Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-03-06 / 19. szám

2

tolna varmegye é> a kozesdfk

IS 19 raiicijs 6

— Búcsúzó íoszolgabiró. A simontornyai járás jegyzői kara és a járásbeli községek elöljárósága múlt hó 26-án búcsúzott el nyugalomba vonuló főszolgabirájától, báró Jeszenszky György töl. A bucsuzás a főszolgabírói hivatalban történt, hol Bereczk István a járási jegyző-egylet elnöke mondott megható búcsúbeszédet a megyebeliek nevében, mire báró Jeszenszky György főszolgabíró megköszönte munkatársainak szives figyelmét, kérvén őket, hogy tartsák meg őt emlékükben. Délben ebéd volt a kaszinó termében, hol Várkonyi Imre gyönki főjegyző beszélt, utána pedig a búcsúzó főszolgabiró mondott utolsó Istenhozzádot a járás közönségének.

— A törvényhatósági gazdasági munkásbizottság folyó hó 10 ikén, délután 3 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart.

— Hindenburg-ezred százezer koronás hadiárva-alapja. A Hindenburg tábornagy nevét viselő 69. gyalogezred tisztikara és legénysége a háború folyamán számos tanujelét adta jótékonyságának. A közelmúltban az egyik század egymaga 14,000 koronát gyűjtött a háború rokkantjai javára. Az ezred most elhatározta, hogy az ezred hadiárvái részére 100,000 koronát gyűjtenek olyképpen, hogy Hindenburg levélpapírt, levelezőlapot és fényképet árusítanak. A szép mozgalom vezetője a harctéren maga az ezredparancsnok, Krause alezredes, itthon pedig Csallner Gusztáv főhadnagy. A nemes célra már eddig közel 25,000 korona gyűlt egybe.

— Uj tanító Dombóváron. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter Vinekker János váraljai ág. h. ev. el. iskolai tanítót a dombóvári áll. el. iskolához tanitóvá nevezte ki és egyultal a hadba vonult Gyenis Antal, igazgató, helyett ideiglenesen megbízta az igazgatói teendőkkel.

— A himlöjárrány Szekszárdon. A szekszárdi Ferencz közkórházban kiütött himlőjárvány meglehetősen aggasztó jellegűvé válik. Eddigelé 29 betegedés volt. A fertőzöttek közül húszon négyet a Ferencz kórházban ápoltak és ápolnak 8 közülök eddigelé 8 halt meg, ami 33 százalékos halálozásnak felel meg, tehál jóval felülmúlja az eddigi tapasztalatok alapján kiszámított 20—25 százalékos halálozási arányt. A legnagyobb óvatosságot ajánlhatjuk tehát mindenkinek, kivált a köznéposztályhoz tartozóknak, akik amugyis meglehetős nagy nembánossággal viselkednek a hasonló fertőző bajokkal, szemben.

— Halastó Hát a széke ii. Kosenberg Mátyás, a bátaszéki teréziánumi uradalom bérlője nagyszabású halastavat akar létesíteni. A földmivelés- ügyi miniszter a tervet méltányolja és a halászati felügyelőséget helyszíni szemle megtartására utasította.

— Átlépés a Mórhoz. Czajkovszky Jenő, mérnök, aki eddig az Eszterházy hitbizományi uradalom dombóvári műszaki hivatalánál volt alkalmazásban, a máv. szolgálatába lépett. A máv. igazgatóság őt az aradi űzletvezetőség területén levő Püspökladányba küldötte az osztálymérnökséghez. Állását f. hó 1 én foglalta el.

— Esküvő. A pécsi állami anyakönyvi hivatalban szombaton délelőtt 8 órakor házasságot kötött Weber Károly városi tisztviselő és neje Folbert Klaudin leánya: Böhm Józsa,Angster Emil pécsi orgonagyárossal. A házasságkötésnél mint tanuk jelen voltak a menyasszony részéről Egry Béla dr. ügyvéd, Pécs szab. kir. város országgyűlési képviselője, a vőlegény részéről Tiringer Vilmos vasmegyei, ivánci nagybérlő ; továbbá ott voltak Éry Márton dr. Tolnavármegye főjegyzője, Trinn Miklós dr. pécsi kir. törvényszéki biró, Wagner Antal a Kühne gépgyár részvénytársaság kaposvári üzletvezetője, Angszter Oszkár tartalékos főhadnagy, a szülők mindkét részről s a család nőtagjai. A polgári házasságkötést egyházi eske- tés követte délelőtt fél 9 órakor a pécsi székes- egyház Corpus Christi kápolnájában, ahol előzetesen csendes mise volt s az ifjú pár megáldozott. Az egyházi áldást a fiatal párra Streicher József kanonok adta. Az esküvő után a Nádorszálló télikertjében villásreggeli volt, mely után az uj házasok Máriacellbe utaztak.

— Szünetel a vállalkozás. Folyó hó 2-ára volt versenytárgyalás hirdetve a szekszárd— tamásii törvényhatósági utón létesítendő vasbeton hidra, de a versenytárgyalás nem volt megtartható, mert egyetlen vállalkozó se jelentkezett.

— Vége a tivornyázásnák. Bár a súlyos háborús idők mindenütt éreztetik hatásukat, egyesek mindenütt akadnak,' akik túlteszik magukat a drágaságon, az országós szomorúságon, az idők nehézségein és a mulatóhelyeken, vig muzsikaszó és bor, pezsgő mellett szórják a pénzt és rontják egészségöket. Az ily kicsapongások korlátozására a belügyminiszter szigorú rendeletet adott ki a zárórák tárgyában, amelyet a mulatóhelyekre legkésőbb éjfél után 1 órában állapított meg, a nyitási idő pedig legkorábban reggeli 5 óra, de ez alól a hatóság szükség esetén kivételt engedélyezhet. A vasúti vendéglők nem esnek e zárórai tilalom alá.

— A szekszárdi népkonyhára adakoztak:

Forster Zoltánné Szekszárd 20 korona, Wolf Arnoldné Szekszárd 29 kilogramm liszt, mely kegyes adományokért számos szegényeink nevében ez utón is hálás köszönetem fejezem ki. — tíezerédj Pál.

— A siketnémák- kaposvári intézete I

osztályába az 1916—17 ik tanévben tizenöt siketnéma növendék vétetik fel. Pályázhatnak Somogy, Zala, Baranya és Tolna vármegyékben tartózkodó 7—10 éves siketnéma, Vagy később megsiketült gyermekek. A kérvények legkésőbb f. évi május hó 20 áig a kaposvári siketnéma intézet igazgatóságához küldendők be. A szegény sorsuak ingyenesen vétetnek fel. Egyéb felvilágositással úgy a községi és körjegyzőségek, mint az intézet igazgatósága szolgál.

— Adomány. Szigeti Imre korcsmáros, Nagykónyiból, farsangi estélyének jövedelméből 15’— koronát küldött be hozzánk a rokkant katonák javára. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk.

— A kormány a rizs-uzsora ellen. A

behozatali nehézségek, de főleg a mértéktelen spekuláció miatt roppant drága a rizs a vidéken. Békeidőben hatvan fillérért már első minőségű rizst lehetett kapni, most azonban nem ritka az olyan vidéki város, ahol 4—5 koronát is elkérnek egy-egy kilogramm törmelékrizsért. Most azt halljuk, hogy a kormány gondoskodni fog a vidéki városok rizsszükségletéről. A belügyminiszter ugyanis körtáviratot intézett a ‘vidéki városokhoz és fölszólította őket, — távirati utón közöljék vele, — mennyi egy évi ^rizsszükségletük redukált fogyasztás mellett. A belügyminiszter arról is értesítette a vidéki városodat, hogy sikerült biztosítania a vidéki fogyasztás részére a megfelelő rizsmennyiséget.

— A szesz rekrirálása. A szeszinség enyhítése érdekében végre a kormány rászánta magát az intézkedésre : március 2-iki kelettel 748—1916. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki, amelyben felhatalmazza a pénzügy- minisztert a gyárakban és más szabadraktárakban levő szeszmennyiség zár alá vételére. Ennek alapján a pénzügyminiszter ugyanazzal a kelettel 28.000. szám alatt rendeletet adott ki, amelyben a jelenjeg meglevő készletek és a március folyamán még termelendő mennyiségek felét zár alá helyezi és igénybevettnek jelenti ki. Ezzel az intézkedéssel a katonaság céljaira és az állami üzemeknek szükséges szesz egészen fedezve van, a magánfogyasztáson és a kereskedelmi forgalmon a rendeletek aligha fognak számba vehető módon enyhíteni.

— Jótékony adományok. A Simontornyai Takarékpénztár r. t. az 1915. évi tiszta nyereségből a következőket adományozta jótékonycélra, mely összegekért a nevezett intézmények vezetősége köszönetüket nyilvánítják. Országos Vörös- Kereszt Egylet simontornyai fiókjának 100’— K, simontornyai róm. kath. iskolának 50’—• K, simontornyai ev. ref. iskolának 50 — K, simontornyai izr. hitközségnek 50'— K, simontornyai jótékony nőegyletnek 50'— K, simontornyai izr. jótékony nőegyletnek 50’— K, simontornyai önk. tűzoltó egyletnek 50— K, simontornyai óvodának 50‘— K, simontornyai szegényeknek 100‘— K, simontornyai hadbavonultak hátramaradottjainak 100— K, vak katonáknak 50'— K-át.

— A házilag készült cigaretták. A pinz- ügyigazgatóság már több Ízben figyelmeztette a kávéházak és vendéglők tulajdonosait, hogy nem szabad házilag készült cigarettákat árusitauiok. Ugylátszik a figyelmeztetésnek nem sok eredménye volt, mert a pénzügyminiszter most rendeletet adott ki, amelyben arra inti a kávésokat és a vendéglősöket, hogy 100 koronától 1000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtja őket, azonkívül megvonja tőlük az itaimérési engedélyt, ha tilalma ellen vétenek.

— A nagymáuyoki zárda a vak katonákért. A nagymáuyoki zárda 25 éves jubileuma alkalmával folyó évi február 27-én tartott szini- előadás tiszta jövedelme a vak katonák részére 235 korona 79 fillért eredményezett.

moraj, naponkint látható repülők emlékeztetnek rá, hogy néhány kilométerrel hátrább már élethalálküzdelem van.

A városban katonás rend, fegyelem uralkodik. Az árak mindenütt szabályozva vannak. A lakosság különösen a katonákkal szemben az alázatosságig előzékeny.

Az élet tűrhető, olcsóbb, mint nálunk. Kenyérliszt jegy nincs. A nappali élénkség korán elcsendesül, esti hét óra után zárják az üzleteket, nyolcra csendes és sötét az ellenséges repülők miatt nagyon gyengén világitott város. Az éj csendjében jobban hallani az ágyuk dörgését és a szakadatlanul sebesülteket szállító autók zaját. Sok háborús képet láttam cernovitzi tartózkodásom alatt. Láttam orosz repülőt, amint bombákat dobott a városra, anélkül, hogy nagyobb kárt tett volna. Nem sok ideje volt azon ban a hajigáláshoz, a mi mindig éber repülőink mindjárt üldözőbe vették, ágyú és gépfegyver tűz gyors menekülésre kényszerítő az ellenséges repülőt.

Volt alkalmam, hogy a városon kívül levő védőállásokat megtekinthessem. A bámulatos lele ménnyel alkalmazott drótakadályokat, a futó és lövészárkokat. A Ludi—boreca hidat, amely a Pruton át vezet és a tőle nem messze megszakadó vasúti sínpárt. Itt már nagyon közel hallani az ágyuk dübörgését és látni a felvillanó schrap- nelek tüzet.

A mi repülőink hangárai közelében van az ellenséges r pülők ellen védelmül felállított ágyú telep. Orosz ágyuk, mint a parancsnokló főhadnagy szives kalauzolása közt magyarázta és orosz munícióval lövik most az ellenséges repülőket.

