Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-21 / 25. szám
XXVII. (XIII.) évfolyam. 25. szám. Szekszárd, 1917. junius 21. roüUVÁUE ÉS A KÖZÉRDEK EWfizetési ér: sz évre ...... 16 korosa évre . . . . . .^ 8 » , yed évre .... 4 » . . 16 Httér Hirdetési Arak: árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- soronként 40 fillér. oon; kész évre . M évre . • Begyed évre ' POLITIKAI HETILAP. Az ortz. m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik helenkint egyszer: csütörtökön. Telefen széa: Főszerkesztő : 18. — Fetetős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: II. SzcrkssitSitg: Bezeréd] István-ntca 5. sstm Mo kildtndok a lapot drdckld Swat küldemények. Kiadóhivatal: ■ért Balog Ádám-utca 42. uta áa tlSflitlési pénzak és hlrdaldaak Ida küldendők. Néptanítók, ka aa alőflzelést egész érre clóre kakát- dik, 8 korona. : Dr. LEOPOLD KORNÉL reielőz szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Bemutatkozás. Uj viadal kezdődik a nagy országos cirkusz porondján. Ma ismét összeült a t. Ház, hogy az uj — gladiátorok bemutatkozzanak. Egyéb nem történt, mint ami az ősrégi cirkuszban is megesett. Az, hogy a birkózásban való ügyesség egy pillanatra megszéditette az izofh-kolosz- szust. A sokkal hatalmasabb munkapártnak fölébe került, a birkózási szabályokban nem igen válogató, fürgébb ellenzék. Az elfogulatlai) zsűri biz ezúttal nem igen konstatálhat egyebet, minthogy a sokkal erősebb gladiátor válla egy pillanatra a földet érintette. Legyőzve azonban nincsen. — Minden attól függ, hogy lesz-e elég ereje az elleniéi lerázására, vagy az uj birkózásban való felülkereke- désre. Mert a nagy harc véglegesen nem a mai napon fog eldőlni. Ma inkább csak formaság, ami a t. Házban történik. Egy kis izommutogatás. A test beolajo- zása és más eféle . . .- Az uj kormány bemutatkozik. Indem- nitást fog kérni. Bizonyára meg fogja kapni. Talán nem 6 hóra. Hanem kevesebbre. De utóvégre ezzel is megelégedhetik. Hiszen Ő, amig ellenzék volt, késhegyig menő harcot folytatott ebben a bizalmi kérdésben. De most természetesen más a helyzet... Más, egészen más... Imétlődik a régi eset, amikor a szegény béres ijedve szaladt be a tiszttartó úrhoz, hogy az ő tehene véletlenségből agyondöfte a tiszttartó ur tehenét. Ja, bizony azt meg kell fizetni! — volt a kurta válasz. De amikor aztán kiderült, hogy megfordítva áll a dolog, mert a szegény béres tehene lett az áldozat, a tiszttartó ur egész flegmával azt felelte: Hja, édes barátom az egészen más. Mit tehetünk az — Isten rendelése ellen ... ?! Itt is magától értetődő, egészen természetes dolog, hogy a tehetetlen „mungó“-had beszopja a derekát s minden ellenkezés nélkül, akár 24 óra alatt megszavazza, a máskor hetekig tárgyalt felhatalmazási törvényt. Mert csak a — kisebbségnek nem szabad deferálni az óriási többség előtt, ez — haza fiság! De az óriási többségnek igen is meg kell hajolnia az uralomra segített kisebbség előtt. Ez azonban már nem is — hazafiasság, de — kutyakötelesség ... Ez a legújabb államjogi teória... Sok ellenkezés nem lesz az uj miniszteri tárcák kreálása körül se . . . Kettővel-hárommal több tárca, talán mint szükséges, ez már igazán nem numerái egy közel 3 milliárdos költségvetésben . . . Lesz legalább szétosztani, mibe eltéríteni a várható óriási — deficitet. . . Igazán nem szép Andrássy Gyulától s a Károlyi párttól, hogy'annyira kikéi lapjában s „szemérmetlennek“ nevezi a hajszát a.miniszteri tárcák, állam- titkári . . . főispáni állások után s „politikai kenyérjegyeseknek“ a törtetőket ... Az osztozkodás már csak természetes következése a beállott halálesetnek . . . Hogy aztán a még mindig élő nagybácsi hagyatékán is oly mohósággal osztozni akar- | nának egyesek, mentse, hogy — sok a — gyerek . . . s a — havi lisztjegy mellett nagyon bajos a megélhetés, kivált a mikor csak — lisztjegy van, de — liszt -—»nincs ... és még olyan messze van a nagy — aratás . . . így tehát ez időszerint rendben volnánk . . . Az őszig pedig sok minden történhetik. .. Lehet még béke is. Lehet még nagyobb harc is . . .A kilátások mindenesetre nagyon szépek ... A szocialista „kiküldöttek* a volt «kormány lecse- pülésével nemcsak Szerbiának ígérték be a feltámadást, tengerrel és egyéb kárpótlással, de éppen a magyar volt ellenzék által feltámasztott oiztrák parlament is derekasan működik., Már is ütik egymásnak a fejét, ami nem éppen baj . . . A csehek még tán szeretik is, mert amint megmutatták, náluk nem is annyira a fő, a^— fő, mint a — láb . . . Odaát is elkövetkezett már a miniszterválság,' mert most meg a lengyel frakció nem akar parírozni, mint a minap a cseh urak, akik voltak elég szerények és csak egy pár felvidéki vármegyét követeltek a magyar haza testéből. . . De azért a gladiátorok csak készüljenek az egymás elleni harcra ... Ha most nem, őszszel . . . Mindegy az, ha ég is a háztető felettünk. Nem volnánk magyarok, ha még most, az utolsó pillanatban is észre térnénk. Ezt az országot, mikor a nagysága zenitjén állott, mindenkor a pártviszály rántotta a mélybe . . . Ezért mer, az egyszerre csak nagy bátorságot kapott cseh oroszlán is üvölteni. Ezért rázza az általunk könnyelműen meglazított ketrecének rácsait. Várja a nagy cirkus-viadal természetes végét. Magyarország rongyokba tépett holttetemét ... Jól tudja, hogy a küzdőtér porondján maradt holttest a régi cirkuszokban is a íenevadak prédája volt... B. TÁRCA. A — petrólium.* Irta: Bodnár István. Csap András hites éjjeli őr lihegve állít be a községházára: — Biró.i uram, baj van . . . — Nohát csak ki vele! — Hullámzik a falu, úgy rajzik az Utcán a fehérnép, mint a tavaszi méheresztés. — Talán, mer hogy megjöttek az uj muszka foglyok ? — Nem a, hanem a Csatt Están komám felesége viszi a szót. Döngetik a «törvénybiró kapuját, hogy azonnal doboltasson népg}illekezést... Mer — leteszik az — Indeburgot... — Leteszik ? Miből teszik le ? — Hát a fővezerségből , Nem arra való. Megállóit a harc egészlen . . . — Az is baj, hogy áll? — De úgy áll, hogy mégis folyik. Hanem immel áunnál, mint mikor a bornyu szálazza a szénát. — Hát mi a baj ? —■ Nincs — peirólium . .. — Hát az nincs . . . — Da dohány sincs, meg só se... — Igaz, biz az sincsen . . • — De nagy adó, az van, Ugy-e? • Megjelent a Budapesti Hírlapban — Az van... Hát mi köll még? — A kenyeret meg grannyal mérik, mint hajdan a patyikaszerf . . . — Hát ki tehessen rula? Én, vagy a talán a Hindenburg ? — Persze, hogy U, csakis ü . . . • Mer akkor miér vitette el a sok rézbográcsot, a sok kilincset, vasalót s még a harangot is ? . . . — Azér, hogy hamarébb vége legyen a nagy öldöklésnek . . . — Hát ez az, éppen az ez . . . Ha nem tudja a dolog végét, a — békességet rögvest megcsinálni . . . Akkor gyiijjön más . . . Ezér te! szik le . . . — Hát ki gyiijjön ? — Az asszonyok azt mondják, hogy hát gyiijjön maga a — király . .. — Mér éppen a király ? — Mer ti kigyelme még fiatal ... Jobban tudja csinálni a sort . . . Azután meg ü nem iszik — petro liumot . . , — Megbolondult kend ? — Hát a Hindenburg talán azt iszik? — En nem tóm ? . . . De az asz- szonyok azt mondik, hogy a mióta nincsen -annyi sör, a hurkosok rákaptak Oláhországba a — petrólisra ... Valahogy — megcukrozik . . . azér nincs cukor se . .. A multkorjába a Varnyu Andrásné fia is hozott haza egy sliveg petrólisos cukrot ... Jó vót, csak egy kicsit túlontúl — büdös vót. . , — Bolondok . . . Merijen vissza, — mondja meg nekik: ne kergülje- nek . . . — Mék ,. . — De azt is mondja meg, ne re- zonérozzanak, mert nagy baj lesz, ha a Hindenburgot — leteszik . . . — Baj? — Hát hogy ha meg akkor a német császár talál hadat izenni miatta ? !. .. • — Az ám, erre már én is gondul tam .. .' — No látja, hát csak siessen .. . — Futok . . . Azaz- mégsem mék .. . — Mért ? — Mer akkor engem is — letesznek . .. — Leteszik ? ^ . — Le a .. . A feleségem már tegnap este is letett, vagyis inkább úgy kirántott a» ágybul . .. Aszonta : le onnan pitty-potty ember ... Figyelmed éjjeli bakter vóna vagy mi ? Tehát megszokhatta vóna már, hogy — sötétben is őrizheti a falut. De mit csináljak én a három gyerökke! a — sötétben ? Inkább lefekszik az —ágyba... , — Hát igaza vót! — Az, de mondott mást is. Azt, hogy szégyelje magát ilyen magamfajta anyámasszony katonája, a ki belső embör létére egy fóliter petró- list se tud szerezni a községházárul, pedig hát ott még vóna, ha nem is doszt, de elegendő ... — Aszonta ? ‘— Azt, de meg azt is, hogy ma éjjelre már be sem ereszt... Vagy majd csinál U illamunációt, felgyújtja a házat, hogy valamicskét lásson mellette ... — No hallja, igaza vót . . . Csap András, én ezennel kintalványozok magának a tanácsháza pstrólisából egy félitert. .. — Áldja meg az Isten biró ur. De még mennyire megáldja ... Sőt — azontúl is megáldja. Most már büszkén lépek vissza. A bites őr el is vitte a petróleumot. Akadt hozzá a tarisznyájában véletlenségből még — üveg is . . . De nemsokára íjjra visszajött, alázattal mosolyogva : — Hát az — Indenburgot még nem tették le . . . Hanem csodálom a szimatját a Makk Ádány komám feleségének, megszagulta rajtam, hogy petróliumot viszek ... De vót bö- csület benne . . . Fólrebivott . . . Aszonta, hogyha vissza nem gyű- vök azqpnal és nem viszek neki is egy félliter petróliumof, akkor a sok asszonnyal bazTamenet elréteti tólem azt' a nagy — kincset.. . Biró uram, instálom aiásan: csak még egy féllitert. . . Nem bánom, ha egy decivel kevessbb lau is . . Úgyis az — Uvé lesz. Is. Hátralékos"előfizetőinket tisztelettel kérjüka hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
