Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-11-30 / 75. szám

!fl6. november 30. 3. TOLHATÁUMYI M a KÖZÖMÉ Clvahodás. Más szóval nem igen nevez­hetjük, a mi most odalenn, az ország fórumán folyik. Még te- metetlen a jó öreg király meg­fáradt teste, de már is vesze­kedés van a koporsójánál, mint mikor a közönséges polgári élet­ben az örökösök civakodnak a várható hagyaték felett. Azaz, hogy a jóizlés még ezeknek az arcára is ráerőszakolja szivük igazi indulatának elfojtását. A bús levertség rezignált moso­lyával udvariaskodnak egymás­sal, legalább a — temetésig... A mi igen tisztelt ellenzé­künk ezt se várta meg. A vita üszkét dobta bele a közhangu­latba, hogy se a gyászunk, se a majdani koronázási örömünk ne legyen tiszta, zavartalan. Ha­talmas próbálkozás indult meg abból a célból, hogy az uj ki­rályunk megszentelendő fejére ne Tisza István gróf miniszter- elnök tegye fel a szent koronát. Belekeverték ebbe a kis palota forradalomba a legnépszerűbb magyar embernek, József főher­cegnek a nevét is. Aki azonban nem kért ebből a különös meg­tiszteltetésből. A főhercegi fél- hivatalos kitanitás kategorikusan határozott és — meggyőző volt. Aki még ezután is tovább for­szírozza a dolgot, nem csak a személy iránti, de más suba alatti rejtett célzattal is cselek- szi. Nem is hisszük tehát, hogy a higgadtabbaknak ismert ele­mek, egy Apponyi Albert és egy Adrássy Gyula a véglete­kig kövessék a mindenáron ok- vetetlenkedni akarókat, akik a bosszú, megtorlás alacsony in­dulatától sarkantyuzott vessző- paripájukat éppen a magyar em­ber előtt legszentebb hely a — koronázási templom és domb felé irányítják. Már csak a külföld szeme miatt is el kellene maradni az ilyen hatalmas világtörténelmi pillanatokban, az e fajta gye­rekes berzenkedésnek, a mely 'nemcsak a nemzethez, de még csak egy igazán lelkiismeretes­nek mondható ellenzékhez sem méltó. Mert azt talán maguk se igen gondolják komolyan, hogy megakadályozhatják a minisz­terelnök megválasztatását, hogy ha ő akarja és a többség is őt akarja ? Minek hát a botrány, a szét­húzás fitogtatása? Nem ismeri még a külföld eléggé a régi magyar tempót? Az egymással össze nem férést, örökös tor­zsalkodást? És vájjon kit vá­lasztana meg ma az ellenzék a maga soraiból is igazi egyérie- lemmel ? A pár száz éves pragmatika szankciót sokan és sokszor meg­kritizálták, a tisztelt ellenzék még ma is elégedetlenkedik vele. Pedig ugylátszik nagyon is jól ismer­ték az ős magyar természetet azok, akik ezt a nagy, kölcsö­nös szerződést megcsinálták. Mi lenne velünk, ezer felé huzó magyarokkal, ha ősi jogon most még királyt is választa­vunk kellene, amikor a Deák Ferenc által javasolt, akkor el­lenkezés nélkül helyeselt bölcs módon, még azt a férfiút sem tudjuk közös egyetértéssel meg­választani, aki uj, törvényes ural­kodónknak fejére a magyar szent . koronát a nemzet összesége ne­vében feltegye? Nyomorult ország az, amely még a mai nagy idők nagy ta­nulságaiból sem tudja levonni azt a régi igazságot, hogy az igazi erő az: összetartás s egy­más megértése. B. LEGÚJABB. Budapsst,' november 29. A sajtóhadiszállás közli, hogy az ellenség Pitestit kiürí­tette. HÍREK. — Katonai kitüntetések. A király Nagy Barnabás tttzérhadnagyot, Nagy István nyug. főszolgabíró fiát, az ellenség előtt tanúsított vitéz maga­tartásának elismeréséül, a Signum Laudissal tüntette ki. A király az ellenséggel szentben való vitéz magatartásukért Strino- vich Vilmos 44. gyalogezredbeli szá zadosnak, vasadi Balog György dr. 69. és Mihalovich István 52. gya­logezredbeli tartalékos főhadnagyok­nak a hadiékitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta. — Miniszteri biztos. J)őry Pál nyug. főispánt az Országos Köz- élelmezési Hivatal Komárom- és Győr- vármegyék területére miniszteri biz­tossá nevezte ki. — Érdemkereszt átadás. Oszlrich Lajos dunatöldvári nyug. telek­könyvvezetőnek Báthory Béla duna­töldvári táblabiró folyó hó 20*án megható beszéd kíséretében tűzte mellére a király által adott arany- érdemkeresztet. — Katonai kinevezések. A király Paulies Géza szekszárdi gazdasági szaktanitót, arany érdemkeresztes gazdasági hadnagyot és Hiller Gyula népfölkelő hadnagyot, szekszárd- ujvárosi kántortanitót főhadnagyokká nevezte ki. — Szabó Dezső 19. honvéd gyalogezredben tart. zászlós, Szabó Ferenc nyug. főgimnáziumi tanár fia pedig nemrég hadnaggyá lépett elő. — A tankerülefi főigazgató kör­útja. Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató Pécsett időzött. A főigaz­gató a ciszterci főgimnáziumban szál­lott meg és a pécsi középiskolákban megtartotta szokásos iskolalátogatá­sait. Elsőnek a leánygimnáziumban tett látogatást és azután a két fő­gimnáziumban majd az állami fő­reáliskolában. — Uj alapító tag. Szlankovánszky Jánosne 100 K alapitó tagdíjjal a Szekszárdi rom. katli. óvoda és gyermekmenhelyet fentartó egyesület tagjai sorába belépett. — Uj csendör-szárnyparancsnok. Zclyonka József csendőrszázadost ; szárnyparancsnoki minőségben a VI. j számú csendőrkerülethez Szekszárdra j helyezték áti Zelyonka eddig, mint segédtiszt, a csendőrség felügyelője mellé volt beosztva. — Hadikölcsönjegyzós. Sztanko- vánszky János kamarás, nagybirto­kos az uj, vagyis ötödik hadikölcsön jegyzésben, ép úgy, mint az előző hadikölcsön kötvények jegyzésében is részt vett, a Magyar Földhitel- intézetnél SOK),000 koronát jegyzett. — A szekszárdi esküdtbiróság elnökei. A pécsi királyi Ítélőtábla elnöke az 1917. évre a szekszárdi kir. törvényszéknél szervezett esküdt biróság elnökévé Pesthy Pál dr. kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé pedig Kövessy Ödön kir. ítélőtáblái bírói cim és jelleggel felruházott kir. törvényszéki birót jelölte ki. — Bezerédj Andor temetés*. Be­zerédj Andor kir. kamarás, jege- nyési nagybirtokos temetése novem­ber hó 24 én, délután 2 órakor ment végbe impozáns részvéttel a hidjai családi sirkertben. A temetési szer­tartást Fekete Gusztáv, tolnai pré­post végezte segédlettel. A környék nagybirtokosai majdnem teljes szám­mal vettek részt. Sokan voltak Szék- szárdról és a szomszéd községekből is. így megjelentek: Bartal Béla, Sztankovánszky János kir. kama­rások, id. Bernrieder József, Csapó Dániel, Vizsolyt Ákos, báró Schell József, Jeszenszky József báró (se­besült tiszt), Arany Antal medinai ref. lelkész, Szekszárdról: Kovács Sebeslény Endre főispán, Forster Zoltán alispán, Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök, dr. Pesthy Pál kir. törvényszéki elnök Bajó Pál főszolgabíró, Bernáth Béla tb. fő­jegyző, öjfy Lajos, Török Béla, Wigand János fögimnáziumi igaz­gató, dr. örffy Gyula, a selyem­tenyésztési felügyelőség részéről: Korodg József, Fletlner Henrik, Síéin György tolnai gyárigazgató A család gyászjelentése a következő: „Beztrédj Pál úgy saját, mint fele­sége barátlii Huszár Mária, továbbá gyermekei Mária-Ottilia és István, valamint Bornemissza István, Bor­nemissza Aglae, Bornemissza Jo liánná és az egész rokonság nevében fájdalmas szívvel jelenti, hogy testvér ösese, illetőleg sógora és nagybátyjuk Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás Bécsben, folyó évi november 18-án, 75 éves korában elhunyt. A boldo gult a hidjai családi sirkertben f. é. november hó 24 én, d. u. 2 órakor helyeztetik örök nyugalomra. Hídja, 1916. évi november havában. Áldás emlékére.“ — Aranylakodalom. Fördős Dezső uzdi földbirtokos és neje szül. Pesthy Kornélia e héten ünnepelték szűk családi körben boldog házasságuk ötvenedik évfordulóját. — Hymen. Haar Gizella és Porgesz Ferenc jegyesek. Szekszárd, 1916 november 24. (Minden külön értesítés helyett.) — Fizetés emelés. A szekszárdi rom. kath. iskolaszék és hitközségi tanács Fehérváry Ferenc és Hor­váth Károly hitoktató segédlelké­szeknek és Fent László hitközségi pénztárnoknak fizetését 300—300 koronával felemelte ; Horváth Ignác belvárosi és Tarlós János újvárosi igazgató-tanítóknak pedig 300—300 korona igazgatói tiszteletdijat szava­zott meg. — Házasság. Stern Gyula, az En­gel Adolf Fiai pécsi fakereskedő cég főtisztviselője, vasárnap vezette oltár­hoz Pécsett Feiler Mariskát, Föld­vári Mihály vármegyei főlevéltáros testvérét. — Eskütétel. Az uj királyunknak hűséget fogadó eskütétel ünnepélye ■Szekszárdin folyó hó 25-én ment végbe, a szekszárdi „Vöröskereszt“ kisegítő kórházban. A tolnai katonai állomásparancsnokság megkeresésére 24-én lett a városban dobszó utján közhírré téve, hogy a városunkban tartózkodó összes katonai személyek, ugv a betegek, mint a szabadságon levők és ideiglenesen felmentettek, tisztek és legénység egyaránt, 25 én reggel a „Vöröskereszt“ kórházban gyülekezni tartoznak. A kórház ud­vara és folyosója több száz főnyi katonaságtó! vált népes. Az ünne pély szentmisével kezdődött, melyet a kórház nagytermében felállított, gazdagon diszitett és két oldalt úgy az elhunyt Felség, mint az uj király megkoszorúzott képével ékesített ol­tárnál Fehérváry belvárosi káplán olvasott. Az egyházi zenét, a szek­szárdi munkásgimnázium harmoniuma mellett, a főgimnázium ifjúságának énekkara szolgáltatta, melyet Wigand János igazgató volt szives a kórház es a katonai ünnepség rendelkezésére bocsájtani. — Az első széksorokat a kórház szervezetéhez tartozó hölgyek és az eskütételre megjelent tisztek foglalták el. A mise befejeztével a legénységi állományhoz tartozók a tágas udvaron sorakoztak, hol azután az időközben beérkezett tolnai áll* - másparancsnok, Fodor huszárőrnagy, adjutánsával, egy cs. és kir. főállat­orvossal először a német, majd a magyar anyanyelvűiktől vette ki a hüségesküt, rövid, telkes buzdító be­széd előrebocsájtásával. A legénység felesketése után, az őrnagy a kórház egyik termébe vonult, hol