Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-12-07 / 76. szám

TOLNAVÁR1OTE és a SÖZÉMEI

1916. december 9.

az valóban rendkívüli egyéni tulajdonokkal biró férfiú és a legragyogóbb fejedelmi erényekben gazdag uralkodó volt; ezért is oly fájó és lesújtó nekünk az ő elvesztése.

De mivel véges lényünk sajátossága az elmúlás, a természet kérlelhetetlen törvényének rendelkezésében megnyugszunk és fájdalomtól sajgó lelkűnkben a vigasz enyhítő érzete fakad annak tudatában, hogy nagy királyunkból csak az emberi, a múlandó költözött el, szelleme azonban itt maradt, élni fog hosszú századokon át és hirdetni fogja annak igazságát, hogy a trónok biztonsága, uralkodók dicsősége, nemzetek és népek nagysága és boldogsága az uralkodó és nemzet egymás kölcsönös megértésén alapszik.

Amidőn tehát mai napon tartott közgyűlésünkben jóságos királyunk elhalálozása felett érzett mélységes gyászunknak és fájdalmunknak kifejezést adni egybegyültünk, egyúttal legmélyebb hódolattal arra kérjük Apostoli Királyi Felségedet, miszerint legőszintébb részvétünket legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék, biztosítván egyidejűleg Császári és Apostoli Király Felségedet tántoríthatatlan alattvalói hűségűnkről és ragaszkodásunkról.

helyezett az elhunyt király ravatalára ezzel a felirattal: Tolnavármegye közönsége holtában Is élő nagy királyának.

Ezután felolvastatott Forster Zoltán alispánnak a gyászesettel kapcsolatban tett következő javaslata:

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1

Elkövetkezett tehát az a komoly pillanat, melyet mindannyian aggódó lélekkel vártunk, arra szinte remegve gondoltunk ; és ha a most már rideg tény nem is ért bennünket készületlenül, mégis egész lényünk megrendült annak fájó tudatától, hogy első Ferenc József 0 császári és apostoli Királyi Felsége, a legalkotmányosabb uralkodó nemes leikét visszaadván Teremtőjének megszűnt élni, végleg elköltözött közülünk, mert a természet kérlelhetetlen törvénye nemcsak a kunyhók lakóival, de a királyokkal szemben is érvényesük

Nagy uralkodónknak a jelen történelmi időkben bekövetkezett elhalálozása a magyar nemzetre mig egy részt mélységes gyászt hozott, másrészt az ő bölcs és nemzetét megértő egyéniségének elmúlása e rettenetes világháború közepette sokat szenvedett hazánk sorKelt Tolnavármegye törvény- hatósági bizottságának Szekszár- don, 1916. évi december hó 9-én tartott rendkívüli közgyűléséből.

A törvényhatóság nevében : Förster Zoltán,

alispán.

A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta a megkapó, szépségekben gazdag feliratot és az nagy éljenzéssel elfogadtatott.

A főispán bejelentette, hogy a vármegye a temetésen (november 30-án Bécsben) kül- döttségileg vett részt. A küldöttség egyik tagja ő volt, a másik peclig, minthogy Forster Zoltán alispánt hivatalos teendői akadály ozrták a felutazásban, Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás. Bejelentette továbbá, hogy az alispánnal történt megállapodás alapján koszorút

4

sának jövő alakulása körül támadt bizonytalanság miatt a nemzet minden egyes fiának leikéből érthető komoly aggodalmat váltott ki, mert nélkülözni vagyunk kénytelenek hosz- szu évtizedeken át megszokott, állami életünk minden vonatkozásában megnyilvánult bölcsességének érvényesülését és nemzetünk iránt állandóan érzett, igaz szeretettől áthatott nagy lelkének a nemzeti nagyság és jólét előmozdítására irányuló állandó törekvését.

Nagy volt Ő, mint ember a fájdalmak és megpróbáltatások elviselésében, nagy volt, mint király, mert mindenkor nemzetének boldogulásáért, szebb és jobb jövőjéért dolgozott, munkálkodott; a hatvanhetedig kiegyezéssel pedig megalapítván az uj Magyarországot, nemzetünket a feljődés és anyagi jólét soha nem remélt fokára juttatta.

Ezért jelent az O elmúlása kimondhatatlan veszteséget, okozott mélységes fájdalmat és borította gyászba a hazát.

És hogyha a kérlelhetetlen végzet el is rabolta tőlünk a magyar nemzet szeretetének bálványát, hűséggel körülvett, a legkiválóbb fejedelmi erényekkel ékeskedő nagy királyát, a halál csak az Ő véges porhüvelyét semmisítette meg, ellenben jóságos szerető lelke beköltözvén az örökkévalóság hazájába, ottan is őrködni fog atyai szivéhez oly közel állott, élet-halál harcát vivő hűséges magyar nemzete felett, szelleme pedig élni fog minden magyar lelkében, mig magyar lesz — e hazán.

Minthogy pedig, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság nagy királyunk emléke felett nem térhetünk napirendre a nélkül, hogy lelkűnknek egyszerű szavakkal történő megnyilatkozásán felül még valami maradandó cselekedettel hálánk ragaszkodásunk és mélységes szeretetünk kifejezése képen az v, drága eiRlékének ne áldozzunk, mert hiszen az, akit életében a magyar nemzet szeretetének glóriája vett körül, megérdemli, hogy emlékét az ő nemes, jóságos és igazságszerető egyéniségéhez méltóan e vármegye közönsége is az őszinte hála soha nem hervadó babérjával övezze, ennélfogva úgy hiszem, hogy a Törvényhatóság egyöntetű óhajtásának teszek eleget, amikor azon tiszteletteljes indítványt terjesztem elő, miszerint méltóztassék határozatilag kimondani

1. hogy főispán ur Ő méltóságának elmondott beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvileg megörökittessék;

2. hogy az ország fővárosában Első Ferencz József apostoli királyunk emlékét megörökítendő szobor költségeire a következő pontban megemlített miniszteri rendelet folytán elért megtakarítások összegéből 5000 koronát adományoz s ezenkívül még ezen célra a vármegye területén gyűjtést rendel el;

3. hogy minden tolnamegyei |

illetőségű bármely fegyvernemhez tartozó, a jelen világháborúban rokkanttá vált szegénysorsu katona, továbbá az elhalt katonák hátrahagyott és segélyre szoruló özvegyei és árvái segélyezésére „Első Ferenc József“ elnevezéssel vármegyei alapot létesít s a közélelmezés valamint az 55900 és 57900—1916 sz. föld mi ve- lésügyi miniszteri rendelet alapján elért megtakarítások folytán rendelkezésre álló összegekből 150000 koronát beutal mégis azon határozott kikötéssel, hogy ezen alapnak csak kamat jövedelme használható fel és hogy ezen kamat jövedelem mindaddig, mig annak felhasználásáról intézkedés nem tétetik, az alap gyarapítása érdekében a tőkéhez csatolandó, végül hogy ha a most létesített alap az idők folyamán rendeltetésszerű céljának megfelelt, a felszabadult tőke csakis közművelődési vagy emberbaráti célokra lesz fordítható. Egyben utasítás volna adandó részemre, hogy a most létesített alapnak állagán az alap jövedelmének növelése céljából hadikölcsönt jegyezzek s az alap jövedelmének mikénti felhasználására nézve a viszonyok kialakulása után megfelelő szabályzat tervezetet terjesszek elő;

4. ) Hogy az országos gyász tartama vagyis 1917 évi május hó végéig terjedő idő alatta törvényhatóság kiadványai gyászkeretben jelenjenek meg;

5. ) végül hogy a vármegyei tisztikar mai naptól kezdődőleg a gyász jeléül balkarján hatvan napon át gyássztlagot viseljen.

így véltem vármegyém közönségének fontos történelmi események alkalmával megnyilatkozott traditionális, minden áldozatra kész szellemében eljárni, miért is indítványom elfogadását kérve —

Fogadja a tekintetes törvény- hatósági Bizottság tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Szekszárd, 1916 november hó Forster, alispán.

A közgyűlés a javaslatnak mind az 5 pontját elfogadta, mire a főispán a közgyűlést berekesztette és a bizottsági tagokkal átvonult a belvárosi templomban tartott gyászmisére.