Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-19 / 29. szám

TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1917. juljus 19. hazafias pártok és irányzatók bizal­mából került a kormányba, hogy közreműködjön a választójog meg­alkotásában. Huszonöt évi képviselő­sége alatt mindig hirdette a demo­kratikus uj Magyarország megterem­tésének szükségességét. Még hango­sabban kell hirdetni most a világ­háború tanúságai alatt. Egyet akar­nak a király, a kormány és a nép milliói. Ez elé az akarat elé még ma a képviselőházi számszerinti több­ség torfaszokat emel és Tisza István minden eszközzel arra törekszik, hogy ezt megakadályozza. De a fa­ekével való szántásról legalább is át kell térni a gőzekével való szántásra. Egyik eszköz az lett volna, hogy Tisza az ipari munkásokat az egész­ből kiszakítva, huszonhét, vagy hu­szonnégy éves koruktól kezdve föl akarta ruházni választójoggal. Szó sem lehet arról, hogy kompromisz- szumokat kössünk a reform rová­sára Tiszával vagy bárkivel. Lejárt a — részletfizetések kora. A vá­lasztójog dolgában úgy az általános­ság, mint a titkosság terén, elme­hetünk addig a legvégső hatái’ig, a mely mellett még általánosnak és titkosnak nevezhető. Ezt a megálla­podást az úgynevezett blokkban egye­sült pártok jegyzőkönyvbe foglal­ták s ez a minimum, amelyen alul­maradni nem lehet. Több jogot hoz.- hatunk, kevesebbet nem. Ennél ke­vesebbel én meg nem elégedhetem és mindenki téved, aki azt hiszi, hogy itt még további lealkudozások- nak helye van. Ne kísérelje hát meg senki, hogy lefelé akarjon licitálni. Polemizál ezután Hegedűs Lóránt dr.-ral, aki előbb a közigazgatási re­formot akarja megcsinálni. — ő, Batthyányi is barátja a reformnak, de el kell ismernünk, hogy közigaz­gatásunk a háború alatt remekül megállotta helyét, előbb tehát a nép millióit kell felruházni, hogy ez dönt­sön milyen közigazgatási reformot akar. Hegedűs ama kívánságára, hogy a holt kézi birtokot az állam sajátítsa ki s tegye rá a kezét, azt feleli, hogy ők már régebben har­colnak azért, hogy ha felszabadul valamelyes birtoktest, ne vehesse, ne kaparithassa el egy régi vagy nj milliomos, de a kis gazdákhoz jus­son. Épp ezért kell megvalósítani az általános választói jogot. Vitatkozik Tiszával, ki ázt állí­totta, hogy a koalíció elfogadta volna a pluralisos választói jogot is, tehát nem emiatt bukott meg. Batthyány jobb korona-tanuknak tartja magu­kat. Az ő és barátai tiltakozása okozta a pluralitás bukását, mi aztán a koalíció bukását vonta maga után. A háború alatti választásokra azt mondta, hogy a nyár folyamán ki­dolgozzák a javaslatot s ha a jelen­legi házban nem kapnak hozzá több­séget — feloszlatják a házat, mert nem az a céljuk, hogy — miniszte­rek maradjanak, de hogy a válasz­tójogot megcsinálják. Beszélt még a sajtószabadságról, bírói függetlenségről. A katholikusok- nak, izraelitáknak pedig autonómiát kell adni, hogy megszűnjék a fele­kezeti féltékenység és irigység. Végre akarják hajtani az 1848. évi XX. törvénycikket is. Megalkotni a tiszt­viselők szolgálati pragmatikáját s a háborús munkával arra megérett ma­gyar nőknek is megadni a válasz­tói jogot. Szavait igy végzi: Arra kérem hát önöket, támogassanak engem és azt a kormányt, mely a háború kö­zepette a választójog, a népjogok jegyében vállalkozott a kormány­zásra,mely Magyarországot újjá akarja építeni, naggyá, hatalmassá, függet- lenue akarja tenni. A tetszéssel, éljenzéssel fogadott programmbeszéd után Károlyi Mihály gróf beszélt. Az uj Magyarország­nak és a demokráciának diadalnap ját majd akkor ünnepeljük, — mondta — hogyha ismét eljövünk ide gróf Batthyány Tivadar kíséretében, a mi­dőn ő már az általánosság, egyenlő­ség és titkosság elvén fölépített és 2. ________________ me galkotott törvényt fogja önöknek bemutatni. A demokratikus mozga­lom aranybullája azonban ma nem­csak az általános választójog, de a népek békéje, a világbéke gondolata is. A demokrácia és a világbéke gon­dolatát egymástól többé nem lehet elválasztani. Károlyi után az elől érdem szerint már méltatott felszólalások következ­tek s végül Zsigmond Ferenc dr. ■pártelnök határozati javaslatot ter­jesztett el, amely kívánja a szek­szárdi választókerületnek olyan meg­változtatását, hogy Szekszárd ön­álló választókerület legyen. Indít­ványára Batthyányi újra jelölték s üdvözlő táviratot küldtek a minisz­terelnöknek. A lerándult társaság az esti hajó­val aztán Domboriból visszautazott Budapestre. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, julius 18. Keleti hadszíntér. Kaluztól délre hadseregbeli horvát csapatok és bajor zászlóaljak táma­dásában tegnapelőtt kivívott sikere­ket egy Novica melletti magaslat el­foglalásával gyarapítottuk. Kaluztól keletre a Lomnica balpartjának ki­tisztítását befejeztük. — Különben a harcterek egyikén sem volt jelentős esemény. A vezérkar főnöke. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, julius 18. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában a tüzérségi harc a ten­gerparton erős vplt ; az lseméi'a Lysig az előző naphoz képest tete­mesen fokozódott. — Hollebecke és Warnetól között angol felderítő elő­retöréseket közelharcban visszaver­tünk. A Labassee csatorna mellett, Loosnál, valamint a Scarpe mindkét partján az esti órákban élénk volt a tűz, a sötétség beáltával az ango­lok az arras—cambrei nttól északra támadást intéztek, egy keskeny be­törési helyet kivéve a Bois du Fort- tól nyugatra, másutt mindenütt visz- szavertük őket. Ma reggel egy an goi zászlóaljat, amely Fresnoistól északra előnyomnlt, tűzzel elűztünk. Á német trónörökös harcvonala : Az Aisne mentén és a Champagne- ban a borús időben a tüztevékeny- ség a legtöbb helyen mérsékelt volt. A Maas balpartján a nap folyamán harc folyt. Három órás legerősebb tüzérségi hatás után a franciák öt kilométer szélességben az avocourti erdőtől egészen a Mórt Hornétól ke­letre levő mélyedésig támadásba men­tek át. A malancourt—essnessi-ut mindkét oldalán elkeseredett harc után behatoltak azokba az árkokba, amelyeket ott nem rég hódítottuk el, egyebütt mindenütt visszavertük őket. Este újból előretörő rohammal pró­bálta az ellenség területnyereségét megnagyobbitani; a támadás vesz- teségteíjesen összeomlott. A Maastól keletre a tűz élénkebb volt, mint máskor. Albert württembergi herceg harc- vonala: Lényeges esemény nem volt. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy hadsereg arcvonalán fokozottabb harci tevékenység volt Rigánál, valamint Dünaburgtól délre és Smorgonnál. Kelet-Galiciában Brzezanynál erős volt a tűz. A Kárpátok előterében bajor és horvát csapatok közös tá­madásban elfoglaltak Novicétől ke­letre egy magaslatot, amelyet az el lenség a legszivósabban védelmezett és az elért állásokban az oroszok ellentámadásait visszautasították. A Lomnica vonal más pontjain is visz- szaszoritottuk helyi harcokban az el­lenséget. József főherceg vezérezredes harc­vonalán és Mackensen vezértábor­nagy hadcsoportjánál fokozatosan fel­éledt a tüztevékenység, különösen a Susita-völgy mindkét oldalán, vala­mint a Putna és a Szereth vonal mentén. Macedón arcvonal: Nincs újság. Ludendorf, első főszállásmesler. Bucsutiszteliés a főispánnál. Kovács Sebestény Endre lemon dott főispán felmentése leérkezvén, a vármegyei tisztikar Forster Zoltán alispán vezetésével szerdán délelőtt 11 órakor vett búcsút a távozó fő­ispánjától. Az alispán, utalva a politikai éle­tünkben beállt fordulatra, mely a szavazatijog nagyarányú kiterjeszté­sét vetve felszínre, a Tisza-kormány lemondására vezetett és a főispánt is elszólitotta állásából, melyet ép oly lelkiismeretes pontossággal, mint ne- 'mes önzetlenséggel, a puritán erköl­csök nyújtotta dísszel és méltósággal töltött be, igy folytatta: „Méltóságod közismert és általunk mindenkor nagyrabecsült szigorú elv- liüsége és párthüsége lehetetlenné tette azt, hogy megmaradjon fényes állásában. — Eltávozik tehát vár megyénk éléről és én, ha fájó szívvel is, a hagyományos szokásnak teszek eleget, midőn a tisztikarral búcsút veszek Méltóságodtól; de ez a búcsú csak a főispánnak szól, akinek köz­hasznú működése nyitott könyv volt nemcsak mi előttünk, tisztviselők előtt, hanem mindenki előtt, aki ol­vasni tudott és akart. Búcsúnk meghitt, meleg és fájdal­mas. Nem hittük volna, hogy ily xamar és váratlanul megpattan az a lapocs, mely vármegyénk törvény- hatóságát és a lemondott kormányt oly harmonikus egészbe egyesítette. Es nem hittük volna, hogy akkor vesztjük el Méltóságodat, midőn ha­tártalan munkaszeretete és lelkiisme retes kötelessógteljcsitése mindem- bünknek vonzó és követendő pél­dául szolgálva, akaratunkat és mun rábírásunkat megacélozta.“ Nem búcsúzunk azonban, úgymond az alispán, megyei közéletünk vezér- férfiától, aki díszes, de felelősséggel tei’hes tisztétől szabadulva, „újból soraink közé áll, hogy legjobb erőink latbavetésével, a közösen átérzett cé­lok becsületes szolgálatával önzetle­nül szolgáljuk vármegyénk köz­ügyéit, a vármegye közönségének jogos érdekeit, a haladás, a népjólét, a nemzeti erősbödés magasztos ügyét úgy, amint az őseink szent öröksé­geként Írott parancsul él szivünkben“. Végül az alispán örömének adva kifejezést a királyi kitüntetés felett, mely a tőispánnak osztályrészéül ju­tott, kérte őt, hogy tartsa meg a tisztikart továbbra is szives jó em­lékében. Az alispán szép beszédét, mely egyszerű közvetlenségével nagy tet­szést aratott, lelkes éljenzés követte, mely után Kovács Sebestény Endre meghatottan válaszolt, megköszönve a tisztikarnak, hogy megjelenésével alkalmat adott az elbucsuzásra. Lei­kéből soha nem fog elmúlni, úgy­mond, a köszönet és hála érzése a tisztikar és a vármegye közönsége iránt, azért az odaadó, igaz, egyet­értő támogatásért, melyben őt fő- ispáni működése alatt részesítették. Nehéz időket éltünk át, igen tisz­telt uraim és barátaim! A munka sok volt ugyan, de mi igyekeztünk megállni a magunk helyét, erőt adott ehhez a tapasztalt közbizalom és az a tudat, hogy munkásságunkkal nem­zetünknek szolgálunk. Köszöni az alispán elismerő sza­vait, melyek munkásságát a kelleté­nél talán magasabbx’a is értékelték. Ami őt tevékenységre sarkalta, az^a kötelességtudás és az a fölött érzett öröm, hogy a tisztikar megértette őt és igy együtt dolgozhattak. Nagyobb, maradandóbb alkotá­sokra főispánsága alatt nem került alkalom. Az volt a felfogása, hogy a válságos, nehéz időkben mindennél előbbvaló a béke, a nyugalom, az egymást megértés fentartása. — Ha most nem is, eljön az ideje, hogy a közönség belátja és az események igazolni fogják e felfogás helyességét. E nehéz időkben a tisztikar segitő együtt működése tette állását köny- nyüvé, adta meg kedélyének a szük­séges nyugodtságot. Isten segedelme után ennek köszönheti munkaereje megtartását. — Végezetül meleg el­ismerő szavakkal emlékezik meg tit­kárának fáradhatatlan szorgalmáról, aki valóban az előirt kötelességen túl teljesítette feladatát. Elismeréssel adózva a megyei tisztikar közre­működéséért, kéri őket, hogy ugyan­azzal az elvhüséggel szolgálják to­vább is szeretett drága vármegyénk érdekeit, mint az elmúlt években. Lelkes éljenzés fogadta a meg­hatott szavakat és ezzel a tisztelgés véget ért. HÍREK. — Főispán beiktatás. Foster Zol­tán alispán az uj főispán beiktatá­sára vonatkozólag a következő meg­hívót bocsátotta ki a vármegye bi­zottsági tagjaihoz: ő csász. apostoli kir. Felsége, gróf Apponyi Rezső urat, Őfelsége személye kürüli mi­nisztérium miniszteri segédtitkárát, a vármegye főispánjává legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. Óméltóságának a főispánt szókba történendő ünnepélyes beiktatása céljából a f. évi julius hó 23-án délelőtt 10 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre Tol na vármegye törvény­hatósági bizottságának tagjait ezen­nel meghívom. A beiktató közgyűlés napix'endje: Forster Zoltán alispán megnyitó beszéde. 2. Belügyminisz-. téri rendelet a legfelsőbb királyi kinevezése közlése tárgyában. 3. Eskütétel. 4. Unnopólyes Istentiszte­let a belvái’osi róm. kath. templom­ban. 5. A közgyűlés újbóli meg­nyitása után a főispán székfoglaló beszédet mond. 6. Dr. Eri Márton vármegyei fője'gyző üdvözlő beszéde a vármegye közönsége nevében. — Katonai kitüntetés. A kir ály Kuli' Lajos, egy tartalókkórháznál be­osztott tartalékos tábori lelkészn ek, — volt szekszárd-belvárosi róm. k ath. segédlelkész — elrendelte, hog y a háborúban teljesített kitűnő és ön­feláldozó szolgálatai elismerésed 1 a legfelsőbb dicsérő elismerés ujó lag, a kardok egyidejű adományozása xnellett, tudtul adassák. A honvédelmi miniszter Magyary- Kossa Béla 19. honvédgyalogezredbeli alezredesnek a harmad osztályú tiszti katonai szolgálati érdemjegyeket adományozta. — Katonai kinevezés- A király Hagymássy Lajos pestmegyei föld­birtokost, dr. Hagymássy Zoltán bonyhádi járási főszolgabíró öccsét, népfelkelő zászlóssá nevezte ki. — A máv. köréből. Zeltmann Ernő mérnököt a dombóvári fütő- házból a temesvári fütőházhoz he­lyezték át. — Tisztelgés az uj főispánnál. Hőgyész község elöljárósága a múlt héten felhasználva dr. gróf Apponyi Rezső főispán ott időzését, Ritter Béla főjegyző vezetésével tisztelgett az uj főispánnál és tolmácsolta a község lakosságának örömét, hogy Apponyi Rezső grófot nevezte ki a király vármegyénk főispánjává. A főispán meleg szavakban köszönte meg a figyelmet és biztosította az elöl­járóságot, hogy Hőgyész község ér­dekei iránt mindenkor a legmesszebb menő jóindulatot fogja tanúsítani. — Hadikölcsön jegyzés. A köz­pontijárásban a VI. hadikölcsön jegy­zés Bajó Pál főszolgabíró buzgólko- dása következtében ismét szép ered­ményt ért el, amennyiben a közsé­gek lakosai 2.244,500 koronát je­gyeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents