Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-12-28 / 79. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 79. szám. Szekszárd, 1916. december 28. mVÁRNEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Bfési érre...............16 ksroaa R ént ................ 8 » He gyed km .... 4 Ifj taim án . . . . 16 Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit song S kor., további soe 30 f. — Nyilt- fár: (moid soronként 40 fillér. rfisaerfcesstő: Or. LEOPOLD KORNÉL. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szán: Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Felelős sserkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Szerkesztőkig: Bczeréd] Isrván-utca 5 szám. hé* kiiséerJők a lapot érdakié bvaaat nQUemnjtk. Kiadóhivatal: BéH Balog Ád ám-utca 42. azám Az olöítzatésl pénzek és hirdetései Mo küldendők Néptanítók« ka az alófiieté^t egész évre előre bekül­dik, 8 korona. LaptulajdoBosok a szerkesztők. A koronázás. Fel sem száradtak még a ma­gyar nemzet igazi fájdalmának őszinte könnyei s már is újabb gyöngyök peregnek végig az arcokon. De ezek az örömnek könnyei . . . Magyarország korszakos nagy ünnepre készül. A legnagyobbra, amit egy alkotmányáért élő-haló nemzet megérhet. Most szom­baton koronázza meg fejedel­mét, Károly királyt, aki e néven hazánkban a lV-ik . . . Jelentőségteljesen felséges nap ez! Sőt páratlan a világon. Mert más országokban is van koro­názás, de milyen más ünnep­ség ez a mienkhez képest. Hideg pompa. Semmi egyéb. Cárok, királyok autokrata gőg­gel maguk teszik fel fejüicre a koronát. Itt maga a nemzet ko­ronáz. Szivéből árad ki tehát a világra szóló üqnepség melege, kápráztató fénye, az ünnepi szertartás csodás misztériuma... Ezer éves tradíciók ölelkez­nek az uj kor szellemével. Meg- ifjodnak tőle. Vagy talán az uj szellem veti, erősiti meg gyö­kereit a múlt talajában, meg- , fürdik csodás fényében Szent j István tündöklő koronájának s igy válik részévé annak az év­ezredes, csodával határos nem­zet-fenntartó erőnek! Mert Magyarországon minden energia a nemzettestből, az ezt jelképező szent koronából su­gárzik elő. Ez a jog, az igaz­ság, az erő, a hatalom, a jelen, a jövő s maga a nemzet-élet j örök kutforrása, molekulája. A kit a szent korona varázsereje | homlokon érint, egészen más lesz, mint aki volt. Nemcsak egy egész fejjel magasabb mind­nyájunknál, de bálványa, imá- dásának tárgyává válik a ma­gyar sziveknek s a hagyomá­nyos hűség, örök ragaszkodás szegődik hozzá kísérőnek, su­garas árnyéknak . . . Nagy, szép, gyönyörű ünnep lesz tehát ez a most szombati. Ha akarja a fiatal uj király, az ország fővárosában egy egész ország szivére ráteheti kezét s meghallgathatja annak a dobo­gását. Mert a téli hideg, a há­ború tompíthatja a nemzeti öröm­ünnep fényét, ragyogó pompá­ját, de jelentőséget nem csök­kentheti. Talán közvetlenül 20—30 ezer boldog halandó láthatja csak a káprázatos ünnepi felvonulást, a koronázás hagyományos pom­páját, a királyi kardvágást, a lovaggá, aranysarkantyús vi­tézzé ütés ősrégi hűbér-szoká- sát — de azért ott lesz az egész magyar nemzet. Ott találkozik a lövőárokbeliek üdvözlő sóhaja az itthon ma­radottakéval. Mert egy