Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-12 / 28. szám

3. 1917. julius 12. __________ Keleti hadszíntér. _ A Kaleti-tenger és a Fekete ten­ger köaött nem volt nagyobb harci tevékenység. Duyesztertöl délre bad- moadaUtaink-eddig tervszerűen foly­tak )•.­Macedón arcvonal: A Doiran tótól keletre bolgár por­tyáié osztagok megsemmisítettek egy angol őrsüt. A Strnma síkságon az angol tüzelés több helyen föiéledt. Ludendorf, első tószáUásmestér A Közljozjntósl bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bi­zottsága szerdán tartotta julius havi Ülését, Kovái Sebestény Endre fő­ispán elnöklésével. Jelen voltak: Forster Zoltán alispán, Éri Márton dr. főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elniik kir. tanácsos, Órffy Gyula dr. helyettes tiszti főügyész, Major Lajos pénzügy igazgató kir. tanácsos, Tóth Henrik tnUszaki tanácsos, Puly Iván köz- gazdasági előadó, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, báró Schell József, Bernrieder József, Kardosa Kálmán <lr. órffy Lajos, Sasa László, Török Béla, Éekete Gusztáv, Forster István. Elmaradásukat igazolták : Kozassek József dr. k r. ügyész, Drágíts Imre df. tiszti főorvos, dr. Kiss Ernő tiszti főügyész, Sztankovánszkv Imre dr. kamarás országgyűlési képviselő. Elnöklő főispán bejelenti, hogy habár ő a kormány változással kap­csolatban állásáról lemorítiott, sőt már utódja is kineveztetett és mégis a közigazgatás bizottság ülését vezeti, :ezen ténye azon királyi elhatározás ban leli magyarázatát, mely őt további rendelkezésig a főttpáni teendők ellátásával bízta meg Forster Zoltán alispán kötelességé­nek tartja, hogy a bizottság tanács­kozását a mai napon utoljára vezető főispánnak búcsút mondjon. Távozása mindenkit mélyen érint, mert amily közismert volt a*főispán körültekintő gondossága, elfogluatlan méltányos­sága és páratlan igazságszeretete, ép oly felemelő volt az a rendületlen Ugybüzgalom és kiváló munka- készség, mellyel nemcsak a vármegye közügyéit szolgálta, hanem a vár­megye minden lakójának jogos igényeit kielégíteni igyekezett. Midőn a páratlan vezetésért, mely­nek nobrlitása csak hálát fakaszt, mély köszönetét fejezi ki, egyben reményit, hogy a távozó főispánt elveszíteni neut fogjuk, mert soraink­ban együttműködve a vármegye ősi nemes hagyományaihoz mérten fog ezután is küzdeni. • Lelkes éljenzés követte az alispán búcsúszavait, 'mely után Apponyi Oéza gróf a közig, bizottság válasz­tott tagjainak megbízásából fejezte ki őszinte sajnálatát a felett, hogy főispánunk távozik abból a székből, melyben őt nagyrabecsülésünk körül- övezte és melyben hatalmas példát szolgáltatott arra, hogy a kötelessé­geket miként kell éjjelt nappallá tevő munkássággal és szubtilis lelki­ismeretességgel teljesíteni. Az el­ismerés zálogául őszinte köszönetét és Jmindenki elismerését nyújtja át. A nagy tetszést keltett üdvözlés ntán Kovács Sebestény Endre főis­pán meghatottan válaszolt, hangoz­tatva, hogy működéséért őt köszö­net nem illeti, mert ő csak köteles­ségét teljesítette, mit a mai súlyos időkben mindenkinek meg kell tennie. Példányképül a harctéren küzdő honfitársait vette, akik életüket és vérüket áldozzák hazájukért, de ki­jelölt helyükön a végsőkig kitarta­nak. Szívesen és örömmel tett min­dent, mert tudta, hogy vármegyéjé­nek és a közügynek szolgál. Hálát ad Istennek, hogy szerény munká­jával 'H is részt vehetett a nemzet TOLÜAfáUEGYl nagy küzdelmében, melyben erősitő- leg és buzditólag hatott rá a Vár­megye közönsége részéről 3 évi mű­ködése alatt folyton tapasztalt támo­gatás, ami annak a felemelő tény­nek bizonyítéka, hogy e vármegyé nek minden fia a közügyek szere- tetében együvé olvad össze. Hálásan köszönve a támogatást, kéri az elő­adói kart, ennek élén az alispánt és a bizottság tagjait, hogy ügybuzgó- ságukat tartsák meg a jövőben is és ha szivükben a rokonszenv érzé­seinek hely marad, kéri, hogy azt részére tartsák meg. A bizottsági tagok lelkesen meg­éljenezték a főispán szép búcsúsza­vait, mire a jelentések letárgyaltat­tak. Az ülés bezárása előtt a főis­pán úgy a maga, mint a bizottság nevében Eri Márton dr. főjegyzőnek lesújtó gyásza alkalmából, mely őt nevelt fiának dr. Abay Bélának a harctéren történt hősi halála folytán érte, mélységes részvétét fejezte ki és ezzel az ülés véget ért. Epizód. Irta: Marosy János. Csöndes éjszaka. Az ellenséges vonalak pirkadó világossággal vál­nak ki a koromsötét háttérből. Minden sötét, csak néha-néha világit zöldes fénnyel egy egy kilőtt rakéta mint valami fölfelé eső meteor. Csönd van. Unalmas lusta csönd. Nagy-nélia pattant egy két golyó a Deckung melvédjén. A „Pista“ üzeni hogy ébren van. A mi Horch- posztunk válaszol; mi is ébren vagyunk. Alhatnám, pedig egésznap mást sem teszek. Mit csináljak ? A szol­gálatom két óra múlva jár le, addig virrasztani kell. Belebámulok a buta sötétségbe; nézek és nem látok Bemmit. De mégis — fel felvillanó rakéta- fénynél, mintha valami feketeséget látnék elmosódva, egész az oroszok felé. Megint felszáll egy világitó csil­lag .. . nini! mintha az a feketeség most valamivel közelebb lenne ... Eh ! álmos vagyok, a szemem csal; bi­zonyára valami -árnyék vetődik oda. De most meg vigyázó halk csöröm­pölést hallok . . . aztán megint csönd ... a feketeség ismét köze­lebb jött. Most már gyanús; figyel­jük csak! Kilövök egy rakétát egyenesen abban az irányban. Szi­porkázva, szépen röpül, azután le­esik egész a fekete vonal előtt. Oroszok ! Lehetnek még tán nyolc­száz lépésnyire. Mikor a rakéta le­esett, megáltak de egy-kető mégis mozgott, ez árulta el őket. így már az alakokat is ki lehetet venni ; sokan vannak, nem látom a vonal végét. Rendszeres támadás, úgy látszik a centrumban vagyunk. Oda hívok két avizóposztot s kiadom a parancsot: Az orosz támad, a leg­nagyobb csöndben alarm ! Egyetlen lövés se essék, mig a parancs nem jön rá. Magam rohantam a telefohhoz : Halló! Itt tizenkettő %— Itt Batal lionskommandó — Az orosz támad! — Nem patrnly ? — Nem látom a vonal végit — Alarmirozza a vona­lat, a tüzérséget értesítem én . . . slusz! Még egy pillanatig tartom a kagylót, hallom : Halló ! Itt Schvere 32 —Itt Baonskommandó — a 17 es zóna .. . Többit már nem hallóul. Le­dobom a kagylót, rohanok vissza. A fiuk ott állanak már némán a fegyve­rek mellett — várnak. A muszkák azt hiszik, hogy észrevétlen marad tak, már csak tán 400 lépésnyire vannak. A feldwachekat bevonni! — ez is megvan. Jöhetsz már „Pista“, meleg napod lesz ! Jön is — elérte már a drótot. Halkan patog- nak az ollók azt első drótszálakon — hanem a másikat már nem volt idejük elvágni. Megindult a golyó­zápor, mint a tüzes förgeteg. Sir, süvölt, zizeg a puskagolyó, kelepei a gépftgyvec^zugaz egész vonal... arat a halál. Mintha csillag hullás volna, él a KÖZÉRDEK' _______________ sz állnak a rakéták az ég felé, egé­szen megvilágítva a terepet. Fel­lövök egy zöld rakétát; rögtön jön is reá a válasz. Mint valami kisértet- országbeli nagy madár — zúgva, sírva jön a 14 centiméteres üdvözlet j A Schwere 32 küldi. Ahová lecsap, j ott vér fakad, halál terem. Pedig sűrűn jönnek a „Lágék“ s oly pontosan, mintha valamennyinek szeme volna, tudná hová csapjon. Az oroszok, mint valami megré­mült birkanyáj ide-oia futkosnak a drót előtt. Se előre, se hátra. Elől a halál ezer tüzes gyehennája várja; hátul saját gépfegyverük szántja, túrja a földet. Csak egy félóráig tartott, azután ismét csöndes minden. ■ Hnjnalodik. Pirosán kél föl a nap, pirosra fö^tve a földet is. — Vagy tán nem is a naptól piros az . . . A drótok előtt rakásban hevernek a földszin-rubáju katonák. Sok-sok. Sokszor száz. Bő aratása volt itt a halálnak. Álmos vagyok; megyek aludni. Ugyan miről álmodom ? ___HÍREK. — S zemélyi hírek. Apponyi Géza gróf v. b. t. t. tegnap Szekszárdon időzött, résztvett a közigazgatási bi­zottság ülésén. — Forster Zoltán alispán hivatalos ügyben ma HC- gyészre utazott. — Az Uj főispán. Apponyi Rezső gróf 1882 ben Hőgyészen született, mint Apponyi Géz« gróf v. b. t. t. és nejé Széchenyi Paula grófnő másodszülött fia. Jelenleg tehát 35 éves, középiskoláinak elvégzése után a budapesti jogtudományi egyetemet hallgatta ; majd pedig az államtudo mányi tudori oklevelet kapta meg 1905-ben. Az egyévi huszárunkén tessége után kineveztek még 1905 ben az (j Felsége személye körüli mi­nisztérium segédfogalmazójának, mely idő óta állami szolgálatban van és miután ugyanazon minisztériumban se­gédtitkár lett, a háború kitörése után azonnal bement ezredéhez és úgy a galiciai, mint pedig a lengyelországi harcokban tevékeny részt vett, mint főhadnagy számos katonai kitünte­tést kapott ; majd pedig egy év előtt Stockholmba az ottani követ­séghez katonai attachénák osztották be, ahol a rokkant magyar és osz­trák katonák hazaszállítása körül tel­jesített kitübő szolgálatot. Az uj fő­ispán politikai meggyőződésére nézve részben a függetlenségi és 48-as párthoz és az Apponyi Albert gróf vezetése alatt álló párthoz tartozik. A beiktatás határideje még nincs megállapítva. — Áthelyezés. Kocsis József paksi járási, irodatiszt Szekszárdi-» helyez­tetett át és itt a vármegyei árva­székhez osztatott, — a hol a háborús hagyatéki ügyekkel a kezelési mun­kák is igen felszaporodtak. — Uj főispánok a szomszédban. A király Baranyavármegye és Pécs főispánjává Benyovszky Móricz gró­fot, Fejérmegye és Székesfehérvár főispánjává. Károlyi József grófot, Somogymegye főispánjává Széchenyi Aladár grófot nevezte ki. — Áthelyezések a vasútnál. A Máv. igazgatósága Cvetkovic Emil mér­nököt a pískii fütőháztól a dombó­vári fütőházhoz helyezte át. Simon Aranka segéd távirásznőt Keszthelyről Ujdombóvár állomásra helyezték át. — Baranya meg nem ingatható. Baranya vármegye most héttőn tar­tott közgyűlésén erőteljesen állást foglalt a radikális választójog ellen. A nagy hírlapi agitáció dacára csak 8 szavazat volt a demokrata választó jog mellett s 250 ellene. Elhatároz^ ták Tisza István üdvözlését is. — Uj kanonok. A király az elhunyt Streicher József helyére Romaisz FereDc bátaszéki plébánost, tb. ka­nonokot nevezte ki pécsi kanonokká. Romaisz Ferencet, ki irodalmilag is sokat működött, 1877-ben szentelték pappá s 1889-ben Pécsett a kis- szeminárium spirituálisa lett. Mint ilyen a püspöki 'tanítóképzői* intézet hittanára is volt. 1895-ben Püspök- nádasdra ment plébánosnak, 1901-ben a pécsváradi esperes kerület -esperese 1906-ban a pécsi székeskáptaian tb. kanonoka, 1907-ben Bátaszéken