Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-02-17 / 14. szám
Előfizetési ár: Egész évre ..... 16 korona Fel évre ...........................8 > Neg yed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.—Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. * Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Adám-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hlrdelések Id« küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Tőszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, február 16. Orosz és délkeleti hadszíntér. A helyzet változatlan. Olasz hadszíntér. A tengermelléki arcvo nalon és a karintiai arcvonalnak ehhez csatlakozó részén a tüzérségi harc tovább tart. A do- berdói szakaszon aknavető- és kézigránát-harcokra is került a sor. A Javorceken egy olasz tábori őrséget nyolcadszor szedegettünk ki állásaiból. A romboni uj állásunk előterét az ellenség holttestei borítják. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helye ttese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, február 16. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Az angolok tegnap este háromszor is eredménytelenül támadták az Yperntő! délkeletre általunk elfoglalt hadállást. Kerek számban 100 angolt fogtunk el. A Champagneban a fraiyfiák ismét megkísérelték, hogy Tahuretől északnyugatra állásukat visszafoglalják. Kísérletük csak Úgy meghiúsult, mint az előző napon. Általában viharos esőzések akadályozták a harci tevékeny- séget. Keleti hadszíntér. Az egész harcvonalon hóvihar lévén, különös esemény nem volt. Balkáni hadszíntér. Nincs újság. A legfelsőbb hadvezetőség. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, február 15. A főhadiszállás jelenti: Irak-front: Repülőgépeink egyike az ellenséges tüzérség Kút el amarai állása felett tizenkét bombát dobott le, a melyek igen jó hatást értek el. Komától nyugatra, Battia mellett, szenvedett veresége után az ellenség nagyszámú halottat hagyott hátra a visz szavonulás során. Az említett ütközetben és az azóta szenvedett veszteségei kettőezer embert és háromezer állatot tesznek ki. Kaukázus-front: Azon heves pozícióharcokban, amelyek a legutóbbi három napon nagy hideg és hóvihar ellenére végbementek, az ellenség ötezer halottat és hatvan foglyot veszített. Dardanella-front : Február 13 á-n a tenger- szoros magasságában egy cirkáló, egy monitor és egy torpedónaszád busz hatástalan ágyulövést tett Teke Burnu és Sedil Bahr ellen, de ütegeink távozásra kényszeritették. Aden mellett a Seik Ozmán és-El Saillé közötti erdőkben tőrbe csaltunk és csaknem teljesen megsemmisítettünk egy ellenséges felderítő oszlopot. Akinek sikerült megmenekülni, minden felszerelés hátrahagyásával Seik Ozmán felé menekült. Elő az elrejtett készletekkel! A kormány rendeleté értelmében már eddig be kellett szállítania a hatósághoz és tövényesen megszobott áron eladni lisz- és gabona fölöslegét mindenkinek. Bizonyos, hogy a polgárok nagyrésze teljesítette is ezt az elmulaszthatatlan kötelességét. De arról is Sérkeztek hirek, hogy akadtak fösvény, önző emberek, akik megkísérelték készleteiket a közfogyasztás elől elvonni, elrejteni. Ezek ellen a rendőrség és a pénzügyőrség kérlelhetetlen szigorúan jár el. Azért foglalkozunk újból e kérdéssel, mert még mindig van idő a fontos rendelkezés iránti engedelmeskedésre és a megszégyenitő büntetés elkerülésére. — A póruljártak kárán okulhat az, aki a nyomdokaiba készült lépni. Aki ugyanis március lóikéig, habár késedelmesen is, de önként s még felfedeztetése előtt eleget tesz a kormány rendeletének és megfelő vétel árért beszolgáltatja gabona- és liszt készletét akár a közigazgatási hatóságunk, akár a Haditermány r.-t. nak, az büntetlen marad. Aki azomban ezt az utolsó alkalmat elszalasztja, az asztán magár^ | vessen a keserves következményekért. Újból is megállapítjuk, hogy a társadalom I nagyrésze ismerte és lelkiismeretesen teljesítette azt a hazafias kötelességét, hogy gabona- és lisztfölöslegének közcélokra való átengedésével a hadsereg és az országlakosságának kenyérrel való ellátását elősegítse, lehetővé tegye. Ez azonban nem elég. Mindekinek meg kell tennie a magáét, senki sem rázhatja le magáról ezt a végtelenül fontos kötelességet. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy a magyar haza fiainak nagy, túlnyomóan nagy része megérti a rendkívüli időknek s kivételes hatalommal felruházott kormánynak a parancsát és ahhoz alkalmazkodik; mindenkinek el kel menni. Az a parancs, az a rendelet az országnak minden zugába eljutott. Senki sem mentheti magát azzal, hogy nem tud róla. A rendelet roppant jelentőségét, lelkes szóval maga a mi- nisztere'nük megmagyarázta, a lapok is bőségesen kifejtették. A kormány még ennél többet tesz; elmegy az engedékenység végső határáig és büntetlenséget biztosit azok számára, akik a legközelebbi időkben még utólagosan szánják rá magukat legelsőrendü becsületbeli kötelességük teljesítésére. De már megindult a kényszer ritő eszközök alkalmazása is. A mezőgazdasági munka megszervezése. A hivatalos lap tegnapi száma közli a kormány legújabb rendeletét, amelynek az a célja, hogy kellőképen gondoskodjunk a tavaszi mező- gazdasági munkálatok elvégzésének biztosításáról. A rendelet utasítja az összes törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy gazdasági munkabizottságokat létesítsenek, akik aztán gondoskodni fognak a rendelkezésre álló munkaerők megfelelő A magyar íródeákok. Takáts Sándor történetiró Rajzok a török világból cimü, a M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalatában megjelent müve I. kötetének első dolgozatában nemcsak érdekes és színes képet rajzol — a levéltári okmányok alapján — a magyar és török Íródeákok XVI. századi szerepéről, tevékenységéről, hanem mind a magyar nevelés- és oktatástörténetet, mind a magyar nyelv és irodalom történetét számos uj, ismeretlen adattal gazdagítja. A XVI. századi magyar nevelés- és oktatástörténet eddig csak amaz alsóbb- és maga- sabbrendü nyilvános iskolákról szólott, amelyek a megújított hit nyomában az egész magyar hazában gombamódra előtámadtak s amelyek|aztán a katholikusok iskolaügyi tevékenységét is élet- rekeltették. Takáts kimutatja, hogy ezeken kívül a XVI. századi kiadatlan levelek még egész sereg iskolát emlitenek, részint a végházakban, részint a főurak kastélyaiban. Az iskolaalapítók e korban egyúttal a diákok élelméről is gondoskodnak ; de ha az uradalom gazdát cserélt, vagy a szűkös időben nem termett elég gabona, a szegény diákoknak koldulni kellett. E korban nagyon közönséges dolog lehetett nálunk a kolduló diák, mert hiszen a családi levelek, végrendeletek, kamarai és egyéb számadások telve vannak a koldus diákoknak rendelt alamizsnával. A XVI. század iskoláinak legnagyobb része a szegénység iskolája; ezeket keresték föl a jobbágy- és polgárfiuk, hol ingyen oktatták őket a tisztes deáki és menyei tudományokban és hozzá még élelmükről is gondoskodtak. Ellenben az urak és nemesek gyermekeinek tnnulóbelye az urak váraiban és kastélyaiban volt. A XVI. században és a XVII. század egy részében minden kastélyunk és nagyobb udvarházunk a magyar ifjúság nevelőiskolája volt. A nemesség majdnem kivétel nél- kül ide küldé gyermekeit, mert a hadi dolgokon I kivül itt sajátíthatták el a különféle nyelveket, itt tanulhatták a perfolytatás módját, itt készülhettek a közigazgatási pályára. Minden jóra- való urnák az volt a legfőbb büszkesége, hogy hány ifjú és leány nevelkedett az udvarában. A kastélyokban nevelők és tanítómesterek oktatták az ifjakat és leányokat ; több kiváló mesternek a neve is ránk maradt. — E várakat és kastélyokat, amelyekben az ország ifjúságának szine-virága tanult és nevekedetf, elsőrangú hely illeti meg művelődéstörténetünkben. Ezek a kastélyok voltak a nemzeti élet, nemzeti nyelv és szellem igazi veteményes kertjei; innen kerültek ki vezetőink, itt éltek maecenásaink, itt Jkell keresnünk azokat, akik nyomtató műhelyek és iskolák alapításával a nemzeti műveltség előmozdításán fáradoztak. Az igy nevelkedett ifjak közül sokan felkeresték a külföldi egyetemeket; egyes szegény ifjak a főurak költségén végezték külföldi tanulmányaikat. A Nádasdy és Batthyány- család rendkívül sokat áldozott iskolázás nyomtató-műhelyek felállítására s ifjak képzésére. — A levelekhez, amelyekben a külföldi iskolákba vágyó ifjak anyagi támogatást kértek, gyakran csatoltak egy-egy Írott dolgozatot; a külföldről hazajőve az irodalomnak és tudománynak lelkes művelői és támogatói lesznek és a hazakerült szegényebb diákok itthon rendesen azok szolgálatába állanak, akik őket taníttatták. A XYI. század íródeákjai mind jól írtak latinul, de azért a magyar íráshoz is pompásan értettek. E kor magyar leveleinek rengeteg tömege első sorban magyarosságával, a nyelv tisztaságával vonja magára figyelmünket; ^seregével akadunk bennök tőzsgyökeres mondatokra, rég elfeledett szókra, amik ma már újságszámba mennek; e levelek mutatják, hogy a mesterek e korban a formaérzéket, a nyelv szelleméhez és tisztaságához való ragaszkodást beléoltotlák diákjaikba. A nemzeti szellem és a nemzeti nyelv ápolása körül iskoláinknál is többet tettek kastélyaink és udvarházaink ; ezekben igazán élt_és virult a nemzeti szellem. A diákok egy része az iskolák elvégzése után a papi vagy tanítói pályára lépett, más része kereskedővé, tőzsérré lett s ez utóbbiak, ha jó módra tettek szert, az iskolákról sem feledkeztek meg. Az 'alföldön az iskoláknak és az eklézsiáknak támogatói és alapitói javarészt e magyar tőzsérdeákokból kerültek ki. A deákok szegényebb része az iskola elvégzése után toll- forgatásra adta magát, valamelyik főurnak vagy úrasszonynak levélírója, Íródeákja lett; az uri- módnak elengedhetetlen föltétele volt a jótollu deák. Némelyik ur külön magyar, latin, német deákot tartott. A levélíró deákok Írásaikban nagy gondott fordítottak a formára, stílusra, gondolatokra. E levélíró deákok alapították meg a XVI. században divó levelek formáját, amelyet aztán Bécsben, Budán, sőt Konstantinápolyban követtek. Nekik köszönhetjük első sorban, hogy hazánk levelezése a XVI. század közepén egyszerre magyarrá válik. Az íródeákokat főúri házaink megbecsülték, jól tartották, mindenüvé magokkal vitték. Egész sereg olyan levelünk van a XVI. századból, amelynek hazafias hangja, stílusa, formája ma is megkapja az embert; sok íródeáknak a neve is fenmaradt (Martonfalvi Imre, Földváry Bálint, Székely Marton, Rabolthy Simon, Pattantyús Márton, Péchy Gáspár, Szent- györgyi Gábor stb.) Egyes püspökök és várkapitányok törökül is tudó íródeákot tartottak; a nálunk szolgáló idegen főtisztek viszont magyar Íródeákot tartottak. Az íródeákok a levélírás mellett az irodalommal is foglalkoztak: munkákat Írtak, külHT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralék osösszeg mielőbbi beküldésére.
