Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-02-14 / 13. szám

XXVI. (XII.) évfolyam 13. szám Szekszárdi 1916 február 14 TOLÜAVÁM B A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ................16 korona 8 4 > 16 fillér Egész Fél évre . . . Negyed évre . Egy’ szám ára . Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstvan-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze; küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Adam-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. PŐmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gondoskodás a mindennapi kenyérről. Diczendy Pál községi jegyző. — — Irt« A nagy mezőgazdasági munkák előestéjén felvetődött ismét a nagy nemzeti feladat: a há borús állapot okozta rendkívüli hiányok pótlásá­val biztosítani hazánk termésének csorbitatlan- ságát. — Észrevehető baj nálunk az, bogy a testületi szervezkedéshez még mindig nem »zo- költ, aőt attól nem ritkán idegenkedő népünk, csak egy helyes szervezeti rendet, egységet ismer el s ez : az állam, a melytől mindazon bajok orvoslását várja, sőt követeli, a melyeket a tán- sadalmi és közgazdasági élet összes beteg, úgy a mai háború állapotai felszínre hoznak. Konzervatív felfogású népünk még egyéni szabadságának korlátozását is látja a pozitív irányú testületi szervezkedésekben és az „ön­segély“ maradi elveivel bíbelődve, nem akar a modern emberiség nyomdokában haladni s nem akarja „az egyesülésben rejlik az erő“ elveit követni. — Van ebben, — a nagyfokú maradi- zág mellett, — egy bizonyos emberi rossz- tulajdonság ia, de nagyobb baj ennél : a gazda­sági szervező- éa vezetőbrő hiánya. Gazdasági életünkben a hadbavonulás kö­vetkeztében beállott rendkívüli munkaerőhiány miatt, ha veszélyesnek mondható jelenségek nem is, de mindenesetre nagyon kellemetlen kórképek mutatkoznak. Igen nagy az elvetetten terület, rendkívüliek a nehézségek a hiányok pótlását illetőleg. A meglehetősen sokféle kiaérletezés és réazben elfúlt kezdeményezés után, most már igazán nagy szükség van minden téren éz — hangsúlyozandó — főleg társadalmi téren, a po­zitív, gyors és gyakorlati eredméoyekkel járó hazafias munkára. A megadott és megadandó tanácsok gya­korlati érvényesítése, a szükséges módok és esz­közök megválasztása és megteremtése, a szét­ágazó és első tekintetre gyakran ellentétesnek látszó érdekek összeegyeztetése és együtt tar tása: ez legyen most minden társadalmi ténye­lőnek első, sőt egyedüli feladata, legszentebb kötelessége. Ne várjunk mindent az államtól, a kor­mánytól, ne bízzunk mindent a hatóságokra, hisz lehetetlent kívánunk tőlük! Azt a nagy életkérdést, hogy Magyarország gazdaságilag ez évben is helyt álljon : társadalmi téren, — utón és módon lehet és kell megoldani. Fogjon össze minden ember, a ki vezető , szervezőképességének bármily csekély jelenségét érzi magában, arra, hogy e fontos nemzeti kér­dés gyakorlati megoldásánál közremüködhetik! Ne utasítsa el senki ilyen ember ajánlkozását, ne tagadja meg senki ennek támogatását I Most igazán a cél szentesíti az eszközöket. Első sorban a falu triumvirátusára: a pap-, tanitó és jegyzőre hárul a nagy feladat. Hisz a megkivántató erős és alapos gyakorlati érzék, széleskörű — csak hosszabb idő alatt megszerez­hető részletes gyakorlati ismeretek, az emberi gyengeségek és gyarlóságok feletti napirendre- téréssel járó tüztőztetés, önmegtagadás, mindenek- felett pedig az igaz kitartás: ezekben van meg igazán. A közélet terén általában kifejtett meg­becsülhetetlen tevékenységükkel már rég igazol­ták, hogy bármely felvetett kérdés gyakorlati megfejtésének és akaratuk érvényesítésének urai tudnak lenni. Népünk ma tanácstalanul áll a nagy világ­felfordulásban, magatartása nagy átalakuláson ment át, olyan, mint egy tűzvésznél bár a leg- odaadóbb oltási igyekezettel biró, mégis szerve­zettség és vezetés híján ide-oda futkosó, össze­vissza kapkodó gyámoltalan tömeg, amely az első erélyes parancsra, hangos utasításra (nem is nézve, hogy az honnét ered) önkénytelenül, mint- egy suggerálva, a legnagyobb szolgálatkészség­gél és bámulatos harmóniával végzi az oltás munkáját, mert önkénytelenül érzi, hogy itt csak a rendszeres munka vezet célra és ad eredményt. Vezessük, irányítsuk tehát gyámoltalan né­pünket és magyarázzuk meg esetleges nemtörő­dömségének súlyos következményeit. Megvan ennek az igen könnyű módja: ott van a községi gazdasági bizottság. Ennek kebelében fejthető ki a legteljesebb tevékenység a mutatkozó hiányok leküzdésére irányuló és személyes beavatkozást igénylő mozgalmakban. És ha szabad, röviden kifejtem azon irány­elveket, teendőket, amelyek szerint eljárva, a kívánt eredményt elérhetőnek vélem : Mindenekelőtt minden helységben népgyü- lés volna tartandó, melyen a felvetett kérdés minden oldalról megvilágítandó és magával a néppel megbeszélendő, azután pedig kihirdetendő volna, hogy „az egy valamennyiért és valamennyi egyért“ elv szemelőtt tartásával biztosítsa min­denki magának a szükséges munkaerőt és pedig elsősorban rokonsága és ismerősei köréből és ha valaki azt tapasztalja vagy csak gyanítja is, hogy munkaerőben hiányt fog szenvedni, úgy jelent­kezzék a gazdasági bizottság által meghatáro­zandó napon vagy napokon, helyen és időben, a mikor is róla, a családi /értesítő mintájára, egy u. n. „gazdasági értesítő“ iv vagy egy nyilván­tartás volna felfektetendő a következő rovatok­kal : házszám, név, a már rendelkezésre álló és igazolandó munkaerő figyelembevételével mikor, milyen munkára és mennyi időre, milyen és mennyi napszámost (munkást) igényel, erre ki (névszerint), milyen feltétellel és kötelezettséggel vállalkozott vagy rendeltetett ki. Ugyanígy vol nának nyilvántartatandók a hirdetés utján gaz­dasági munkára vállalkozók, illetve a helyható­sági megállapítás szerint arra alkalmasak, akár jelentkeztek légyen ezek, akár nem. (Pontosan meglehet ezeket állapítani az egész lakosságot magában foglaló adóösszeirásból, mely házszám szerinti sorrendben készül.) Ennek alapján azután biztosan megái lapít­ható, — hogy úgy fejezzem ki magam — a kí­nálat és kereslet, a szükséglet és a fedezet. És ez a munkásközvetités észszerű megoldásának nehéz kérdése. Maga a közvetítési precessus sokkal elevenebb, sokkal változóbb, sokkal át­tekinthetetlenebb, hogysem azt taxatíve felsorolni bizonyos keretekbe foglalni lehetne. Itt feltétle­nül előtérbe lép a már jelzett gyakorlat, ismeret, tapasztalat, stb. A közvetítés során magyarázzuk meg ha­ragtartó népünknek, hogy itt megszűnik minden harag, itt nincs rósz szomszéd és az örökség fe­lett hajbakapott rokonság, itt csak honfitársak lehetnek, akiknek egymást segíteni, ma a leg­szentebb hazafias kötelesség. És lehetőleg kerülni kell a hatóság igény- bevételét, lelkiismeretesen tisztázandó, hogy a hatósági beavatkozásnak hol kezdődik és hol végződik a szükségessége, mert a hatósági nyo­más alatt végzett u. n. „kényszermunka“ vajmi keveset ér. Ám rendelkezésünkre áll egy olyan ember­tömeg, amely felett bizonyos mértékben és bizo­nyos módon igenis rendelkezhetünk és ez : a hadi­segélyes családok nagy sokasága. Az a tömeg, amelynek 9/1#-ed része éppen a gazdasági mun­kának osztályát alkotja.' Itt igenis módunkban van a hadisegély megadásával vagy megtagadásával bizonyos presz- sziót gyakorolni, természetesen csak úgy és olyan mértékben, amennyire és a hogyan azt az illetők családi és vagyoni viszonyai megengedik. Urhatnámságot, henyélést meg ne tűrjünk ezen, az állam jóvoltából gondatlan életnek ör­vendő eltartottaknál Könyörtelenül meg kell tagadni a hadi- segélyt azoknál, akiknek módjukban van mun­kát vállalni és nem teszik, viszont készségesen kellene megadni azoknak, akiknek vagyoni vi­szonyai némileg felette állanak ugyan az igény­V>gosultság mértékének, de szívesen állanak mun­kába és készséggel vesznek részt a nagy nem­zeti feladat megoldásában. Igenis jutalmazni és feuyiteni kell! Léhaságot, tunyaságot vagy plane rosszakaratot megtűrni nem szabad! És még egyet: a közvetítési munkálatok teljesítését ne várjuk a munkával való túlterhelt­sége miatt lélekzeni is már alig tudó és amúgy is már roskadozó községi jegyzőtől, nem, ez min­dent teljesíteni egyszerűen képtelen. Ennek a mozgalomnak kell, hogy mások is legyenek a vezetői, irányitói, szervezői, végre­hajtói. A községi jegyző szolgálata csak ott és csak akkor vétessék igénybe, ahol és a mikor jogi kérdés, jogi tanácsadás vagy a hatósági be­avatkozás szükségessége merül fel. A „ma“ kérdése — szerintem — nagyjá­ban igy volna megoldandó. Á nagy gazdasági munkáskérdés megoldá­sának ezek volnának általános vonásai, irány­elvei. A kivitel egymásutánja és gyakorlati rész­letei azok, amelyeknek helyes megállapitását és munkábavételét várjuk a helyi vezető, vagy ve­zetésre hivatott egyéniségektől, mert ezeknek az aktuális viszonyokhoz kell simutniok és ekként az akut szükségletek kielégítésére irányulniok. Közgazdasági állapotaink most oly nehezek­nek és komplikáltaknak jelentkeznek, hogy meg­oldásukhoz egyedül a kormány irányitó műkö­dése és az állam támogató ereje nem elégséges. A feltornyosuló nehézségeket a társadalom hat­hatós támogatása és megfelelő szervezkedése nél­kül leküzdeni, eloszlatni nem lehet. A magyar állam azt a hatalmas fegyverze­tet, mellyel az uj életviszonyok szövevényeiből minduntalan fakadó bajokat leküzdeni képes: közigazgatási szervezetében bírja ugyan, de azo­kat erős és öntudatos társadalmi segítő munka nélkül gyökeresen orvosolni képtelen a mai vi­szonyok között. Fel tehát a nagy nemzeti munkára 1 Csak akarni kell és minden lehetséges és megadatik nekünk, a miért imádkozunk : a mi mindennapi kenyerünk! Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, február 13. Orosz és délkeleti hadszíntér. Különös ese­mény nem volt. Olasz hadszíntér. Az olaszoknak a Rom- bon területen tőlük elragadott állás ellen intézett éjjeli támadását visszavertük. Az ellenség élénk tüzérségi tevékenységet fejtett ki. Csaknem na­ponta Görznek is jutott néhány gránát. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Események a tengeren. Budapest, február 13. E hó 12-én délután egy tengeri repülőra­junk Rosanában elpusztított két ,vasúti raktárt, súlyosan megrongálta a pályaudvar épületét, a kén és cukorgyárat és néhány helyen tüzet oko­zott. A repülőgépet a corsinii kikötőből egy vé­dőüteg hevesen lőtte, egy másik repülőrajunk a codigoroi és a cavanelloi szivattyú müveket ne­héz bombábbal többször telibe találta. Az összes repülőgépek sértetlenül érkeztek vissza. Flottaparancsnokság. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, február 13. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Flandriában élénk tüzérségi harc után járőreink és erős felderítő osztagaink behatoltak az ellenség állásaiba, néhány sikeres robbantást Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralék osüsszeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents