Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-02-21 / 15. szám

1919 február 21

2

TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK

a gyász és könnyel tele napok keserveiben sem feledkeznek meg arról, aki nemes szivének utolsó dobbanásáig oly rajongó szeretettel vonzódott egyesületéhez. Az ünnepélyes ülést báró Schell Józsefné az egyesület lelkes elnöke a következő magas szárnyalásu és a feledhetetlen előd iránti mélységes szeretetet sugárzó szép beszéddel nyitotta meg.

„Üdvözlöm a tagokat és az ülést ezennel megnyitom. Nagy megnyugvással tölt el, hogy ismét ily szép számmal jöttünk össze. Ebből örömmel látom és érzem, mennyire át vannak hatva velem együtt, ezen szomorú évfordulónk jelentőségétől. Már 5 éve, hogy felejthetetlen Alapítónk és szeretett Elnökünk a szebb hazába költözött, itt hagyva kis egyletét, de biztosítva számára hathatós támogatását a jövőben is. öt év hosszú idő, elég arra, hogy valaki feledésbe mehessen. De ezt csak mellesleg hozom fel, hiszen erről szó sem lehet. Mert azt, akit ma siratunk, felejteni nem tudjuk, már azért sem, mert oly közel állott mihozzánk. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy a földi élettel megszűnjenek azon szoros kötelékek, melyek bennünket szerelteinkhez fűznek. A halál ezen benső viszonyt nem tépi széjjel, de átváltoztatja, a mindenségen keresztül beillesztve örökre kedveseinket egy ra- g3’0gó dicsfénybe, mely mindenkorra megvédi őket minden összehasonlítástól. A lelkek számára nincsen hely és távolság. Nekik, bármily messze is gondoljuk őket, vannak repülésre kész szárnyaik, melyek lehetővé teszik a találkozást és ezek : a visszaemlékezés és a reménység!

Igen, igy mi is egyesülhetünk drága Elnökünk fenkölt szellemével ; hiszen jól ismerjük a szívnek emlékező képességét. — Ez mindenre kiterjed, átkarolja a kedves múlt ösz- szes mozzanatait és nem felejt el semmit abból, amit átélt és szeretett. De egyúttal bizalmunk is van egy szebb és jobb jövőben, mely meghozza majd fáradozásunk gyümölcsét, itt, a mi kedves óvodánk felvirágzásában. Nálunk magában az a tény, hogy évente ily kegyeletteljes szeretettel ünnepeljük ezen kedves emléknapot, biztos garancia arra nézve, hogy mélyen átérzett hálánk a jövő időkben is meg fog maradni. Es kell, hogy igy legyen! Mert egyletünk létét és szép fejlődését csakis megboldogult Elnöknőnk páratlan tevékenységének köszönheti ; tehát iránta való kegyeletünk és hálánk nem szünhetik meg soha ! Szép példáján buzduljunk most is, haladjunk HZ' ó nyomdokain, ma még inkább, mint bármikor, e nehéz időkben, midőn nagy és nemes lel- kekrevan szükség, kik tettel Is bizonyítsák, hogy ők méltók akarnak lenni nagynevű Elődeikhez!“

Az elnök mély hatást keltő szavai után, dr. Fent Ferencz apát-plebános mondotta e 1 gyönyörű emlékbeszédét, kegyelettel emlékezvén a megboldogultról, arra tanította a kis felruházottakat, hogy a szeretet adta ajándék keltsen szeretetet kis szivükben azok iránt, akik a szeretet asszonyának azzal emeltek örök emléket, hogy módot találtak enyhiteni a szükségen, és mondjanak buzgó imát a megboldogult Sirnontsits Béláné csendes pihenéséért.

A kis felruházottak nevében, akik 14-en voltak ez évben : Nei Katica, Bognár Erasi, Till Teréz, Smidt Erzsi, Orbán Erzsi, Tánczos Kati, Ribling Anna, Boros János, Dora László, örtl Lásaló, Zsusák Imre, Reiter István, Zinger Károly a különféle vallásfelekezetbeliek közül, Boros Janika mondott bálás köszönetét éz ezzel a szép ülés végétért. A közgyüléz után a tagok egy része a temetőbe kocsizott ki, hogy koszorút helyezzenek a feledhetetlen" Sirnontsits Béláné sírjára.

Adakozzunk

a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére.

A báró Schell Józsefné úrnő kezdeménye zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz:

Dr. Leopold Kornélné Sirnontsits Béláné halálának évfordulója alkalmából koszorumegváltásra . . . K 50"—

Tóth Henrik műszaki tanácsos „ 20"—

összesen : K 70'— Eddigi gyűjtésűnk: „ 20378 44 összesen: K 20448'44

HÍREK.

Doberdoi legények.

ÁCS VILMOS hadapród.

A doberdoi legények A piszkos képű marconák, Fekete föld szülte őket S megvédik a kő honát. Sápadni kell a napfénynek,

Ha e szemek lángban égnek, Úgy rohannak az ellenre A doberdoi legények.

A doberdoi legények,\

A véres kezű daliák,

Mint a bika megtorpannak,

Ha meghallják a kürt szavát Föld inoghat, gránát téphet, Üvöltve harsog az ének,

Úgy rohannak az ellenre A doberdoi legények.

A doberdoi legények Csak egyszerű szántó-vetők, Vasárnap a szentegyhdzba Oltár elé térdelnek ők, Imádkoznak, Istent félnek,

De ha csatára , szól ének Minden ellent összetörnek A 17-es honvédek

A doberdoi legények.

Hadszíntér, 1916 febr. 16.

— Katonai előléptetés. Dr. Kertész Jenő pápai ügyvéd, dr. Kertész Lipót dombóvári orvos és megyei tb. főorvos fia folyó hó 1-én főhadnaggyá lépett elő.

— A dunántúli reformátusok uj főjegyzője. A dunántúli roformátus egyházkerület az elhunyt Molnár Béla helyébe Balogh Jenő igazságügyiminisztert választotta világi főjegyzővé. Az uj világi főjegyző a kerületnek eddig a tanácsbirája volt.

— Áthelyezés. A máv. igazgatóság Oppenheim Géza gépészmérnököt, a dombóvári fűtő- háztól Temesvárra helyezte és a zágrábi fütőház- tól Laky Sándor gépészmérnök megy a helyére.

Kovács Sebestéiig Endre főispán Zsigmond Ferenc árvaszéki irattáros irodatisztet és Antal Ödön árvaszéki kiadó irodatisztet kölcsönösen áthelyezte.

— Kitüntetés. Sommer Béla szekszárdi lakos, aki a háború kitörése óta, előbb a szerb, majd később és jelenleg is az orosz harctéren küzd, kitüntetésül az őrmesteri rangot és a koronás ezüst érdemkeresztet kapta a vitézségi szalagon.

— Szabadságon. Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész, ki önkéntesen jelentkezve, már hónapok óta tábori lelkészi szolgálatot teljesít a fronton, néhány napi szabadságra Szekszárdra érkezett, ahol tegnap, vasárnap délelőtt a ref. templomban isteni tiszteletet tartott, könyekig megindítva híveit szép beszédével.

— Nyugalomba vonulás. Antal Pál, a szekszárdi alapítványi uradalom derék főfelügye lője 35 évi Ugybuzgó szolgálat után nyugalomba vonul, de továbbra is Szekszárdon fog lakni.

— Pénzintézetek közgyűlése. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank holnap, kedden délután 3 órakor, a Szekszárdi Takarékpénztár pedig folyó hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartja rendes évi közgyűlését.

— Változások a vármegyénél. A dombóvári, tamási és gyönki járásokban megüresedő főszolgabírói állások betöltésére nézve forga lomba került kombinációk között ezidöszerint befejezett ténynek csupán az tekinthető, hogy a gyönki főszolgabírói állást, amely Jeszenszky György nyugalomba vonulásával üresedik meg, fogják a tavaszi rendes közgyűlésen betölteni. Erre az állásra pályázik és egyedüli jelöltnek tekinthető: Reich Oszkár tb. főszolgabíró, aki 20 évre terjedő megyei közszolgálata mellett, ezen járás lakosai jelentékeny részénél annyira fontos német nyelvnek teljes birtokában van. — A dombóvári és tamásii főszolgabírói állások betöltése esetleg elmarad a nyári vagy őszi közgyűlésig, amennyiben korábban a nyugdíjazások Ugye elintézést nem nyerend. A személyi kérdéseket illetőleg, mihelyt bizonyos lesz, hogy mind a három állás már a tavaszi közgyűlésen kerül betöltésre, megyei értekezlet fog tartatni, melyet vármegyénk főispánja hiv egybe. Az értekezlet a választó közgyűlést mindenesetre néhány héttel meg fogja előzni.

— Házasságkötések. Felsőpulyai Madarász Elemér nyug. miniszteri tanácsos, a Lipót-rend lovagja, Tolnavármegye volt főjegyzője és neje szül. rothenfelsi Königs»gg Gizella grófnőnek leánya Sári, Budapesten február 12-én házasságot kötött récsei Békeffy Miklós bankhivatalnokkal,

Dr. Sonnewend Frigyes, kir. ítélőtáblái birói cimmel és jelleggel felruházott ^bonyhádi vezető kir. járásbiró örömmel tudatja szilvágyi Fejér Gizella urhölggyel, özv. szilvágyi Fejér Hermann Lajosné, született simonyi Hajas Ida leányával »folyó évi március hó 4 én, a nagy- geresdi ev. templomban történő egybekelését.

— Káplárból — főhadnagy. Endresz István a mozgósításkor önkéntes káplárnak vonult be a tizenhetes honvédekhez. Az ezred dicső harcai alatt Endresz személyes hősiességével egymásután megszerezte a bronz, kis ezüst, nagy ezüst és az arany vitézségi érmeket. Ugyan ezért hadapród, majd zászlós, utóbb hadnagy lett, míg végre a király soronkivül főhadnaggyá leptette elő, megkapta a Signum Landist és a harmadosztályú katonai érdemkeresztet. Tudomásunk szerint ez az eset eddig páratlanul áll a világháború történetében.

— Helytelen hivatalos felírat. A következő levelet kaptuk: „A minap Szekszárdról kocsin Tolna felé haladva, az előttem ismeretlen nevű főutca egyik házánál egy tábla tűnt a szemembe ily felirattal: „Cs. és kir. katonai parancsnokság.“ Miután a cs. és kir. katonai parancsnokság (Militär Kommando) területünkre nézve Budapesten van a várban, ez a hivatalos tábla nyilván téves. Valószínű, hogy a „cs. és kir. katonai állomásparancsnokság“ (Militärstations- Kommando) van abban a házban, a mi óriási különbség. Közönségünk úgyis eléggé tájékozatlan katonai dolgokban, — a miből elég baj származik, — nem volna szabad ezt a tudatlanságot még helytelen hivatalos feliratokkal fokozni. Egy példát akarok csak felhozni : „Hadifoglyokért a területileg illetékes cs. és kir. katonai parancsnoksághoz kell folyamodni. Lehet-e csodálni, ha a szekszárdi ember ily ügyben oda fordulna, a hol a táblát olvassa ?“ — Katonai parancsnokság most az, a mi békében a hadtestparancsnokság, az pedig sajnos, nagyon is messze van Szekszárdtól, a rossz vasúti összeköttetés mellett. Bizonyára a város csináltatta azt a táblát, tehát egyszerűen ki kell cserélni.“

— A szekszárdi népkonyhára adakoztak: Tolnai Polgári Takarékpénztár 10 K, Garay Drogéria Szekszárd 5 korona, Kovács Pál Töttö8 Szekszárd 20 liter bab, 2 liter zsir, N. N. 2 zsák burgonya, mely kegyes adományért számos szegényeink nevében ez utón is hálás köszönetéin fejezem ki. Bezerédj Pál.

— Egy derék várdomb! polgár hazafias adománya. Herbeck Ádám várdombi polgár 25 koronát adott át Herczegh Emília várdombi postamesternőnek azzal a kéréssel, hogy azt juttassa el a sebesült katonákhoz. Testvér bátyja : Herbeck Sebestyén, Németországból küldte haza a fenti összeget, mint napszámból megtakarított filléreit. Az érdemes hazafi pár hónappal ezelőtt szintén küldött már ugyan ennyit haza, a harctéren megvakult katonáknak. Derék honfitársunk eme hozzánk eljuttatott nemeslelkü adományát átadtuk a megjelölt hazafias célra s igazi büsz keséggel gondolunk a távolban is hazájával érző nemesszivü, derék földinkre, ki véres verejtékkel szerzett filléreivel fényes tanúbizonyságot tett hazafias érzületéről.

kedve a támadástól. Délután 4 órakor jött a távirat, hogy Montenegró lerakta a fegyvert.

Kihirdetése után háromszoros, hatalmas „Éljen“, amit a muszkák bizonyosan meghallottak, mert nem voltak tőlünk messzebb 500 lépésnél. Ugyancsak délután hallottuk 2 muszka fogolytól, hogy este 7 órakor ismét támadni fognak, de ez elmaradt és pedig amint megtudtuk, azért, mert a 30l/t cm. esünk egy felfejlődni készülő ezredbe egy gránátot lőtt, aminek következtében az ezred jó része megsemmisült. Csend volt aztán egész 19 én délelőtt 5 óráig, amikor a muszka teljes erejéből neki látott. Rettenetes, minden eddigit felülmúló tüzérségi tűz után sűrűn egyraásutáni rajvonalban jöttek az oroszok, köztük igen sok kozák és cserkesz. Ezen támadás tartott délelőtt fél 8 óráig, ekkorra azonban derék csapataink elvégezték a munkát, learatták a még most is kintfekvő muszkákat, fél 9 órakor ismét kezdődött rettenetes ágyúzással a támadás, amit kb. 11 órakor fejeztek be, megsza- poritva a már úgy is rengeteg sok halott számát. Délután fél 1 órakor harmadszor indult meg a támadás, ezzel azonban már igazán hamarosan, alig fél óra alatt végeztek. Ekkor már bizonyára belátták muszkáék, hogy minden hiába és nem győztünk eléggé c-odalkozni, hogy este nem volt támadás Délután 9 órakor jött a hir, hogy fel váltanak bennünket, ami aztán 20-án délelőtt meg is tört-mt és vittek bennünket az egyik kö zeli faluba pihenni Ezen pim-nő tartóit 26-án este 11 óráig, amikor aztán i-uiel jöttünk viasza ide a „Haladt -tjy“ tövébe s a/óta 4 napig a vonalban, 4 nap'g a thri«iékbH;i tö tjük időnket. Ez lenne a januári harcok szára/., de igen szá ráz leírása. Az ütőiteket leírni bajos, szinte lehe tetlen, mert szerintem azt csak átélni lehet, de leírni, elbeszélni az lehetetlenség.