gondo­lat, egy érzés villany-delejes árama kapcsolja össze a szive­ket Az uj magyar király daliás alakját glóriás fénnyel fonja kö­rül a képzelet, úgy költözik be a szivekbe, a lelkekbe. Ebbe az igazi — királyn palotába. . . Legyen hát neki ez a nagy nap örökre felejthetetlen. Ra­gyogóan derűs, mint a legszebb tavaszi reggel. Királyi hitvesé­nek is boldog, verőtényes, mint az ártatlanul szép menyasszonyi álom . . . Királyoknak éke a korona. De a koronának igazi ékköve a hű­ség, szeretet, ragaszkodás. Egy egész évezreden át ez volt a legszebb disze, pótolhatatlan drágaköve, a mi koronánknak. Ez legyen ma is. Éljen a király! B­A harctér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, december 27. Mackensen vezértábornagy hadcso­portja: Nagy Oláhorsziigban a har­cok tekintélyes orosz erősítések harc- bavetóae ellenére kedvezően haladnak ewe. A Caluialuiul alsó folyása men- tóa tárt nyertünk. Rimnicul Sarrat- tól délnyugatra Falkenhayn tábornok csapatai öt napos csata után 17 km. szélességben áttörték az ellenség erő­sen kiépitott állásait. December 22. óta itt 7600 foglyot (többnyire oro­szokat) és 27 géppuskát szállít ttak ' be. Az ellenség vesztesége halottak­ban és sebesültekben rendkívül nagy. József főherceg vezérezredes hadsereg . arcvonala: A határterületen Kezdi- j vásárhelytől keletre és északkeletre I fokozott harci tevékenység, egyéb­ként magas hó és fagy mellett csak csatározások és ágyutüz. Lipót bajor herceg vezértaboruagy hadseregaro- vonala: Zaloscetól északnyugatra osztrák-magyar osztagok egy sikeres portyázásukról 34 fogollyal és két géppuskával tértek vissza. Olasz és délkeleti hadszíntér : Budapest, december 27. Különösebb esemény nem volt. Höfer altábornagy, a vezérkar lönökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, december 27. Az Ipcrn hajtásban és a Somme északi partján délben kedvező látási Meddig ?! Sötét az ég, sötét az éj, Csdlagtulan. Nincs semmi fény, Nincsen remény I Kiderül még 9 Lesz még tavasz 9 Madárdalos, Napsugaras 9 Lesz még nyugodt Boldog álom 9 Vagy tán csak u Másvilágon 9 Lesz még béke 9 Lesz még öröm 9 Meddig tart még A vérözön 9! MA ROSY JÁNOS. fl íréÚMnasazin.* Irt»: Bodnar István. Sokan azt tartják, hogy az őa ma­gyar humort a regi háborús élet fej­lesztette ki. Lehet b űne valami. Lám, Riz Balázsnak, a tolnai 44- es bakanak is aligság alig, hogy felkapaszkodott a borjú, levágott Iá baival a vállaira, máris kiiicankolt belőle a jókedv, mint a — harmu Ifü cri|.ó 7.ár a búcsúzáénál kezdte. A többi p -j <J8ai sírtak ríttak, de ó m ti a ezive Választottjára is rászólt: ugyan • Megjelent a Budapesti Hírlapban is. Lidi, nem sajnálod a szépen kivasalt zsebbevalódat ? ! Balázs hamar népszerű lett. Ami­kor a bad vezetőség egy-két hétig ókumlálta ott Sabácnál, hol és hogy keljenek ál? odaszólott a pajtásai­nak : — Hogy ? Hát csak úgy fiuk, hogy egy jó darabon kiisszuk a Száva vizét, a hadvezetőség amúgy is el tiltotta a bort és más szeszes italt s .