lett. Itt éri a királyi kegy. * * — Ä szekszárdi kaszinó uj tagjai. A szekszárdi kaszinó választmánya Török Béla választmányi tsg elnök­lésével tegnap ülést tartott. Rendes tagokul felvétettek: Ifj. Tenzlinger Lajos, dr. Kamarás Géza törvény­széki jegyző, Simon Gyula pénzügyi számtiszt, Kenézy László árvaszéki ülnök, Haragos János p. ti. tanácsos, számvevőségi főnök, F. Halász Béla takarékpénztári ügyvezető igazgató helyettes. Vidéki tagokul : Szent- iványi József plébános, Kelemén Imre budapesti törv. tanács-elnök, dr. Grosch József paksi ügyvéd. Esküvők, Dr. Balog László dombóvári ezredorvos és Alexander Mária Szegeden házasságot kötöttek. Szervet Fehim bey, gazdasági ta­nár, az njdoHibóvári tejcsarnok veze- , tője folyó évi junius hó 29-én vezette oltárhoz Budapestén özv. Halit, Ib- rahimnét, szül. 'fordái Kamillát. — Az alispánok engedélyezik a pótvásárokat. A hivatalos lap közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter a kivételes vásáráthelyozéseket és és pótvásárok engedélyezését a köz­ségekben és a rendezett tanácsú városokban az illetékes alispánokra, a törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig az illető város ta­nácsának hatáskörébe utalta át. A kivételes vásáráthelyeséseket kizá- zárólag az illető vásárjogtulajdono- soknak idejekorán beadott kérelmük alapján és kellően megindokolt ese­tekben engedélyezhetűk. Ugyancsak a pótvásárokra nézve is állnak ezek a rendelkezések. — Szondy István halála. Szondy István, szekszárdi gyógyszerész, a tolnamegyei gyógyszerész szövetség elnöke, a Szekszárdi Takarékpénztár igazgatója, megyebizottsági tag, a tolnai ref. egyházmegye tanácsbirája életének 64-ik, boldog házasságának 36-ik évében rövid szenvedés után, julius 6-án csendesen elhunyt, Övéi karjai között, Szekszárdon. Kiválóan érdemes és értékes tagja volt. helyi társadalmunknak. Élénken érdeklő­dött közügyeink iránt. A törvény- hatóság s a város különféle bizott­ságaiban tevékeny munkáló szerepe volt, mint a tolnai ref. egyházmegye aljegyzője, főjegyzője, legutóbb mint tanácsbirája lelkiismeretes hithüség- gel és szorgalommal szolgálta egy­házát is s mint a Szekszárdi Taka rékpénztár igazgatója értékes mun­kásságot fejtett ki intézete érdeké­ben. Temetése julius 9-én délután impozáns részvéttel ment végbe.. Ott volt Szekszárd egész úri társadalma s a polgárok közül is nagyon sokan. Részt vett a gyászgyülekezetbon Ko­vács Sebestény Endre volt főispán is. Továbbá Forster Zoltán alispán vezetésével a vármegyei tisztikar, dr. Pesthy Pállal az élén a kir. törvény­szék, dr. Szentkirályi Mihály veze­tésével a városi tisztikar. Rajtuk kí­vül a különféle hivatalok, tantestü­letek vezetői és tagjai. Testületileg je­lent meg a Szekszárdi Takarékpénz­tár igazgatósága, tisztikara, Leicht Lajos elnök-igazgatóval az élén. Úgy szintén a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank is, Szeghy Sándor igaz­gató 8 a Szekszárdi Népbank, Schnei­der János igazgató vezetésével. A temetési szertartást a háznál Kdtai Endre esperes végezte, aki több lel— készi és világi tanácsbiróval együtt egyúttal a tolnai ref. egyházmegyét is képviselte. Gödé Lajos lelkész ve­zetésével megjelent a szekszárdi ref. presbitérium Í3. Ott láttuk számos egyházi férfiúval Bilkei Pap Istvánt a budapesti ref. teológia igazgatóját is stb. Az elhunyt barátaiból, tisz­telőiből egy kis dalárda is össze­verődött, amely szép összhangzattal egyházi énekeket énekelt. — Rátái

Next

/
Thumbnails
Contents