A front mögötti tartózkodásom legtöbb ide jét azonban kórházakban töltöttem. Két kórházban volt alkalmam hosszabban időzni. A tábori kórházban, amely a harctérről közvetlen kapja a

sebesülteket és ahol a fáradhatatlan orvosok, szükség szerint néha éjjel-nappal operálnak és kötöznek. Ott láttam először szembeszökően az orosz invázió nyomait is. A több száz beteget befogadó kórház primitiv berendezésén, — az előbbit, a jót mind elvitték az oroszok. Csak itt a front mögötti kórházban időzve, alkothatunk magunknak megközelítően tiszta képet a kimondhatatlan szenvedésről és fáradságról, amit derék katonáink mindnyájunkért elszenvednek.

Meglepetve láttam a front mögött az ápolónők teljes hiányát. Fiaink itt a szenvedés első és legnagyobb idejében teljesen ápolók nélkül, a tisztek legényeikre, a katonák egy néhány sani- tétsz bakán kivül egymásra vannak utalva. Egymásra az igaz vigyáznak is, megható, hogy takargatja, figyeli a tisztek közül is egyik a másikát. Mintha itt, ahol két kézzel arat a halál, nagyobb volna az élők közt a felebaráti szeretet.

Aki egész hosszú éjjel a fájdalomtól nem alszik, csak cigarettáját rágja, hogy őrzi, figyeli alvó társait. Az éjjeli virasztás után, ha elalszik a szenvedő, reggel felé, úgy vigyáz a többi, csendben járnak, hogy társuk pihenését ne zavarják. Lábhegyen jár akkor mindenki : a szolgák, bakák, lábhegyen jár még a s-rkantyus, fehér köppenyes ezredorvos is. Az orvos ! Itt kell hogy szeretettel gondoljak vissza dr. Jedlicska lembergi ezredorvosra, kinek önfeláldozó, fáradhatatlan munkájának, a jó Istenen kivül, neki köszöni sok anya a fiú, feleség a férj életét és majdnem árván maradt gyermek a szülőt. Katonái úgy szeretik, várják jöttét, mindegyikhez van biztató, bátorító szava ; kevesebb a fájdalom ahol ö vigasztal.

A szomorú helyről sok szép óra kedves emlékét hoztam. Igazán őszinte bámulattal adózom a hősüknek, kik szenvedéseiket derült nyugalommal viselik. Ismertem egy lábán amputált főhad

gyot, kinek kedélye oly vig volt, mint egy pajkos diáké, boldog volt, hogy már mankóin járni tudott. Csak azt szerette volna tudni, amikor az orvos biztatta, hogy tud-e majd még kerékpározni? (Bizonnyára ez volt kedves sportja.)

A második kórház, melyben tartózkodtam, Kolomeán van. Kolomea egy alig említésre méltó galiciai lengyel város, fontossága csak katonai szempontból lehet. Ott a prof. Rutkowskiego lengyel orvos által vezetett kórházba jutottam.

Ide szerettem volna vezetni csak egy napra, néhány vidéki és fővárosi kórház betegápoló hölgyeit, akik magukról azt hiszik, hogy komoly munkát teljesítenek. Ott abban a galiciai kórházban láttam először a női ápolónők áldásos, tiszteletreméltó és önfeládozó munkáját. Missis Cardoia amerikai hölgy, a wieni követségi titkár feleségének vezetésével működnek a lengyel úri leányok, ötven betegre egy ápolónő jut, aki huszonnégy óráig egyhuzamban teljesit szolgálatot, segítsége egy szanitész katona, minden más fizetett segítség nélkül. Megható a rokonszenv, amellyel a magyar sebesültjeinket ápolják és sok magyar anya nevében mondtam nekik és vezetőjüknek elismerő, hálás köszönetét.

Úgy Galicia, mint határszéli kórházaink tele vannak magyar sebesülttekkel és kívánatos volna, hogy Teleki grófnő felhívása minél eredményesebb lenne; mindenütt legalább egy magyarul tudó ápolónő működnék. Mégis megnyugtatni kívánom a hozzátartozókat, hogy sebesült fiaink nincsenek megértetlenül, minden teremben több magyar katona fekszik, mindig akad köztük egy, aki ért németül és társai panaszát tolmácsolni tudja.

A merre én jártam, a magyarok iránt mindenütt tüntető szeretetet láttam é3 mint magyar asszonynak sok kiváltságos elbánásban és figye lemben volt részem. M.