is külön a tiszteket eskette fel, az ágyat el hagyni képtelen súlyosabb betegektől pedig utólag, termenként, Hlebil Gyula hadnagy vette ki az esküt. A jelentőségteljes ünaepélynek nagy­számú, diszes nézőközönsége volt és sok anyai szemben láttuk a meg­hatottság könnyeit csillogni, midőn az eskü komoly szövegéből e kato­nákat immár nemcsak szárazon és vizen, de még a viz alatt és a leve­gőben is váró kötelességteljesités komor szavai csengettek elő. — Esküvő. Moldoványi István dr. bpesti törvényszéki bíró, tartalékos főhadnagy, a hadiékitményes III. osztályú vaskorona rend lovagja, no­vember 21-én tartotta esküvőjét a budai Szent Anna templomban Kog­ler Heddával, néhai Kogler János dr., magyar királyi közigazgatási bírósági tanácselnök leányával. — Háborús pótlók. A külsősomogyi egyházmegyébe tartozó felsőiregi ref. gyülekezet, lelkipásztora, Kájel István és rektora, Laky Dániel számára 20 százalékos háborús pótlékot szavazott meg az 1915. és 1916. évekre. — Nincs munkaszünet a bankokban. Az 5-ik hadikölcsön sikerének elő­mozdítására a kereskedelemügyi mi­niszter megengedte, hogy a pénz­intézetek folyó hó 23-ikától kezdve december 22-ig munkaszüneti időben is végezzék munkájúkat. — Kukorica-hiány. Hogy mily nagy a hiány Szekszárdon kukori­cában, legjobban mutatja az; a kö rülméuy, hogy eddig a városházán 700 kukoricaváfeirlási engedély ada­tott ki. Engedély tehát volna, de — kukorica nincs, ami kevés volt is, requirálták és a megmaradt kuko­rica beszállítása e hó 21 ikével kez- dödőleg rendeltetett el. A kukorica­vásárlási engedélyeket Helfert István detektív állítja ki. Sokkal jobb volna azonban, ha a detektiveink nem iro­dai munkálatokkal foglaltatnának el, hanem piac-rendészeti és egyéb rend­őri teendőket teljesítenének, mert ez az ő egyedüli rendeltetésük és erre égető szükség is volna. — Adakozás. A szekszárdi nép­konyhára adakoztak: Dr. Leopold Kornél Szekszárd 20 korona, Szabó Ferenc nyug. tanár Szekszárd 5 K, Döry Frigyes Paradicsom puszta 10 K. if j. Leopold Lajosné Budapest 30 korona, mely kegyes adományért szá­mos szegényeink nevében ez utón is hálás küszönetemet nyilvánítom. Bezerédj Pál. —- Hősi halál. Pongrác Aladár 19 ik bonvédgyalogezredbeli zászlós, Brezaynál október 7-én egy orosz golyótól találva hőst halált halt. A halottban Nyárádi Aladár döbröbözi plébános szentszéki ülnök unokaöcs- csét gyászolja. — Nyilvános köszönet és nyug­tázás. Babits Mihályné úrnő egy köpönyeget adományozott a szek­szárdi „Vöröskereszt“ kórház részére, mely adományért is a kórház vezető­sége leghálásabb köszönetét mond. — Megfagyott tanító. Az elmúlt héten, hétfőn reggel a terehegyiek egy befagyott vízállásban férfi holt­testére akadtak. Amikor kiszabadí­tották a vízből, rémülve ismerték fel benne a harkányi református tanítót, Ferenczy Józsefet. Az eddigi vizs­gálat kiderítette, hogy Ferenczy vasárnap este a szőlőkből hazafelé tartott, da eltévesztette az utat és a sötétben pocsolyába esett, ahol meg­fagyva holtan találtak rá. A szeren­csétlenül járt 46 éves tanítót felesége gyászolja. A hatósági boncolást nov. 21- én ejtették meg és temetése nov. 22- én volt Harkányban, nagy részvét mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents