Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-12-21 / 78. szám

7. 1916. december 21­____________ ug yancsak szedni kellett az áruld Katkó Dimitriew hadseregparancs- noknak irháját, hogy megmentse. A város lobogd lángtenger volt. Ami nem esett áldozatul a gyilkos ágyúzásnak, azt martalékául szedte a tQzvész, amely mélyen bevilágított az éfszakáha és a Ropa folvdcska, amelyen ezelőtt p<*troleumaljából ne­héz fekete ólai foltok úsztak, most vörösre festddött az embervértdl. És az össze vissza kiabálás, fegyver- ropogá«, ágyndtthörgés, tűzvész-pat­togás, hurrá kiáltás között ott állott a gorlicei pap levett fóreggel némán, meghatottam S körülötte, mintegy sirboltjukbdl, ahova elevenen kellett elteme.tkezniök, elővánszo’rgott össze- eorvadt, beesett, fénynélküli szemű, megszenvedett lakosság. Mintha nem is élő lények volnának. Mintha ha­lál álom volna lázállapotukban. Csak később értették át, amikor megint emberekké lettek, hogy mi mindent köszönhetnek ők az ő hős- lelkü papoknak, a gorlicei papnak. Gorlice ! Történjék bár mi is, sza­kadjon bár bele erőfeszítéseibe az ellen, zuditsa ránk kifogyhatatlannak "hirdetett népeinek árját — a törté­nelem arany lapjára vésett név fénye, ragyogása, varázslatos ereje erőt ad és hatalmat. Mert előttünk Gorlice emléke s annak ragyogása, dicsőség sugárké.véje világitja előttünk cse­lekvésünknek útját! . . . Győzni fogunk! Járőrben. Irta: Ketskés Győző. — Utánnyomás tilos. — Erdős-Kárpátok, 1916. december. (Oktdberi tél a Kárpátokban. Fél­homályos éjjel. A hő esik. Egy had- aprdd, egy altiszt és hat honvéd, a drdtsövény titkos kijáratánál, indu­lásra készen. Fiatalok, erőteljesek mindannyian, csak egy van köztük, aki aaár jdl túl lehet a harmincon. A félelemnek és aggodalomnak még csak egy halvány árnyalata sem lát­szik rajtuk. A gyerekarcu hadapród még egyszer sorba nézi a marcona legényeket, aztán csendesen, de ka­tonásan megkérdi:) — Rendben van minden ? — Igenis. — Puskák töltve ? — Igenis. — A feladatot tudjátok? — Igenis. — Szurony fel . . . Indulunk. (Lassan, óvatosan kimennek a drót­kapun s megindulnak az orosz állá­sok felé . . . Lépteik nesze nem hal- lik: mintha árnyak volnának.) — Hadapród ur . . . — Csitt!. . . — Amott, az erdőszélen . . . — (Súgva:) Csendesebben . . . — A szikla mellett . . . — Nem látok . . . — Muszkák .. . — ... semmit ... — Vannak vagy húszán . . . — Várj . . . várj . .. (óvatosan meglapulva közelebb lo­póznak . . . Mint a macskák.) — Ott ... ott .. . — Igen . . . igen .. . — Egy csomóban gubbasztanak. — Valamit motyognak . . . — Dörmögnek .. . — Az orosz medvék 1 (Visszafoj­tott kacagás. Nem is hallani, inkább csak sejteni lehet.) — Az egyik mesél . . . — A torkára forrasztom . . . — Várj, Karádi. . . — De . . . — Parancsolom, várj! (Halotti csendben egy közeli szikla mögé lopóznak. A mnszkák gyanút­lanul bóbiskolva hallgatják egyik társuk monoton meséjét. A földön < gubbasztanak s a fejük búbjáig be­burkolóznak nyári-vékony köpönye­gükbe. Látszik, hogy ráznak, ál­mosak. — Sztojkovics! — Paranas, hadapr .. . TOLlfATÁBIIGTE és a KÖZÍKD« — Értesz a nyelvükön ? — Kieset. — Figyeld, mit mesél. Sztojkovics fülel és halkan tol­mácsol. Azt mondja: Kutya fajzat ez a hon­véd. Nem enged, nem fél. Meglátjá­tok, nem bírunk velük. Csend. Egyik-másik muszka rá bólint, vagy talán csak álmában bil­lent meg a feje? Sztojkovics tovább tolmácsol: — Már a harmadik tél. Meddig tart még ? Emlékeztek még tizen­négyre? Mit beszélek: hogy emlé­kezhetnétek, hiszen egy sincB már azok közül ... ott pusztultak a Kár­pátokban. Nékem szerencsém volt: valami komisz nyavalyával a kór­házba kerültem, igy még élek. Ti még zöldek vagytok, csak most jöt­tetek a nyáron. Mit tudtok ti! ? . . . Semmit, semmit. Uzsok . . . Átkozott hegyek. A századnál minden nap megyfagyott négy-öt. Mit törődtek vele? Van elég muzsik. A bestiák! (Összeborzong.) Az idén még rette­netesebb lesz. Otthon még napsuga­ras, virágos a Volga menti mező: itt már fagy és havazik. Jól kezdődik! Most is szállingózik a hó. (Az egyik bóbiskolót meglöki a puskatussal.) De ne aludjatok, hó. mert elvisz benneteket a fokosos ördög. (A gub- baszkodók megmozdulnak. e?yik- másik dörmög valamit. Talán azt mondja, hogy nem alszik?) Fáztok? Várjatok csak, majd lesz ez még rosszabbul is! Szegény gyerekek! Én már próbáltam : tizennégyben .. . Hej, csak jönne ide az atyuska, vagy a generál, tudom, hamarabb vége lenne. . . hogy fullasztaná meg őket szent Nikoláj . . . — Ezt már okosan mondtad — jegyzi meg Boros tizedes, de a többiek hamarosan leintik. — Hát kell nekünk a bábom ? Már három éve nem csókoltam meg az én kis Petrovkámat. — Szegény, — suttogta megha­tóban Csete honvéd . . . Neki is van otthon egy régen nem látott kis Péterkéje. Leintik: ne érzelegjen. Tovább hallgatóznak ... A muszkák mintha neszelnének valamit. A me­sélő elhallgat, egy darabig fülel, de aztán megnyugszik és lassan tovább kesereg. — Mintha valami beszédet hallot­tam volna . . . magyar beszédet . . . Tudom, nem igaz, de már álmomban is fokosos ördögöt látok. Igaz: hal­lottátok már? A magyarszkik ke­gyetlenül püfölik a rumuny rókát. Tudom, az atynskának is félre áll a szája: hisz ezekkel akar győzni . . . Csak előttetek merem kimondani: úgy kell a bitang 'fajzatnak. Csak nyújtják a háborút. Hej, lesz ott még cudar világ: én már ismerem a magyart. Az este sikerült közülük elfogni egyet, egy vad magyarszkit. Rúgott, harapott, mig meg nem kö­töztük. Akkor aztán elhallgatott, de úgy nézett ránk, mint a mérges ki- gyó. A porucsnik sokáig vallatta, de nem felelt semmit. Egyszer aztán mégis csak megszólalt, azt mondta: az oláh patkányt hamarosan belé- fojtják a muszka moslékba . . . Hehehe ! Ezt jól kitalálta. A porucs­nik vörös lett, mint a rák és a kan­csukával belevágott a magyarszki arcába. Mit gondoltok, mit csinált erre a magyarszki? Szemköztköpte a porncsnikot. (A bóbiskolók meg­elevenednek és csendesen, megelé­gedetten röhögnek.) Meg mernéd-e ezt tenni te is, Pavlov ? A porucs­nik vadállat és zsivány. A vérünket szíjjá, mindenünket ellopja: azért koplalunk és fáznnk. A kötélre való ! Civilben bizonyosan betörő volt, vagy hadseregszállitó. Hát nem vagyunk mi tulkok? (Hosszabb ssünet, mély­séges csend. Szinte hallani lehet, a mint a mind sűrűbben hulló kövér hópelyhek egymáshoz ütődnek.) Na­gyon hideg van. A tagjaim már meg­zsibbadtak a fázástól. Az a bitang porucsnik megint megfeledkezett ró­lunk : nem küldi a felváltást; ugy-e ti is fáitok ? Boros tizedes már nem bir magá­val 8 közelebb csúszik a hadapródhoz: — Hadapród ur, melegítsük meg őket! — Jő ... Harsányan kiálltra : Tllz! A j,ét Manlicher hihetetlen gyorsa- aággal tüzel. A muszkák fölngrál- nak. össze vissza futkosnak. Néhány eszeveszetten menekül az erdőbe. Sebesültek jajgatnak. Több nem mer elmozdulni a szikla mögül, onnan kiabál esdekelve: .Magyarszki ne pncáj, nem lőni!“ Boros már gya­korlott az ilyesmiben, harsányan oda kiált': .Dole puska !“ Aztán nz egyik honvéddel odamegy a sziklához s néhány perc múlva hét muszkát te* rel m.i"a előtt. — Három meg ott fekszik, — je­lenti flegmatikusán a fiatal hadapród­nak — de az a három már nem el­lenség többé. A járőr a még mindig remegő muszkákat közrelogta, lassú menet­ben megindul a saját állás felé. A gyerekarcu hadapród: mintha moso­lyogna magában . . . Talán éppen arra gondol, hogv milyen nagyot fog nézni a porucsnik, ha. a tábori őrsé nek hült helyét találja ... A porucs­nik, aki a civilben hadseregszállitó volt. . . __IRODALOM. — Heltai Jenő uj könyve. Humor, szatíra, életfilozófia, tisztult, bölcs derültség a jel­lemvonásai Heltai lenő minden müvének, s ezek vannak meg Végeladás cimü uj kis könyvében is, amely nem cseké'y mértékben fogja fokozni úgy az iró népszerűségét, m;nt Radó Antal kitűnő vállalatiét, a Magyar Könyvtárét, amelyben megjelent. A Magyar Könyvtár különben is példátlan népszerű­ségre jutott; egy év alatt több mint egy millió példánva kelt el a magyar olvasó- közönség között. Heltai könvvének ára 60 fillér. Kiadta a Lampel R. (Wodianer F. éa fia) ciég. „Vasárnapi Ujs&g“ december 17-ikt száma kiválóan érdekes kösleménvt ad: ed­dig teljesen ismeretlen képeket IV. Károly királyunk gyermekkaráról, amelyeken neve­lőivel és tanítóival együtt különböző érde­kes képekben látható. Van köztük a király saját amateur-fölvétele is magyar tárgyról, egy debreczeni ötös-fogairól. A löbbi képek Józsei főhercegre, Bukarestre, Lloyd Geor- gera, az oláhországi hadjáratra vonatkoznak. Szépirodalmi olvasmányok: Szőllősi Zsig- mond és Pontoppiadon regénye Szigma tár­cacikke, cikk József főhercegről és Lloyd Georgerói stb. Egyéb közlemények: Bér Dezső rajzai s a rendes heti rovatok. A há- bors napjai. Irodalom és művészet. Halá­lozás. — A „Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre öt korona a „Világ Krónikáival egyfitt hat korona. Megrendelhető a „Va­sárnapi Újság" kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-titea 4. sz.) Ugyanit megren­delhető a „Képes Néplap“! a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A KÖZÖNSÉG KÓRÉBÓL.* Válasz a „Tolnavármegye és a Közérdek“ cirtiQ hetilap I9i6 december 14-ikl számában „egy részvényes“ aláírás­sal megjelent nyílt levélre. Tőkeemelésünk kérdésében felfo­gásunk szerint, állást foglalni és ha­tározni egyedül a részvényesek köz gyűlése illetékes. Ennek folytán a magunk részéről nem tartanók he­lyesnek, ha megelőző hírlapi polé­miába hocsájtkoznánk. Miután a közgyűlésre minden rész­vényesünk szabályszerűen meghiva­tott, önnek is módjában áll azon megjelenni és aggályainak kifejezést adni. Már most is kijelenthetjük, hogy a régi részvényesek érdekeinek megóvására javaslatunk elkészítése­kor minden irányban megnyugtató intézkedéseket vettünk célba és re­méljük, hogy ezeknek a közgyűlésen leendő előterjesztése után az ön ál­tal hangoztatott összes aggályok el fognak oszlaui. Kiváló tisztelettel: a Szekszárdi Takarékpénztár igazgatósága. Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesei közlünk, A szerk. PATKÄNY-EGEK MÖRCSÖGtsÜRGE IRTÓ PaosPt*njs inov«m. ^ R ATI N LABORATORIUM j auOAPEST.vu RDTTENBlLLEU-urca 50 Tűzifában nyilt pályán egész vonatokat rakatok 10—20 waggonos rakományokkal november, decem­ber és január hónapokban és igy teljes 2 éves múlt száraz tűzifára elfogadok ren­deléseket az alanti árban, mig készletem tart. 1913T4. évi vágású teljes száraz cserhasáb tűzifa 10000 kg-.kint K 670'— 1913/14. évi vágású teljes száraz vegyes erős ágtüziia 10000 kg. » 540'— 1915/16. évi vágású száraz ve­gyes erős ágtüzifa, legtöbb a a bükk benne 10000 kg.-kint » 5'20'— 1915/16. évi vágású száraz bükk- hasáb 10000 kg.-kint » 650 — 1 waggonba 16 ürméter 191314. évi cser- hasáb vagyis 4 méleről megfelel + rakásu ölekbe rakva 20 ürméternek, ára K 490'— 1 waggonba 20 ürméter 1913/14. évi cser­hasáb vagyis 5 méteröl megfelel + rakásu ölekre rakva 24V« ürméternek, ára K 610'— árban helyt Abaligeten waggonba rakva, fizetendő készpénzben a rendelés eszközlé­sével egyidejűleg. A rendelések beérkezése sorrendjében történik elküldése. — Fertőt­lenítés! és építkezési célokra szükséges darabos tnésszel is szolgálhatok waggon tételekben. Kacskovics Jenő aballgeti lakos, mész és faUrmeló Dr. PALÓCZ k. egészségtani tanár, v. kórházi specialista orvos BUDAPEST, IV., Károly-körut 2. sz. Sok évi óriási speciális praxisa folytán tel­jes biztonsággal felismeri és kigyógyitja úgy férfiaknál, mint nőknél a titkos és nemibeteg­ségeket, valamint az azokból szármaaó ösz- szes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Ha személyesen lehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szívesen ad díjtalan felvilágosítást afalől, hogy otthoni kúrával hogyan szaba­dulhat meg gyökeresen a bajától. & A téli Idényre ajánlok legjobb minőségű kokszot és poroszszenet elsőrendű tatot brikettet, tata! darabos szenet és egyéb l-sö rendű szeneket, tiizelőfát nagyban és kicsinyben a legjutányosabb árakon GOLDGRUBER JÓZSEF fatelepe, Nagydorog. A „Magyar Általános Kőszén- bánya Részvénytársaság“ fő- ^ elárusítója.) ^ ^ - -r - j - i - *

Next

/
Thumbnails
Contents