átkelünk száraz labbal, akárcsak Mózes a Vöröstengeren. S átkeltek. Nem ugyan szárazon, mert nagyon is véresen tajtékzott a Száva habja. Balázs sapkarózsáját is súrolta a golyó. Jó, hogy a Lidi megszáradt rozmaringja is mellette volt még — csodatevő talizmán­nak ... De C3ak annyit mondott az egészre: ejba! S a következő perc­ben már osztályozgatni kezdte az ágyúgolyókat: — Llsőosztályu istennyila . . . Másodosztályú . . . Na most az öreg Petár köhögött . . . Már meg az a vásott Györgye köiök sivit ? Egy két nap múlva ismerte min­den uszt. S elnevezték ,tréfa maga­zinnak“, mert kifogyhatatlan volt a derűs ötletekben. Mindenre tudott kadenciat. Ha a gránát túl csapott te rajtuk, nevetve kiáltott: No nézd a tüzestaplós szamarát, még kifut a vil-gbói! Hs a ueh •z gránátlövés kurta volt: Tyúkszemét fájditja az öreg, Libvizet vesz a mocsárban . . . Vagy: gyomot görcsöt kapott . . . Nézzétek, ott kuporodott le az árok szélen. Ha meg a levegőben korán robbant föl: Náthás az istenadta, máris eltüsszentette magát. Mikor a kis hegyi üteg golyója orruk előtt csapott le, de föl nem robbant: Nya­valyások, hát ilyen éretlen tacskót küldtök miellenünk, hiszen ez még csak az — orrát se tudja kifújni ... Hej, hadnagy ur, hadd csavarintok néliie egyet a rezes náziján . . . S tilalom ellenére is becepelte a szét nem pukkant gránátot. Különösen a kezdetleges lövőárkok­ban volt ipegbecsülhetetlen, a bá­torság fokozására: Te fiú, mit kap­kodod vissza a fejedet. Inkább dugd ki, azt hiszik uritök, abba nem tű­nek bele. Vagy a mikor a kedves pajtásnak, Klein Lipótnak, a szakadáti, szintén jó humoru kis szatócsnak a fejét el­vitte a gránát s Balázst jó magát is két teljes óra hosszáig kellett éleszt­getni, ez volt a sajnálkozása: — Szegény Lipikém, bizony meg­várhattad volna legalább az uj — pászkaünnepteket . . . De volt idő, a mikor egy kicsit megkeseredett benne a jó humor. Következett A rangy elő vác ... A nagy visszavonulás ... öt napig koplaltak: — Hej, Uramisten, adtál Szerbiát, de fogat is adtál volna hozzá ! Disznó ország ez, már az ember is ártánnyá válik benne. Csak legalább az ezred- orvos ur ott ne hagyta volna a fo­gait az elszakadt trénnél, hadd kér­hettem volna egy párat kölcsön ehhez a — csöves kukoricához . . . De azért a jókedv nem hagyta el. Sabácnál sürgős volt az átkelés, de az innenső parton odaszólt a Fábián hadnagy nrnak : — Hadnagy ur, én visszamék . . . Vissza kell mennem . . . — Mész a fenébe . . . S vájjon miért ? — Belegrádban felejtettem a Lidi­nek szánt selyemkeszkenőt . . . S hi­szi is, nem is, hogy ott jártam . . . Már ekkor lehetett valami 39—40 í fokos láza. Tífuszt kapott. Néhány hónapig Újvidéken feküdt. De még ! odaért a gorlicei nagy áttöréshez: Hanem szidta is a szaladó muszkát : — No, halljátok gyerekek, ezek­nél még az a kutya szerb is tisz­tességesebb volt. Legalább bevárta az embert. De most már egy hete lóg a nyelvem utána s úgy megnőtt a sok szaladástól, hogy akár azzal is kivehetem a töltést a patrontás- kábnl . . . Végre megállapodtak ott valahol, Volhyniában, a muszkától elvett lö­vőárokban. De reggel Balázs furcsán rángatta a vállait s fölkáromkodta a. pajtásait: — Baj van, fiuk, azt a rézangya­lát ! A muszi ugyan megszökött, de itt hagyta az egész — kis család­ját . . . Lassan berendezkedtek a téli-nya­ralásra. A szellős lövőárkot csak nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents