Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-03-13 / 21. szám

2 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK IS 19 március 13 Választások a vármegyénél. — Bizalmas értekezlet a főispán összehívására. — A Tolnavármegyénél nyugdíjazás folytán választás alá eső három főszolgabírói állás sze­mélyi kérdéseinek megtárgyalása céljából Kovács Sebestény Endrs főispán most szombaton délután 2 órára bizalmas értekezletet hivott össze, ame­lyen majdnem teljes számmal vettek részt az oda meghívott bizottsági tagok. Az értekezletet Kovács Sebestény Endre főispán a megjelentek meleghangú üdvözlésével nyitotta meg Beszédjében kifejtette, hogy őt az értekezlet összehívására a vármegye ősi tradiciói sarkalták, amelyeket mindig nagyra becsült s követni is törekszik s e tekintetben példakép le­beg előtte eszményképéül választott egyik elődje, a kiben a vármegyének igazi atyját és őrző­angyalát tanulta becsülni. Az ő szelleme irá­nyítsa tehát a mai értekezletet, egymás megértése vezesse a lelkeket s a személyi kérdések elfogu­latlan mérlegelésénél mindenkor a vármegye jól felfogott érdekei legyenek az irányadók. Felkéri ezért Forster Zoltán alispánt, aki mint a vár­megye első választott tisztviselője leghivatottabb bírálója lehet az egyes tisztviselők érdemeinek, munkabíró képességének, hogy tájékoztató véle­ményét ádja elő. Forster Zoltán alispán hosszabb beszédben vázolja az előállt helyzetet. Meleg hangon emlé­kezik meg a tisztikar odaadó, lelkes munkájáról, elismeri, hogy a megürült állások betöltésénél másoknak is lehetnek jogos igényei, őt azonban a jelen esetben sem vezetheti más, mint a teljes igazságérzet, a vármegyének jól felfogott érdeke, felelősségének teljes tudatában tehát odanyilatko­zik, hogy a három főszolgabírói állás betöltésé­nél, érdemeiket, szolgálati idejüket tekintve, há­rom tisztviselő jöhet tekintetbe: Legelsősorban Szévald Oszkár vármegyei másod főjegyző, akit 21 évet meghaladó szorgalmas, odaadó, szakava­tott munkássága folytán az egész vármegye kö­zönsége a legelőnyösebben ismer. (E’jonzés.) To­vábbá Sörös József és Reich Oszkár tb. főszol- gabirák, jelenleg a dombóvári, illetve tamási járás szintén nagyon sok érdemet szerzett szolga- birái. (Újabb éljenzés) Őket hozza tehát javas­latba. Amennyiben pedig Szévald Oszkár Il-od főjegyzői állása a megejtendő választás folytán megüresednék — bár teljes méltánylattal van a harctéren levő, számbajöhető tisztviselők érdekei iránt is — szükségesnek ítéli mégis eme tiszt­ségnek sürgős betöltését, amennyiben a várme­gyénél rendesen működő 8 előadó helyett jelen­leg csak 4 működik, akik közül is kettő, bár a jövőt illetőleg a legszebb reményekkel kecsegtet, jelenleg azonban mégis csak kezdő tisztviselő. A másod főjegyzői állás betöltésénél két egyformán érdemes tisztviselő, Beeilt Ödön paksi tb. fő­szolgabíró és Hagyinássy Zoltán jelenleg gyönki tb. főszolgabíró jöhetnek elsősorban tekintetbe, ő azonban — hosszabb szolgálatara való tekintet­ből, de ragaszkodva a közszolgálat érdekeihez is — Becht Ödön megválasztatása mellett foglal állást. Kovács Sebestény Endre főispán megkö­szönve az alispán előterjesztését, teljes egészében a legnagyobb örömmel és helyesléssel járul hozzá az előadottakhoz, megegyezik a javaslónak sze­mélyére és a sorrendet illetőleg is. Ez alkalommal még csak azt kívánja bejelenteni, még pedig a legteljesebb örömmel, — mert ez által a vármegyei választás kívánatos összhangja teljesen biztosítva van, hogy Döry Jenő szolgabiró, kinek érdeké­ben hívei és barátai már lépéseket is tettek, a vármegye belbékéjére s a közigazgatás érde­keire való tekintetből ő nála, a dombóvári fő­szolgabírói állásra pályázástól való visszalépését jelentette be. (Altalanos helyeslés.) Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, m bizottsági tag szerint az előbbi jelölés meg­felel úgy' a járások speciális igényeinek, vala­mint a tisztviselők képességének. Örömmel hal­lotta a főispán ur szájából a régi tradíciókra való hivatkozást, mert az azt jelenti, hogy az itteni tényezők és a tisztikar tagjai mindig képesek voltak magukat fegyelmezni s egyéni érvénye sütésük vágyát a köztekinteteknek aláhelyezni. Ezt az értékes emheri vonást, egészséges köz­szellemet tapasztalja itt most is. Szerinte, ameny- nyíre szükséges a közügyek vezetése körül az általános egyetértés, éppen annyira fontos s el- engedhstlen kellék a tisztviselőkben az — ön­zetlenség. Ennek szép példáját látja most Dőry Jenőnek s többi tiszttársainak élj írásában, akik képesek vo'tak egyéni érdekeiket a köztekinte­teknek alábdyezni. Elismeréssel hajlik megélőt tűk, hogy lehetővé teszik a választás kivonatos egyhangúságát Id. Pe czel Béla bizottsági tag is azt látja, hogy a jelöltekben teljesen érdemes tiszt­viselőket k'ipuük IV egyúttal ürömmel állapítja meg, hogy a vármegye vezetése is a legjobb ke­zekben van s az értekezlet nevében a főispán és alispán tapintatos, ellentéteket elsimitó mun­kájáért teljes elismerését nyilvánítja. Ezek szerint az értekezlet a főispán és al­ispán javaslatait egyhangú helyesléssel elfogad ván. a dombóvári járási főszolgabírói állásra : Szévald Oszkár tb. vármegyei főjegyzőt, a ta- másii főszolgabírói állásra: Sörös József és a gyönki főszolgabírói állásra pedig Reich Oszkár tb. főszolgabirákat, mig a központban megüre­sedő másod főjegyzői állásra: Becht Ödön paksi szolgabirót jelölte. Ezután még dr. Friihwirth Jenő bizottsági tag kívánt felszólalásával egy kérdést tisztáztatni. Hire járt ugyanis hogy Sörös József tb. főszolga­bíró nem a tamásii, de a dombóvári járási fő­szolgabírói állásra óhajt pályázni. A kivánt választ Kovács Sebestény Endre főispán adta meg. Bejelenti azt, amit előbbi elő- teijesztésóből tényleg kifelejtett, hogy Sörös Jó zsef tb. főszolgabiró szintén alárendelte egyéni érdekeit a köztekintetekuek s nem a dombóvári, de a tamási főszolgabírói állásra pályázik. Ezzel a népes értekezlet azzal a kellemes meggyőződéssel oszlott szét, hegy sikerült a mu­tatkozó ellentéteket elenyésztetni s Tolnavárme­gye tavaszi rendes közgyűlése nyugodt, egyhangú választásoknak néz elébe, mely legjobban meg­felel a vármegye ősi hagyományainak. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeménye­zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a kö­vetkező adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Mosgay Sándor plébános névnapi üdvözletek megváltása címén K 20'— Szekszárd-ujvárosi templom gyűjtése „ 13 36 összesen : K 33'36 Eddigi gyűjtésűnk: „ 21931 15 összesen : K 21964 51 HÍREK. — Hadiékitményes vaskoronarend. A király az ellenség előtt tanúsított hősi magatar­tásáért bonyhádi Perczel Mór 6. houvédhuszár- ezredbeli őrnagynak a 3. osztályú vaskorona- rendet adományozta a hadiékitmónnyel. — Katonai kitüntetések. Áldor Lászlót, a 306-ik honvódgyalogczred zászlósát, Áldor Ödön szekszárdi kir. törvényszéki tanácselnök fiát és Abay Bélát, a 32-ik gyalogezred zászló­sát, ki már előzőleg megkapta az I. osztályú ezüst vitézségi érmet, a II. osztályú ezüst vitéz- ségi éremmel tüntették ki. — Kinevezések. Ő felsége Páti Nagy Sándor szekszárdi törvényszéki albirót a szek­szárdi kir. ügyészséghez alügyésszé és dr. László Sándor szekszárdi kir. törvényszéki jegyzőt a szekszárdi törvényszékhez s az ugyancsak szek­szárdi származású Fövényessy Sándor pécsi kir. Ítélőtáblái tanácsjegyzőt' a perlaki kir. járásbíró­sághoz albiróvá nevezte ki. — Vaskereszt égy 44-es őrmesternek. Ferencz Kálmán 44. gyalogezredbeli őrmestert a vaskeresztel tüntette ki Vilmos császár, Ferencz Kálmán, aki annak idején, mint zászlóalj segéd­tiszt is működött a fronton, már korábban meg­kapta az arany- és az ezüst vitézségi érmeket, azokért a bravúros cselekedeteiért, melyeket a hadsereg aranykönyve is följegyzett. A vitéz 44 es őrmester még a múlt év őszén lábtörést szen­vedett a harctéren és mos a vasúti ezredhez osz­tották be. — A képviselőhöz alelnökit választóke­rületében. Simontsits Elemér, a kópviselőház alelnöke a háború folytán megkétszereződött nagy­mérvű elfoglaltsága miatt már régebben nem volt választókerületében. A most szombati vármegyei közgyűlés s más fontos ügyek azonban, ha csak pár napra is körünkbe hozták, ezt a kis időt tehát felhasználta arra is, hogy a bonyhádi vá­lasztókerületben levő híveit meglátogassa. Szom­baton délután utazott Bonyhádra, ahol Perczel Béla főszolgabiró vendége volt. Bár érkezése nem volt bejelentve, választói nagy ovációval fogadták. Högyészen át, ma tér vissza Budapestre. — Szerkesztőváltozás. A Zirc és Vidéke cimü lap szerkesztését április elsejétől dr. Magya 'rósz Ferenc zirci plébános, lapunk régi, kiváló munkatársa veszi át. — Előléptetések a pécsi honvédségnél. A király századossá nevezte ki február 1-től számítandó ranggal Bátsmegyey Géza pécsi 8. bonvédhuszárezredbeli főhadnagyot, hadnagyokká Mándy Pál 8. honvédhuszárezrdedbeli és Bartos Imre 19. honvédgyalogezredbeli zászlósokat. — Lemondás. Rieder Gyula hőgyészi III. jegyző, aki az esküt csak a napokban tette le, állásáról lemondott. — Elhelyezés. Dr. Datóczy Aladár nép­fölkelő hadnagy, a tolnamegyei gazdasági munka- bizottsághoz kirendelt tiszt hasonló minőségben Pécsre küldetett. Távozását sajnálattal látjuk. — A bácskai alispán konfliktusa a Ha- ditermény r.-t.-gal. Furcsa harc vau most fo­lyamatban a Haditermény részvénytársasig és Bácsbodrog vármegye alispánja között. Az alis­pán a múlt év őszén, nem sokkal az aratás után reudeletet küldött valamennyi községi elöljáró­ságnak, hogy írják össze, hogy a közélelmezés ellátására mennyi gabonára van szükségük s ezt vásárolják meg addig, amig a miniszteri rende­let megengedi. A községek siettek is megvásá­rolni a szükséges minimális mennyiséget. Előt­tük voltak az 1914. év tapasztalatai. 1914 ben az történt, hogy például Csantavérröl elvitték a gabonát s Csantavér aztán a maga szükségletét hosszú utánjárás, nagy késedelmeskedés, zsák és egyéb dijak lefizetése után a hetedik vármegyé­ből kapta meg. Ezt akarták elkerülni a bácskai községek s 39 és 38 koronás maximális áron megvették a gabonát, amelyre a községi lakos­ságnak szüksége volt s kölcsönpénzzel ki is fizet­ték. Minthogy a szegény falusi család nem egy­szerre, hanem kis tételekben viszi el a lisztjét, a megvett gabonát a malmok és mások raktárai­ban helyezték el. Jött azonban az uj rendelet. Mindenki tartozott bejelenteni a birtokában lévő készleteket. Bejelentették tehát azt a gabonát is, amelyet a községek a közélelmezés céljára sze­reztek be és őriztek. A Haditermény részvény- társaság erre erélyes leiratot intézett a malmok­hoz s ebben eltiltotta őket, hogy a közélelmezés ellátására beraktározott, a községek által meg­vett és kifizetett gabonából egy szemernyit is ki­adjanak, mert ezt a gabonát a Haditermény rí. lefoglalja s a községeknek a közszükséglet i.f elégitésére ő ad gabonát. A célja ennek a ren­delkezésnek az, hogy a Nyomorgó Zsellér a maga nyolctagú családja részére kap ugyan hosszas instáncia után lisztet a Haditermóny jóvoltából, de a gabonát valahonnan Bergengóciából hoz­zák s fizetnek érte szállítási és zsákkölcsöndijat, a Haditerménynek jutalékot, összesen valami 40 koronát, ellenben abhól a faluból, ahol ez a Nyo­morgó Zsellér lakik, elviszik a 38 koronás búzát másfelé . . . Egy olyan községnek, amelynek 700 métermázsa a lisztszükséglete, 2000—3000 ko­rona vesztesége van azon, hogy a lakosság ellá­tásába a mindenek fölött uralkodó rt. beleavatko­zott. A Haditermóny részvénytársaság rendelete ellen Scultéty Ferenc, Bácsmegye alispánja ellen rendeletet adott ki. Ebben megtiltja, hogy a közélelmezés céljára vásárolt gabonából bár­mit is kiadjanak a Haditermény részvénytár­saságnak. Az alispánnak , a vármegye közön sége érdekeit a legmesszebbmenő eréllyel védelmező közérdekű intézkedéseit az egész vár megyében közhelycslés kiséri. — Esküvők. Horváth Ferenc dunaföldvári gazdasági szaktanító, önkéntes tizedes, folyó hó 9 én délelőtt 11 órakor vezette oltár elé a bel­városi róm. kath. templomban Hahn Gizikét, Hahn Ferenc asztalosmester, temetkezési vállalat- tulajdonos leányát. Az egyházi esketést Rajczi János kisvejkei plébános, a menyasszony nagy­bátyja végezte. A dombóvári anyakönyvi hivatalban Illés Gyula, főjegyző előtt házasságot kötött Vadász Elemér, az Eszterházy hitbizományi uradalom dombóvári pénztárosa, Cseri István, dombóvári posta és távirda felügyelő leányával, Erzsébettel. Utána egyházi esketés volt, amelyet Ojfeniniiller Zsigmond dombóvári plébános végzett. — Evangélikus jótékony nőegylet. A dombóvári ág. hitv. evang. egyház nőtagjai jó­tékony nőegyletet alakítottak. Múlt hó 20 án a nőegyesület már egyhangú választással megvá­lasztotta tisztikarát is a következőképen: Elnőknő Nagy Istvánné, alelnöknő Pribay Fereccné, pénz­táros Schréter Pólika, jegyző Bothermel Erzsiké. Választmányi tagok lettek: Baumgart Jánosné, Csery Kálmánná, Metz Iilésné, Rein Jánosné, Strack Imréné, Bucher Istvánné, Láng Henrikné, Rajci Jánosné, Ritinger Konrádné. Thomász Mik- lÓ8né. — Eltűnt katonák nyomozása. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium, a magy. kir. hon­védelmi minisztérium és a Magyar Vörös Kereszt Egylet hozzájárulásával és támogatásával a bu­dapesti „Tudósító Iroda“ múlt év december óta „Katonanyomozó Jegyzék“ címmel lapot ad ki, amely kizárólag az eltűnt katonák felkutatását célozza s a kutatás sikerességének előmozdítására so£ katona- arcképét is közli. A lap — melynek élén grófBatthiány Lajos és gróf Hadik-Btrkócy Endre főmegbizottak állanak — havonként kétszer jelenik meg legalább 15.000 példányban és az összes csapattasteknek a harctérre és a front m3-

Next

/
Thumbnails
Contents