Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-11-09 / 72. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 72. szám. Szekszárd, 1916. november 9. »VÁRHEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: fcész Ívre .............16 korona I« évre.............. 8 » Ke srved évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fülét Hirdetési árak Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- |lr:*gannond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. St«rkeji:6iég : Bezercdj Istvin-ntca 5 szám. M« küldendők i lapot érdeklő összes kú'Jémeayek. Kiadóhivatal: Bárt Balog Ádám-Utca 42. Ilka Ax elCnzetéai pénzek és hirdetések Ide küldendők. t Néptanítók, ha ni etőGzeté.t egész évre előre bakii­dlk, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN Főmunkatirs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A lengyel Kérdői. A világtörténet lapjait vérrel írják. De a milliók kiontott vér- cseppjeivel két szenzációs mani- fesztum tinta cseppjei is össze­vegyülnek s etfbŐI a keverék­ből származott ama mesébe illő csodabalzsam, mely ismét eggyé forrasztja s uj életre is kelti egy 144 év óta halott nemzet­nek darabokra vagdalt holttestét. Lengyelország feltámadt! Még ugyan jó ideig muto­gatni fogja irtózatos sebjeit, akárcsak a sírjából kikelt Meg­váltó, a testébe fúródott dárda nyomát. De él! S közeledik az igazi feltámadás, a megdicsőülés, az örök élet felé . .. Két hatalmas uralkodó ex­piálta a múlt tévedését, az ak­kori, orránál tovább nem látó kormányzás irtózatos baklövé­seit, sőt bűneit, a melyekért bátran mondhatjuk, hogy most mi bűnhődünk. Ha a kapzsi birtokszerzési vágy fel nem ül Katalin cárnő keringőre felhívó szavainak, hogy „Lengyelországban mindenki megtalálhatja azt. amit keres, csak le kell hajolni érte“, talán nem kerül Polónia négyszer is prédára, megmarad szabad or­szágnak s élő negációnak a muszka hóditási vággyal szem­ben. Egy erős Leng yelország a szomszéd központi hatalmak tá­mogatásával, mint ércpaizs fogta volna fel az Európának szánt csapásokat s az északi medve sohasem mert volna egymaga vállalkozni az összeroppantá- sárá. De ma már megkésett dolog mindezek felett siránkozni. Vi­szont az sem elég, hogy egyre csak a dicsőítő harsonákat fúj­juk a világ két legnagyobb ural­kodójának világtörténelmi nagy cselekedete felett. Kétségtelenül nagy, a legna­gyobb dolog az, amit ők mű­veltek. Nemes, emberi, hősi, istenien felséges. Majdnem le­hetetlennek látszó kérdést ol­dottak meg egy tollvonással.- — Antant ellenfeleink csodával ha­tárosnak tartják az elágazó ér­dekek összeegyeztetését s a tel­jes megegyezést. Megérdemlik tehát a lelkese­dés, a hódolat egetverő hozsán­náját ... De azért másra is kell gondolni. . . A magyar nemzetnek látszó­lag semmi köze és beleszólása a tervbe vett uj államalakulás­hoz. Pedig mégis van, sőt na­gyon is van. Érzelmi közösség volt eddig köztünk a kapocs a dicső len­gyel nemzettel. Együtt szenved­tünk, együtt’véreztünk nem egy­szer s a szabad és független Lengyelország eszméjének szá­zadokon át mi voltunk a leg­lelkesebb szószólói. Kell tehát, hogy ez a kérdés a magyar nemzet hő vágya sze­rint oldassák meg. Mert nagyon is lényeges az, hogy ki a szom­szédunk. Maga jószántából sen- kisem megy szívesen a lőporos torony, dinamit-raktár tövébe lakónak. Még azt se szeretjük, ha kevésbé veszélyes gyúlékony anyagokat halmoz össze a szom­szédunk az ő udvarán. A lengyel kérdést tehát nagy megfontolással, a legnagyobb őszinteséggel és jóakarattal kell j megoldani s — véglegesen. Uj alkotmánya ne legyen pa- pirfoszlány, de igazi védbástya. Egy erős Lengyelország nekünk is erősség. Lengyelországot túltengett al­kotmánya, a vétó jog ölte meg s ami feltámaszthatja, csakis az örökös negació, de nem befelé, hanem kifelé, de nem mifelénk, hanem az északi közös ellen­ség felé . . . Amikor tehát a most papíron feltámasztott Lengyelországnak további sorsa véglegesen eldől, kell, hogy Magyarországnak is legyen beleszólása. Úgyis, ha valaki, elsősorban mi ittuk meg annak a levét, amikor annak idején Lengyelországról hatá­roztak, de — minélkülünk . . . A harctér eseményei. A iuiiiÍHZtert‘lnüks% sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höier mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, november 8. Károly főherceg lovassági tábor­nok hadseregarcvonala: A Szurduk- szorostól délre és délkeletre a romá­nok támadásait visszavertük. Spini­néi és Predeáltól délnyugatra az el lenséget tovább szorítottuk vissza. A bodzái országát mindkét oldalán ismét összes korábbi állásainknak bir­tokában vagyunk. Tölgyestől észak­nyugatra az oroszok megint némi tért nyertek. Tartarovnál agy osz­trák-magyar repülő légi harcban le­lőtt egy orosz Nieuport-kétfedolüt. Lipót bajor herceg vezértábornagy harevoriaia : Semmi újság. Olasz hadszíntér. Budapest, november 8. Görz vidékén a nyugalom tovább tart. A Fleimu-völgyi harcvonalon egyes olasz zászlóaljak támadásait a Colbricon-területen és a Becchei ál­lás mellett visszavertük. Egy alka­lommal 3 tisztet és 50 főnyi legény­séget elfogtunk és két géppuskát zsákmányoltunk. TARCA. Ifikor a leónyszcmek sírnak. — Irta: Baranyay József. — „Bünden leány hercegkisasszony­nak születik, de később elátkoztatik* — mondja Brcdy *A tanítónő* ben. Az én rovellám hősnője, a szőke Médi is annak született, dfe * szüle­tésekor már elátkozták és, mint egy kis hivatalnok negyedik leánya jött erre a fö'di siralomvölgyre. Tizenhat éves korában a túlságosan fogyasz­tott Beuickyné, Ohnet és klarlitt regények hatása alatt ő is ábrándo­zott mesebeli hercegről, aki véletle­nül arra vadászik. Ó ibolyát szed, vagy, mint Vörösmartby Szép Ilon­kája, lepkét kerget az erdőben, a herceg meglátja, beleszeret, a herceg mrmsja, papája hallani sem akar a meszaliárszról, de persze a szerel­mesek végre is győznek. — Ezek a sablonos, rózsaszínű álmok később nyugtalanabbak, perzselőbbek lettek és nászutakról álmodott Médi, nász­útokról, amelyek a mamától való búcsúval, gyorsan fölszáradó köny- nyekkel kezdődnek és Velencében, vagy a Lidón végződnek. Csókos tavasz, perzselő nyári éjszaka, illatos virággal telebintett gyeppadok süp­pedő puhasága, diszkrét félbomályu szobák melegsége, pattogó kandaló előtti Uldögélés, férfikar ölelése, sze­relmes suttogás, csók az ajkra, a ^emre, a nyakra, a vállra, a ke­belre, a kézre, a karra, mind benne voltak Médi álmaiban, amelyek hó­párnái között felkeresték, amikor aludni akart, de igazában csak éb­ren álmodott. A reggel aztán sira- «tóra vált mindig. — Hiába, a cudar való nem volt valami rózsás. Az anya aggódó tépelődése, hogy mit főzzünk ma ebédet, amelyhez a hónap vége felé, az a szomorú kérdés is hozzá- füződött, hogy miből főzzünk? — ezek szívfacsaróig hatottak a szép gerlekacagós, szerelmes álmok után. Egy-egy blúz, alj, cipő, kalap be szerzése mindig jó korán előre ve­tette az árnyékát és megrövidített ebédek és vacsorák előzték és kö­vették rendesen azt a családi szen­zációt, hogy Médi uj blúzt, vagy uj kalapot kapott.