történt megválasztatása alkalmából a következő levelet intézte Zsigmond Ferenc dr. pártelnökhöz : ó Felsége személye körüli magyar kir. miniszter. ^ Bécs, 1917 julius 23. 1 Mélyen tisztelt Pártelnök nr ! r • Van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy Szekszárd város és kerülete válaíztópolgárságának egyhapgü megnyilatkozásaként nekem hivatalos utó« kézbesített képviselői meg bizó-levelemet kézllfc »vettftn. Ked -vés kötelességet teljesítek, midőn Szekszárd és kerülete mélyen tisztelt polgárságának a belém helyezett bizalom egyhangú megnyilatkozásáért, az abban rejlő kiváló meg tiszteltetéaért hálás és őszinte kö szünetemet tolmácsolom. Nagy, magasztos és édes hazánk egész jövőjére korszakalkotó munka vár a jelenlegi, kormányra. Ezen munkából az Önök előtt kifejtett irányelvek alapján lelkeaédc0sel fogom kivenni részemét, mert meg vagyok győződve, hogy egy az általános,- egyenlő, titkos választói jogra felépítendő nj magyar alkot inanyos parlamentarizmus édes hazánk jövőjére a magyar nemzeti demokrácia jegyében legfényesebb r«t menyekre jogosít. A mielőbbi béke beálltával, a lu'c- ■ térről hazatérő véreink “épugy, mint mindazok, akik a háború súlyos viszonyai közepette itthon hűségesen teljesitik kötelességeiket, méltán elvárhatják, hogy, megjavított viszonyokat, találjanak ; e célból különös gondot fogunk fordítani a nép széles rétegeit, a milliókat érdekló népjóléti reformokra. ' Ismételten hálás köazönetemet fejezem ki Szekszárd és kerülete egész lakosságának az irányomban tanúsított jóindulatáért és bizalmáért, ké rém továbbra is engem végtelenül megtisztelő bizalmukat és sz'-retetü- 'kot, hazafias üdvözlettel készséges hivük : Gróf Batthyány Tivadar.sk. Szekszárd 'és kerülete országgyűlési képviselője. Aratáskor. Hiszen most van az ideje.' Korán kél a nap — korán az aratógazda. Melegen tűz a nap ;— ég az arató- kasza alatt is a munka. Későn nyugszik a nap — későn tér pihenőre a njarokszedő is. Egész esztendőn át azért dolgozott — imádkozott, hogy a mindent bölcsen intéző Isten megadja a „mindennapi kenyerünkéi.“ Az Úr Isten meghallgatta az imánkat, a kis, piros, érlelő kukacka bolefeküdt a .kalász tokjába, meg- érlelte a szemet s reányomta a Teremtő képmását: Krisztus fejét. Tessék csak megnézni a buza- szemet, mindegyiken rajt van a Megváltó képmása. -— ó küldte. A képét is reányomta, hogy mindig reá- ‘gondoljunk. Hogy minden, még a mindennapi kenyér is tőle van, Ö adja nekünk a háború sikerét is. Mert a búza, a győzelenwulcsa. Az angol is szordinót .tesz majd a hangjára. Erre ő sem számított. Magyar- ország a központiak éléstára. Az pedig megint meg fog telei. Egyideig mogiht birjuk. Még a szövetségeseknek is jut. ^ Németországnak 500,000, Ausztriának 300,000, Magyarországnak 1.000,000 q -gabona feleslegjc volt békében. Hát még mennyi lenne, ha * mi is intensiv, okszerű gazdálkodást folytatnánk ? Mert ha annak' a nagy Németországnak, mely ip.nállam, 500,000 q a feleslcgje, akkor a Magyar — agrár — országnak legalább 2.000,000 q felesleget kellene produkálni ! Még a muszka fogoly is kineveti v a gazdánkat a konzervatív gazdálkodásáért. Mert a gazdálkodásunk egyik nagy hibája éppen a maradi- ság, a trqdicionalismus. A .legtöbb kisbirtokos gazda még ma is úgy gazdálkodik, mint 50 évnek előtte ! Beszélhetnek annak a modern gazdálkodásról. Neki úgy jó, ahogyan az öregapja is csinálta. Az egész falu úgy gazdálkodik. És mindjárt ebből következik a a másik nagy fogyatékosságunk: a gazdasági szakképzés hiánya, a gyakorlati, a szemléltető gazdasági szak képzés. Gazdasági - akadémiánk összesen három (3) van. Az agrár Magyar- országban ! Ehhez nem is kell kom mentár. Utána nagy ugrással a népiskolai képzettséget kívánó gazdasági szakiskolákhoz érünk, luelyek.számszerint 134-re rúgnak. Tanulók száma 15 000. A magyar gazdák száma: 3.4000,000. Tehát a gazdák 50 százaléka szakképzésben nem részesül. Ellenben kereskedelmi szakiskolánk 776 v^tr, töhj>, mint 100.000 tanulóval! % 0