— Szenzáció volt ez mindig, mert ritkán történt meg. — Ahányszor egy blúzt átalakítani, egy kalapot átformálni, átdisziteni, át- föstetni csak lehet, azt Médiék mind végrehajtották. Ha Médiék életét, napi aggodal­mait, gondjait leirnók, egy szomorú regényt adna ki, amely a „Kishiva- talnokok Kálváriája“ címmel igen olvasott könyve lenne a kis péuaü embereknek. De most nem regényt akarunk Írni, csak vázlatot. Mikor ez a történet kezdődik, 26 év»» volt msr Médi és igy a Médi becéző nevet ugyancsak bitorolta. Csinos arcát a vénülés előhírnöke, a bágyadtság, fásultság finom árnyéka kezdte beborítani. A csókkal nem öntözött virágok végzete, a hervadás — bár finom, de mégis észrevehető niiánsza kezdett feltűnni. Ami az asszonyoknál a legszebb kor : a har­mincadik év közeledte, az a lányok nál a keserűségek, szótalan pana­szok, a lemondás bántó tndata kez­detét jelenti. Médi kézimunkájára hajolva, gyak­ran mozsolt széjjel egy-egy titkon előtörő könnyet amely arra a kér­désre volt a felelet, hogy mi is lesz vele, ha a szülei meghalnak? Csak egy menekvés van ! a férjhezmenés. Fanyar mosoly szállt ilyenkor Médi arcára. Férjhezmenni ? — de ugyan kihez ? Most már éjjelenkint nem a mesebeli hercegekről álmodott, ha­nem a féijhezmenésről. Talán nem is a férfi csókja után sóvárgott * lelke. Azon a koron már túl volt, hogy álmában férfit ölelt, vagy csókolt, hogy egy álmodott férfi csók rózsa­színűvé festette egész hófehér testét. Vágyott a lelke az otthon után, amelynek ő az asszonya, úrnője, lelke, fénye, parancsolója s ha lehet, a zsarnoka íb. Hogy legyen valaki­nek parancsolnia, a pesztonkának, a cselédnek,’ s talán a férjének is. — Hogy legyen egy kis zug, ahol 6 uralkodik, terveid az elrendezést, 6 rakja el a csecsebecséket, a képeket. Hogy ő választhassa a bútorokat. Legyen két szobája, konyhája, élés­kamrája, ahol a befőttes üvegek sor­fala áll diszőrséget. Vágyott a lelke az után'az idő után, amikor mint a maga asszonya bevásárlásokat vé­gezhet, fontoskodva tárgyalhat a kereskedővel, a fűszeressel, a varrór nővel, a masamóddal, amikor rendbe hozhatja a fehérnemUs szekrényt, amely az övé. — Bírni valamit, egy csendes kis fészket, egy háló, egy ebédlő szobát, amely az ő birodalma, amibe nem szól bele senki. Hiszen otthon nem volt semmi az övé, min­den közös volt a nővéreivel, a ka­lap, a cipő, a fehérnemű, a fűző, a zsebkendő. Ur lenni egy kis fészek­ben, ez volt a vágya ! Igen, igen ! Szép álmok, de megvalósulnak^ ? Nem számitott arra, hogy olyan fér­jet kapjon, akit szeretni is fog. Iste­nem! Sok volna annyi mindent kí­vánni a sorstól. Médi 26 éves volt és nem álmodott már bakfisálmokat ! A barátnői se szerelemből mentek férjhez, hát ő is hazudni fogja az oltárnál az esküt, hogy „Szerelemből mentem hozzá!“ És ő is bebeszéli önmagának, hogy szereti zz urát és később talán el is hiszi és aztán igaz is lesz a végén. Közben kitört a háború. Médiék ui aim*. ki városa is élénk lett, mint az üldözési jelenetek a mozi vásznon. A családik összébb húzták magukat és egy-egy fölösleges szó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents